Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-24 / 47. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. november 24. *• 3 Utak és hidak Csengődön ► „A Bács-Kiskun Egyházmegyében ez az ősz a templomévfordulók időszaka, hiszen a kecskeméti százötven és a kiskőrösi kétszázharminc éves jubileum után a csengődi templom felszentelésének ötvenedik évfordulóját ünnepeljük. A mai alkalomnak az az előnye az előzőekkel szemben, hogy közöttünk vannak még azok, akiknek a templom építéséről és felszenteléséről személyes emlékeik vannak” - mondta Gáncs Péter püspök a november 16-án tartott ünnepi istentiszteleten. Megújult a szentesi templom Az igehirdetés alapmotívumát az- 1989 óta Csengődön szolgáló Nagy Veronika lelkésznőtől vett idézet nyújtotta, melyben a falusi gyülekezet terveit és reményeit így fogalmazta meg: „Utakat és hidakat szeretnénk építeni egymáshoz.” Gáncs Péter Zsolt 138,2 alapján hangsúlyozta, hogy először felfelé kell építkeznie a gyülekezetnek, Isten előtt kell leborulni és a nevét magasztalni, majd ezután gyógyulhatnak egyéni életek, emberi kapcsolatok. A bevezető liturgia szolgálatát a csengődi gyülekezetből származó lelkészek - dr. Szentpétery Péter teológiai tanár, a templomépítő lelkész fia; Smidéliuszné Drobina Erzsébet surdi lelkész, az évtizedeken át hűségesen szolgáló Mariska néni lánya és Hulej Enikő kecskeméti másodlelkész - végezték. A templomszentelésre annak idején Szentpétery Péter lelkész kis verset írt, amellyel az egyik gyermek fogadta a püspököt. Az akkori kislány, Szlama Jánosné kísérte ma a hittanosokat, Dukai Benjámint és Hordós Gabriellát, akik ugyanezzel a varsikével köszöntötték a jubileumon a főpásztort. Ötven évvel ezelőtt a harangot egy tizenhárom éves fiú húzta meg. A jelenleg felügyelői tisztet betöltő Kállai István volt az, aki 2013-ban is harangszóval jelezte az ünnepség kezdetét. A templomépítő bizottság elnökének, a közel fél évszázadon át felügyelőként szolgált Nemes Lászlónak az özvegye régi fotókkal járult hozzá a nehéz időszakban megvalósult építkezés eseményeinek felelevenítéséhez. Osztoztak a csengődi evangélikusok örömében a falu és az egyházkerület vezetői, a társgyülekezethez tartozó páhi, kaskantyúi, döbrögeci és akasztói testvérek és a megye lelkészei. S az ökumenikus hagyományok méltó folytatásaként jelen volt Pénzes Péter református lelkipásztor, a gyülekezeti éneklést pedig a helyi katolikus plébános, Szaniszló Tibor kísérte orgonán. ■ H.E. A málladozó és hulló vakolat helyett immáron hófehér, tiszta festék borítja a szentesi evangélikus templom falait. A Nyugat-békési Evangélikus Egyházmegye és Szentes Város Önkormányzatának támogatásával, valamint a Szentesi Evangélikus Egyházközség tagjaitól kapott adományoknak köszönhetően szépülhetett meg Isten hajléka. A neogótikus, idomtégla-architektúrájú evangélikus templom Francseklmre tervei alapján készült 1904-ben. A karcsú toronysisak, a keskeny csúcsíves ablakok, a támpillérek, a bejárat fölötti rózsaablak a gótikus építészet legjellemzőbb stíluselemeire utal. Figyelemre méltó a dísztéglából rakott homlokzat architektúrája, a mázas cserépfedés, valamint a tölgyfa ajtó kovácsoltvas növényi ornamentikája. A szentély színes ólomüveg ablakai Krisztus-jeleneteket ábrázolnak. A felújítás során gondoltak a gyülekezeti teremre is, harmincöt új széket vásároltak. A november 17-én délelőtt tartott hálaadó istentiszteleten Lázár Zsolt esperes prédikációjában hangsúlyozta, hogy a 2011-es népszámlálási adatok szerint Szentesen 285 ember vallotta magát evangélikusnak, a templomban pedig pontosan 285 férőhely van. Ha tehát mindenki eljön, telt ház lesz vasárnaponként. Mint mondták, jó lenne minden vasárnap elfoglalni az összes férőhelyet. A liturgiái szolgálatban Veres Ravai Csaba Endre segédkezett. ■ Horváth-Bolla Zsuzsanna Evangélikus.hu Új templomkert Váralján Csodás napsütésben gyűlt össze az elmúlt vasárnap Váralja apraja-nagyja. A lelkes gyülekezés apropója idén a Tolna megyei községben nemcsak a hagyományos német búcsú megtartása volt, hanem egyben az új evangélikus templomkert ünnepélyes átadása és megáldása is. A templom környezetének megújulása a sok lelkes segítőn kívül egy nyertes pályázatnak volt köszönhető. A pályázat a Darányi Ignác terv keretében, majd ötmillió forintból valósulhatott meg. Schalter Bernadett lelkésznő ismertette az építkezés történetét, és szerény ajándékkal köszönte meg a kivitelezők és a legfőbb segítők fáradozásait. A kivitelezési munkálatok idén júliusban kezdődtek meg, ám előzőleg sokak igyekezetére és szorgalmára volt szükség ahhoz, hogy maga a pályázat elkészülhessen. A rendezvényen a meghívott illusztris vendégek mellett jelen volt Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke, aki nemcsak a búcsúi istentiszteleten szólalt meg és hirdette az igét, hanem azt megelőzően a templomkert ünnepélyes átadásán is köszöntötte a résztvevőket. Kifejezte örömét, hogy ez a pici, ám annál erősebb gyülekezet milyen nagy dolgot vitt véghez ily rövid idő alatt. Az egyházkerület felügyelője, Radosné Lengyel Anna is személyesen osztozott a váraljaiak örömében. A hálaadó búcsúi istentiszteleten a hittanosok mellett énekelt a gyülekezet Glory Hope ökumenikus gospelkórusa is. A rendezvény zárásaként német népviseletbe öltözött fiatalok táncoltak hagyományos sváb táncokat, majd mindenkit szeretetvendégség várt. ■ Gy. A. Túl az ötmilliárdon... Természetesen sokak fantáziáját megmozgatta a reformáció ünnepén aláírt megállapodás, melynek gyümölcseként a következő három évben közel ötmilliárdos kormányzati támogatással megújulhat a győri és a budapesti Insula Lutherana épületegyüttes. De érdemes túllátnunk a számokon és együtt gondolkodni, akár együtt is örülni a Magyarországi Evangélikus Egyház és Magyarország kormánya között született megállapodás bevezető szövegén. Hiszen valójában ebből derül ki, hogy milyen alapon, ha úgy tetszik, milyen történelmi előzmények nyomán kaptuk ezt a kiemelt támogatást. Ez a „születésnapi ajándék” összefügg a reformáció ma is aktuális, értéket őrző és teremtő örökségével. A megállapodás első bekezdésében ugyanis ezt olvashatjuk: „...a reformáció közelgő ötszáz éves jubileuma hazánk számára is kiemelten fontos ünnep és lehetőség keresztyén és nemzeti múltunk teljesebb megismerésére, valamint az ezen értékekre alapozott jövőnk építésére.” Vajon mi magunk mennyire vagyunk még tudatában, hogy melyek ezek a sajátos evangélikus értékek, amelyeket a történelem és az egyház Ura immár öt évszázada reánk bízott, és joggal kér számon rajtunk ma is? A zsinat elé készült elnök-püspöki beszámolómban is felvetem a kérdést: „Tényleg evidencia-e még 2013-ban, hogy miből él az egyház? Hogy egyedül milyen alapokról indulhatunk? A sola gratia, sola fide, sola scriptura és a solus Christus oszlopai ugyan ott magasodnak a fasori reformációi parkban, a zsinati ülések közelében, de talán kissé szimbolikus, hogy ezek az oszlopok semmit sem tartanak... Mintha a 21. század egyháza már más, korszerűbbnek vélt tartóelemekkel próbálna építkezni?!” Amint erről lapunk előző száma is tudósított, a Révfülöpön tartott felügyelői konferencia is részletesen tárgyalta a reformációi jubileumra való felkészülés kérdéseit. így a tematikus évek helyes értelmezését is, miszerint kifejezetten a reformáció fent idézett alapértékeinek fényében és összefüggésében kell feldolgoznunk az adott év aktuális jellegét. Tehát 2014-ben nem önmagában a kultúra a téma, hanem a reformáció és a kultúra viszonya, kölcsönhatása. Erre a hatásra utalnak a megállapodás következő szakaszai, ahol a kormányzat többek között elismeri: „A Magyarországi Evangélikus Egyház nemzetünk történelmében, szabadságküzdelmeiben, a magyarországi nemzetiségek nyelvének és kultúrájának fenntartásában, nemzeti identitásunk megőrzésében betöltött szerepét, mellyel nemzeti kultúránk hozzájárulhat az európai egység sokszínűségéhez; a vallásszabadságért küzdő, hitét megtartó, a mellett tanúságot tevő neves és névtelen evangélikusok életáldozatát; az evangélikus egyház kiemelkedő szerepét, melyet a vallásszabadság jegyében a felekezetek békés egymás mellett élésében betöltött, s azt szorgalmasan ápolva ahhoz hűséges maradt; az evangélikusság nemzetek közötti összekötő, közvetítő szerepét...” Ezeknek az elismerő soroknak az értéke messze túlmutat az anyagi támogatáson, a győri és budapesti projektek határain. A megújuló épületek csak megfelelő, korszerű kereteket kínálhatnak annak a remélt spirituális megújulásnak, amelyre a megállapodásban is idézett mondat utal a Magyarország Alaptörvényét bevezető Nemzeti hitvallásban. Eszerint, többek között: „Valljuk, hogy a huszadik század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra...” Félreértés ne essék: ennek a megújulásnak nem az egyház a forrása! Sajnos mi is részei, részesei vagyunk az idézett erkölcsi megrendülésnek, és nekünk is „múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra” ha úgy tetszik: új reformációra. Nekünk is egyértelműen vissza kell találnunk a tiszta forráshoz és az éltető gyökerekhez, ahogy erre Luther Márton Wittenbergben kitűzött első tétele tanít: „Mikor Urunk és Mesterünk azt mondta: »Térjetek meg!« -, azt akarta, hogy a hívek egész élete bűnbánatra térés legyen.” A jól ismert képpel élve: nem mi vagyunk „a kenyér”. De szeretnénk olyan koldusok lenni, akik tudják, hogy hol a kenyér, hogy ki a Kenyér! S ezt igyekszünk az egész világ tudtára adni minden létező eszközzel. Küldetésünk, hogy gyülekezeteinken, oktatási és diakóniai intézményeinken és a médián keresztül meghívjuk az embereket Jézus Krisztus éltető, tápláló közösségébe. Ebben a hónapban emlékezhettünk meg Luther Márton 530. születésnapjáról. Az 500. évfordulóra - még 1983-ban - megjelent imakönyvben fedeztem fel az Amire valóban szükségem van című könyörgést, amely fenti küldetésünk betöltésében is segíthet: „Látod, Uram, / üres edény vagyok. / Arra vágyom, / hogy valaki színültig töltsön. / ÉGTÁJOLÓ <$> Uram, tölts fel hát! / Gyenge vagyok a hitben, / erősíts engem. / Hideg vagyok a szeretetben, / melegíts meg engem. / Melegíts meg, / és megmelegszem, / hadd áradjon túl szeretetem /mindenkire, aki közelemben van...” (Frieder Schulz: Imádkozzunk együtt Lutherral - ma is. Evangélikus Sajtóosztály, 1983, 40. imádság) A fázós novemberben forrósítson át minket a testté lett Szeretet, akinek fogadására készülünk a közelgő adventben. ■ Gáncs Péter Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
