Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-17 / 46. szám
io 4i 2013. novenfibér 17. Evangélikus Élet FÓKUSZ Gazdagodás? Hozzászólás a liturgiái vitához Az elmúlt évek egyházunkban folyó liturgiái vitája során elérkeztünk ahhoz a ponthoz, hogy meg kell kérdeznünk egyházunkat, a gyülekezeteket, vajon valóban „gazdagodást" jelent-e számunkra az új liturgia és a lelkészek szolgálati megjelenésének változtatása, amint ezt néhányan mondják. Megállapíthatjuk, hogy kevés az olyan gyülekezet, ahol a vasárnapi és ünnepi úgynevezett délelőtti „főistentisztelet” liturgiája és a szolgálatvégzők külső megjelenése egyforma lenne. Egyéni és gyülekezeti önkényes változatokkal találkozhatunk. Nézzünk körül például egyházi sajtónkban. Tudósítást látunk fényképekkel evangélikus rendezvényekről, ünnepekről, istentiszteletekről, és csodálkozunk, vajon evangélikus lelkészek-e a szolgálatban részt vevők; néhányan a megszokott és hivatalosan előírt fekete palástban, mások fehér palástban és különféle színű és díszített stólával jelennek meg. Bizony csodálkozást tapasztaltam a templomot megtöltő diákok és szülők részéről egyszer korábban a budapesti Deák téri gimnázium tanévzáró istentiszteletén, amikor az iskola fiatal lelkésznője, hittantanára fehér palástban jelent meg. Utána bementem a sekrestyébe, és megkérdeztem, hogy miért ebben a szokatlan palástban végzi a szolgálatot, ki adott erre engedélyt, mert ez nem szabályos. Ő azt válaszolta, hogy neki ez jobban tetszik, különben is a Prőhle-Agenda (képünkön) megengedi az „alba” használatát. Felvilágosítottam, hogy ez a fehér palást nem az az alba, amelyről az Agendában szó van, hanem főleg a szlovák eredetű gyülekezetek tradíciói szerint a nagyünnepi istentiszteleteken a fekete palást fölött hordott fehér karinget jelenti, amint erre volt és van példa Nógrádban vagy Békésben. Többen emlegetik azt, hogy más országok egyházainak lelkészei - Észak-Európában és Amerikában - viselnek ilyet. Ezek szokásainak átvétele gazdagodást jelentene? Mások arra hivatkoznak, hogy ez Jézus győzelmi ruhájára emlékeztet, a vállakon a stóla pedig Jézus „igájának” felvételét jelenti Mt 11,29 szerint. Közismert, hogy a keresztyénség életében, a templomépítési hagyományokban és a liturgiában nagyon sok a Bibliára emlékeztető metaforikus szakrális művészeti elem. Az egyes nemzeti egyházak hagyományai azonban úgy alakultak ki az évszázadok során, hogy azok egy-egy területinyelvi közösséget egységbe foglaljanak. így hazánkban a reformáció útmutatása, teológiai értelmezése nyomán meghonosult, de az évszázadok alatt sokszor változott a liturgikus rend, a lelkészi fekete szolgálati palást azonban nem változott. A legnagyobb liturgiái változásokat Raffay Sándor püspök kezdeményezte, aki a két világháború között budapesti püspök volt, és szigorúan előírta a lelkészek ordinációját jelző, a palást nyaka alatti két fehér, úgynevezett „Mózes-tábla” formáját és nagyságát, illetve a fekete palást formáját is. Az istentiszteleti rendet igyekezett egységesíteni, és a többféle, helyi énekeskönyv helyett egységeset próbált bevezetni, bár ez nem sikerült az egész országra nézve. A Prőhle Károly professzor által szerkesztett új, egységes Agenda 1963-tól napjainkig szolgálja egyházunkat íKor 1,10 igéje szerint: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, testvéreim, hogy mindnyájan egyféleképpen szolgáljatok’.' Azaz zz Agenda keretei biztosították a folyamatosságot és azt a jó rendet, amely révén közösséggé formálódhattunk. Ezt a rendet senki nem törölte el eddig, nem rendelt el helyette mást, tehát érvényes és megszokott. Raffay és Prőhle reformjai az Agendával elsősorban az úgynevezett vasárnapi és ünnepi főistentiszteletek, a szentségek kiszolgáltatása, a konfirmáció, az esküvő és a temetés, a lelkészavatás, az iktatások és szentelések rendjét igyekeztek egységesíteni. Gyülekezeti és közösségi vonalon nem volt tilos a helyi alkalomhoz vagy a részt vevő gyülekezet különleges igényeihez (gyermekek, ifjúság, idősek összejövetelei, állami-társadalmi ünnepek, hangversenyek stb.) alkalmazkodó liturgia vagy énekek, modern hangszerek (gitár, fúvósok stb.) használata, a helyi egyház vezetőinek rendelése szerint. Az előző évszázadokhoz képest ma változás, hogy az egyre szélesedő ökumenikus közeledés révén megismerhetünk másféle egyházi, liturgikus tradíciót és gyakorlatot. Átvehetjük egymás énekkincsét vagy istentiszteleti szokásait, például a résztvevők békességkívánó kézszorítását a szertartások végén. Az általános ökumenikus és hazai gyakorlat azt mutatja, hogy minden hitépítő és közösségépítő új liturgikus rendet be lehet vezetni, de „csak megfelelő előkészítés és felvilágosítás után, és nem meglepetésszerűen és erőszakkal” így bizony botránkozást okozott, amikor az első országos egyházi találkozón, Pakson (1997. augusztus 23-24.) ifjú lelkészeink közül néhányan szokatlan liturgiával végezték az úrvacsora osztását, elválasztva azt a közös gyónástól, amit nem beszéltek meg a találkozót rendezőkkel, és nem adtak magyarázatot a résztvevőknek sem. A liturgia és vele együtt a liturgikus rend és öltözet meghatározása törvényeink szerint egyházunk püspöki tanácsának a joga, tehát nem egy-egy püspöknek külön és nem egy-egy gyülekezetnek külön a maga számára. Sajnos az utóbbi években az evangéliumi, közösséget formáló magatartás helyett felerősödött egyházunkban a „kongregacionalista”, azaz csak a saját gyülekezetre néző és egyéni önkényes liturgiái magatartás. Ez nem elfogadható és törvényes, mert megtöri az egyház egységes szolgálatát, és sok gyülekezetben botránkozást okoz, amelyet üdvös lenne elkerülni! Nemcsak arról van szó, hogy a fekete palásthoz sehogyan sem illik a stóla, mert akkor a fehér táblácskák zavaróan hatnak. A stóla használata kapcsán az a véleményem, hogy Krisztus igáját nem a vállon, hanem a szívben kell viselni! Magam egyházunk ötvennégy éves lelkészi és püspöki szolgálatában még sohasem viseltem stólát, és nem fogok a jövőben sem. Aki pedig a fehér palástot mint Krisztus győzelmi ruhájára emlékeztető jelképet szeretné bevezetni, az ezzel eltér a magyar evangélikus tradíciótól és a jelenlegi egyházi törvényektől. Valóban biblikus és szemléletes Jézus Krisztusra emlékeztetni a lelkészi külső megjelenésben is, mint aki „victor quia victima" (azaz győzött, mert vállalta a legyőzetést a kereszten). Vannak római katolikus szerzetesrendek, ahol a rend tagjai viseletűkkel Jézus egybeszőtt, egyszerű, a szenvedéstörténet során kettészakított köpenyére emlékeztetnek, és egyszerű, mezítlábas sarut hordanak, mint a Mester. Gyülekezeteinknek, egyházi választott hivatalos testületeinknek, presbitériumainknak, választott vezetőinknek végig kellene gondolniuk, fel kellene mérniük a mai helyzetet, és egységes, léleképítő és közösségépítő liturgiái rendet kellene bevezetni a mai zűrzavar helyett. Akinek van füle a hallásra, az hallja meg, és akinek döntési felelőssége van, az éljen vele! ■ Dr. Harmati Béla nyugalmazott püspök PÉNTEKEN Ingyenes szűrések, kedvezményes szálláslehetőségek, gyógyfürdők, karácsonyi vásár, alternatív gyógymódok, tanácsadás HIRDETÉS Nyugdíjas 2013. november 2 Hiánypótló kiállítás, tartalmas kika| A kiállításra a belépőjegyek október 1-jétől megvásárolhatók (Budapest XIV., Szobránc köz 6. Tetefon: (06-1) 210-834-5) vagy megrendelhető e-ma»len a feszthouse@feszthouse.hu és a nyugdíjasklubokban elővételben kedvezményes 500 forintért, a helyszínen pedig 600 forintért. www.nyugdijasexpo.hu SZERETETTEL VÁRJUK! syma] november csarnok 29-30. f -felír* KC; -1 -' . el Forte £n'ÍST ^.Klubrádió HIRDETÉS „Még sok boldog pillanatot együtt!” István (64) három kisgyermek boldog nagypapája. Sok időt tölt az unokákkal, és nemcsak rájuk vigyáz, de az egészségükre is. Mindkét gyerekünk viszonylag későn állapodott meg, már túl a harmincon. Nagy volt hát az öröm, amikor hét éve megszülettek az ikrek, Panna és Fanni, öt éve pedig megérkezett Dani is. Mivel már nyugdíjasok vagyunk, első perctől számíthattak ránk. Vannak „nagypapis napok”: kedden és csütörtökön én megyek a gyerekekért a suliba és az óvodába, utána meg irány a játszótér! Ott kicsit nehéz dolgom van: ahányan vannak, annyifelé szaladnak... De milyen jó látni, ahogy élvezik a hintázást, a mászókázást, Daninak a csúszda a kedvence. Szeretem együtt látni hármójukat. Nagyon rosszul élem meg, ha valamelyikük lebetegszik, mint tavaly, amikor a kicsi két hétig nem mehetett az oviba sem. Az ő korosztályában ez elég gyakori, ezért náluk különösen fontos a betegségmegelőzés. E téren én a Béres Csepp Extrában hiszek. Nálunk már a régi formula is rendszeres használatban volt, s most az Extra, magasabb antioxidáns tartalmának köszönhetően, még nagyobb védelmet nyújt. Olvastam, hogy a szervezet működése során, többek között a káros környezeti hatások miatt is, szabadgyökök keletkeznek, amik rombolják a sejteket, és gyengítik az immunrendszert. Ezeket kötik le, semlegesítik az antioxidánsok. Fontos tehát, hogy elegendő legyen belőlük a szervezetünkben. Sokáig azt hittünk, hogy helyes táplálkozással mindent megadhatunk a szervezetünknek, ami csak kell. Azonban ma már más a helyzet. Eledeleink messze nem tartalmaznak annyi tápanyagot, mint húsz-harminc évvel ezelőtt. Hiányoznak a létfontosságú anyagok, vitaminok, nyomelemek, ásványi anyagok, és „szaporodnak” a szabadgyökök. Hiányzik valami? Több antioxidáns kell? A helyes út, hogy megtaláld a legjobb forrást. Nekünk ez a Béres Csepp Extra, ami a korábbi Béres Csepphez képest még hatékonyabban erősíti az immunrendszert: nekünk tökéletesen bevált! Idén nem betegedett meg egyik gyerek sem, eltekintve egy néhány napos gyors náthától. Viszont a Cseppekkel a betegséget is gyorsabban, könnyebben át lehet vészelni. Ez nemcsak a gyerekeknek fontos, hanem nekünk is. Ezért nem kérdés, az őszi „betegségszezon” kezdete előtt mi is elkezdjük a „cseppes kúrát”, hiszen szeretnénk sokat együtt csúszdázni, és ott lenni az unokáink minden fontos pillanatánál. MEGERŐSÍTETT IMMUNVÉDELEM A Béres Csepp Extra* vény nélkül kapható roboráló gyógyszer. www.beres.hu A KOCKÁZATOKRÓL ES MELLÉKHATÁSOKRÓL OLVASSA EL A BETEGTÁJÉKOZTATÓT, VAGY KÉRDEZZE MEG KEZELŐORVOSÁT, GYÓGYSZERÉSZÉT!
