Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-11-10 / 45. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. november 10. *• 7 Kinyílt Luther levelesládája Kétszeres könyv- és filmbemutató az EHE-n ► Az egykori Ágoston-rendi szerzetes, majd wittenbergi doktor, az ördöggel is viaskodó Luther Márton nemcsak a 95 tétel bátor kiszegezője, a korabeli egyházi rend kritikusa és - korántsem koncepciózusán! - az evangélikusság „ősatyja” volt. A nagy reformátor egy igazán eredeti személyiség a 16. századból - hegyeket (és kegyeket) megmozgató hittel, ugyanakkor számtalan nagyon is emberi vonással. Kételyekkel, nyavalyákkal, olykor dühvei és restséggel küszködő úttörő volt ő, aki ezen úttörőségét rendre „kikéri magának” Bizonyára volna pár keresetlen szava az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) udvarán magasodó másával szembesülve is. A nevezett szobor lábainál gyülekeztek október 28-án a reformátor „keresetlen szavainak” nyomába eredők. Akadémikusok, professzorok, Lutherrajongó laikusok, katolikusok, reformátusok és persze evangélikusok, hogy részt vegyenek a reformátor nevét viselő kiadó gondozta Luther-sorozat legújabb kötetének bemutatóján. Csepregi Zoltán egyháztörténész a 2017-es jubileumi évfordulóra készülvén egyházunk egyik legnagyobb vállalkozását vette a szárnyai alá: Luther Márton válogatott műveinek új, tudományos igényű kritikai kiadását szerkeszti. A tizenkét tematikus kötetre tervezett, elegáns, kék vászonkötésben megjelenő gyűjtemény másodikként napvilágot látott (a sorozatnak egyébként a hetedik) darabja újszerű válogatást ad közre Luther kiterjedt és sokszínű levelezéséből. A majd nyolcszáz oldalas könyv igazi találkozással kecsegtet: Luther Márton gyertyával megvilágított asztala, pennával serényen a sorokat rovó keze fölé hajolhatunk, és bepillantást nyerhetünk a 16. század hitvitáktól parázsló Európájának világába, mindabba, ami ma már történelem - a reformátor levelezésén keresztül. A reformációi emlékbizottság elnökeként dr. Fabiny Tamás köszöntötte áz EHE kollégiumának kápolnáját zsúfolásig megtöltő hallgatóságot. A püspök fontos állomásnak, eredménynek nevezte, hogy hosszas előkészületek után, egyéni és csapatmunka gyümölcseként a könyv immár kézbe fogható. Az Északi Egyházkerület lelkészi vezetője köszöntötte a Lutherkönyvsorozat védnöki körének új tagját, dr. Mesterházy Ákos agrármérnököt, aki tudományos és egyházi elköteleződéséről beszélt. A búzanemesítő mérnök evangélikus magvető rokonsággal dicsekedhet. Édesapja, Mesterházy Ferenc egykor keszthelyi lelkész, apósa, Scholz László az EHE-vei szomszédos zuglói templom építésének megszervezője és első lelkésze volt, ő maga pedig - saját szavaival: „mezítlábas gyülekezeti tagként” - jelenleg a Szegedi Evangélikus Egyházközség másodfelügyelője. Az est házigazdája a Luther Kiadó igazgatója, Kendek K. Péter volt (képünkön). Elsőként Csepregi Zoltánnak a Balassi Kiadó gondozásában megjelent, A reformáció nyelve című könyvét mutatta be Balázs Mihály irodalomtörténész. A könyvet fizikailag és szellemi értelemben egyaránt „súlyosnak” nevezte. A reformáció nyelve a magyar reformáció első évtizedeivel foglalkozik, amely korszak kutatása eddig háttérbe szorult. Hatalmas forrásfeltáró munka eredménye ez a dokumentumgyűjtemény, amely a magyar olvasóközönség számára eddig még nem olvasható írásokat is elérhetővé tesz. Balázs Mihály szerint egészen újszerű alternatíva bontakozik ki a kötet anyagát megismerve. Amellett, hogy gondos és tárgyszerű a szöveg, rendkívül szórakoztató, kalandos életrajzok dúsítják, így nem csak a szakmabéliek számára lehet érdekes - hangsúlyozta az irodalomtörténész. Az estet zenei betétek tették még ünnepibbé. Felegyi Mária népdalénekes, EHE-hallgató és Kun Ágnes Anna operaénekes, református lelkész szolgálatát Kinczler Zsuzsanna egyházzenész kísérte zongorán. Az eredetileg - reformáció korabeli szlenggel élve - „pápista” ám mostanra már a kezdetben számára újszerű protestáns közeget is kedélyesen kritizáló Lackß János költő mondott bevezető gondolatokat a Luther-rajzfilmsorozat elkészült harmadik epizódjának vetítése előtt. Richly Zsolt rajzfilmjével elsősorban a hétköznapi Luther Mártont szeretnék bemutatni a közönségnek - hangsúlyozta. A szövegkönyv szerzője, amint mondta, jól megbarátkozott Lum therrel, és a kapcsolat elmélyedi désével felmerült benne a kér- 3 dés, vajon „a nagy reformátor" < is ilyen formában kívánná-e, I hogy „gyúrjunk 2017-re” n A fények kialudtak a terű remben, felhangzott a Gryllus ti testvérek által még ritmuso? sabbá hangszerelt Erős vár a < mi Istenünk. A közönség lé- Ő legzet-visszafojtva figyelte a képernyőn feltűnő Ágostonrendiek rendre együtt lépő csoportját, Luther Márton megrajzolt és átlelkesített figurájának filmbéli gesztusait - szájában Lackfi János „reformációsra” gyúrt mondataival. Az epizód Luther Staupitz rendfőnök általi kiküldetését mutatta be, és azzal zárult, hogy a lánglelkű csuhás Wittenberg földjére érkezett. A képsorok hallhatóan felcsigázták a kedélyeket, de nem sok idő jutott az élmények feldolgozására, mert közben kinyílt Luther levelesládája is. A Luther Márton válogatott müvei 7. - Levelek című kötetet elsőként Margócsy István irodalomtörténész mutatta be. Nem csak egyháztörténeti megközelítésben, hanem kultúrtörténetüeg is fontos ez a kiadvány - szögezte le. Úgy olvasta a konyát, akár egy nagyszabású, egybefüggő művet. Véleménye szerint a válogatás méltó arra, hogy egységként kezeljük, annál is inkább, mert a korban a levélműfaj nem különült el élesen más műfajoktól. A levélválogatás mutatja, hogy a lutheri gondolat számtalan formában meg tudott nyilatkozni. Két teljesen különböző szerep bontakozik ki a levelekből - állapította meg Margócsy István. Luther egyrészt rendíthetetlen, sokszor szövetségeseit is - például Philipp Melanchthont - feddő apostoli figuraként jelenik meg, másrészt folyamatosan jelen van ennek a szerepnek a dekonstrukciója is, amely önmaga gyakori lealacsonyításában mutatkozik meg. Az egyháztörténész szemével tekintett a kötetre, és ajánlotta a hallgatóság figyelmébe dr. Korányi András, aki a korban általános „Jézus!” megszólítással kezdte mondandóját, ugyanis Luther Márton 1522-ig minden levelét így kezdte. A sorozat hetedik kötete - a középkort behatóan ismerő egyháztörténész-professzor szerint - vezérfonál lehet, az összes kötet összetartója, kötőanyaga. Teológiai, egyházi, köz- és magánéleti lenyomat egyaránt. Kísérőkötetek kiadása is izgalmas vállalkozás volna - vélte Korányi András -, például megnézni azt, hogyan tompították a reformátori haragtól tartók a lutheri „ütéseket” A kötet újdonsága többek között abban áll, hogy nem kerüli meg a kortárs kutatás számára kényes kérdéseket, továbbá a hazai reformációra történő számtalan konkrét utalást. Ennek a kötetnek van a sorozatban megjelenők közül a legnagyobb esélye arra, hogy gyülekezeteinkben majd „rongyosra olvassák”, hiszen olyan, mint egy kalandregény. ■ K. A. Tudós derű, avagy lényeglátó levélbontogatás Interjú a frissen megjelent „Luther-leveleskönyv” szerkesztőjével, a Károli Gáspár-díjas Csepregi Zoltán professzorral ► Dr. Csepregi Zoltán egyháztörténész szellemi teljesítményéről mindenki elismerően nyilatkozott az október 28-ai könyvbemutatón, amikor is A reformáció nyelve címet viselő legújabb könyvét, valamint az általa szerkesztett, illetve részben általa is fordított és a Luther Kiadó gondozásában megjelent reformátori levélgyűjteményt (Luther Márton válogatott művei 7. - Levelek) tárták a közönség elé. Arról azonban, hogy miféle munka egy ilyen levélválogatás, hogy mely szempontokat kell figyelembe venni összeállításakor, illetve milyen nehézségekbe ütközhet a fordító egy reformáció korabeli szerző szövegeinek magyarításakor, vajmi keveset tudhat, aki a kész kötetet tanulmányozza. Az olvasó szinte sorvezetőt kap a sok jegyzettel, részletes melléklettel, a címzettek rövid életrajzával, bibliai igehelyek mutatójával, annotált személynév-, helynév- és többszintű tárgymutatóval, számára ily módon csak az élvezet, a szellemi öröm marad. De vajon munkájának gyümölcsét kezében tartva Csepregi Zoltán kötetszerkesztőnek, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzorának kedvéből mi maradt?- Tény, hogy nagyon nagy lendülettel kezdtem a lefordítandó levelek kiválogatásába és fordításába négy és fél éve, 2009 tavaszán, és a munka csak egyre izgalmasabb lett, ahogy újabb és újabb összefüggések tárultak fel előttem a reformátor életrajzában és életművében. Ráébredtem, hogy a levelek Luther je még az asztali beszélgetések népszerű mesemondójánál is közvetlenebb és hitelesebb. Az eredetileg összeállított listát azután egyremásra kiegészítettem, gondolván, „ez a szöveg sem maradhat ki, meg annak is feltétlenül helye van a magyar válogatásban”. Tavalyra viszont ebből a lelkesedésből jobbára csak a nyomasztó felelősség és a belefáradás maradt. Beláttam, hogy a kötet mérete kezdi átlépni az elviselhetőség határát, le kell állnom a bővítéssel. A maradék, már kiválogatott, de még lefordítatlan anyagot többször is megrostáltam, terjedelmi korlátot tűztem ki, és befejezési határidőt állítottam föl a magam számára. A függelék összeállításakor helytakarékosságra szorítottam magam. A könyv így is kövérebb lett két éve megjelent társánál. Valóban, ez az utolsó év volt a legszomorúbb az egész folyamatban.- A Luther válogatott művei sorozatban másodikként megjelent kötet kapcsán kétféle feladatkörről beszélhetünk. A fordítói vagy a szerkesztői munka áll Önhöz közelebb?- Ahogy az előbbi válaszomból is kiderült, jóval nagyobb élvezet fordítani, mint szerkeszteni. A fordítót nem kötik magasabb szempontok: a kiadó igényei, az egységességre való törekvés, a sorozat egyéb köteteivel megvalósítandó összhang; nem kell egyszerre minden ilyen követelményre tekintettel lennie, elég arra koncentrálnia, hogy az éppen előtte lévő feladatot kreatívan megoldja, minél többet átmentsen az eredeti üzenetből, a megfogalmazás egyediségéből és nyelvi erejéből.- Mi döntötte el, hogy az egyes levelekfordítása kire jut? Mikor kezdődött a nagyszabású műhelymunka, és hogyan történt az ütemezése?- Ezzel a félreértéssel már a bemutatón is találkoztam. A valóság az, hogy a belső címlapon felsorolt sok fordító közül kilenc már nem él, a legtöbbjük az 1917-ig megjelent Masznyik-kiadásba fordított Luther-leveleket. A kortárs Barthel-Rúzsa Zsolt fordításai a Magyar Luther Füzetekben jelentek meg az 1990-es években. Az új fordítások feladata tehát nekem jutott, míg a nyomtatásban már megjelent Lutherleveleket fordították korábban tízen. Ez az újraközölt anyag teszi ki a mostani kötetnek mintegy harmadát.- A könyvbemutatón is számtalanszor utalás történt arra, hogy Ön sincs híján a lutheri humorérzéknek. A válogatás Luther leveleinek nem egészen húsz százalékát tartalmazza. Lehetséges, hogy valamiképpen a kötet válogatása során is szempont lett, hogy több derűt fakasztó lutheri levél is helyet kapjon - adott esetben olyan is, amely esetleg nem vet jó fényt a nagy reformátorra? — Még ha tudatosan törekedtem volna is rá, hogy vicces vagy meghökkentő vagy nagyon is hétköznapi leveleket válogassak ki, a gyűjtemény akkor is megőrizte volna egészséges egyensúlyát, hiszen a Masznyik-kiadásban eddig közölt több mint száz levél éppen elég komoly, veretes, mély teológiai mű. De a kérdése mégis rátapint valami alapvető összefüggésre. Tudatosan törekedtem Luther családi levelezését szinte hiánytalanul felvenni a kötetbe. És éppen a feleségéhez és fiához írott levelekre áll, hogy humorosak, derűsek, csip-csup hétköznapi gondokkal terheltek, és nem mindig vonják glóriába a reformátort.- Ha azt kérném Öntől, hogy emeljen ki három levelet a lutheri levéltengerből, melyek lennének azok, és miért?- Hármat nehezen, inkább tizenhármat vagy huszonhármat emelnék ki. De ha mégis maradunk a háromnál, akkor igyekszem a mostani dátumhoz alkalmazkodni: 1517. november elején ír először Luther Bölcs Frigyes választófejedelemnek, és nem arról, hogy „kiszegeztem ám a 95 tételt” hanem egy új szerzetesi csuhát kér tőle (51. sz.). Tíz évvel később, 1527-ben ugyanebben az időszakban a wittenbergi pestisről számol be, mely az ő családját is elérte, tisztában van az életveszéllyel, de azzal zárja sorait, hogy most készül koccintani a búcsú földre tiprásának tizedik évfordulójára (1164. sz.). 1534 őszén pedig a wittenbergi madarak nevében ír fiktív levelet önmagához és a vándormadarakra vadászó szolgájához (2138. sz.).- A levél talán az egyik legbensőségesebb műfaj. Luther teljes fennmaradt levelezésének ismerőjeként és a válogatásfordítójaként mostanra mennyiben érzi közelebb magához a penna forgatóját?- A bensőséges levélműfajban Luther ugyanolyan excentrikus, extrovertált, mint a szószéken vagy a katedrán. Számára a közügy magánügy, és a magánügy közügy. A birodalmi egyházpolitika az ő számára belső lelkiismereti kérdés, személyes kísértései pedig részei az egyetemes üdvtörténetnek. A bemutatón Margócsy István irodalomtörténész arról is beszélt, milyen kimondatlan ellentétek, kibeszéletlen konfliktusok feszülnek ezekben a szövegekben. Ezzel a benyomással is teljesen azonosulni tudok.- Elhangzott olyan vélekedés, hogy ezt a kötetet minden bizonnyal „rongyosra olvassák” majd egyházunkban. Professzor úr mit gondol, a levelek befogadása mennyiben járulhat hozzá ahhoz, hogy - a közelmúltban közzétett felhívás szerint - „látható(bb)an evangélikusok” legyünk?- Biztosan nem attól leszünk „látható(bb)an evangélikusok” hogy milyen magas Luther-szobrot emelünk - a zuglói szobor három emelet magas, mégis eltakarja a Bosnyák téri Carthographia-toronyház. Ugyanígy nem a vastag Luther-kötetek - bár kétségkívül gyönyörűen mutatnak a polcon és a bolt kirakatában - tesznek minket láthatóvá. Éppen az otthoni magányos olvasás, mely a könyveket rongyolja, tesz minket többé, jobbá, megértőbbé, érzékenyebbé, mint láthatóbbá. Kérdéséről evangélikus eleink többször visszatérő gondolata jut eszembe, mely a néhai Sartoris János nemescsói lelkész megfogalmazásában így hangzik: „Jobb lenni, mint látszani.” Remélem, a magyarul olvasható Luther-levelek inkább lesznek részei létünknek, mint látszatunknak. ■ Kinyik Anita
