Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-12-01 / 48. szám

Evangélikus Élet élő víz 2013. december 1. !► 11 A hónap igéje „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1,4) Jézusról szól ez a mondat a Bibliában. Ő mint Ige ott volt a teremtéskor, és őrá nézve teremtette Istenünk a vi­lágot. Már akkor eltervezte, hogy lesz megváltás, jön a Szabadító. És eljött Jézus. János evangéliumát Mózes el­ső könyvével ez a szó köti össze: „kezdetben”. Az első életet is az Úr­tól kaptuk, de az új életet is ő hozta el. Erről az igazi életről szól az Újszö­vetség örömhíre. Egyáltalán, jelző nélkül: az életről. Hány ember mondta el magáról, hogy az élete nem élet. A sok mun­ka, fáradozás, bajok miatt. Hány fi­atal mondta azt, hogy először „élni” szeretne, majd aztán dolgozik, aztán alapít családot, nevel gyereket. Hány idős próbálja úgy kezelni betegségét, mintha sosem lenne vége a földi életnek, pedig a jelek ott vannak. De egyszer elénk állhat Megváltónk sza­va: „Én vagyok az út, az igazság és az élet..." (Jn 14,6) „Benne volt az élet..!’ (Jn 1,4; újonnan revideált Károli­­ford.), és Jézus első eljövetele óta tud­juk: benne van az élet azóta is. Az ember élni akar. És aki élni akar, az célját csak úgy érheti el, ha Jézus­hoz jön, és tőle kér egy másmilyen, igazi életet. Magad nem tudsz újat kezdeni. Benne van az élet. Beláthatod: életem elrontottam, zsákutcába jutottam; erőm és lehetőségeim korlátozot­tak; céljaim elérhetetlenek, ítélet alatt vagyok; Istenem, segíts! És ak­kor fölragyog a világ Világossága. „Szép, fényes Hajnalcsillagom, / Ra­gyogj rám, édes Jézusom, / Én lelkem vigassága. / Oly sok szív téged várva vár. / Az én szívem is nyitva már, / És jöttödet kívánja.” (EÉ 361,1) És új életet nyersz Istentől. Ez az élet egészen más, radikálisan új létezés lesz. A vágyott örömmel és megelé­gedettséggel, de annak más lesz az oka és tartalma. Ahogy a tékozló fiú apja mondja boldogan, amikor fia hazatér: „...vigadozzunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadt, elveszett és megtaláltatott’.’ (Lk 15,23-24; újonnan revideált Károli-ford.) Öröm az atyai házban. Öröm a bűnbocsánatban. Öröm a testvéri közösségben, Isten di­csőítésében és ajándékaiban. Jézus meghalt azért, hogy bűneinkre bocsá­natot szerezzen, és harmadnap föltá­madt, hogy a maradandó életet meg­nyerje, és nekünk is reménységünk le­hessen az örök élet (Róm 4,25). Ahol az Úr megjelenik, ott világos­ság támad. Ott meg lehet érteni, hogy ha életpárti vagy, Jézus mellé kell áll­­nod a saját érdekedben és másokéban is. Jézus élete az emberek világossá­ga. Belép a sötét szobába (világba), és ott világosság támad. Tisztán látod helyzetedet és hibáidat is. Ez kellemet­len. Ilyenkor kettőt tehetsz: vagy „le­oltod a villanyt” leszámolsz Jézussal, mint a főpapok és írástudók, vagy a vi­lágosságban kéred, hogy tisztítson meg és töltsön be szeretetével az Úr. Világos-e, hogy a világosságot kell választani? Ő nemcsak egy fölvilla­nó fény, hanem folyamatosan, min­dig megmutatja az utat és szeretetét, amellyel járhatsz ezen az úton. Jaj, ha az adventi fények elvakíta­nak. Vagy te magad is azért gyújtod, hogy mások elvakuljanak, elkápráz­­zanak, a hangulat ringassa el őket. Ilyenkor, adventben a Világosság je­lenik meg. Jézust várjuk, az ő ígére­tei beteljesedésének örvendezünk. Bi­zonyos, hogy eljön ő, ahogy kétezer éve is beteljesítette szavát. Miből tudod, hogy eljön? Abból, hogy igé­jét olvasod, hallgatod - és világosság árad el a szívedben. Áldott adventi időt kívánok! ■ Széll Bulcsú Adventi gondolatok, imádságok Féleka karácsonytól (Részlet) Félek a karácsonytól. Nekem a kará­csony sosem volt gyerek-nap. Ember­nap se volt. Nem tudtam örülni! Hi­ába kaptam ajándékokat... aztán ké­sőbb hiába vettem. Kiestek a ke­zemből. Valami nagy-nagy ajándék­ra vártam, világcsudájára. Amiben egyszerűen megkapom magát a lé­nyeget. De az emberek elállták elő­lem Jézust. Mindig elállták. - Meg­hittség! Fejsimogatás! Csilingelő sza­loncukor! És mennyi ember! Kisze­rették belőlem az ünnepet. Gyurkovics Tibor „Boltíves feszültség” Az Újtestamentum odaállít bennün­ket Isten emberré léteiének nagy cso­­daténye elé, de a „hogyan és miként” kérdésre nem ad olyan feleletet, amely elméleti kíváncsiságunkat kielégítené. Azért itt is helyesebb, ha imádságos alázattal állunk meg a csodatény előtt, Dsida Jenő Közeleg az emberfia (Részlet) Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem tőlem és nem tőled kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölő szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre és tudni fogjuk, hogy Ő az. elmerülve az újtestamentumi Krisztus­kép kimeríthetetlen gazdagságában, csodálva azt az óriási boltíves feszült­séget, amely a Megváltó istensége és valóságos embersége között fennáll. Igyekezzünk fölmérni egyfelől bűnös elesettségünket, másfelől a hozzánk le­ereszkedő kegyelem nagyságát! Id. Prőhle Károly Istent sohase birtokoljuk annyira, hogy már ne kellene őrá várnunk. Vi­szont ha várjuk őt, ne feledjük: Isten már sokkal előbb várt minket! Dietrich Bonhoeffer Nem szükséges, hogy Jézust itt vagy ott keresd, ott van szíved ajtajánál. Áll és vár, hogy készen találjon, hogy ma­gadhoz fogadd. Nincs szükség arra, hogy messziről hívjad: türelmesebben és ezerszer jobban vágyakozik utá­nad, mint ahogy te várod őt. Nyílj meg előtte, és akkor betér hozzád! Eckehardt mester Úr Jézus Krisztus! Kérlek, fokozd fel bennem ebben az adventi időben az utánad való vágyat, és nyugtalanítsd a szívemet, amíg csak hozzád nem juthatok. Ismerem ígéreteidet. Bízom abban, hogy talál­­kozhatom veled már most, a földi élet idején. Kérlek, erősítsd hitemet, és készíts fel az örök üdvösség elfoga­dására. Jövel, Uram Jézus! Ámen. Jávor Pál Segíts, szerető Úristenünk! Jöjjön el hamar szent jöveteled boldog napja, hogy megmeneküljünk a hamis, gonosz világtól, az ördög birodalmá­ból, és megszabaduljunk a nagy kül­ső és belső gyötrelmektől. Fojtsd meg óemberünket, hogy végre már új tes­tünk legyen, amely nincs úgy telve bű­nökkel, és nem olyan hajlamos min­den gonoszra, mint a mostani, hanem minden testi-lelki bajtól megváltottan hasonlóvá legyen a Te megdicsőült testedhez, szerető Jézus Krisztus Urunk, hogy végre eljussunk dicsősé­ges megváltásunkhoz. Ámen. Luther Márton ■ Összeállította: Madocsai Miklós SEMPER REFORMANDA „Zsolt 38,19: »Bizony, megvallom bű­nömet. ..«, bevallom, s nem is akarom tagadni, hogy bűnös vagyok, s ma­gamnak semmi igazságot nem tulaj­donítok; s amiért mindig szenvednem kell, annak az az oka, hogy telve va­gyok bűnnel, »...bánkódom vétkeim miatt«, amint a következő, negyedik bűnbánati zsoltárban áll: »Bűneim mindig szemem előtt vannak, s meg aka­rom vallani bűnömet.« (Zsolt 51,6) Ugyanazt jelenti, mint ez a vers. Nos hát, a bölcs, igaz és szent kevélykedők »készek« békességet és nyugalmat, kényel­met és tisztességet elfogadni, és nem látnak semmit, ami szomorítaná és bán­taná őket, hanem csak azt, ami kívánatos és tetszetős a szemükben. Hiszen elrejtik a bűnüket, és nem »vallják meg«, nem is gondolnak arra, hanem csak a maguk kiválóságára meg a másik ember bűnére (amint a következő vers mondja). Viszont a helyes alapon álló ember e két vers szerint éppen az el­lenkező. Szent Pál apostol is így mondja (Róm 7.23). hogy bűn lakozik őben­ne, és hogy ez foglyul ejtette, pedig ő semmi rosszat nem tett, hanem ellen­kezőleg, sok jót. Krisztus is megparancsolja minden hívének (Lk 14,26), hogy gyűlöljék meg lelkűket. Márpedig semmi más nem gyűlöletes, egyedül csak a bűn. Honnét kerül hát a bűn az igaz emberbe, hogy azt meggyűlölhesse? (Mert Krisztus nem azt mondja, hogy csak a régi bűneiket gyűlöljék, a már megbántakat, és amelyekért már bocsánatot nyertek, hanem a lelkűket és éle­tüket, amely kétségkívül most is bennük van.) Ezeket a bűnöket a kevélyke­dők semmibe sem veszik. Nyugodtan járnak-kelnek, és azt mondják, hogy ezek csak »mindennapi bűnök«, és nem Isten parancsolata ellen vétők. Ha ez igaz, akkor miért parancsolja Krisztus, hogy gyűlöljük őket, és miért pa­naszkodik az apostol, hogy rabul adatott nékik? (Szerintük nincs is parancso­lat a »mindennapi bűnök« ellen, és azok nem is ejtenek rabságba senkit.)” ■ Luther Márton: A harmadik bűnbánati zsoltár (Zsolt 38) (Schulek Tibor fordítása) A HETI ÚTRAVALÓ „Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas’.’ (Zak 9,9) Advent 1. hetében az Útmutató reg­geli s heti igéi az Úr érkezésének jó hírét mondják el, s kérnek: Készít­sétek az Úr útját: térjetek meg! Jézus beteljesítette a próféták jövendölését, s üdvözítőül jött el e világba. Első el­jövetelekor alázatos királyként vonult be Jeruzsálembe. „Készítsétek az Úr­nak útját, mert megjelenik az Úr dicsősége, és mindenek egyszerre meg­látják - így szól az Úr.” (Ézs 40,3.5; LK) Karácsony böjtjében (is) „Hozzád emelem, Uram, az én lelkemet, Istenem, benned bízom, ne szégyenüljek meg” (GyLK 686,i), mert „íme, királyod jön hozzád, szelíden és szamáron ülve”. A Názáretből való prófétát akkor így fogadta népe: „Hozsánna a Dá­vid Fiának! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban.” (Mt 21,5.9) Ma is kiálthatjuk: Jézus, segíts, ments meg, üdvözíts! Pál az Úr el­jövetelének sürgető közelségéről szól, s kéri: „...öltsükfel a világosságfegy­vereit... öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust..!’ Őreá várva szeressük egymást, mert „A szeretet... a törvény betöltése’.’ (Róm 13,12.14.10) Egyhá­zi új évünk első „hétköznapi” igéje: „...teljes bizonyossággal reménykedje­tek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. (...) Őt szeretitek..., őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját (lásd Zsid 11,1), lelketek üdvösségét!’ (íPt 1,13.8-9) Jön Jézus! Ezt már a próféta is megjöven­dölte (lásd Hab 2,3-4): még „egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik. Az én igaz emberem pedig hitből fog élni..!’ (Zsid 10,37-38) Pál kéri, adjunk hálát az Atyának, ő megajándékozta gyermekeit új élettel: „Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket sze­retett Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata’.’ (Kol 1,13-14) Az apostol Krisztus eljövetelének felkészült várására figyel­mezteti a világosság gyermekeit: „Mi azonban, akika nappalfiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját, és mint si­sakot, az üdvösség reménységét.’’ (iThessz 5,8) Jézusunkra a katonák királyi palástot, koronát, jogart jelképező tárgyakat adtak megcsúfolásul, s gúnyol­ták: „Üdvöz légy, zsidók királya!” (Mt 27,29) Tudtukon kívül az igazságot mond­ták ki, amit Jézus is közölt Pilátussal: „Te mondod, hogy király vagyok!’ (Jn 18,37) Azóta az el/fel nem ismert királynak ez a panasza Jeruzsálem ellen (el­lenünk): „...hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet..., de ti nem akartátok! (...) nem láttok engem..., amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!” (Mt 23,37.39) Ezzel az utolsó eljövetelére utalt. De a két ad­vent között is jön. „Királyod eljön hozzád, s elkezdi benned a jót. Nem te keresed őt, hanem ő téged. Nem te találod meg őt, hanem ő téged. Hited is tőle van, nem magadtól, s ha ő nem jön, te ugyancsak kívül maradsz” - így tanít Luther Márton. De ma még kérheted: „Jöjj el, lelkem epedve vár, / Irgalmas mennyei Király (...) Hogy járjak a te utadon, / Ó, térj be hozzám, Jézusom!” (EÉ 147,2) ■ Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents