Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-10 / 45. szám
io -m 2013. november 10. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Emlékek a negyven éve elhunyt Réti Józsefről ► A feledhetetlenül puha, bársonyos hangú, érzékenyen s mi több, bámulatosan jó szövegmondással éneklő tenor a Lutheránia énekarral is többször fellépett a vele baráti kapcsolatban álló Weltler Jenő karnagysága alatt, az idősebb generáció emlékei szerint a János-passió első, 1955-ös felcsendülésétől egészen 1961-ig. Bach János-passiójának evangélistájaként és egyben tenor szólistájaként - aki a legnehezebb, sokak által rettegett 32-es áriát is játszi könnyedséggel szólaltatta meg - az 1971- es, Lehel György vezényelte Hungaroton-lemezfelvételről vagy e lemez harminchárom évvel későbbi CD-kiadásáróI is ismerhetjük. Réti József 1925. július 8-án született a romániai Ploe§ti-ben aRédl család első gyermekeként. Németes hangzású nevét Csurgón, a református gimnáziumban töltött öt év alatt magyarosította (karénekesként Kodály kórusművével, a Mátrai képekkel való találkozása, a „Réten, réten, sej a tari réten” sor ihlette meg). A gimnáziumban matematikatanára irányította figyelmét a zenére. Az öttagú család hamarosan, 1942- ben Budapestre költözött. A Műszaki Főiskolán eltöltött másfél év alatt végleg eldőlt, hogy a zene lesz az élete. így a Zeneakadémiára iratkozott át, ahol 1953-ban kitüntetéssel végzett. Zeneakadémiai évei alatt a Honvéd Művészegyüttes kórusában, majd szólistájaként énekelt; 1953-tól a Magyar Állami Operaház tagjaként operákban játszott, Mozarttól majd minden szerepet megkapott. Mivel azonban nem volt kibékülve a vezetéssel, hamarosan felmondott, és csak egyegy darabra szerződött újra. Akkoriban még művészeknél sem volt magától értetődő, hogy a nagyvilágot járják, de Réti utazgatásait megtűrték - alighanem ismerték annyira, hogy tudják, mindig visszajön; sok külföldi koncertmeghívást fogadott el. Szerette a változatosságot, így nem szívesen vállalta ugyanazt az operaszerepet sem többször. Rendkívüli stílusérzéke és muzikalitása lehetővé tette, hogy a zenetörténet különböző korszakainak (a barokktól a 20. századig) legkülönfélébb stílusú remekműveit is utánozhatatlan egyediséggel énekelhesse. Bámulatos önkontrollja, finom ízlése s ezért visszafogott, mégis érzelemgazdag előadása nevét halhatatlanná tette. Háromszor jelölték Kossuth-díjra, de a hatalom mindannyiszor törölte a listáról. Habár megtehette volna, hogy családjával külföldön marad, mérhetetlen emberségével csak a zenére figyelt, az éltette. Betegsége - egy tizennégy éves kori fertőző májgyulladás szövődménye - 1968-tól egyre jobban elhatalmasodott rajta, azonban ezt még családja előtt is titkolta. De néha váratlanul összeesett a színpadon, s igen fáradékony volt. Még betegen sem mondta le fellépéseit, csak közvedenül a halála előtt egy Karácsonyi oratóriumot. A kórházban is megőrizte életvidámságát, s messze hangzó kacajáról összes betegtársa tudta, melyik kórteremben fekszik. Többfelé hívták zsűrizni, így a brazíliai Rio de Janeiróba is, ahol 1973. november 5-én, negyvennyolc éves korában érte a halál. így sohasem válhatott valóra álma, hogy szeretett és féltve őrzött lánya lehessen a zongorakísérője. Bartók mély emberségét ő is magáénak tudhatta, talán ezért volt a Cantata profana egyik leghűbb tolmácsolója (felvétele Doráti Antal és Ferencsik János vezényletével is fennmaradt). Sírfeliratát is a Cantata profanából, lánya emlékezése szerint kedvenc művéből merítették: „Csak tiszta forrásból” Sírját a kilenc csodaszarvas őrzi a Farkasréti temetőben. Habár nem Csurgón érettségizett, születésének nyolcvanötödik évfordulóján volt diáktársai megemlékezést szerveztek tiszteletére, s itt hangzott el Rónay György verse, a Gyászének Réti József halálára. A gyász első fájdalmában papírra vetett, mélységesen igaz sorai méltó összefoglalását adhatják Réti ars poeticájának. „Én is, aki láttam e pálya diadalmas fölszárnyalását, / s láttam annyi cselszövény, rosszindulat, gúny, alattomos / gáncsvetés közt ívelni, mind fénylőbben fölfelé (mert nem / a sikernek élt, hanem a múló pillanat varázsában az / állandónak, ami lévén igazság, megmarad).” ■ Halász-Táborszky Györgyi HIRDETÉSEK Tamás-mise a budapesti egyetemi gyülekezetben A következő Tamás-mise november 10-én, 18 órakor lesz a budapesti Egyetemi és Főiskolai Gyülekezetben (1117 Budapest, Magyar Tudósok körútja 3.). Igehirdető: Darvas Anikó. Liturgus: Benkóczy Péter. Az alkalom házigazdái: Szeli Noémi és Zalán Eszter. * * * íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2) „Jó vagyok így? Szerethető és elfogadható?” Arra gondolsz, ahhoz, hogy Isten elfogadjon téged, meg kellene változnod? Akkor tuti csak valahol a jövőben tudod elképzelni, hogy Isten magához ölel és elfogad. Akkor jövő idejű eseményként, állapotként gondolsz a kegyelemre. De Isten azt mondja, most van itt a kegyelem ideje. Most. Ébresztő, ne álmodozz, ne csak a jövőben élj, tessék a mostra fókuszálni! Carpe diem? Most ezt a kérdést fogjuk körüljárni. Megépült a Zenehíd Megjelent Csorba István Zenehíd - Szonettkönyv című kötete ► „Hangszer lehetsz az Úristen kezében - vallja a szerző, akiről ismerői jól tudják, hogy egész életét kimondva-kimondatlanul ez a gondolat fonja körül, járja át. Isten és a zene szeretete kapcsolódik össze Csorba István szakmai pályafutásán és keresztény emberi útkeresésében. A budavári evangélikus gyülekezetben végzett kántori szolgálatok, a Schütz kórus vezetése, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen a zene iránti odaadásnak a teológushallgatók leikébe csepegtetése külső, kívülről is jól látható állomásai mindennek. Jelen verseskötettel újszerű módon enged bepillantást nekünk Pista bácsi lelkének alkotóműhelyébe. A zene nyelve után a líra eszközével igyekszik bevonni minket abba a gondolatkörbe és értékszemléletbe, amely őt ízig-vérig meghatározza és élteti.” Csorba István Zenehíd - Szonettkönyv című kötetének fülszövegéből valók ezek a sorok, amelyekkel dr. Fabiny Tamás püspök ajánlja a kiadványt. A napokban megjelent könyv apropóján ültünk le beszélgetni a szerzővel, Csorba István karnaggyal.- Karnagy úr, honnan hová vezet a zenehíd, kiket hív meg az alkotó, hogy átsétáljanak vele ezen a hídon?- A zenehíd, ahogyan a könyv előszavában írom, érdekes szóösszetétel, hiszen így együtt - zene és híd - szándékom szerint egy különleges világba vezet. Ahogyan a híd összeköt partokat, egymástól elválasztott tájakat kapcsol össze, én elsősorban az emberi kapcsolatokra gondolva szerettem volna összeköttetést teremteni. Ennek csodálatos eszköze a zene, közvetett és közvetlen módon, és ennek írott műfajaként a szonettet választottam.- Miért pont a szonettet? Hiszen az az egyik legkötöttebb rövid versforma.- Nagyon szeretem ezt a műfajt, külföldi és magyar költők hasonló stílusú verseit egyaránt szívesen olvastam és olvasom mindig. A szonettforma terjedelménél fogva megköti az embert, nem lehet benne „szószátyárkodni” A lényeget kell belesűríteni abba a tizennégy sorba. Ezért maradtam ennél a megoldásnál.- A témák változatosak: az istenszeretet, a hit, a hivatás, a hazaszeretet, az emberi sors, a nagy muzsikus elődök, a természet szépsége, a humor. Kérem, engedjen bepillantást az alkotás folyamatába: hogyan születik az ihletből a vers?- Sokan azt hiszik, ez egy „hihetetlen titok” és annyiban valóban az, ha nem arra gondolunk, hogy kegyelem minden, ami velünk történik. Én ezt hiszem és vallom ezekkel a versekkel is. A zene a maga konkrét és átvitt értelmében is átszövi egész világunkat. Nem csak a komoly- vagy könnyűzenére gondolok. A természet hangjaiban is ott a zene. Az egész életünkben olyan csodálatos csengés van, amit én zeneként tudok megélni. A témák azért különbözők, mert mindenütt megtaláltam a kapcsolódást.- Dallam is tartozik ezekhez a szonettekhez?- Egy-kettőhöz igen. A szeretetről szóló szonettem például dallá formálódott. Van olyan a versek között, amit az evangélikus gimnáziumok számára írtam, és amely kórusműként adható elő.- Hány év termése ez a könyv? Már kezdettől fogva kötet számára gyűjtögette a verseit?- Körülbelül nyolc év alatt állt össze. Jelen kiadás százharmincnégy szonettet tartalmaz. Mintegy hetven százalékuk egyházi érintettségű. Az első vers 2005-ös keltezésű. Hogy mi késztetett engem arra, hogy egyáltalán összegyűjtsem? Mottóm az lehetne, hogy „sok belső vívódás, kétség, visszakozás és újrakezdés, könyörgő imádságok reményváró sora, majd egy végső, örömteli rászánás, felülről jövő és néhány baráttól, testvértől kapott biztatás - ez előzte meg e kötet létrejöttét. Isten kegyelméből ajándékba kapott szavak, rímek, ritmusok, látások az ihletett csendes pillanatokban, dallamok, harmóniák áldott bűvölete: ez indította el e szonettek szigorú műfaji keretbe zárt, sűrített, kimondani vágyott gondolatainak sorát.”- Hogyan válhatunk mi, olvasók részesévé ennek a kórusnak, amely Istent dicséri? Hogyan, mikor olvassuk - a szerző szándéka szerint - a kötetet?- Az eddigi életem igazolta ezt a jelmondatommá lett gondolatot, miszerint „hangszer lehetek az Úristen kezében” Mindenki keresi a földön a maga hivatását, azt, hogyan használhat szűkebb-tágabb környezetének. Én úgy érzem, a zene adott lehetőséget arra, hogy azt a talentumot, amelyet az Úristen adott, mások hasznára fordíthassam. A tanítás által, a zeneszeretet átadása által a zene megszeretésén kívül felismertetni azt, hogy a zene Isten ajándéka, tud evangélizálni, lehet missziós szerepe. Ha ebben egy picit tudok adni valami többletet, akkor érzem: hangszer lehetek az Úristen kezében. A könyv olyan formátumú, hogy bárhova el lehet vinni, könnyen kezelhető. Sokrétűen használható. Aki szereti a verseket, a szonett műfaját, olvasgathatja saját szórakoztatására, de felhasználható az egyházi szolgálatban is, zenés áhítaton, szeretetvendégségen, prédikációba beleszőtt idézetként vagy missziós feladat közben.- Mi lesz a következő munkája?- Nehéz és könnyű is egyszersmind erre jól felelni: az Úristen kegyelméből élünk, ki tudja, meddig járhatunk a földön. Ő adja az értelmet, a testi-lelki, szellemi frissességet, az egészséget és a kedvet is a munkához. A most megjelent Zenehíd a hatodik szellemi gyermekem. További tervem egy olyan kiadvány összeállítása, amelyben saját verseimre és szövegeimre vagy fordításokra komponált szóló- és közösségi énekeim lennének összegyűjtve. A tervezett ideiglenes cím: „Minden dal róla vall!” Arra törekszem, hogy könnyen megtanulhatók legyenek, és ezáltal széles körben elterjedjenek, szolgálva Isten szent ügyét. A mottóm most is ugyanaz: Az Úr megtartó szeretetéről és kegyelméről vallani. ■ Kőháti Dorottya Az egyházi támogatással készült kötet megvásárolható az Üllői úti evangélikus könyvesboltban (VIII. kerület, Üllői út 24.) és a Huszár Gál könyvesboltban (V. kerület, Deák Ferenc tér 4.). Ára 1980 forint. A szonett (olaszul: rövid dal) középkori eredetű, a reneszánsztól egész Európában elterjedt, kötött formájú versszerkezet. A reneszánsz korában az olasz Petrarca nevéhez kapcsolódik, másik legnagyobb, mesteri művelője pedig Shakespeare volt. A legkötöttebb versformák egyike, ezért a legintenzívebb, ambivalens lírai tartalmak kifejezésére a leghatásosabb. Tizennégy sorból áll, általában két quartinára (10-11 szótagos, négysoros szakasz) és két terzinára (ugyanolyan szótagszámú háromsoros szakasz) tagolva. (Forrás: Wikipédia) Koncert köszöntötte a kilencvenéves kántort 75 év - egy orgonapad címmel egyházzenei hangverseny volt október 20-án a pesterzsébeti evangélikus templomban. A kilencvenéves Bencze Istvánt 1938. október 2-án, tizenöt évesen választották meg kántornak. Azóta ötször annyi esztendőt szolgálhatott, mint az akkori életkora volt. A gyülekezet több muzsikusa mellett a „tanár úr "Johann Sebastian Bach, Johann Pachelbel és César Franck műveiből adott elő.
