Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-24 / 47. szám
2 -m 2013. november 24. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Istenünk! Köszönjük, hogy türelmed és jóságod mindeddig megtartotta életünket. Kérünk, irányítsd figyelmünket ezen a napon arra, hogy hálával és megelégedéssel éljünk. Ne zúgolódjunk és ne panaszkodjunk, amikor terheket kell hordoznunk. Akkor sem, ha éveink haladtával erőtlenségünket érezzük. Segíts minket úgy visszatekinteni, hogy meglássuk életutunkon a tőled kapott áldásokat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért az embertársainkért, akik nehezen indulnak el követésedre. Sokszor elmondott hívásra is új és új kifogásokkal válaszolnak. Alakítsd úgy szolgálatunkat, hogy eredményesebben tudjuk megszólítani az embereket környezetünkben. Adj nekünk több kezdeményezőkészséget és bátrabb lépéseket, hogy közelebb kerüljön a vigasztaló evangélium sok útitársunkhoz ezekben a napokban. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk azokért, akik most néznek szembe igazán az elmúlással és a földi élet végső kérdéseivel. Különösen is eléd hozzuk az elesett, beteg és idős emberek sorsát. Adj bizodalmát és reménységet a szívükbe. Ébreszd bennük az örök élet evangéliumának erejét. Ne lássák céltalannak és sötétnek az életalkony napjait és óráit, hanem hallják meg a te mindeneket megújító végső napod hírét. Segíts nekik, hogy meg tudjanak szabadulni a mulasztások, kudarcok és eredménytelen próbálkozások terhétől. Adj gyógyító világosságot életükbe. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért, hogy az utolsó idők próféciáit és az eljövendő örök élet evangéliumát hitelesen tudja megszólaltatni. Vedd el a könnyelmű és felelőtlen beszédet a nevedben megszólalóktól, és adj aktuális, életerős és gyógyító üzenetet. Taníts minket újrafogalmazni hitünk tartalmát és bátran megszólalni, ha kell, meghökkentő és ébresztő gondolatokkal! Őrizz meg attól, hogy emberek tetszésére formáljuk szavainkat és életünket úgy, hogy a te egyedül jogos és tökéletes elvárásodról megfeledkezzünk. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Istenünk! Emeld fel tekintetünket, hogy örök napod igazi fényét meglássuk. Mutasd meg minden emberi élet páratlan értékét. Láttasd meg velünk az életünk feltételeit biztosító bolygónk szépségét és törékeny voltát. Add, hogy az eljövendő teljes tisztaság és fényesség arra is indítson minket, hogy körültekintőbb, odaadóbb és felelősségteljesebb életet éljünk itt, a földünkön. Embertársainkra és a minket körülvevő világra pedig úgy tudjunk tekinteni, mint a te akaratod szerinti kincsekre és értékekre. Ezen a vasárnapon különösen is add meg nekünk a felfelé tekintés készségét, és adj tág perspektívát. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Istenünk, köszönjük, hogy szeretetedben, jóságodban és türelmedben lel otthont imádságunk a testvérünkké lett Fiad, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet:] Ámen. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN UTOLSÓ (ÖRÖK ÉLET) VASÁRNAP - 1KOR 15,54-58 Beteljesült és beteljesedő megváltás János evangéliuma szerint Jézus utolsó kiáltása a kereszten így hangzott: „Beteljesedett!” (Bár új fordítású Bibliánkban Jn 19,30-ban így olvassuk: „Elvégeztetett!” Görögül „tetelesztai” amely kifejezés a célt és a teljességet együtt jelentő „telosz” főnévből származik: „beteljesedett” azaz elérte célját.) A dogmatika ebből helyesen következtet arra, hogy Jézus kereszthalála a világ megváltásának beteljesedését jelenti. Mondhatjuk úgy is, hogy a megváltás isteni műve az egész világra nézve elvégeztetett. Jézus küldetése célba ért, és ezt többé senki és semmilyen hatalom nem másíthatja meg. Ami egyben azt is jelenti, hogy senki semmit hozzá nem tehet, és nincs is rá szükség, hogy bárki bármivel kiegészítse. Pál apostol kijelentése ennek látszólag ellene mond: „Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: »Teljes a diadal a halál fölött!«” Pál azonban nem a világ megváltásáról beszél, amikor azt mondja, hogy a beteljesedés napja csak ezután lesz. Pál itt mindannyiunk személyes megváltásáról szól, amely Isten oldaláról nézve Krisztus halálával beteljesedett ugyan, de a mi életünk oldaláról nézve csak elkezdődött, és a beteljesedés még hátravan, hiszen még a romlandóság és a halandóság törvényének alávetett testben élünk. Pál apostol - mint Gamáliel egykori tanítványa - alaposan megismerte az Ószövetség gondolkodásmódját: ahogy Isten népe a múltban megtapasztalta Isten szabadító cselekvését, az a későbbi generációk szülöttei közül csak azoknak van hasznára, akik a régi atyák Istenről szerzett tapasztalatát lélekben maguk is személyesen átélik. Ennek alapján mondja Pál apostol, hogy bár a világ megváltása Krisztus kereszthalálakor beteljesedett, ennek a megváltásnak a mi személyes megváltásunkká kell válnia, különben semmi hasznunk abból, hogy Krisztus egykor meghalt értünk. A megváltás életünkben való személyes beteljesedésének pedig Pál szerint egy feltétele van: a hit. A hit nem valaminek az elhivését jelenti. A hit Pál szótárában ráhagyatkozó bizalmat jelent, amely által a hívő - Luther kifejezésével - valósággal belevonatik abba az üdveseménybe, amelyben hisz. Nem távoli szemlélője, hanem részese lesz az egykor egyszer, de örök érvénnyel végbement megváltó műnek. Nemcsak Krisztus megváltó halálának következményeiben részesedik, hanem belevonatik az ő szenvedésébe és halálába: hitben megtapasztalja annak valóságát, hogy Krisztust az ő bűnei kínozzák halálra, ugyanakkor lélekben át is éli Krisztusnak az ő bűnei miatti szenvedését. Ahogy Luther mondja egyik passióprédikációjában: „bűneinknek úgy kell gyötörniük bennünket a lelkiismeretünkben, ahogyan Krisztust gyötörték a kereszten”. Ez a hitben való átélés Pál szerint - aki a Galata-levélben magáról kétszer is kijelenti, hogy „Krisztussal együtt keresztre vagyokfeszítve” (Gál 2,20; 6,14) - semmiképpen sem kerülhető el, mert Krisztus csak azokban tud élni, akik Ádámtól örökölt óemberüket - ma úgy mondhatnánk: hatalmasra duzzadt egojukat - nap mint nap keresztre feszítik, és folyamatosan keresztre feszítve tartják. Hasonlóan gondolkodik erről Luther is, amikor a mindennapi megtérés szükségéről beszél. Akikben pedig Krisztus a földi életükben így él hit által, azok a romlandó és halandó test levetésekor meg fogják tapasztalni, hogy ők pedig Krisztusban élnek romolhatatlan, halhatatlan, örök életet. Más szóval: utolsó órájukon nem a halált, hanem a kereszten szerzett megváltás Személyükön való beteljesedését fogják tapasztalni. Mert akik páli értelemben magukat naponta keresztre adva, illetve lutheri értelemben a mindennapi megtérést gyakorolva belevonatnak Krisztus szenvedésébe és halálába, azok testi haláluk óráján a Krisztus föltámadásába és mennyben való megdicsőülésébe való belevonatást is megtapasztalják. Nekik és róluk szól a Jézus ajkán fölcsendülő evangélium: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe!’(Jn 5,24) Az ő szájukba adja Pál Hóseás halál fölötti diadalénekét: „Halál, hol a te diadalod..!’ Aki ma arról beszél, hogy Jézus nemcsak bűnbocsánatot és üdvösséget ígér, hanem követelményeket is támaszt övéivel szemben, könnyen magára vonja a vádat, hogy meghamisítja az evangéliumot. Van is ebben igazság, bár nem abban az értelemben, ahogy a vád megfogalmazói gondolják. Mert Jézus pusztán emberi erőfeszítéssel teljesíthető kö-A VASÁRNAP IGÉJE vetelményt valóban nem támaszt senkivel szemben. A hit nem emberi teljesítmény, hanem Isten ajándéka. így a hit egyetlen gyümölcse sem értékelhető emberi teljesítményként. A hit mégis követelmény, miként a hit gyümölcsei is. Mindaz, amit önmagunk naponkénti keresztre adása és Krisztus szenvedésének lélekben való átélése vagy más szóval a naponkénti megtérés jelent, nem emberi elhatározásból történik, hanem a hit gyümölcse. Olyan gyümölcs, amely a nem hívő számára keserű és egyáltalán nem kívánatos. A nem hívő számára a bűn fáján termő gyümölcsök kívánatosak. A hívő számára azonban a megváltás művébe való belevonatás, a Krisztus szenvedésének és halálának lélekben való megtapasztalása a legédesebb gyümölcs. A hívő szája a bűn fáján termő gyümölcstől keseredik meg, ha a kísértésnek engedve mégis megízleli. Ki is köpi azonnal, míg a nem hívő élvezettel habzsolja. Mert a bűn gyümölcse halált terem, miként az apostol mondja: „A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.” A hit gyümölcse ezzel szemben a Krisztus halála árán szerzett örök élet. Ez a gyümölcs senkinek az életében sem érik be emberi erőfeszítés nyomán. Ezt a gyümölcsöt csak a hit teremtője és beteljesítőjet Istennek a hívőket betöltő Szentlelke érlelheti meg. Övé a dicsőség azért a diadalért, amely hitben már most is a miénk, de megtapasztalni csak testi halálunk óráján fogjuk, ha mindvégig kitartunk a hitben. ■ Véghelyi Antal Imádság zenében Miatyánk-feldolgozások + Az egyházi év végével befejeződik a Cantate rovat negyedik sorozata. Adventtői kezdve ismét az istentisztelet és alkotóelemei kerülnek előtérbe, többek között az imádság műfaja. Mai cikkünk már ezt a témát készíti elő: a leggyakrabban mondott imádság, a Miatyánk zenében való megjelenéseit mutatja be. Az Úrtól tanult imádság kétféle változatban olvasható az evangéliumokban: teljesebb - a liturgiában használt - formája a Hegyi beszéd részeként (Mt 6,9- 13), rövidebben Lukácsnál (Lk u,2-4). A Miatyánk kezdetben magánimádság volt, de már a 4. század végétől része a nyilvános istentiszteletnek. A keleti egyházakban a közösség énekelte vagy recitálta; nyugaton a pap imádkozta, a hívek csak a zárókönyörgést fűzték hozzá (vagy az egyes kéréseket erősítették meg). Az ima közösségi voltának hangsúlyozása érdekében a római miseliturgiában újabban a pap és 4 nép közösen énekli. Evangélikus szertartáskönyveinkben is megtaláljuk gregorián dallamon a Miatyánkot: Prőhle-agenda (1986) 550. oldal, Liturgikus könyv (2007) 87. oldal, Gyülekezeti liturgikus könyv (2007) 614. szám. A dallam és a gyakorlat általános elterjedtségét mutatja, hogy ugyanezt közli a német evangélikus énekeskönyv (EG 186) és az Éneklő egyház katolikus énekesgyűjtemény is (454. latinul, 456. magyarul). Már az óegyházban számos Miatyánk-énekkel - a bibliai imádság parafrázisával - találkozunk. Mikor az evangélikus gyülekezeti ének műfaja megszületett, a költők továbbra is szívesen foglalkoztak-fezzel a témával. A Vater unser im Himmelreich (1539) kilenc versszakban bontja ki az Úrtól tanult imádság kéréseit: szövege és dallama is Martin Luther (1483- 1546) munkája. Luther énekét már igen korán lefordították magyarra, elsőként Huszár Gál énekeskönyvében jelent meg 1560-ban. Mostani énekeskönyvünk - Zábrák Dénes fordításában - a Könyörgések fejezet élére helyezi (Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, EÉ 72). Énekrendünk Rogate vasárnap graduálénekének javasolja. Gazdag repertoárból válogathatunk, ha az ének műzenei feldolgozásait szeretnénk megismerni. Először tekintsük át a vokális műveket (a reneszánsz gyakorlat szerint ezeket a műveket hangszerekkel is elő lehet adni, akár csak egy szólamot, akár mindegyiket). Az előző lapszámban bemutatott Michael Praetoriustól (1571-1621) négy gazdag invenciójú feldolgozást találunk: két bicíniumot és két tricíniumot (Musae Sioniae IX., 61-64.). Adam Gumpelzhaimer (1559- 1625) kánonjában szinte egy az egyben a koráldallam jelenik meg, de a ritmus úgy változik, hogy a két egynemű szólam jól szóljon együtt (Karénekeskönyv III., 36.). Johann Hermann Schein (1586- 1630) korálkoncertje az Opellá nova gyűjteményben (Geistliche Konzerte 1. rész, 12.) két szopránra és basso continuóra íródott; ez már az új korszak, a barokk műfaja. Következzenek a billentyűs kompozíciók. Jacob Praetorius (1586-1651) az északnémet stílus legnevesebb orgonistája és pedagógusa volt Johann Sebastian Bach előtt. Hét versust (variációt) írt a Vater unser im Himmelreich dallamára, megmutatva benne a reneszánsz kompozíciós technikáinak gazdagságát (három- és négyszólamú tétel, cantus firmus a szopránban és a basszusban, motettikus-imitációs feldolgozás, díszített dallam). A következő generációhoz tartozó Dietrich Buxtehude (1637-1707) jelentőségét jelzi, hogy Bach Lübeckbe zarándokolt azért, hogy hallhassa muzsikálását. Buxtehude korálalapú műveinek jelentős része három imitációs kísérőszólam felett megszólaló, díszített cantus firmusra épül; a Miatyánk-ének is ilyen (BuxWV 219). Johann Sebastian Bach (1685-1750) orgonaművei között öt Vater unser-feldolgozást is találunk, ebből kettőt a Clavier-Übung katekizmusénekeket tartalmazó harmadik kötetében. A nagyszabású, ötszólamú kompozícióban (BWV 682) mindkét kéz játssza a dallamot kánonban, ezt fonják körül az apróbb hangokból építkező kísérőszólamok. Mindezt a pedál basszusa támasztja alá. A rövidebb, manualiter darabban (BWV 683) a szoprán dallama tizenhatod skálák fölött hangzik. Az Orgel-Büchlein pedálos feldolgozásában (BWV 636) egy négyhangos motívum a hajtóerő a szopránban megszólaló dallam alatt. A negyedik mű (BWV 737) manualiter CANTATE korálmotetta, az ötödik pedig (BWV 762) a Buxtehude-típust követi. Bach János-passiójában (BWV 245) szerepel az ének negyedik strófája egyszerű négyszólamú harmonizálásban (ezenkívül még három kantátában bukkan fel csak a dallam). A Bachot újra felfedező Felix Mendelssohn Bartholdy (1809-1847) orgonaszonátáinak egyik részében nyilvánvalóan felismerhető a beleszőtt korái. Ezek közül legismertebb a hatodik, d-moll szonáta (op. 65), amelynek nagy ívű első tétele a Vater unser-dallamra épülő téma, öt variáció és fúga. Max Reger (1873-1916) a késő romantika sűrű harmóniáival, három manuál hangszín- és visszhanglehetőségeit kiaknázva írta meg feldolgozását Luther énekére (op. 67). írásunk végén következzék Liszt Ferenc (1811-1886) Krisztus-oratóriuma. A mű II. részének egyik tétele (Vízkereszt után, No. 7) a Miatyánk latin szövegének kiemelkedő feldolgozása. Liszt négy ízben vállakozott az imádság megzenésítésére. A Krisztushoz írott Pater noster hétszólamú vegyes kar orgonakísérettel. Gregorián alapdallamból indul ki, azt szövi tovább önálló invencióval, régi hagyományokat megújító modális harmóniákkal. Kívánjuk, hogy az oratórium Dorati Antal vezényelte ihletett felvétele -youtu.be/vofy8zwrX-o - sokaknak jelentsen megtisztító pillanatokat! Az elmúlt év cikkíróinak nevében búcsúzik a rovatvezető: ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
