Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-24 / 47. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. november 24. » 5 KÖZGYŰLÉSEK Dél ^ A kőbányai evangélikus templomban tartotta őszi közgyűlését november 15-én a Déli Evangélikus Egyházkerület. A kerület elnöksége minden ősszel az egyházi esztendő végén, az őszi kerületi közgyűlést megelőző este fehér asztal körül, formalitásoktól mentes, családias légkörben talál alkalmat a mögöttünk hagyott év értékelésére az egyházmegyei elnökségek tagjaival. Idén a szándékosan összekevert ülésrend és az evangélikus papnék receptjeiből válogatott, íz-lelő című szakácskönyv receptjei alapján összeállított menü mind a kötetlen hangulatot erősítette. A jó hangulatú munkavacsorán mindenkinek lehetősége nyílt beszámolni az őt aktuálisan foglalkoztató örömökről és nehézségekről. A fogások között köszöntők hangzottak el, vacsora után pedig Szabómé Mátrai Marianna püspökhelyettes lelki desszertje következett egy Simone Weil-idézet alapján: „Az idő erőszakos hatalma szétszakítja a lelket. De a szakadáson át belép az örökkévalóság.” Másnap, november 15-én a kőbányai evangélikus templom adott otthont az egyházkerületi közgyűlésnek. A munka megkezdése előtt Benkóczy Péter kőbányai lelkész áhítata indította a reggelt, majd Zászkaliczky Zsuzsanna, a gyülekezet felügyelője mutatta be a Budapest-Kőbányai Evangélikus Egyházközség életét. Talán nem csupán e sorok szerzőjének tűnt fel, hogy a különleges, kör alakú templom és a közgyűlés asztalának kör alakja is szimbolizálta: érik az a vetés, amelyet az elmúlt tíz évben a kerület vezetése ültetett. Valódi csapatmunka zajlik a kerület vezetésében, ahol a sokszor szomorú diagnózison túl már a megoldásokat keresik. Mindkettőre volt példa a közgyűlésen, hiszen jól kiegészítették egymást Andorka Árpád felügyelőhelyettes néhol kiábrándító statisztikai adatai és Deák László egyházkerületi missziói lelkésznek az adott helyzetre adható missziói válaszai. Minden változik. Ezek a változások néha csak a felszín alatt láthatatlanul, néha pedig a felszínre törve látványos újdonságokat hoznak. Jó néha megállni és visszatekinteni az elmúlt időszakra. Erre teremt kiváló alkalmat a frissen megjelent, Vetés, érés, aratás délen, 2003-2013 című, az egyházkerület elmúlt tíz évét bemutató kötet, amelyet a szerkesztő, Boda Zsuzsa mutatott be a közgyűlésnek. A közgyűlési tagok a könyv egy-egy példányával gazdagodtak. A Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő által vezetett közgyűlés elfogadta az egyházkerület 2014-es munkatervét, amelyet Gáncs Péter püspök mutatott be a résztvevőknek. Előrelépés egyházunk életében, hogy - déli kerületi mintára - immár mindhárom egyházkerületben hirdetnek teológusösztöndíjat. Egyházkerületünk közgyűlése úgy határozott, hogy további lépést tesz, és az ösztöndíjat kiterjeszti hittudományi egyetemünk többi szakára is azzal a megkötéssel, hogy az összeget tandíjra kell költeni. Ezzel a módosítással többek között a másoddipd lomás-képzésben részt vevő hittan> tanárok tandíját is támogatni tudja az egyházkerület. További pozitívumként említhetjük, hogy erősödni látszik a zsinat és az egyházunk elnöksége közötti párbeszéd. Ennek kerületi színtű megnyilvánulásaként beszámoltak munkájukról a kerület zsinati küldöttei: Lázár Zsolt, Solymár Péter, Szabó Szilárd, Kolarovszki Zoltán, Muntag András és dr. Solt-Száraz Csenge Gitta. ■ Kiss Tamás T ízév-könyv A Déli Evangélikus Egyházkerület tízéves munkájáról beszámoló színes, kellemes küllemű, kézbe illő könyv hagyta el a nyomdát nemrégiben. Hogy összeálljon ez a tabló, arra kiváló alkalom kínálkozott: Gáncs Péter tízéves püspöki szolgálata. Távol áll azonban mind a szándéktól, mind a megvalósulástól, hogy bárkinek a nagy tetteit hirdesse ez a formás Ids könyv. Apropó csupán a tíz év, amely hálaadásra, Isten előtti számvetésre késztet. Akik megálmodtuk ezt a könyvet, és dolgoztunk a létrejöttén, megpróbáltuk összegezni tíz év eseményeit. Munka közben folyton-folyvást Isten lábnyomára bukkantunk. Őrző, korrigáló, türelmes szeretetének apró és meglepő jeleire. Jó szándékú törekvésekből és kezdeményezésekből így lett lassan kiformálódó, egységes kép. Messze nem hibátlan és tökéletes tabló, amelyen fényes és sikeres minden, mégis olyan „folyamatábra” amely megérezteti: jó dolgot teszünk, ha megpróbálunk közösséggé formálni majdnem száz lelkészt és gyülekezetét, felügyelőt, oktatási és diakóniai intézményt. A közösségépítés és a misszió áll tíz év egyházkerületi szolgálatának első sorában - mindenki észreveszi, aki fellapozza ezt a képeskönyvet. Hogyan épült közös alkalmakon, élményeken, találkozókon'át a déli közösség, hol lelkészcsaládok közös pihenésével, vidám, nyári időtöltésével, hol frissen konfirmáltak közös táboraival, zenével, játékkal, lelki feltöltődéssel; hogyan vált egy csapattá felügyelők közössége - erről kapunk friss, élményszerű beszámolókat és sok képet. Olyan áttekintést, amely leginkább tükrözi ennek a közösségnek az erejét és az atmoszféráját. Hogyan próbálunk meg szembenézni időnként elrettentő számadatokkal, a fogyás jeleivel, és hogyan, merre próbálunk kitörési pontokat keresni, megragadva annak a Krisztusnak a kezét, aki nemcsak misszióba küld, hanem felkészít, megerősít, reményt ad, és velünk marad. Aki végiglapozza a könyvecskét, kezébe kapja azt a láncszemet, amely összeköt a múlttal, a déli hagyományokkal, és a folyamatosságot jelenti. Tényeket és adatokat olvashat a déli egyházmegyékről és gyülekezetekről. Beletekinthet a kerület missziói koncepciójába. Hírt kap a közösségépítő alkalmakról, kezdeményezésekről, tíz év legfontosabb eseményeiről és kiépült kapcsolatairól. Megismerkedhet a kerületben működő intézményhálózattal, és reménységünk szerint megízlel egy falatot abból a kenyérből, amelyet a déli kerület asztalán kínálnak közös táplálékként. Kiknek ajánljuk ezt a szép, ízléses könyvet? Mindenekelőtt azoknak, akik ha meglátnak egy-egy fotót, emlékek ébrednek fel bennük, ráismernek arcokra, helyszínekre és hangulatokra - vagyis a déli kerület népének. De mindenki más előtt is szeretnénk ajtót nyitni, és vendégségbe hívnunk a déli kerület asztalához. A könyvet Boda Zsuzsa szerkesztette, a fényképeket a kerület, az Evangélikus Élet és az intézmények archívumából válogatta a szerkesztő és Kiss Tamás. A kötet a Luther Kiadó gondozásában jelent meg. ■ Szabóné Mátrai Marianna Vetés, érés, aratás délen, 2003-2013. Luther Kiadó, Budapest, 2013. Ára 1040 forint. Zsidóság és kereszténység Párbeszéd az antiszemitizmusról az EHE-n W- Folytatás az 1. oldalról Dr. Fabiny Tamás püspök, a Keresztény-Zsidó Társaság ügyvezető elnöke nyitotta meg az előadás-sorozatot. A kereszténység és zsidóság fájdalmas szakításától a politikai intolerancián át egészen az egy szűk rétegben ma is tapasztalható, úgynevezett „futballkommunikáció” témájáig jutott el, és hangsúlyozta, hogy az egyháznak is fel kell lépnie a szélsőségekkel szemben: „van, ami már nem szabad, hogy beleférjen” Endreffy Géza budaörsi evangélikus lelkész a norvég misszió rövid történetét és munkásságát ismertette. Az első előadást Köves Slomó ortodox rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezetője tartotta. Hangsúlyozta, hogy a zsidó vallásban központi elem az önreflexió egy adott (esetükben többnyire tragikus) esemény értékelésekor - előadásában szó volt többek között az egyiptomi fogságról és a 20. század borzalmairól. Két súlyos kérdést tett fel és próbált megválaszolni: egyrészt azt, hogy ha valóban Istentől valók a kiválasztott nép szenvedései, akkor ez jelentheti-e azt, hogy a szenvedést okozók Isten akaratát teljesítik; másrészt azt, hogy vajon ez felmentheti-e a sanyargatókat tetteik felelőssége alól. Köves Slomó hangsúlyozta, hogy a holokausztot semmiképpen nem lehet isteni büntetésnek tekinteni, s hogy igazi magyarázat nincs a szenvedésekre. Rolf Gunnar Heitmann, a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért misszió főtitkára előadásában kifejtette, hogy az antiszemitizmus - mely elnevezés egy sémi névre, Sémre, Nóé fiára vezethető vissza - fiatal szó ugyan (1879-ben egy német újságíró használta először), tartalma ellenben régi, régebbi a kereszténységnél. Az antiszemitizmus és a keresztény felelősség címmel tartotta meg előadását Tatai István református lelkész, aki egész sor teológus véleményét hozta arra a korántsem egyértelmű kérdésre válaszként, hogy van-e az Újszövetségben antiszemitizmus. Összehasonlító táblázatot hozott például Pál zsidóságról tett pozitív és negatív kijelentéseiből, láttatva ezzel, hogy az adott kontextusból nem lehet csak úgy kiragadni egy szövegrészt, mert az önmagában még nem mérvadó. „Paradoxonokat tisztelő küldetésünk van” - utalt a kereszténység felelősségére előadása végén Tatai István. Vattamány Gyula teológus-vallástörténész, a Wesley János Lelkészképző Főiskola tanára Aranyszájú Szent János nyolc, zsidóságról írt - nem épp „aranyszájú” - homíliáját vizsgálta, rámutatva arra, hogy értékelésükkor nem szerencsés elfeledni: a meglehetősen éles megfogalmazású szövegek motivációja a fenyegetettségérzés volt. A „radikalizmus” a sajátos retorikai eszközök használatának következménye. Luther úgynevezett „antiszemitizmusát” vizsgálta teológiai, kortörténeti és politikai aspektusból Csepregi Zoltán egyháztörténész, az Evangélikus Hittudomány Egyetem tanszékvezető tanára, rávilágítva, hogy reformátorunk e besorolása milyen súlyos mértékben figyelmen kívül hagy bizonyos, nagyon is figyelemre méltó tényeket. Az 1860- as évek antiszemita „szorgos kultúrmunkásai” előbb voltak antiszemiták, mint antijudaisták, és visszamenőleg kerestek ideológiájukat alátámasztó forrásokat, így bukkantak rá kései írásaiban az antijudaista (tehát a zsidóságot vallási alapon támadó) Lutherre, és tették aztán őt sikerrel „az antiszemitizmus atyjává” Donáth László, a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség lelkésze abbéli vágyódását fejezte ki, bárcsak eljuthatna a magyar társadalom az elkövetkező harminc évben addig, ameddig Norvégiának sikerült a zsidósághoz való hozzáállás tekintetében. Az előadók sorát Kovács András, a Közép-európai Egyetem szociológus kutatója zárta, aki a zsidóellenesség többrétegű dimenzióját tárta fel érdekes statisztikai adatokkal. Latens, lappangó antiszemitizmusról beszélt, amely érdekes módon - a mért adatok tanúsága szerint - választások idején különösen érezhetően a felszínre kerül. A konferenciát kerekasztal-beszélgetés zárta. Moderátora dr. Fabiny Tibor professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének és Hermeneutikai Kutatóközpontjának vezetője volt, résztvevői pedig Hausmann Jutta, az EHE Ószövetségi Tanszékének vezetője, Avi Snyder, g. Zsidók Jézusért mozgalom európai és magyarországi vezetője, Simony i Andrea, a Segítség az Élethez Alapítvány titkára, Mátis Lilla filmrendező és természetesen Rolf Gunnar Heitmann főtitkár. Az eszmecsere során a paradoxonokat ugyan nem sikerült feloldani, de legalább egy lépést tettek a kiengesztelődés felé... ■ Kinyik Anita Valószínűleg kevesen tudják, hogy a Gyarmat utca 14. szám alatt 1950 óta egy evangélikus kápolna működik, mely egykor a Deák téri gyülekezeté volt, ma pedig a zuglói gyülekezethez tartozik. Az épületben a kápolna mellett több lelkészlakás is helyet kapott. A házat Gisle Johnson norvég misszionárius és lelkész vásárolta 1922-ben a zsidóság körében végzett keresztyén szolgálat, tanítás és istentiszteleti élet központjául. Erre emlékezvén gyűltek össze az antiszemitizmuskonferencia után a Norvég Egyházi Szolgálat Izraelért koszorúval érkezett képviselői és az érdeklődők. Szebik Imre nyugalmazott lelkész norvég dallamokkal - „Jézus, te égiszép...” - átitatott áhítatot tartott, majd. megáldotta az emléktáblát. KINYIK ANITA FELVÉTELE
