Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-10-27 / 43. szám

12 •« 2013- október 27. IFJÚSÁGI OLDAL Evangélikus Élet PALACKPOSTA „Értelmetlen” őszi színek Egészen lélegzetelállító idén az ősz. Nem tu­dom, pontosan mitől függ, időjárástól, csapa­déktól vagy hőmérséklettől, de azok a színek, amelyeket idén tár elénk az ősz, engem telje­sen lenyűgöznek. Az ablakunk alatt a kis hárs­fánk vakító aranysárga ragyogással tündököl a napfényben. A szemem alig bírja befogadni a színek mélységeit, a szívem mélyéig érnek a fé­nyek, és akaratlanul is mosolyognom kell. Számomra az ősz színei - különösen egy ilyen őszé, mint az idei - mindig Isten lété­nek a bizonyítékai. Rudolf Otto szereti mon­dani Istenről, hogy egészen más (ganz ande­res), és én is azt hiszem, hogy gyakran ott, ahol elenyészik a világi logika, és széthull a raci­onalitás, pont ott érhető tetten az Isten. Ép­pen akkor válik megérinthetővé, amikor minden fogódzó kicsúszik a kezünkből. Sze­rintem az őszi falevelek színpompás előadá­sa pont ilyen. Rémlik valami, tanultuk biológiából, hogy mi történik a levelekkel ilyenkor, ősszel. A víz ki­ürül belőlük, a fotoszintetizálásért felelős zöld klorofill elbomlik, helyette pedig olyan ásványi anyagokkal, vegyületekkel telnek meg, amelyek­től a növény másképp nem tud megszabadul­ni, le kell dobnia. De ez önmagában nem ma­gyarázza meg az őszi színek lenyűgöző kaval­­kádját. Pont abban rejlik a lényeg, hogy az őszi szí­neknek nincs értelmük. A tavasz vagy nyár szí­neinek élettani, fajfenntartási szerepük van. Csábító virágok, méhek és lepkék, nektár és beporzás. De az ősz színeinek semmi értel­mük. Persze azon túl, hogy egyszerűen gyö­nyörűek. Ahogy ülök a verandánkon, mintha mesél­ne nekem a sok halványzöld, sárga, narancs, vörös és barna levél számtalan árnyalata. Arról beszélnek, hogy Isten szereti a szépet, a harmóniát. Hogy nem egyszerűen működő­képesnek teremtette ezt a világot, hanem számtalan ponton örömöt és szépséget csem­pészett bele. Az őszi lombok hömpölygő színtengere játékosan alkotó Istenről beszél, aki maga is örömet lel a szépségben és harmó­niában. Minden magasabb cél és törvénysze­rűségek nélkül csak játszik a színekkel. És sze­rintem remekül csinálja - csak így tovább. ■ Novotny Dániel Névjegy: Novotny Dániel Apa. Emellett lelkész is vagyok tizenöt éve, most leginkább iskolalelkész az aszódi evangélikus gim­náziumban. Szerettem egyetemen tanítani (Budapest és Nyíregy­háza), templomot építeni (Szentendre), és minden csibészség izgat a vallásfilozófi­ával kapcsolatban. Vallom, hogy ha az en­gem hallgatókban fel tudtam kelteni a vá­gyat, hogy a létezés nagy kérdéseit elkezd­jék feltenni, akkor a legtöbbet már meg­tettem. Halloween - HalloLuther Szárnypróbálgató pályázat Unod már, hogy csak a zuhany alatt hallatod a hangod? Ma­teklecke helyett is dalokat írsz otthon? Szilárdan állítod, hogy a zenekarotokkal egyszer job­bak lesztek, mint a Rolling Stones? Szeretnéd, hogy a kö­vetkező Szélrózsán neked tap­soljon a nagyszínpad közönsé­ge? Akkor légy te a 2014-es Szélrózsa felfedezettje! A Szélrózsa országos evangé­likus ifjúsági találkozó szervező­csapata tehetségkutató versenyt hirdet. 2013 őszétől keressük azt a személyt vagy csapatot, aki vagy amely a kortárs könnyűze­ne eszközeinek segítségével fe­jezi Iá önmagát, teljesíti ki Isten­től kapott talentumait, vala­mint úgy érzi, hogy képes a sa­ját korosztálya számára vonzó és hiteles kereszténységképet sugá­rozni. Várjuk mindazok jelent­kezését, akik a fentiekben ma­gukra ismernek, és eleget tudnak tenni a pályázati feltételeknek! Nevezési feltételek • Két elektronikus formá­ban beküldött hangfelvétel és szöveg, illetve lehetőség sze­rint egyéb, a dal zenei minő­ségének elbírálását segítő anyagok (például kotta). ♦ A zeneszámokkal kap­csolatos elvi kötöttségek: egy, a keresztény értékekhez és életvitelhez szorosan kötődő dal, továbbá egy szabadon vá­lasztott, a keresztény értékek­kel nem ütköző dal. • Szerzőség kérdése: feldol­gozásokkal és egyéni alkotá­sokkal egyaránt lehet pályázni. Utóbbiak az elbírálás során előnyt élveznek, azaz az érté­kelésnél pluszpontot kapnak. ♦ Korosztályi megkötés: a ne­vezési korhatár húsz év. A ver­senyre olyanok jelentkezését várjuk, akik egyházunkban ed­dig nem folytattak jelentősnek mondható zenei tevékenységet. Technikai lebonyolítás A pályázat 2013. december 31- én zárul. Az alkotásokat a Szél­rózsa könnyűzenei munkaágá­nak vezetőihez kell beküldeni elektronikus formátumban a szelrozsa.szarnyprobalgato@­­gmail.com e-mail címre. A pá­lyázat kiírói a nevezési határidő lezártát követő harminc na­pon belül a Szélrózsa találkozó e célra kijelölt aloldalán publi­kálják a feltételeknek megfele­lő alkotásokat. A pályaművekre a közzété­tel napjától a Szélrózsa találko­zó kezdetéig szavazhat a kö­zönség elektronikus formá­ban, illetve lehetőség van plusz­pontok szerzésére is. Plusz­pont három esetben adható: 1. Az alkotáshoz készített klip beküldése esetén. 2. Ha az alkotás valamely zenei fórumon, közönség előtt elhangzik (és ez igazolható). 3. A pályázati műveket tar­talmazó weboldalról való letöl­tések mennyisége után (egy IP címről egy letöltés hajtható végre). Minden, a pályázati feltéte­leknek megfelelő alkotás auto­matikusan bekerül a Szélrózsa találkozón zajló elődöntők va­lamelyikébe, ahol már zsűri előtt méretteti meg magát. Minden elődöntőből egy pro­dukció jut tovább a Szélrózsa utolsó napján megrendezendő döntőbe. A találkozó során a közön­ségnek lehetősége van segíte­ni az adott pályaművet az elő­adása napján a produkció kez­detéig végrehajtott flashmob bemutatásával. A fináléban a zsűri pontszá­mai és a közönség hangereje (decibelmérés) együtt adja a győztes produkciót. A versennyel kapcsolatos további információk Huszák „Maci” Zsolt könnyűzenei re­ferenstől a 20/824-3870-es te­lefonszámon kérhetők, illetve kereshetitek a Szélrózsa köny­­nyűzenei munkaágának ve­zetőit a szelrozsa.szarnypro­­balgato@gmail.com e-mail cí­men is. M A Szélrózsa szervezői Formába hozott iskolai testnevelés ► Tavaly kezdődött és - a fokozatosság elvét figyelembe vé­ve - két év múlva fejeződik be az oktatási rendszerben az az átalakítás, amely - egyebek mellett - a testnevelésórák számát is jelentősen megnöveli. Az általános iskolákban mindennapossá váló kötelező testnevelés azonban nem csak a diákok számára jelent „örömteli megterhelést” Ud­varhelyi Attila, a Bács-Kiskun megyei Soltvadkerten működő Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola igazgatója testnevelő tanár is egyben... Pár évvel ezelőtt Németország északi részén, egy kisváros­ban sétáltam október utolsó napjának kora estéjén. Takaros kis házak ablakaiban és kertje­iben kísérteties fénnyel töklám­pások világítottak. Maskarába öltözött gyerekek járkáltak ház­ról házra, kezükben édességgel már jól megtömött kosarakat lóbálva. Olyan halloweeni han­gulat lengte be a várost, ame­lyet én addig csak amerikai filmekben láttam. Különös volt baktatni a macskaköves járdán egy idegen országban, idegen házak között, idegen szoká­sokat látva. Ahogy befordultam az egyik utcácskába, nem várt kép foga­dott: a templomtoronyból Lu­ther Márton kacsintott le rám. A reflektorokkal megvilágított hatalmas plakáton pedig öles betűkkel ez volt olvasható: „Hallo Luther” Egyébként is az evangélikus templomot kerestem, de ha nem azt kerestem volna, ak­kor is arra indultam volna tovább, mert ez a szokatlan, vidám plakát kíváncsivá tett. Ahogy közelebb értem, lát­tam, hogy a templomkapuban töklámpás világít, a tökbe azonban nem egy vicsorgó fej, hanem a reformátor port­réja volt belefaragva. Az istentiszteletre érkező kicsik és nagyok Luther-bon­­bont kaptak, a cukorka cso­magolásáról szintén Luther hunyorított rám, és a kép alatt egy rövid mondat szerepelt: „Október 31. a reformáció ünnepe.” „Halloween helyett Hallo Luther” - a Németországi Evangélikus Egyház ezzel a mottóval szólította meg az embereket, hogy a reformáció ünnepére és a reformáció üze­netére irányítsa a figyelmet. A padban ülve néztem a temp­lomban is kifüggesztett mére­tes plakátot, „Márton test­vér” továbbra is barátságosan mosolygott és kacsintott, mi­közben a kezében egy „erede­ti” Luther-rózsát tartott. Kicsit elmerengtem ezen az ábrázoláson. Nem így szok­ták őt lefesteni, sokkal inkább az „itt állok, másként nem te­hetek” rendíthetetlen határo­zottságával. De miért is ne lehetne mosollyal az arcán, örömmel teli, játékos tekintet­tel megrajzolni reformáto­runk portréját?! A reformáció ünnepéhez is komoly (és talán komor), jelentőségteljes gon­dolatokat és eseményeket tár­sítunk - ez rendben is van, csak talán megfeledkezünk arról, hogy ez a nap örömün­nep. Megújul az egyház, a ke­reszténység - ez komoly, de egyben rendkívül örömteli do­log. Ha jobban belegondo­lunk, van okunk az örömre. Azokkal a wittenbergi kala­pácsütésekkel egy lényeges, pozitív fordulat kezdődött el. Miközben ezt végiggondol­tam, azon kaptam magam, hogy az én arcomon is megje­lent a mosoly, és egy óvatlan pillanatban vidáman visszaka­csintottam Lutherre. ■ Kovács Átjön- Hogyan tudják megolda­ni az iskolai kötelező testneve­lésórákat? Van-e hely, megfe­lelő munkaerő, és hogy áll­nak az időbeosztással?- A mindennapos testneve­lést jelenleg a fölmenő rendszer szerint az 1., 2., 5. és 6., illetve az iskolaotthonban a 3. évfolya­mon kell biztosítani. Ez a két évvel ezelőtti állapothoz képest heti harminc testnevelésórával jelent többet iskolai szinten. Ezeknek az óráknak órarendi­­leg úgy biztosítunk helyet és megfelelő „mozgásteret” hogy úgynevezett „sávos” órákat tar­tunk: például az első órában az 1. évfolyam, a második órában a 2. évfolyam tornázik, és így tovább. így a rendelkezésünk­re álló városi sportcsarnokot, az iskolai kis tornatermet, va­lamint a sportpályákat túlzsú­foltság nélkül tudja használni egy időben három-négy osz­tály. Hosszú távon ez megfele­lő megoldásnak tűnik. Természetesen jó időben a legkedvezőbb a helyzetünk, mert akkor a szabadban is le­het sportolni. Aztán használ­hatjuk még a most újjáalakí­tott birkózótermet és a kicsit távolabbi pingpongtermet. Azonkívül már elnyert pályá­zati pénzből műfüves pálya fog épülni az iskola udvarán, a teniszpálya mögötti részen, amelyet valamikor buborékte­tővel be is lehet majd fedni. Ezzel tovább bővül a változé­kony időjárás esetén is hasz­nálható, megfelelő színvona­lú sportlétesítmények száma. Munkaerőnk, szakképzett pe­dagógusunk egyelőre van elég.- Hogyan sikerült meg­egyezni a különböző szakágak­kal? Hiszen Vadkerten műkö­dik asztalitenisz-, birkózó-, kézilabda- és futballszakosz­tály - hogy az extrémebb tech­nikai sportokat ne is említsük.- Iskolavezetőként megke­restem a szakosztályvezetőket, akik igen nyitottak voltak, az utánpótlás-nevelés szempont­jából ők is fontosnak tartják, hogy minél több gyerek ismer­kedjen meg az adott sportággal, s erre adhat lehetőséget a meg­növekedett óraszám. Hogy a szakági edzőket mennyire tud­juk bevonni iskolai órák tartá­sába, azt majd a gyakorlatban látjuk meg. Pedagógiailag meg­oldható, hogy a foglalkozásokat szakedző vezesse, illetve segít­sen a gyakorlatok bemutatásá­ban, végrehajtásában. Ott áll mellette a testnevelő tanár, és. így megy le az óra, legyen az anyaga akár birkózás, futball vagy akár néptánc. Minden­esetre az, hogy a szakedzőket ezért díjazzuk, a jelenlegi gaz­dasági helyzetben reménytelen: mi, az iskola ezért nem tu­dunk fizetni. Hogy az egyes szakosztá­lyok mit áldoznak az utánpót­lás-nevelés reményében, még nyitott kérdés. Úgy is fogal­mazhatnék, még egyeztetés alatt áll. Azért modellünk már működik: az iskolának több tucat kerékpárja van, ezekkel el lehet menni a pingpongte­remhez, ott pedig minden év­folyam megtanulja az alapokat - rotációs formában.- Az eddigi testnevelők mennyire alkalmasak a kibő­vített testnevelésórák megtar­tására? Hajlandók-e például megfelelő ruházatot viselni azok a nevelők, akik eddig át sem öltöztek az óra megtartá­sához, mondhatni, körömcipő­ben vezényelték le?- Nincs mese! Szigorod­tak az elvárások, minden év­folyamnak megvan a testneve­lési felelőse és ezzel együtt a szigorúbb tematikája.- Mit tesz az iskola azokkal a szülőkkel, akik eddig is féltet­ték csemetéjüket a megizza­­dástól? Adott esetben pedig nyüszítve rohantak be a taná­riba, ha a gyerekük izomlázzal ment haza?- Ha orvostól hoz a gyerek hivatalos papírt, fel kell men­tenem. Az más eset, amikor a diáknak nincs ott a felszerelé­se, mert trehány. Ez fegyelme­zettség kérdése, amit otthon­ról kellene hozniuk. Minden­esetre ebben a kérdésben is fontos a szülői házzal való kapcsolattartás, s bízom ben­ne, hogy az aggódó szülők is megértik: ép testben ép lélek! ■ Ifj. Káposzta Lajos Az oldalt szerkesztette: Vitális Judit

Next

/
Thumbnails
Contents