Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-17 / 46. szám
4 41 2013.- november 17. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Felújították a felsőnánai templom toronysüvegét Jézus Krisztus mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága (Jn 8,12) Ezzel az igével hívogatott hálaadó istentiszteletre november második szombatján Sefcsik Zoltán, a Szekszárd és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze Felsőnánára. Az országos egyház, a Tolna-Baranyai Egyházmegye, a Tarr Kft., a Paksi Atomerőmű és a Felsőnána Jövője Alapítványon keresztül a helyi lakosság összefogásával közel tizenötmillió forintból sikerült felújítani a - 18. század végén német evangélikus telepesek által épített és a helység hányatott történelme során veszélyesen leromlott állapotú - templom toronysüvegét. A közel egy évig tartó munka befej eztét hálaadó istentiszteleten ünnepelték meg, melyen Gáncs Péter püspök hirdette az igét. ■ Kiss Tamás Átadták a Sztehlo-ösztöndíjakat A Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban november 11-én ötödik alkalommal osztották Id a Sztehlo Gáborösztöndíjakat egyházi középiskolában tanuló, kimagasló tanulmányi eredményt elért evangélikus diákoknak. Az ország különböző pontjairól érkezett ösztöndíjasokat Bencze András, a Sztehlo Bizottság elnöke köszöntötte. Az elnök beszédében utalt arra, hogy az ösztöndíjat Prőhle Gergely országos felügyelő kezdeményezésére öt éve, Sztehlo Gábor századik születésnapján hozták létre. „A díj lényege, hogy olyan evangélikus diákokat segítsünk, akiknek tanulmányi eredményei jelzik, hogy kimagasló tehetségek, mégis rászorulnak a támogatásra. Ez a díj reménységünk szerint kifejezi azt a szellemi közösséget, melyet Sztehlo Gábor is képviselt” - fogalmazott Bencze András. Idén tizenhárom iskolából összesen kilencvenegy tanuló kért ösztöndíjat, közülük hatvankettőnek a pályázatát fogadta el a bizottság. A nyertesek zömmel laptoppal gazdagodtak; sokan nyelvtanfolyamhoz, tanulmányúihoz, mások kollégiumi elhelyezéshez kaptak támogatást. ■ Galambos Ádám Megszépült hajlék Tárnokrétiben Megújult a tárnokréti templom külseje. A november 10-én, vasárnap tartott ünnepi hálaadó istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában a gyülekezet helyettes lelkésze, Tubán József mellett Kiss Miklós győr-mosoni esperes, valamint a szomszédos Lébény lelkésze, Koháry Ferenc szolgált. A meghívón és az épület bejáratánál elhelyezett táblán is szereplő ige, 3MÓZ 26,11-12 alapján tartott prédikációjában a püspök három kérdést tett fel a jelenlévőknek: Mitől templom a templom? Mitől lesz hajlék a templom? Mitől lehetünk Isten népe? A helyet használat közben maga a jelen lévő Isten teszi templommá, az ő hajlékává - hangsúlyozta Szemerei János. „A megszólított közösség attól lesz Isten népévé, ha belekapaszkodik az ő hűségébe. Ez a templom is jele annak, hogy igéjével, fölénk hajoló irgalmával hozzátok is közel akar kerülni, a ti életeteket is formálni akarja az Isten” - emelte ki a püspök. Az úrvacsorás alkalmat követően a helyi lelkész megköszönte a kivitelezők, a műszaki ellenőr, valamint a felújítás motorjának számító Jerger Frigyesné munkáját. Ezek után jókívánságait adta át a falu polgármestere, Molnárné Boros Katalin, illetve Koháry Ferenc lelkész, Kiss Miklós esperes és Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő. Tubán József zárszavában elmondta: nem a látvány kedvéért újították fel a templomot, hanem azért, hogy az egyház Ura méltó helyen tudja fogadni övéit. A hálaadó ünnepet szeretetvendégség zárta a művelődési házban. ■ AM Lutheránus identitás és protestáns összetartozás Össznémet evangélikus zsinat - tanulságokkal ■ Dr. Hafenscher Károly Együtt vagy vállvetve? Egységben vagy összetartásban? Ezek a kérdések foglalkoztattak már akkor, amikor készültem az útra. Német protestáns testvéreink igen sok energiát fordítanak arra, hogy az érintett tagegyházak és egyházi szövetségek tisztázzák egymáshoz való viszonyukat teológiai, strukturális és gyakorlati szempontból egyaránt. Vajon távolodik, közeledik, netán egyesül-e három egyházi szövetség, a lutheránus, az uniált és az egyesített? A Németországi Egyesült Evangélikus-Lutheránus Egyház (VELKD) évenként esedékes zsinati tanácskozása november 7-én ült össze Düsseldorfban. Kérdések sorával a szívemben ültem be a két és fél napos ülésre. Ha választ nem kaptam is kérdéseimre - hiszen egy folyamat bizonyos szakaszában voltam részese az együtt gondolkodásnak -, nagyon sokat tanulhattam a hallottakból és megtapasztaltakból. Természetesen lehetne sokféle részletkérdésről, kevésbé hangsúlyos témáról is szólni az üléssel kapcsolatban. Ilyeneket is érintett a VELKD generális zsinata. Most azonban egyre: a német evangélikus közösségre próbálok koncentrálni. Az egyház nagy egészében a nemzetközi kapcsolatok éppen arra valók, hogy tanuljunk egymástól. Hogy egymás hite által erősödjünk, egymás tapasztalataiból gazdagodjunk, egymás hibái segítsenek jól dönteni, egymás örömei biztassanak, ha a saját gondjaink a fejünkre nőnek. Mit tanulhatunk német testvéreinktől, illetve testvéreinkkel együtt? (Nem biztos, hogy ezek új tantárgyak, újszerű felfedezések, de az ismétlés - tudjuk - a tudás anyja. Az egyházban is.) Például azt, hogy foglalkoznunk szükséges a megszokott testvéregyházi kapcsolatainkkal. Nem elég tudni egymásról, nem elég informálódni a másikról, komolyan kell venni, meg kell erősíteni, ha kell, újra kell fogalmazni a kapcsolatainkat. Ezt azonban csak komoly teológiai háttérmunkával és tudatos párbeszéddel lehet megtenni. Azt hiszem, a német lutheránusok körében zajló folyamat tükröt tart elénk. Ebben pedig meglátjuk deficitjeinket és tennivalóinkat. Azt hiszem, az elmúlt években nem tettünk meg mindent, hogy a reformáció egyházai a szükséges és lehetséges együttműködésben éljenek. Tanulság volt számomra, hogy az egyházszervezetet csupán technikaként szabad értelmezni. A hitélet, az evangéliumhirdetés technikáj aként. Ez a gondolkodásmód segíthet elkerülni a szervezet túlértékelését, de alábecsülését is. A német zsinat arra is emlékeztetett, hogy a teológia és a struktúra nem játszható ki egymással szemben, de a sorrend fontos. Először teológia, és abból következik a struktúra. Nem jó vagy kevésbé jó ötletekkel létrehozott szervezetet kell megideologizálnunk, hanem a teológia (Istenről szóló beszéd!) alapján kell felépítenünk egyházi struktúránkat. Hazai egyháztörténetünk során sokszor felcseréltük a sorrendet, máskor pedig egészségtelenül eltolódtak az arányok. Ezért a felekezetűnkön belüli szervezeti tisztázásban éppen úgy, mint a felekezetek közötti munka és az egymáshoz való kapcsolat kérdésében is a kiindulópont a teológiai alapállás megfogalmazása, majd erre építve jöhetnek a gyakorlati lépések. Német lutheránus testvéreink arra is példát adtak, hogy mit jelent az együtt gondolkodás minden szinten. Az önálló lutheránus közösség megmaradásának és a különböző protestáns teológiai gondolkodást és kegyességi gyakorlatokat képviselő egyházszövetség jó működésének alapja az, hogy minden szinten: az egyházvezetésben, az operatív testületekben, a lelkészek között és a bázison (a gyülekezetekben) párhuzamosan zajlik az együtt gondolkodás. Ennek eredményét aztán a közösség kincsévé teszik. Bár német hitsorsosaink ezt megszabott formák között, a tőlük megszokott pontossággal végzik, mégsem érzi az ember művinek vagy erőltetettnek. S ezt az együtt gondolkodás természetes igénye és gyakorlata adja. A lutheránus egyháztest és a protestáns egyházközösség kapcsolata ezért - a legújabban elfogadott modell szerint - minőségi együttműködés konfesszionális szövetségben. A leuenbergi konkordia megszületésének negyvenedik évfordulója kapcsán Magyarországon is ismételten témává kell, hogy legyen a protestáns testvéregyházak kapcsolata. Egyházunk vezető testületéi foglalkoznak a kérdéssel, várhatóan a zsinat őszi ülésszaka is napirendre tűzi a témát. Ehhez nyújthat segítséget a német lutheranizmus tapasztalata és kimunkált „kapcsolati modellje". A most már az ökumené egészében klasszikussá vált egyházmodell nem kevésbé alkalmazható a protestáns belső ökumenében is: egység az elismert sokszínűségben, egység a megbékélt sokszínűségben... A szerző egyházunk zsinatának lelkészi elnöke A hit nemzetmegtartó ereje KÉSZ-kongresszus a Parlamentben Országos kongresszust tartott a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) november 9-én a Parlament felsőházi termében. A hit nemzetmegtartó ereje című rendezvényen elhangzott megnyitóbeszédében Kövér László, az Országgyűlés elnöke kiemelte: a keresztény ember „az élet teljességét keresi” nemcsak szabadságot, hanem felelősséget is, nemcsak érvényesülést, hanem szolgálatot is keres, nemcsak az egyén boldogulásáért, hanem a közösség előrehaladásáért is dolgozik. Fabiny Tamás evangélikus püspök beszédében hangsúlyozta: a protestantizmus nem a tiltakozást jelenti, hanem azt, hogy Isten igéje mellett tanúskodnak az ezt valló hívek. Felidézte Boldog II. János Pál pápa mondását, miszerint Luther Márton, a reformáció egyik elindítója „közös atyánk a hitben” Az evangélikus püspök arról szólt, hogy „mi a nyilvánosság emberei kell legyünk” hogy megismerjék az emberek a hitet. A rendszerváltozással eljött a lehetőség, hogy az egyház „kilépjen a sekrestyéből”. Mint mondta, a közéleti kereszténységet támogatni kell, tehát kinek-kinek a maga területén vállalnia kell keresztény hitét. Beszédet mondott Ternyák Csaba egri érsek, aki Szent István király örökségét méltatta, s megjegyezte, hogy ma az ősi pogányság szellemisége erősödik. Hozzáfűzte, hogy „újonnan kitalált kultuszokat próbálnak bevezetni” amelyeket úgy állítanak be, mint a magyarság ősi vallását. Osztie Zoltán plébános, a KÉSZ elnöke köszönetét mondott a kormánynak azért, hogy az alkotmány védi a házasság intézményét, amely férfi és nő életközösségét jelenti, valamint védi a családot is mint „a nemzet fennmaradásának alapját”. Német László nagybecskereki püspök arról beszélt, hogy a szerb állam bevezette a kötelezően választható hittant 2001-ben, a katolikus és református hittan pedig a Vajdaságban jellemzően magyarul zajlik, mert az ezekhez a felekezetekhez tartozók rendszerint magyarok. ............................... M MTL FORRÁS: EKD
