Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-27 / 43. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. október 27. » 11 SEMPER REFORMANDA „Mert milyen a mi temetőnk? Négy vagy öt utca és két vagy három piac övezi, így nincs nyilvánosabb és zajosabb hely a városban, ahol naponta, éjjel és nappal mind az emberek, mind pedig az állatok keresztüljárkálnak. Mindenkinek a háza olyan utcára nyílik, amely arra vezet, ott mindenféle dolog zajlik, olyasmi is, amiről nem beszél az ember. így aztán az áhítat és a tisztelet, amely a temetőket megilleti, teljesen eltűnt. Annyira becsülik eze-. két, mintha csupán dögkutak lennének. Még a törökök sem bánnának ilyen gyalázatosán efféle hellyel, mint ahogy azt mi tesszük. Valódi áhítatot kellene ott teremteni és a halálon és a feltámadáson gondolkodni, és tekintettel kellene lennünk az ott nyugvó szentekre is. Hogyan lehetséges ez egy nyilvános helyen, amelyet mindenkinek keresztez az útja, és arra nyílik az ajtaja? Ha egy temetőnek egyáltalán tisztességes helyen kellene elterülnie, úgy inkább az Elba mélyén vagy az erdőben feküdnék. Ha azonban a temető egy elkülönített, csendes helyen volna, ahol senki sem jár keresztül-kasul, akkor tisztességes, szent helynek nézne ki, és áhítatra buzdítana. Ez lenne az én tanácsom. Aid követni akarja, az járjon el így. Aid meg ezt jobban tudja, az tegyen úgy, ahogy eddig is. Senkinek nem vagyok ura és parancsolója.” ■ Luther Márton: Elmenekülhetünk-e a halál elől? (Kovács Áron fordítása) Számadás tetteinkről és szavainkról „...mertgondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” (2Kor 8,21) Abban a korban, mikor oly nagy hangsúlyt kapnak a személyes jogok, a személyes felelősség kérdése nemigen tartozik a népszerű gondolatok közé. Bizony, a bennünk lévő büszkeség és egoizmus lázadozik ellene, hogy szavainkról és tetteinkről bárkinek is számot adjunk. A „felelősségrevonhatóság" pedig olyan bibliai tanítás, mely nagyban elősegíti lelki és szakmai fejlődésünket. Az írás arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk mind Istennek, mind pedig az embereknek. Ennek segítségével visszajelzést kaphatunk szavainkról és tetteinkről, és védelmet nyerhetünk a szélsőségekkel szemben. Legyen szó akár munkahelyi felettesről vagy személyes barátról, szükségünk van valakire, aki figyelmeztet és bátorít bennünket. Általuk Isten lehetőséget teremt arra, hogy szembenézzünk gyengeségeinkkel - melyek talán bajba is sodorhatnának bennünket. Legyünk azonban őszinték. Ki az, aki szereti bevallani bukásait és gyengeségeit, főleg egy másik személynek? Pedig ha van valaki, akit nagyra becsülünk, és megengedjük neki, hogy beletekintsen az életünkbe, akkor ez csak a javunkat szolgálhatja. Ösztönzőleg hathat ránk, és vigyázhat arra, hogy ne éljünk vissza személyes szabadságunkkal. Annak ellenére, hogy Pál apostol korának kimagasló személyisége volt, fontosnak érezte, hogy missziós útjairól számot adjon saját gyülekezetének, az antiókhiainak. Timóteus, az energikus fiatal lelkipásztor pedig számadással tartozott Pálnak. Korábban Jézus kiküldte a tanítványait - nemcsak egymás segítésére, hanem a számadás kötelezettségével is. Minden félelmünk vagy tartózkodásunk ellenére hálásak lehetünk Istennek ezekért a kapcsolatokért! Ezekben formálni szeretne bennünket, erősíteni lelki fejlődésünket, felelősségérzetünket. Allsten úgy teremtett meg minket, hogy tudatában legyünk annak: a mindent ismerő Teremtő előtt el kell számolni tetteinkkel. Személyes kapcsolataink által Isten addig is ezt az elszámoltathatóságunkat tudatosítja. Ha kell, rendre utasít, vagy bölcs tanácsot ad. „Vassal formálják a vasat, és egyik emberformálja a másikat’.’ (Péld 27,17) ■ C. Stanley Forrás: Monday Manna Szószedet a megtérésről Megtérés a szótárakban Héber szótár Az Ószövetség eredeti nyelve a héber. A súb szó felel meg a „megtér” igének, amelynek gazdag jelentéstartalmát sokféleképpen adják vissza a fordítások: visszafordulni, visszatérni, megváltozni, jó útra térni, meggondolni. Görög szótár Az újszövetségi kéziratok görög nyelven maradtak fenn. A „megtérés” a görög metanoia és episztrophé szavak fordítása. A metanoia szótári jelentése szerint a gondolkodás, az érzület megváltoztatása, a régi életet megbánó és új életet kezdő döntés. Az egzisztenciának az ellentétére való átváltozása, a régi életből az új életbe való radikális, a régit megtagadó új kezdés. Az episztrophé pedig a köznapi szóhasználatban „visszafordulást” „megváltozást” jelent. A metanoia huszonháromszor, az episztrophé egyszer fordul elő az Újszövetség eredeti szövegében. Latin szótár Poenitentia = „megbánás, bűnbánat, vezeklés”. Német szótár A német bibliafordítások a metanoia (megtérés) kifejezést általában a Buße szóval adják vissza, amelynek szótári jelentése: „bűnbánat, töredelem, vezeklés” Alkalmanként a fordításokban az Umkehr, Bekehrung szavak szerepelnek. Magyar jelentésük: „visszafordulás, megfordulás, jobb útra térés”. Modern fordításban: Gesinnung ändern = „az érzület, az indulat, a gondolkodásmód megváltoztatása” Angol szótár Repentance = „bűnbánat, töredelem, megbánás”. Megtérés a reformáció irataiban Ágostai hitvallás (D. dr. Prőhle Károly fordítása szerint) A megtérésnek pedig igazában két része van. Az egyik a töredelem vagy a rettegés, mely a bűn megismerése folytán fogja el a lelkiismeretet; a másik a hit, mely elfogadja az evangéliumot vagy feloldozást, és a Krisztusért bízik a bűnök bocsánatában, megvigasztalja a lelkiismeretet, és megszabadítja rettegéseitől. Azután kell, hogy jó cselekedetek következzenek, melyek a megtérés gyümölcsei. (XII. tétel) Schmalkaldeni cikkek A megtérés a keresztény ember haláláig tart. Mert egész életében viaskodik a testben visszamaradt bűnnel, ahogyan Pál tanúsítja Róm 7,23-ban (és 8,2-ben): hogy harcol a tagjaiban levő törvénnyel stb. Mégpedig nem a maga erejéből, hanem a Szentlélek ajándékával, amely követi a bűnök bocsánatát. Ez az ajándék tisztítja meg és söpri ki naponként a megmaradt bűnöket, és azon munkálkodik, hogy az embert igazán tisztává és szentté tegye. Heidelbergi káté Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az ember megtérése? Kettőből: az óember megöldökléséből és az új ember megelevenítéséből. Mi az óember megöldöklése? Az, hogy szívünk szerint bánkódjunk bűneinken, és azokat mindinkább gyűlöljük és kerüljük. Mi az új ember megelevenítése? Istenben való szívbéli öröm Krisztus által és az Isten akarata szerint való minden jó cselekedetben gyönyörködő szeretet. ■ Összeállította: Madocsai Miklós HETI ÚTRAVALÓ „Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged’.’ (Zsolt 130,4) Szentháromság ünnepe után a 22. héten az Útmutató reggeli és heti igéiben három felszólítást találunk: járjunk elhívásunkhoz méltóan - megbocsátásban. S ragaszkodjunk a reformáció fél évezredes tanításához: egyedül Krisztusért, kegyelemből, hit által igazulunk meg a Szentírás alapján. Halottainkra is csak akkor emlékezhetünk élő reménységgel, ha hiszünk az örök élet fejedelmében. „Ahogyan könyörül az atya az ő fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön.” (Zsolt 103,13; LK) Naponta kérjük a mi Atyánkat (lásd Mt 6,12)! Jézus szívből fakadó s határtalan megbocsátást vár a követőitől: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mt 18,22) „ Szeretem én az Urat, mert meghallgatja könyörgésem szavát” (GyLK 750,1), s elengedte minden, halált okozó adósságomat, mert... (lásd Zsolt 130,7). „Hálát adok az én Istenemnek..., mert közösséget vállaltatok az evangéliummal..." (Fii 1,3—5) Bibliavasárnap Pál így vall a Szentírásról: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére!” (Róm 1,16; LK) Luther szerint: „A kegyes apostol szíve ég az örömtől, mikor látja, hogy az evangéliumot egyre szélesebb körben ismerik meg, fogadják be. S drága kincsnek érzi, hogy az ember bírhatja és megtarthatja Isten igéjét.” A prófétának hirdetnie kell bálványimádóvá lett népének: „Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és reménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7) Az eltört cserépkorsóval is ezt üzeni „Izráel Istene: Én veszedelmet hozok erre a helyre... Mert elhagytak engem. .. más (bálvány-) isteneknek tömjéneznek” (Jer 19,3-4) Jézus Urunk a képmutató ítélkezéstől óvja övéit: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek..’.’ (Mt 7,1-2) Mi, evangélikus mai keresztyének reformátor eleinkkel hirdetjük: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8; LK) És ezért: „...más alapot senki sem vethet a megtevőn kívül, amely a Jézus Krisztus’.’ (íKor 3,11) Négyszázkilencvenhat éve zengjük: „A Seregeknek Ura velünk van, Jákob Istene erős várunk.” (GyLK 707) Jézus e szavát megtapasztalhatták őseink: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket... Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bőséges a mennyekben..!’ (Mt 5,11-12) Pállal és reformátorunkkal „azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”. (Róm 3,28) S Krisztus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25; LK) Utolsó vacsoráján így azonosítja árulóját: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem... de jaj annak az embernek...” (Mt 26,23-24) Isten ítélet által tisztítja meg hűtlenné vált népét: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok... Sión ítélettel váltatik meg megtérni igazság által!’ (Ézs 1,18.27) így emlékezzünk halottainkra: Isten az élők Istene (lásd Lk 20,38). „Tarts meg, Urunk, szent igédben! // Úr Krisztus... // Vígy életre halál után!” (EÉ 255) ■ Garai András IX0YC
