Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-17 / 46. szám
evangélikus hetilap • www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 46. szám ■ 2013. november 17. ■ Szentháromság ünnepe után utolsó előtti (reménység-) vasárnap Ára: 275 Ft „A német lutheránusok körében zajló folyamat tükröt tart elénk. Ebben pedig meglátjuk deficitjeinket és tennivalóinkat. Azt hiszem, az elmúlt években nem tettünk meg mindent, hogy a reformáció egyházai a szükséges és lehetséges együttműködésben éljenek.” Össznémet evangélikus zsinat W- 4■ oldal „A magyar szentről, Szent Erzsébetről elnevezett kápolna nem az egyetlen keresztény gyülekezeti hely török Cipruson, Kyreniában anglikán és evangélikus, Famagustában evangélikus templom szolgálja a híveket.” Kereszt a félhold árnyékában W 5. oldal „A konferencia talán provokatív kérdése mindehhez: »Mit jelent a Krisztuskövetés kihívása egy közösség számára az étkezőasztaltól az Úr asztaláig?«” A tudomány ünnepe azEHE-n ► 6-7. oldal A hit nemzetmegtartó ereje W- 4■ oldal 300. születésnap Nemescsón *• 9. oldal Hozzászólás a liturgiái vitához >► 10. oldal Evangélikus íjász világbajnok 14. oldal A rövid valóságnak W-15. oldal Országos iskolai szakmai nap 15. oldal Állhatatos munka - és a gyümölcsei ^ Felgyorsultak az események az evangélikus gyűjteményügy körül. A Deák téri Insula Lutheranát, ebből következően az egyik legfontosabb evangélikus gyűjteményt, az Evangélikus Országos Múzeumot (EOM) is segíti az a kormányzati támogatás, amelyről október 31-én ünnepélyes keretek között állapodott meg Orbán Viktor miniszterelnök és Gáncs Péter, egyházunk elnök-püspöke. A Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményi Tanácsa konferenciát és továbbképzést szervezett a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában. A november 8-9-i rendezvényen nemcsak a három legfontosabb evangélikus országos közgyűjtemény - a múzeum mellett az Evangélikus Országos Levéltár (EOL) és az Evangélikus Országos Könyvtár (EOK) - munkatársai vettek részt, hanem megszólaltak a vidéki szakgyűjtemények dolgozói, az egyházmegyei gyűjteményi megbízottak, illetve egyházunk mindhárom püspöke és országos felügyelője is. Előadást tartott továbbá az Emberi Erőforrások Minisztériuma két illetékes főosztályának vezetője. A november 8-i első szekció vezetője, az Evangélikus Országos Múzeum igazgatója, dr. Harmati Béla László az egyházi és állami támogatás jelentőségéről és az evangélikus gyűjtemények sokszínűségéről beszélt. Kovács Eleonóra, a Gyűjteményi Tanács elnöke lendületes összefoglalójában hangsúlyozta: szemlélet- és léptékváltásra van szükség a gyűjteményügy területén. A fejlődéshez, gyarapodáshoz elengedhetetlen a szakszerűség, korszerűség, a gyűjteményi anyagok kutathatósága, a biztonságos őrzés és az egységes szakmai alapelvek. A gyűjteményügy „rendbetétele” kötelezettség és lehetőség egyaránt. Első lépésben össze kell gyűjteni és láthatóvá kell tenni mindazt, ami megoldásra vár - foglalta össze.a fő célokat a konferencia ötletgazdája, és önkéntességre, szolidaritásra hívta, bátorította a hallgatóságot. (E területtől szerencsére nem idegen az önkéntesség, hiszen az egyházmegyei gyűjteményi megbízottak rendre díjazás nélkül, munkájuk mellett látják el ezeket a közhasznú feladatokat.) Püspökeink a gyűjteményügyről Gáncs Péter elnök-püspök, utalva a kormánnyal történt, reformáció ünnepi szerződéskötésre, hangsúlyozta: jó hátszéllel kezdhetnek a konferenciának. Az állami támogatás egyik kedvezményezettje ugyanis egyházunk gyűjteményi munkája, s ez nem mondható véletlennek. A püspök azt a részt idézte Orbán Viktor beszédéből, amelyben a miniszterelnök egyházunk kulturális értékeket őrző és gyarapító tevékenységéről szólt. Már csak azért is fontos a megbecsülés, hogy aztán ezeket az értékeket meg lehessen osztani másokkal is. ^ Folytatás a 8. oldalon Communicare necesse est ^ A hajózás szükségességét hangsúlyozó ókori igazság, a „Navigare necesse est” egyik 21. századi megfelelőjét mutatta be előadásában Várhelyi Endre médiakutató a múlt hét végén megtartott felügyelői értekezleten: „Communicare necesse est” vagyis kommunikálni kell. Ilyen beszélgetésre, együtt gondolkozásra hívta Prőhle Gergely országos felügyelő Révfülöpre a gyülekezetek, egyházkerületek és megyék felügyelőit. Nagy szükség van arra, hogy még teljesebb legyen az egyetértés, a konszenzus, sőt a konkordancia, vagyis a teljes összhang, a szívek harmóniája. Sokan jöttek a hívó szóra az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központba: a november 11-13. között megtartott tanácskozáson mintegy ötvenen gyűltek egybe. Voltak, akik péntek este érkeztek, de nem maradhattak a hétvégére; voltak, akik szombaton, s voltak - ők a legtöbben -, akik mindhárom napon részt vettek a vitákban, hallgatták az előadókat, és az áhítatokból épülve hangolták magukat a közös munkálkodásra. A fő téma. az volt, hogy milyen eredményekkel és tanulságokkal járt az idei egyszázalékos kampány, shogy miként lehet még jobban ösztönözni az adó egy százalékáról rendelkező nyilatkozásra a híveket. Szó volt persze azokról is, akik még csak közelítenek az egyházhoz - a diakóniához, az oktatáshoz s más közhasznú célokhoz. A tanácskozás messze túlmutatott a napirenden: tárgyaltak a jelenlévők a reformáció megindulása jubileumának előkészületeiről, a Luther-rajzfilmről, a gyülekezetek aktivizálásáról s mindenről, amiben a világi és egyházi vezetők segíthetnek egymásnak az „élő kövek építésében”. Folytatás a 13. oldalon Derűs bizonyosság ■ Prőhle Gergely A felügyelők idei országos konferenciája igyekezett összekötni a múltat a jövővel. A pénteki nyitónap estéjén Fabiny püspök úr a reformáció kezdete ötszázadik évfordulójának előkészületeiről beszélt, előadása végén a készülő Luther-rajzfilm egy epizódját is megnézhettük. A közelgő évforduló tudatosítása azért is fontos, mert az előkészületek során szükségünk van mindannak összesítésére, ami a saját evangélikus keresztyén hitünk és öntudatunk megerősítését segíti, ugyanakkor a külvilág számára is üzenetet hordoz, egyházunk jobb megismerését is szolgálja. Ki kell hát lépnünk a világ elé, s nem pusztán az ötszáz éves leltár megvonásával, nemcsak a kultúrtörténeti összefüggések ismertetésével, hanem annak a színes hitéletnek a bemutatásával is, amely helyi, gyülekezeti szinten sem velünk élő anakronizmusként, hanem vonzó, nyitott, hívő közösségként jeleníti meg egyházunkat. Nem újdonság, hogy a hivatalos program minden konferencián csak részben kulcsa a sikernek. A nemes hagyományokhoz híven Révfülöpön természetesen ezúttal sem maradt el a programot követő baráti beszélgetés, kiegészülve az ország minden részéből s persze a felügyelői kamrákból és pincékből érkezett ételekkel, italokkal, melyek néhány jó torkú felügyelőtársunk dalos kedvét is meghozták. E vidám együttlétből visszatérve emeleti szobám csendes magányába, szokás szerint még egy pillantást vetettem a nagyvilág híreire. A Fülöpszigeteki forgószél szörnyűsége és a lehallgatási botrány újabb fordulatai mellett arról is értesülhettem, hogy az egyházak támogatása tovább nő. Nem kétséges, hogy a vatikáni megállapodás módosítása számunkra is előnyökkel jár, ugyanakkor mindig tartok attól, hogy az elvilágiasodott többség e hírek hallatán nem érzékel mást, mint hogy az adójukból „már megint a papokat pénzelik” Aki ismeri a részleteket, az persze tudja, hogy nem ez a helyzet, de mégis, inkább káros, ha az egyházakkal kapcsolatban általában az anyagiak kerülnek elő. Ezen merengve azonban kicsit lejjebb görgettem az internetes oldalt, és megakadt a szemem a dokumentumfilm-fesztivál hirdetésén, mely - ki tudja, milyen megfontolásból - „Evangélikus family” címmel harangozta be az aznap esti aktuális filmet. A csatolt, kicsit homályos fényképen egy Luther-kabátos ember, mellette négy női alak - nem volt nehéz felismerni, hogy a képen Keveházi László evangélikus lelkész és családja látható. „Evangélikus family” - ha ez az újmagyar blikkfang kell a sikerhez, ám legyen, de voltaképp mindegy is: Erdélyi János filmje olyan szépen, okosan, jó ritmusban mutatja be a Keveházi család s ezáltal egyházunk életét a 20. század negyvenes éveitől napjainkig, hogy aki kósza hírkeresőként téved az internetes oldalra, az legalább annyira lebilincselve nézi végig a közel egyórás filmet, mint aki az esti püspöki előadás és felügyelőtársai vidám társaságából nyugovóra térve ül a képernyő elé. A film tavaly készült, itt-ott már vetítették, ám az egyik legolvasottabb hazai internetes oldalon posztóivá most kapott igazán nagy nyilvánosságot. Másnap este - bár a technika ördögének munkája nyomán csak töredékesen - felügyelői körben is levetítettük a filmet. S ezáltal-mindaz, amiről aznap szó esett, egészen új megvilágításba került. Mert természetesen az egyszázalékos kampányunk üzenete s az ennek nyomán befolyó összeg nagysága vagy a pályázati rendszer lehetőségeinek bemutatása önmagában nagyon profán témának tűnik, még akkor is, ha a kampány felelőse, Horváth-Bolla Zsuzsanna lelkészként is vagy a kiváló pályázati szakember, Buday- Malik Adrienn lelkészfeleségként is nagyon hitelesen, egyháziasan szól. Ám a gyakorlatias felügyelői munka csak akkor kap értelmet, ha hasonlóan odaadó és hiteles lelkészi munkát egészít ki, mint amilyet a Keveházi házaspárról szóló filmből is megismerhetünk. Haba Gábor felügyelőtársunk és Várhelyi Endre médiaszakértő tolmácsolásában megismerhettük azt a környezetet, amelyben egyházunknak manapság meg kell jelennie, fel kell vennie a versenyt más üzenetekkel. A rémisztő tévénézési szokások láttán nem nyugodhattunk meg a magyar társadalom általános állapotával kapcsolatban. Ugyanakkor fontos igényként fogalmazódott meg, hogy erősítsük meg mind országos, mind helyi szinten nyilvános megjelenésünk evangélikus jellegét, hogy - kampányszlogenünket idézve - ne csak teljes, de lutheránus is legyen az a mosoly. S persze, miközben szorgalmasan pályázunk, építünk, pénzt gyűjtünk, elszámolunk, adminisztrálunk, hálózatot építünk, újra és újra kiderül, hogy az emberi elszánás kevés. Saját tehetetlenségünk, cinizmusunk, kimerültségünk, esetleg túlzott önhittségünk, magabiztosságunk leküzdéséhez a kegyelemnek az a derűs bizonyossága is szükséges, amely a Keveházi házaspárról szóló filmből is árad. Ha sokan látják, még a legpogányabb környezetben sem kell aggódnunk egyházunk megjelenésének fogadtatása miatt. De ha mi magunk képesek lennénk e derűs bizonyosság átadására, talán még többen is lehetnénk. Klári néni, Laci bácsi, köszönjük! A szerző egyházunk országos felügyelője, a Külügyminisztérium helyettes
