Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-10 / 45. szám
Evangélikus Élet FÓKUSZ 2013. november 10. *• 9 D A R I T Á S I TÖRVÉNY esz egyszer egy törvény ként időközben megfogalmazódtak - elsősorban a gyülekezetek és a lelkészek anyagi biztonságával, a jövő kiszámítható tervezhetőségével kapcsolatban. Az életre hívó határozat száma nyomán egyszerűen 150-es bizottságnak nevezett csoport arra volt rendelve, hogy aktualizálja a szöveget, és a beérkezett javaslatok alapján csiszolja a törvényt, ugyanakkor segítse elő a modellszámítások elkészítését. A munka jól indult, azután megtorpant. A hónapokig szünetelő bizottsági tevékenység után ez év első felében ismét munkához látott a csapat, hogy az új zsinati vezetés kérésére tisztázza: bevezethető-e a jelenleg érvényes döntés szerint 2014. január í-jével az egyházi nyugdíjakat és szociális kérdéseket rendező törvény, vagy sem. A zsinat elnöksége ugyanis úgy határozott, hogy hat év tologatás után vagy bevezetésre kerül a jogszabály, vagy végleg leveszik a napirendről. Az elmúlt nyáron a Muntag András vezette bizottság sokat dolgozott azon, hogy aktualizálja és véglegesítse az anyagot. De továbbra is hiányoztak a gyülekezetekre lebontott számítások abban a tekintetben, hogy mit is jelentene a törvény életbe léptetése és működése. Sajnos az adatszolgáltatás részlegessége és az országos irodára sokszorosan begyűjtött információk nem koherens volta most sem könnyítette meg a helyzetet. Folyamatosan készül az a kimutatás, amelyből nyilvánvaló lesz, hogy a következő időszakban mivel számolhatnak a gyülekezetek, illetve hogy három átmeneti év után miként fog működni a szolidaritás rendszere. Van, aki úgy fogalmaz: eljön az igazság pillanata... Az adatok tiszta képet mutatnak. A tények pedig konok dolgok. Eljön az idő, amikor nem kozmetikázott, nem is becsült adatok alapján, hanem valós adatokkal megalapozott módon rendezhetjük el az evangélikus egyházban a közös teherviselést. Az előttünk álló hetekben nagy feladat vár a gyülekezetekre, bizottságokra, az országos presbitériumra, majd végül a zsinatra. Őszintén, hitbeli meggyőződésünk alapján, a jövőt építve el kell döntenünk, hogy az egyházi személyek nyugdíjának ügyében tudunk-e szolidaritást vállalva élni és eljárni. Az összefogás nagy lehetősége ez, és ha a törvény valóban megszületik, akkor senki nem kerülhet elviselhetetlen, nehéz helyzetbe - hiszen nemcsak egymás mellett élünk, de egymásért vagyunk. „Rendezni végre közös dolgainkat” - visszhangzik bennem a költő mondata... A szerző egyházunk zsinatának lelkészi elnöke Miről is szól a Szolidaritási Alapot létrehozó törvény? ■ Muntag András A nyugdíjrendszer szabályozására az igényt az országos elnökség fogalmazta meg. Mivel korábban csak szóbeli hagyomány alapján működött a lelkésznyugdíjak kifizetése, logikusnak tűnt, hogy át kell gondolni, milyen is a rendszer, s lehet-e jobban, gazdaságosabban csinálni. A megbízást annak megvizsgálására, érdemes-e más (esetleg állami) nyugdíjbiztosítóra bízni a kérdést, vagy inkább saját nyugdíjintézet létrehozásán kell gondolkoznunk, ifi. Zászkaliczky Pál kapta (aki munkájánál fogva szakértője a témának). A döntést a zsinat hozta meg: legyen önálló nyugdíjalapunk. Más esetben ugyanis vagy elvész sok lelkésznek az évek során összegyűjtött jogosultsága, vagy hosszú ideig párhuzamosan két nyugdíjfolyósító rendszert kell működtetnünk. A nyugdíjosztály tőkéje és az országos költségvetés támogatása azonban megbízható alapot jelent az egyházi nyugdíjrendszer fenntartására. A lelkészi korfa eloszlása (azaz az a tény, hogy hosszabb ideig több aktív, befizető lelkészünk van, mint nyugdíjasunk, akiknek rendszeres jövedelmét a befizetésekből biztosítani kell) kedvező helyzetet teremt az alap létrehozására. A törvényjavaslat első formája 2005-ben alakult ki, és az alapelvek azóta változatlanok. Egyrészről az alap a tagjai után nyugdíj járulékot fizet az államnak. Ez az alapja annak, hogy az állam a minimálnyugdíjat biztosítsa lelkészeink számára. Az alap úgynevezett nyugdíj-kiegészítést fizet, amely a nyugdíj összegét annyira emeli meg, hogy a világi nyugdíjszámításnak megfelelő összeg jusson a szolgálatot letett lelkészeinknek. Ezt a nyugdíj-kiegészítést az alap abból a járulékból tudja biztosítani, amelyet az aktív tagjai befizetnek. A járulék alapja a lelkészi illetmény, és a befizetés a lelkészt, a szolgálatba állítót és az országos egyházat egyforma mértékben terheli. A javaslat foglalkozik a többi kifizetéssel is (özvegyi nyugdíj-kiegészítés, árvaellátás, gyermekáldás idejére szóló ellátás stb.). Az alap működtetésének irányítóját (vezetőjét) az országos presbitérium választja, felette a felügyeletet a gazdasági bizottság látja el. Az alap vezetőjének munkáját az országos iroda egyik dolgozója segíti. A gyülekezeteink által eddig fizetett országos járulék szerepét az alapba befizetendő járulék veszi át. Az egyházközséget terhelő járulék sokkal nagyobb lenne, mint az eddigi befizetési kötelezettség. Ezt - nyilvánvalóan - sok egyházközség nem képes vállalni. Mindezért a szabályozás egyik lényeges eleme az a támogatási rendszer, amelynek segítségével az országos költségvetés átvállalja a terhek nagyobbik részét. A javaslat szerint ez a támogatás két pilléren nyugszik: az egyik az az elv, hogy a gyülekezetek összterhelése nem lehet nagyobb, mint a jelenlegi országos járulék összmértéke. Ennek az a következménye, hogy a gyülekezetek befizetése nem az összes járulék egyharmada, hanem csak 8%-a, így az országos egyház 33% helyett 59%-ot vállal. A másik pillér, hogy egy hároméves átmeneti időszakot fogalmaz meg: ez idő alatt a befizetendő járulék nem változik. Fontos, hogy van ez a hároméves átmeneti időszak. Ezalatt semmi nem változik a befizetési oldalon. Ebben az időben a gyülekezetek feladata nem az, hogy többet fizessenek, hanem hogy a bevallásokat (népmozgalmi és gazdasági adatokat) fegyelmezetten és határidőre szolgáltassák. Ezek lesznek azok az adatok, amelyek alapján 2017-től a gyülekezetenként! támogatás számítható. Ez alatt a három év alatt lesz fokozatosan egyre tisztább a kép: merrefelé mozdul el a(z országos) járulék összege 2017-től. Természetesen egyházunknak időközben azzal is kell majd foglalkoznia, mit tehetünk annak érdekében, hogy gyülekezeteink ne a megélhetőség határán tengődjenek, de ez nem ennek a törvénynek a témája. Azonban a törvényalkotó oldaláról nézve nem kerülhető ki az a kérdés, hogy minden elfogadott törvénynek olyan következményei is vannak, amelyek kívül esnek a törvény tárgyán. Ez viszont már stratégiai kérdés. 2010 óta sok apró lépéssel munkálódott ki a szöveg, amely emberi lehetőségeink szerint aprólékosan vette végig a nagyvonalú pénzügyi tervezéstől a számítási vagy eljárási részletekig a kérdés sok vetületét. Egyházunk köz- és gyülekezeti életében aktívan szolgáló, valamint szakértő személyek véleményét és kidolgozott javaslatait tartalmazza ez a törvényjavaslat. Köszönettel tartozom munkatársaimnak, akikkel együtt ez a javaslat elkészült. A szerző a 150-es bizottság elnöke Adat - közösség ■ Bárdossy Tamás- Egy az egyház?- Úgy bizony! Egy közösség. De milyen szerteágazó, és milyen sokféle...!- Hogyan élhető meg az egység a közösség?- Ha tudunk egymásról. Ha ismerjük a másikat, s valós ismeretünk van egymásról.- Honnan tudhatunk egymásról?- Ha közöljük magunkról, ami fontos, ami szükséges, ha utánajárunk a másik helyzetének, állapotának, törekvéseinek, érzéseinek.- Mit kezdhetünk ezzel a tudással?- Átélhetjük egymás örömét, bánatát, támaszai lehetünk egymásnak. Képesek lehetünk megélni az együvé tartozást, a felelős elfogadást.- Tudhatunk a közösség minden tagjáról? Lehetünk egyszerrefelelősek mindenkiért?-Általánosságban igen, a gyakorlatban nem. Nem érhetünk el mindenkihez. Persze ez nem ment fel az elérhetők elérésének kötelezettsége alól.- Hogyan lehetséges mégis az egésszel való egység?- Ha amellett, hogy egyénileg megtesszük, ami lehetséges, közösségként, nagy egységként is valóban létezünk. A közösségei is érhetis össze isfoghatja minden tagját.- Ki az a közösség?- A közösség mi vagyunk, de az említett szerep betöltéséhez a közösségnek meg kell jelennie külön formában is. Olyan központként, amely erősíti Vagyainak tevékenységét, s amely a közösség sok feladatát tagjainál eredményesebben tudja ellátni. * * * A fentiekhez hasonló alapgondolatok (is) vezették a lelkészi nyugdíjrendszer kialakításának munkáit. Az egymáshoz tartozás és az egymással - most elsősorban a koruk vagy más körülmény miatt támogatásra szoruló lelkészekkel - való törődés volt az alap, ehhez kapcsolódott még néhány kiegészítő elem. Nem kérdés: rászoruló lelkészeink segítését meg kell tudnia oldani egyházunk közösségének. Egyénileg azonban nem tudjuk ezt biztosítani, de még gyülekezetként sem. Szükség van a nagyobb közösség: egyházunk egészének bekapcsolódására. Ahhoz, hogy a közösség átfogóan meg tudja oldani ezt a problémát, mindenkiről el kell, hogy jusson az információ a megfelelő helyre, hiszen a segítség nem lehet esetleges, mindenkihez el kell, hogy érjen. S az adatok megérkezése még nem elegendő - a közösség központjában értelmezni, tárolni, feldolgozni s felhasználni kell tudni őket a cél betöltéséhez. Minden elem elengedhetetlen. Nem véletlen, hogy ezeket az adatokat idejében, az adott formátumban és pontosan kéri az országos iroda. Ha nem valósak vagy nem értelmezhetők az adatok, sérül a cél, sérül a közösség, sérül a közös felelősségvállalás, a szolidaritás. A Szolidaritási Alappal kapcsolatosan többféle adatot használunk. Értelemszerűen a lelkészek szolgálatának pontos dokumentálására szükség van, hasonlóképpen az aktuális jövedelem ismeretére, mivel ezek a nyugdíjszámítás alapjai. Az alapgondolathoz hozzátartozik, hogy a lelkészt körülvevő kisebb közösség - a gyülekezet - hordoz elsődlegesen felelősséget a segítségnyújtásért, így tevékeny részese a nyugdíjfizetéshez szükséges források megteremtésének. De a szolidaritásnak a gyülekezetek iránt is meg kell jelennie, hiszen teherbíró képességüket tekintve jelentős különbségek vannak közöttük - legtöbbjük maga is támogatásra szorulhat. A támogatás mértékének meghatározásakor a tervezet több szempontot vesz figyelembe: milyen arányban terheli a lelkész fizetése a gyülekezeti költségvetést; milyen jövedelmet biztosít a gyülekezet a lelkészének; milyen mértékben vesznek részt a gyülekezeti tagok a teherviselésben; s mekkora a gyülekezetben a felelősséget anyagilag is hordozók aránya. Ezek a számítások további, a gyülekezethez, illetve a lelkészhez kapcsolódó adatokat használnak. A szolidaritás szempontján kívül a gyülekezet saját érdeke is lesz a pontos adatközlés, hogy megfelelő támogatásban részesülhessen a nyugdíjjárulék befizetésével kapcsolatban. Talán különösen hangzik, de a szolidaritásomat, a közösségvállalásomat nemcsak azzal fejezhetem ki, hogy leülök valaki mellé, hanem a pontos, őszinte adatközléssel, adminisztrációval is - hiszen ez megkönnyíti a további feldolgozást végző munkatársak tevékenységét, s ez a segítséggel megcélzottak érdeke is. Hasonló a jelentősége és a felelőssége a közösséget ebben az esetben megjelenítő központnak is az adatok kezelésében. Sőt: ez nem csak a nyugdíjak kérdésében van így... Sok az adat. Sok ember sok tevékenységéhez sok adat tartozik. A sok embernek, sok tevékenységnek örülünk - a sok adatnak általában nem, főleg, ha tennünk kell vele valamit. Talán ha ezt is közösségvállalásunk részeként tudjuk értelmezni, tudunk valamennyire örülni a sok adatnak is - hiszen addig maradunk fenn, amíg van miről adatot közölni. A szerző egyházunk országos irodájának gyülekezeti referense Oldalpárunk témájához a kiskőrösi evangélikus általános iskola diákjai által készített templommakettek felvételeiből válogattunk. A beszédes alkotások az intézmény október 25-i őszi csendesnapján születtek, melyet Élő kövek címmel hirdettek meg. A fotókat Szűcs Mária iskolalelkész küldte el szerkesztőségünknek.
