Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-07-21 / 29. szám

evangélikus hetilap • www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 29. szám ■ 2013. július 21. ■ Szentháromság ünnepe után 8. vasárnap Ára: 275 Ft „Volt olyan nap, amikor egyetlen faluban, „Vajon zöld ágra vergődnek-e a delegáltak? „Legfontosabb partnereink „Talán ő volt az első, „...mégholta után is beszél” 1*- 10. oldal például Mecséren ezerháromszáz Győzhet-e a »bibliás irány«? Szóhoz jut-e a család, a templom és aki hobbiszakácsból Párbeszédes igehirdetés Ifr- 11. oldal önkéntes dolgozott, s rajtuk kívül még a kisebb? Lesz-e igazi párbeszéd? az iskola. Csak velük együtt­vált elismert gasztro-Istenkeresés & 13. oldal ezer önkéntes segített másutt.” Lesz-e európai egység? Az ökumené kifejezés működésben tudunk nevelni.” nómiai szakemberré” ÖTK-közgyűlés !► 14. oldal Gátak között vonult le valódi töltettel bír-e még? Mekkora a tét?” Újra virul Aranyos blogok Két konfirmáció Miskolcon W 15. oldal az évszázad árvize !► 8-9. oldal Papok, pópák, pásztorok a közgyűlésen l*- 4. oldal a cserkészliliom !► 6-7. oldal W- 15. oldal Nyár a Bibliában W 15. oldal Gátak között vonult le az árvíz ^ Júniusban az évszázad árvize vonult le a Dunán, embert pró­báló feladat elé állítva az egész országot. Az egyik legkritiku­sabb pont a Duna szigetközi szakasza volt. Ha a roppant víz­tömeg átszakítja a gátat, több fa­► Lapzártánkkor érkezett az Euró­­pai Egyházak Konferenciája (CEC) tizennegyedik, budapes­ti nagygyűlésének minden tag­egyházhoz szóló üzenete. Teljes szövegét következő számunk­ban közöljük. 2013. július 3-8. között Budapesten gyűlt össze az Európai Egyházak Konferenciájának nagygyűlése. A Krisztusba vetett hit által összekap­csolt testvérek vezérigéje az Aposto­lok cselekedeteiről írott könyvből származott: ,Most tehát miért késié­in is méteres víz alá került vol­na; például Vének községben becslések szerint négy méter magasan állt volna a víz. A véde­kezési munkálatok egyik me­gyei irányítója Széles Sándor Győr-Moson-Sopron megyei kedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg mosd le bűneidet, segítségül kíván az Úr nevét.” (ApCsel 22,16) Áldjuk az Urat ezért a lehetőségért, és köszö­netét mondunk a magyar házigazda egyházaknak és a hivatalos szervek­nek a vendégszeretetért és mun­kánk támogatásáért. A budapesti nagygyűlés fő felada­ta a CEC alkotmányának megújítása volt, kifejezve az ökumenikus párbe­széd elmélyítése iránti elkötelezettsé­günket és a látható egység munkálá­­sát Krisztusban, mely tanúságtétel Eu­rópa és az egész világ felé. !► Összeállításunk a 4-5. oldalon kormánymegbízott volt, aki nem mellesleg a mosonmagyaróvári evangélikus gyülekezet tagja. Vele beszélgettünk a küzdelmes napokról. Folytatás a 8-9. oldalon Quo vadis? ► Henryk Sienkiewicz jól ismert re­gényének címét - Quo vadis?, vagyis Hová tartasz?- kölcsö­nözte az Evangélikus Külmisszi­­ói Egyesület (EKME) a július 4. és 7. között Piliscsabán megtartott konferenciájának témájáuL A Bé­­thel Evangélikus Missziói Ott­hon - a szokásos helyszín és a már berögzült nyár eleji időpont - várta az egyesület tagjait és az ér­deklődőket közös gondolkodásra és elmélyülésre. A változatos és színes programokban gazdag konferencián ebben az évben mintegy ötven felnőtt és húsz gyermek-ifjúsági tag vett részt. I* Folytatás a 3. oldalon A CEC-nagygyűlés üzenete A leuenbergi konkordia - az ökumené sikeres modellje ^ Bajor testvéregyházunk hatvannégy esperességének ökumenikus kap­csolatokért felelős megbízottai július 2-4. között tartották éves kon­ferenciájukat a festői Rothenburg ob der Tauberben. A háború után ere­deti formájában helyreállított város Németország egyik legkedveltebb turistacélpontja, ahol egész évben kaphatók karácsonyi kellékek is. Michael Martin ökumenikus kapcso­latokért felelős egyházfőtanácsos megnyitó igehirdetésében Ézs 43,1- 7 üzenetét tolmácsolta, személyes emlékeiből kiindulva. Folytatás a 3. oldalon Nem késlekedünk ■ Steinbach József Az Európai Egyházak Konferenciá­ja július 3. és 8. között tartotta tizen­negyedik nagygyűlését Budapesten. Ez az európai szervezet hasonló az Egyházak Világtanácsának Európai Tagozatához, de attól független kez­deményezés, amely 1959-ben azért jött létre, hogy a Kelet és Nyugat kö­zötti szakadékot áthidalja, és az egy­házak összefogásával munkálja a párbeszédet és a megbékélést. Ma is feladata az egyházak közele­désének munkálása, ugyanakkor egy radikálisan megváltozott Európában újra kellett gondolni a szervezet mű­ködését és céljait. A négy évvel ezelőtti lyoni nagygyűlésen határozták el a kül­döttek, hogy mostanra új lendületet kell adni a munkának. Ezért is volt nagy jelentőségű a budapesti nagygyű­lés, amely - most már kimondhatjuk - elvégezte ezt a feladatát, újragondol­ta a szervezet alkotmányát, „raciona­lizálta” a konferenciát, új tisztségvise­lőket választott, tisztázott vitás kérdé­seket, és elevenné tett célokat, napja­ink Európájára tekintettel. A nagygyűlés a nehéz pillanatok el­lenére is elvégezte munkáját, szerve­zetten, rendben, miközben felüdülés­re, személyes beszélgetésekre is nyílt lehetőség. Ezután következik a szolgálat, meg­újult struktúrában, sokféle kihívás kö­zött. Most következik a lényeg: Krisz­tus evangéliumának közös képvisele­te Európában, áthatva vele a földrészt, a társadalmat, a konfliktushelyzeteket, az emberi életeket. Ehhez manapság nagyobb szükség van a keresztyén összefogásra, mint bármikor. Az európai ortodox, protestáns, ókatolikus és anglikán egyházak szervezete - állandó kapcsolatban áll­va az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsával, vagyis a római katoliku­sok európai szervezetével - példát mutathat összetartozásban, Krisztus evangéliumának hiteles, cselekvő, az e világi emberiét minden szeg­mensét átható képviseletében. Ebben a szolgálatban nem lehet tovább késlekedni, és a budapesti nagygyű­lés döntései alátámasztották: nem is akarunk tovább késlekedni. A nagygyűlés alapigéje is ezt hang­súlyozta: „Atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát, meglásd az Igazat, és hangot hallj az ő ajkáról. Mert az ő tanúja leszel min­den ember előtt arról, amiket láttál és hallottál. Most tehát miért késle­kedsz? Kelj fel, keresztelkedj meg mosd le bűneidet, segítségül híván az Úr nevét” (ApCsel 22,14-16) Ez az ige azért fontos, mert rámu­tat az egyház szolgálatának lényegé­re minden időben. Pál Jeruzsálemben bizonyságot tesz megtéréséről és ar­ról, hogy az események után Anáni­­ás, mint az Úr eszköze, hogyan fog­lalta össze számára küldetése lénye­gét. Isten kiválasztott bennünket. Ez a kiválasztottság az Isten (bennün­ket előbb szerető) kegyeleméből fa­kadó üdvbizonyosság, amely nélkül nincs keresztyén szolgálat. Ennek a szolgálatnak tartalma az evangélium; lényege az evangélium hirdetése; és ez a szolgálat mindig ezért a világért, a másik emberért történik, minden­kiért (azokért is, akik egészen mást gondolnak „dolgokról”, mint mi). Az egyházak szolgálata azonban megváltozott világban, megválto­zott Európában zajlik. Ezek a válto­zások egyre gyorsabbak, bizonytalan­ná teszik a holnapot. Ebben a meg­változott környezetben az egyhá­zaknak is át kell gondolniuk, mi az Úr akarata a szolgálatunkat, szerveze­tünket illetően. ...a lényeg: Krisztus evangéliumának közös képviselete Európában, áthatva vele a földrészt, a társadalmat, a konfliktushelyzeteket, az emberi életeket. Milyen ez a megváltozott világ? A globalizált Európa számos társadalmi problémával szembesít: szekularizá­ció, urbanizáció, kommunikációs rob­banás, multikulturalitás, közösségi hálózatok megjelenése a véleménynyil­vánításban, új bipolaritások megjele­nése, öregedő társadalmak, megnöve­kedett munkanélküliség, a szociális biztonság megteremtésének kihívásai; az életmód megváltozása, felgyorsult élet; mobilizációs, migrációs irány, településszerkezet megváltozása; az ér­­tékvesztettség bizonytalansága; ki nem mondott értelemvesztettség. A jelenlegi helyzet ismeretéből következik a kérdés: hogyan tovább? Pál világos feladatot kapott, ahogy mi is. A feladat azóta sem változott, ez ma is ugyanaz, vitathatatlanul. Isten választottai meglátják az igazat, meg­hallják az Úr szavát, megismerik az Úr akaratát, hogy tanúskodjanak az ő igéjéről. Pál szolgálatában határo­zottság és szeretet, Istenre való tel­jes ráhagyatkozás, mégis a haté­konyság érdekében átgondolt cselek­vés együtt lelhető fel. Ma sem lehet másként. Mi sem késlekedhetünk! Az Ökumenikus charta is kitér ar­ra, hogy a keresztyén örökség Európa számára a valóságos meggazdagodás forrása ma is. Ezt azonban nekünk, az egyházaknak kell megjelenítenünk. Ezért szükségünk van egymásra! Igen, mi sem késlekedhetünk! Az Európai Egyházak Konferenciája bu­dapesti nagygyűlésének eredményei azt jelzik, hogy mindezt felismertük, a belső problémákat megbeszéltük, rendeztük, és a szervezet új lendüle­tet nyerhet - azaz valóban nem kés­lekedünk! A szerző a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyaror­szági Egyházak Ökumenikus Taná­csának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents