Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-12-08 / 49. szám

Evangélikus Élet ■ EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. december 8. *• 3 KÉTNAPOS ZSINATI ÜLÉSSZAK Életbe lép a szolidaritási törvény Folytatás az 1. oldalról Ez meg is fog történni, de a jogi el­lentmondás megszüntetése érdeké­ben a fent említett zsinati határoza­tot hatályon kívül kellett helyezni. Ezt a zsinat megtette. A következő két ülés a szolidaritá­si törvény általános és részletes vitá­jával zajlott. Az úgynevezett „150-es” bizottság vezetője, Muntag András bevezetőjében elmondta, hogy vagy elfogadtatik a törvény, vagy a re­ménytelenség időszaka következik. A törvénynek ugyanis nincs alternatí­vája. Az elmúlt évek vitái során min­denkinek lehetősége volt elmondani a véleményét a törvénytervezetről, ta­lán ennek is köszönhető, hogy ezút­tal mind az általános, mind a részle­tes vita nagyon rövid volt, és a sza­vazás is egyértelmű eredményt ho­zott. Az ülésen a Zelenka Pál püspök­ről elnevezett törvény életbe lépteté­se ellen mindössze egy szavazat ér­kezett, és négyen tartózkodtak a szavazáskor. A most elfogadott törvény nagy erénye - többek között -, hogy ki­mondja: a lelkésznőket (Radosné Lengyel Anna országosfelügyelő-he­­lyettes eredeti javaslatának megfele­lően) a gyermek kétéves koráig meg­illeti a szülési szabadság, és megfo­galmazza a nyugdíjas lelkészek iránti felelősséget. A január t-jével életbe lépő törvény hároméves átmeneti időszakot biztosít a gyülekezeteknek a felkészülésre. A törvény megszavazása után az országos presbitériumnak kellett még két szabályrendeletet elfogadnia. Ezt - mintegy egyháztörténeti kuri­ózumként - a két ülés közötti szünet­ben összehívott tanácskozásán a presbitérium meg is tette. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház (MEE) stratégiája nem első alka­lommal szerepelt a zsinat plenáris ülésén. Most általános és részletes vi­tában került a testület elé. Dr. Fábri György északi egyházkerületi fel­ügyelő, a stratégiai munkabizottság vezetője terjesztette a grémium elé az ötéves munkával kiérlelt anyagot, amely a nyitottság jegyében készült, központi gondolata pedig a misszió. A stratégia öt prioritást fogalmaz meg: önkéntesség lelkészi munka/sze­­mélyesség hálózatosság, fenntart­hatóság és hivatásszerűség. A Magyarországi Evangélikus Egy­ház stratégiai prioritásai 2014-2017 című dokumentumot a zsinat elfo­gadta. A zöld utat kapott stratégia egyházi életünk egészére kihat. A hozzá kapcsolódó cselekvési tervet - a megvalósítás érdekében - a zsinat munkarendjébe veszi, illetve az egy­ház megfelelő testületéihez utalja. Ezt követően Protestáns összetar­tozás címmel fogadott el határozatot a testület a leuenbergi konkordia aláírásának negyvenedik évforduló­ja alkalmából. A zsinat ebben kinyil­vánította: fontosnak tartjuk, hogy lát­hatóvá tegyük közösségünket refor­mátus hittestvéreinkkel - egyhá­zunk életében, alapdokumentumai­ban és a mindennapi gyakorlatban egyaránt. Döntött a zsinat a budai Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon Idősek és Fogyatékkal Élő Személyek Otthonát érintő beruházásról. Egy­házunk egyik legjelentősebb diakó­­niai intézménye komoly fejlesztés előtt áll. Az intézmény fogyatékkal élő gondozottait a fejlesztésnek kö­szönhetően lakócentrumokban tud­ják majd elhelyezni, európai körülmé­nyeket teremtve számukra. Az evangélikus médiamunkát a tervek szerint gyökeresen szeret­nék átszervezni. Az egyház informá­ciós és médiatevékenységét két, jo­gi szempontból önálló, azonban a szakmai munkát egymás mellé ren­delten, együttműködve végző egyhá­zi intézményben valósítanák meg. Ez azt jelentené, hogy a Luther Kiadó­nál - a könyvkiadással kapcsolatos munka érintetlenül hagyása mel­lett - létrejönne egy információs központ nevű egység, amelynek ve­zetője fogná össze az egyes szerkesz­tőségek munkáját. Az új információs központ felada­ta lenne az Evangélikus Élet kiadá­sa, a rádió- és televízióműsor-szol­­gáltatás, műsorkészítés biztosítá­sa, az evangélikus honlap működte­tése. Az új intézményhez kerülne a sajtómenedzselés és a marketing, il­letve a pr-tevékenység is. Ehhez olyan törvénymódosításra lett vol­na szükség, amely kibővíti a Luther Kiadó tevékenységét. A zsinat azon­ban ezt a törvénymódosítást nem szavazta meg. * * * A zsinati munka második napja-ün­­nepi pillanatokkal kezdődött a faso­ri evangélikus templomban. Smidé­­liusz Zoltán lelkészi alelnök áhítata után Gáncs Péter elnök-püspök és Prőhle Gergely országos felügyelő dr. Cserháti Péternek nyújtotta át a 2013. évi Prónay Sándor-díjat. A szombati munkanap aztán az el­fogadott napirendhez képest egy nem tervezett szavazással kezdő­dött. Az előző este elutasított tör­vénymódosítást ugyanis (amely a Luther Kiadó tevékenységét bővítet­te volna ki) Fábri György kerületi fel­ügyelő szerette volna újra napirend­re vetetni és megszavaztatni. A zsi­nat tagjai azonban úgy döntöttek, hogy ezt a törvénymódosítást ezen az ülésszakon nem kívánják még egy­szer tárgyalni, így elvetették a napi­rendre vételi javaslatot. Ezután a munka már az elfogadott napirend szerint folytatódott. Először Ittzés Andrásnak, a törvény-előkészí­tő bizottság elnökének előterjeszté­se alapján folytattak részletes vitát a küldöttek az egyes egyházi törvények harmonizációjáról. Az előadó csak azoknak a törvényi helyeknek a mó­dosítását javasolta, amelyekben egy­értelmű ellentmondást lehet találni más törvényi rendelkezésekkel. A grémium most előzetes elvi vitát folytatott le a zsinati ügyrend szük­séges módosításairól. A zsinati ülésszak utolsó ülésén az országos tisztségviselők beszámo­lói hangzottak el. A korábban elfoga­dott munkamódszer szerint az orszá­gos számvevőszék elnökének és a Gusztáv Adolf Segélyszolgálat orszá­gos ügyvivőjének beszámolóját a ki­küldött írásos anyag alapján, míg az elnök-püspöknek, az országos fel­ügyelőnek, a zsinat lelkészi és nem lelkészi elnökének jelentéseit a ple­náris ülésen elhangzott szóbeli beszá­molók alapján fogadták el a küldöt­tek. (Az elnök-püspök és az országos felügyelő beszámolóját következő szá­munkban tervezzük közölni. - A szerk.) A tizedik zsinat negyedik üléssza­ka Abaffy Zoltánnak, a zsinat nem lelkészi elnökének zárszavával fe­jezte be munkáját. ■ Kiss Miklós Az orvos és az Orvos Laudáció dr. Cserháti Péter tiszteletére a Prónay-díj átadásakor Cserháti Péter 1963. június 3-án szü­letett Pécsett. Bár régi evangélikus csa­lád sarja, személyes hitre érett fejjel ju­tott, és egyetemistaként a kelenföldi gyülekezetben konfirmált. Indulásá­ról egy helyen így vall: „A keresztény utat is arcok övezik: feleségemé; el­hunyt első lelki vezetőmé, Bárdossy Gyurié; a konfirmáló Bencze Imre bácsié; erdélyi testvéreké; a Magyar­­országi Evangélikus Ifjúsági Szövetsé­get megalakító barátoké." (Evangélikus Élet, 2006. május 21., 8. oldal) Az éppen huszonöt éve alakult Mevisz egyik szervezője, majd elnö­ke volt 1990-től 1995-ig. 1998-2003 között a Mevisz felügyelőtestületének elnöki tisztségét töltötte be, majd a fel­ügyelőtestület tagja maradt 2006-ig. Nevéhez fűződik a Bárka szakcsoport elindítása, ennek munkájában azóta is példaadó hűséggel vesz részt. Sok, a Meviszben - és tegyük hozzá, ellen­szélben - született kezdeményezése mára része egyházi életünknek: hittan­verseny, gimnáziumok találkozója, családos és zenei táborok, egyháztör­téneti kutatások. Cserháti Péter rendkívül sokat tett egy - időközben ugyancsak parkoló­pályára került - evangélikus egészség­­ügyi központ megalakításáért. Egye­bek mellett saját pénzéből is sokat ál­dozott erre a célra, nem beszélve a rá­fordított időről és szaktudásról. Bár­ki ügyes-bajos egészségügyi problé­máját kész magára vállalni, személy­válogatás nélkül önzetlenül segít. A fó­ti gyülekezetben, ahol felesége a lel­kész, valamint egyházunk egészében is aktív szerepet vállal. Annyi hittestvérünknek segített ön­zetlen módon, hogy tréfásan azt lehet mondani, ő mégiscsak megalapította a maga személyes evangélikus kórhá­zát. Hátha egyszer eljön az idő, amikor - a jogszabályok kedvező változása, nemzetközi összefogás és főleg a hívek áldozatkészsége segítségével - egy szerényebb rehabilitációs evangélikus kórház mégis megvalósulhat. Cserháti Péternek a Mevisz egyház­történeti csoportjának tagjaként szív­ügye volt az egyházi közelmúlt meg­ismertetése. Egyik kitalálója, megva­lósítója és szerzője volt a Nem voltam egyedül című köteteknek, a Túróczy Zoltán életét és műveit bemutató Is­ten embere című könyvnek és más ki­adványoknak. 2006 és 2012 között az Északi Evan­gélikus Egyházkerület felügyelőhelyet­tesi tisztségét töltötte be. Újabb kerü­­letifelügyelő-jelöltséget nem tudott vállalni megnövekedett szakmapoliti­kai teendői miatt, de a kerület életében aktívan részt vesz, amikor csak teheti. 20x0 tavaszától a magyar egészség­ügy országos irányításában kapott - helyettes államtitkári besorolásban - vezető szerepet. Ezt a feladatát is ma­ximális igényességgel, önfeláldozással és tisztességgel látta el. 2013. novem­ber í-jétől az egészségügyi struktúra­­váltásért felelős miniszteri biztosként dolgozik tovább, valamint az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetet (OO­­RI) irányítja főigazgatóként. Kétszer választották a zsinat tagjá­vá, ahol munkáját mindig a radikális megújítás szándékával végezte. Mivel a Prónay-díjat Cserháti Péternek ép­pen a zsinat nyilvánossága előtt adhat­juk át, különösen is indokolt szólni ar­ról, hogy mindkét alkalommal milyen sok meg nem értésben volt része. * * * A több évtizedes kényszerszünet után 1991-ben újra összehívott zsinatra beadott, úgynevezett kétlépcsős terv egyik megfogalmazója volt. Ugyan­csak jelentős szerepet vállalt a zsinat elé került nyilatkozat megfogalmazá­sában. Sem ez a nyilatkozattervezet, sem a kétlépcsős elgondolás nem ka­pott többséget (sőt emlékeim szerint a korrekt bemutatásukra sem volt lehetőség), ezért aztán lemondott zsinati tagságáról. Meggyőződésem, hogy ha az általa elkészített, de aztán ad acta tett, őszinte bűnbánatot és hit­vallást tartalmazó nyilatkozatot tette volna magáévá a rendszerváltozás utáni első zsinat, akkor talán nem ma­radt volna el a várva várt katarzis... Ugyanígy az úgynevezett „kétlép­csős zsinat” terve is érdemi újrakez­dést eredményezhetett volna. A javas­lat lényege az volt, hogy az 1991. júni­us 8-án összeülő zsinat alkosson új törvényeket a zsinat összetételéről, vá­lasztásáról és tisztségeiről, majd mondja ki önmaga feloszlatását, illet­ve az új zsinat összehívását, immár az új törvények alapján. A Mevisz elnökségének korabeli fel­hívásában a következő indoklás sze­repelt, gyaníthatóan nagyrészt Cser­háti Péter megfogalmazásában: „Ez­zel lehetővé válna, hogy... határozot­tan, de jogszerűen elhatárolódjunk végre a múlt hibás gyakorlatától; így egészséges önbizalomban erősödve, több lelkészt és »laikust« nyerjünk meg a munkának; azaz a véleménykü­lönbségek szabad képviselhetőségének biztosításával kezdetét vehetné egy­házunkban is az építő, termékeny vita, segítve a széles körben megala­pozott döntéshozatalt.” A felhívás végén még ez a személyes hang szerepelt: „Fiatalok vagyunk, ezért bizonnyal megértik, ha aggó­dunk, hogy az Isten törvénye szerinti rend és szellem helyreállításának talán utolsó lehetőségét is elszalasztjuk ép­pen akkor, amikor ezt hosszú évtize­dek után először külső befolyásoktól mentesen tehetnénk.” (Mevisz Hír­mondó, 1991. február 6., 2-3. oldal) Cserháti Péter azonban hamarosan kénytelen volt lemondani zsinati tag­ságáról, egyrészt, mert a Mevisz - idő­közben sokak által írásban is támoga­tott - javaslatát érdemben meg sem tárgyalta a zsinat, valamint azért, mert (idézet a lemondólevélből) „is­mételt, komoly figyelmeztetésben ré­szesültünk, ha egyházpolitikai kérdé­sekben a »hivatalostól« eltérő véle­ményt hangoztattunk”. (Evangélikus Élet, 1991. szeptember 15., 6. oldal) A következő ciklusban azonban ismét vállalt zsinati szerepet. Küldötti ars poeticáját, egyháza megújításának lehetőségeit a következő költői kérdé­sekben foglalta össze: „...hogyan tud egyházunk szerényebb (hitelesebb és hatékonyabb?) apparátussal, korsze­rű, differenciált missziós stratégiával és magatartással mégis evangéliu­mot hirdetni a megváltozott helyzet­ben? Tud-e - és milyen módon - megjelenni a lakótelepeken, a nö­vekvő peremvárosokban, helytállni a kiürülő falvakban, meg tud-e szólal­ni a munkásság körében, fel tudja-e vállalni a kizsákmányolás, kirekesztés és igazságtalanság nem kellemes és ve­szélytelen kérdéseit?” (2001 felé - Evangélikus egyházépítő alkalmi lap, 8. szám, 1998. október 16., 14. oldal) Olvasva ezeket a gondolatokat, az az ember érzése: aki ilyen világosan képes programot alkotni, azt azonnal vezető helyre kell állítani. Ehelyett mi­ről tudósít ugyanezen alkalmi kiad­vány következő száma? „Dr. Cserháti Péter 1998. november 6-án részben az egyre durvább zsinati és egyházi saj­tóbeli hangnem, részben a szeptem­beri ülésszak után minden oldalról ér­kezett kritika hatására lemondott zsi­nati tagságáról.” (2001 felé, 1998. de­cember 21., 3. oldal) * * $ Igazságérzete és erkölcsi igényessége később is gyakran vitte konfliktusos helyzetekbe, de éppen ezzel tud példát mutatni arra, hogy szakmai tisztesség és morál nélkül hosszabb távon nem lehet eredményes munkát végezni. Az idézett események óta eltelt huszonöt, illetve tizenöt év. Hiszem, ÉGTÁJOLÓ hogy - kétségtelenül meglevő gond­jaink ellenére - sok szempontból ja­vult azóta a helyzet. Nem kis részben éppen annak köszönhetően, hogy a Cserháti Péter és küzdőtársai által ak­kor felvetett gondolatok, elkezdett munkák beépültek egyházi életünkbe. Végezetül szándékosan széttöröm a laudáció hagyományos műfaját, és immár nem Cserháti Péterről, a Pró­­nay-díj 2013-as jelöltjéről szólok, ha­nem hozzá fordulok. Nincs ugyan rá zsinati felhatalmazásom, de talán nemcsak a magam nevében mon­dom: Péter, bocsásd meg, hogy külön­böző zsinatok nem tudták vagy nem akarták sebészszike-élességű gondo­lataidat és radikális tisztességedet megérteni és követni. Egyházunk­nak szüksége van a te tevékeny szol­gálatodra a legkülönbözőbb szinteken. Hadd idézzem Cserháti Péternek, az orvosnak egyházunk és nemzetünk közösségében Jeremiás prófétát: „Gyó­gyíthatatlan vagyok, gond terhel, be­teg a szívem. Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az Úr a Sio­­non ? (...) Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tud begyógyulni népemnek a sebe?” (Jer 8,18-19.21-22) Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents