Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-17 / 46. szám
Evangélikus Élet PANORÁMA 2013. november 17. »- 9 YEK VÉDELMÉRŐL Miért és miként legyen a térből hely? A megújuló Insula Lutherana „A tér és a hely között az a különbség hogy a térnek száma, a helynek arca van. A tér, hacsak nem kivételes, minden esetben pontos vonalakkal határolható, területe négyzetmilliméterre kiszámítható, és alakja körzővel, vonalzóval megrajzolható. A tér mindig geometriai ábra. A hely mindig festmény és rajz, és nincs belőle több, mint ez az egy’.’ (Hamvas Béla: A bor filozófiája) Micsoda és mivé válhat az Insula Lutherana? A helyszín. Az úgynevezett Insula Lutherana - a lutheránus sziget - Budapest szívében, a metróvonalak találkozásánál helyezkedik el. Mintegy kétszáz éve a magyarországi evangélikusság egyik legjelentősebb kulturális és lelki központjának számít. A múzeumnak is otthont adó épület egyik oldalán a híres, „az ország templomának” is nevezett, turisztikai látványosságnak számító, klasszicista stílusban épült templom {Pollack Mihály első középülete), amely a Déli Evangélikus Egyházkerület székhelye is egyben. Híressé vált lelkészek szolgáltak falai között: „az ország papja" Székács József, Cervantes első magyar fordítója, Győry Vilmos és a 20. század mártírsorsú püspöke, Ordass Lajos. A gyülekezet kulturális nevezetessége a Magyar Örökség díjas, száznyolc éves Lutheránia énekkar, amelynek hatvan éve folyó Bachkoncertjei országos hírűek, és mindig megtöltik a templomot. A másik oldalon helyezkedik el az evangélikus gimnázium impozáns épülete, mely a 19. században Pest második gimnáziuma volt, és olyan országos, sőt világhírnévre szert tett személyiségek tanultak a falai között, mint Petőfi Sándor költő, Kálmán Imre zeneszerző, Pecz Samu építész, Kandó Kálmán, a vasút-villamosítás megteremtője. Az Insula Lutheranán a 19. században kialakult, majd megizmosodott modern, toleráns és evangélikus szellemiség elegendő példát ad a 21. századi utódok elé: aktualizálni, megközelíthetővé és befogadhatóvá - vagyis missziós eszközzé - tenni evangélikus örökségünket. A tervezett kulturális központ - egységben az erő. A gyakran konkrét találkozási pontként használt hely új, átvitt értelmet nyer. A felújítással és bővítéssel, a különféle kulturális tevékenységek (múzeum, könyvesbolt, múzeumi bolt, előadótér stb.) közös arculatának kialakításával és összehangolt üzemeltetésével lehetőség nyílik arra, hogy eleven, az evangélikusság értékeit a széles közönségnek korszerű formában közvetíteni tudó kulturális hely jöjjön létre. Az együttműködés lehetőséget ad arra, hogy a kialakult új terekben vonzó közművelődési programot kínáljunk, mely a kultúra eszközeinek felhasználásával a misszió célkitűzéseit is szolgálja. A kulturális központban részben integrálhatók lesznek a kereskedelmi jellegű tevékenységek. A szinergiák kihasználása reménységünk szerint mind az üzletek, mind pedig a múzeum forgalmát érezhetően növelni fogja. Az Insula Lutherana megnyitásával a belváros új, a minőségi egyházi turizmust szolgáló létesítménnyel fog gyarapodni a Szent István tér - Deák tér - Dohány utca - Kálvin tér útvonalon. Múzeumi koncepció Az új kiállítótér szerves részét képezi a Deák téri helyszínre tervezett sokszínű evangélikus kulturális központnak. Tekintsük át a kibővülő múzeum lehetőségeit! Állandó kiállítás. Az átalakított és felújított kiállítótérben épül fel új állandó kiállításunk, melyben a tárgyközpontú installációt és a korszerű interaktivitást ötvözzük. Eddigi lehetőségeinkhez képest nagyobb hangsúlyt fektetünk a magyarországi evangélikusság kulturális sokszínűségének megjelenítésére. Az evangélikus egyház ugyanis történelmileg háromnyelvű - német, szlovák, magyar - volt. Ez a multikulturalitás segítette elő a Kárpát-medencén túlról betelepült evangélikusok integrálódását. Az új szellemű, a modern narratívát és technikákat alkalmazó, új állandó kiállításon jelenítjük meg a magyarországi evangélikusság európai kultúrát közvetítő szerepét is. Az Insula Lutherana szelleme erősíti a kiállítás üzenetét. A kiállításon újszerűén tervezzük bemutatni a nagyközönség számára Luther Márton saját kezűleg írt végrendeletét, amely 1820-ban Jankovich Miklós műgyűjtő és mecénás révén került Magyarországra, majd az evangélikus egyház tulajdonába. Időszaki kiállítás. Az elmúlt évtizedek időszaki kiállításait többnyire minimális (körülbelül huszonöt négyzetméternyi) helyen kellett megrendeznünk. A kiállítótérnek a pince felé tervezett bővítése dinamizálja a múzeum működését, új lendületet ad kulturális és egyházi missziós munkájának: az eddiginél nagyobb kiállításoknak, valamint konferenciáknak, kamarazenei koncerteknek, pódiumbeszélgetéseknek, diákprogramoknak biztosít vonzó, különleges atmoszférájú helyet. A bővítéssel létrejövő multifunkciós tér ad lehetőséget arra, hogy valóban modern múzeumként működhessünk. Múzeumunk kibővített részében természetesen helyet szeretnénk adni az intézmény szellemiségével összeegyeztethető vendégkiállításoknak is. Múzeumpedagógia. Az evangélikus egyház egyik fontos tevékenységi területe hazánkban hagyományosan az oktatás: az óvodák, iskolák fenntartása. Múzeumunk nemcsak konkrétan, földrajzilag, hanem átvitt értelemben is a templom és az iskola között foglal helyet. Lehetőségeink a nagyobb kiállítótérben és egy foglalkoztatóhelyiség kialakításával megsokszorozódnak . Fogyatékkal élők. Felújított múzeumunk nyitott lesz a fogyatékkal élők felé is. Az akadálymentes megközelíthetőség mellett ez azt is jelenti, hogy tapintható műtárgymásolatokkal a látássérültek is megismerhetik gyűjteményünk legfontosabb darabjait. Az Evangélikus Országos Múzeum küldetésnyilatkozata Az Evangélikus Országos Múzeum feladata, hogy a rendelkezésére álló eszközökkel a lehető leghatékonyabb módon bemutassa a Kárpát-medence ágostai hitvallású magyar, német és szlovák ajkú lakosságának szerepét a magyar kultúrában és az evangélium terjesztésében. Ugyanakkor kiemelt célja, hogy megszólítsa a mai kor emberét is, és kulturális programjain keresztül hitet tegyen az élő evangéliumról. ■ Dr. Harmati Béla László Gályarabnapló (1675): az 1673-as pozsonyi vésztörvényszék ábrázolása (a bal felső sarokban) és Pozsony látképei Háromszázadik születésnap Nemescsón ► Ritka hálaadó ünnepre került sor október 27-én a nemescsói evangélikus templomban. A mai Magyarország legrégebbi evangélikus oltárának születésnapi ünnepségére gyűltek össze a hívek a volt artikuláris helyen. Talán maguk a templomépítő gyülekezeti tagok sem hitték volna el egykoron, hogy a gyászévtizedet lezáró soproni országgyűlés határozata alapján felépült templomban sebtében készített oltár átvészeli az elkövetkező évszázadokat. A jelenlegi evangélikus templomot 1784-ben építették fel, de írásos emlékek már 1630-tól fennmaradtak az itt szolgáló evangélikus lelkészek neveivel. Az 1681-es soproni országgyűlés úgynevezett artikuláris helynek jelölte ki a községet az evangélikusok számára az akkori Vas megyében Nemesdömölk mellett, ahol szabadon gyakorolhatták hitüket, írásos utalások szerint kezdetben külön deszkaoratóriumot használtak a magyar, a német és a vend evangélikusok is. A szószékoltárról így írnak az 1813- as püspöki látogatás jegyzőkönyvei: Vagyon a Templomban oltár-kő és azon régi fekete és égszin festékre oltár, melly felett a predikálló szék vagyon. Az iratokból megtudhatjuk azt is, hogy a szószékoltárhoz és az azóta elveszett keresztelőmedencéhez szükséges faanyagot CsóyÁdám és István helybéli patrónus urak adták. A szószékoltár darabjai (oltárfal, szószék, hangvető) különböző korokban készültek, és később illesztették össze őket a helyszínen. A téglából falazott oltárasztalon áll az oltárképet is hordozó oltárfal 1713-ból. Két szélén, virágdíszes konzolokon két aranyozott fejezetű oszlop helyezkedik el, melynek szélein kétoldalt sablonnal kifűrészelt és megfestett angyalok találhatók. Egyik kezükkel az oltárképre mutatnak, míg a másikkal hódolatukat kifejező mozdulatot tesznek. Az oltárkép alatti predellán latin nyelvű, versbe szedett szöveg olvasható (lásd keretben). Az oltárkép Krisztus kereszthalálát ábrázolja. A keresztre feszített Krisztus feje felett az INRI felirat olvasható. Jézus mellett jobbra Mária áll rózsaszín ruhában és kék köpenyben, fején fehér fátyollal, kezeit imára kulcsolja. Jézustól balra János áll kék ruhában és piros köpenyben, kezét szintén összekulcsolja. A kereszt tövénél koponya és csontok fekszenek. A kép hátterében alul pedig a jeruzsálemi templomok láthatók. Az oltárfal mögött helyezkedik el a nyolcszög öt oldalával kialakított szószék, melynek öt oldallapja gazdagon díszített és festett. A négy apostol és Jézus festett alakját alul és felül feliratok díszítik. A szószék restaurálása során került elő a könyöklőpárkány alsó széléről készítésének évszáma: Tempore Comissionis Posoniensis, Anno 172.2. Az együttes „legfiatalabb” darabja a hangvető. Készítésének dátuma 1791, ez a hangvető hátfalhoz illeszkedő részéről került elő a felújítás során. A gazdagon díszített és stílusban az együtteshez igazított faragott bútordarab valószínűleg az új templom 1874-es felépítése után került az épületbe. Boldog születésnapot és további aktív szolgálatot kívánunk féltett műemlékünknek, hogy továbbra is szolgálhasson Isten dicsőségére! ■ HBL A predella szövege az oltárkép alatt Jóságos Jézus, tiéd vagyok most és amíg élek, / megholtomban és halálomban is tiéd leszek. / Édes nekem a karjaid közt élni, Jézus. / E karok között meghalnom is édes. Csóy Ádám és István e hely más patrónusainak költségén, Záborszky Jánosnak, a nemescsói ágostai hitvallású egyház lelkészének idejében, az Úr 1713. esztendejében. H Fordította Borossay Katalin
