Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-10-27 / 43. szám

Evangélikus Élet élő víz 2013. október 27. » 11 SEMPER REFORMANDA „Mert milyen a mi temetőnk? Négy vagy öt utca és két vagy három piac övezi, így nincs nyilvánosabb és zajo­sabb hely a városban, ahol naponta, éj­jel és nappal mind az emberek, mind pedig az állatok keresztüljárkálnak. Mindenkinek a háza olyan utcára nyí­lik, amely arra vezet, ott mindenféle do­log zajlik, olyasmi is, amiről nem be­szél az ember. így aztán az áhítat és a tisztelet, amely a temetőket megilleti, teljesen eltűnt. Annyira becsülik eze-. két, mintha csupán dögkutak lennének. Még a törökök sem bánnának ilyen gyalázatosán efféle hellyel, mint ahogy azt mi tesszük. Valódi áhítatot kellene ott teremteni és a halálon és a feltáma­dáson gondolkodni, és tekintettel kel­lene lennünk az ott nyugvó szentekre is. Hogyan lehetséges ez egy nyilvános helyen, amelyet mindenkinek keresz­tez az útja, és arra nyílik az ajtaja? Ha egy temetőnek egyáltalán tisztes­séges helyen kellene elterülnie, úgy in­kább az Elba mélyén vagy az erdőben feküdnék. Ha azonban a temető egy el­különített, csendes helyen volna, ahol senki sem jár keresztül-kasul, akkor tisztességes, szent helynek nézne ki, és áhítatra buzdítana. Ez lenne az én ta­nácsom. Aid követni akarja, az járjon el így. Aid meg ezt jobban tudja, az te­gyen úgy, ahogy eddig is. Senkinek nem vagyok ura és parancsolója.” ■ Luther Márton: Elmenekülhetünk-e a halál elől? (Kovács Áron fordítása) Számadás tetteinkről és szavainkról „...mertgondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” (2Kor 8,21) Abban a korban, mikor oly nagy hangsúlyt kapnak a személyes jogok, a személyes felelősség kérdése nem­igen tartozik a népszerű gondolatok közé. Bizony, a bennünk lévő büsz­keség és egoizmus lázadozik ellene, hogy szavainkról és tetteinkről bár­kinek is számot adjunk. A „felelősségrevonhatóság" pedig olyan bibliai tanítás, mely nagyban elősegíti lelki és szakmai fejlődé­sünket. Az írás arra tanít bennünket, hogy felelősséggel tartozunk mind Is­tennek, mind pedig az embereknek. Ennek segítségével visszajelzést kaphatunk szavainkról és tetteinkről, és védelmet nyerhetünk a szélsősé­gekkel szemben. Legyen szó akár munkahelyi felettesről vagy szemé­lyes barátról, szükségünk van valaki­re, aki figyelmeztet és bátorít ben­nünket. Általuk Isten lehetőséget teremt arra, hogy szembenézzünk gyengeségeinkkel - melyek talán bajba is sodorhatnának bennünket. Legyünk azonban őszinték. Ki az, aki szereti bevallani bukásait és gyen­geségeit, főleg egy másik személynek? Pedig ha van valaki, akit nagyra be­csülünk, és megengedjük neki, hogy beletekintsen az életünkbe, akkor ez csak a javunkat szolgálhatja. Ösz­tönzőleg hathat ránk, és vigyázhat ar­ra, hogy ne éljünk vissza személyes szabadságunkkal. Annak ellenére, hogy Pál apostol korának kimagasló személyisége volt, fontosnak érezte, hogy missziós útja­iról számot adjon saját gyülekezeté­nek, az antiókhiainak. Timóteus, az energikus fiatal lelkipásztor pedig számadással tartozott Pálnak. Ko­rábban Jézus kiküldte a tanítványait - nemcsak egymás segítésére, hanem a számadás kötelezettségével is. Minden félelmünk vagy tartózko­dásunk ellenére hálásak lehetünk Istennek ezekért a kapcsolatokért! Ezekben formálni szeretne bennün­ket, erősíteni lelki fejlődésünket, fe­lelősségérzetünket. Allsten úgy teremtett meg min­ket, hogy tudatában legyünk annak: a mindent ismerő Teremtő előtt el kell számolni tetteinkkel. Személyes kapcsolataink által Isten addig is ezt az elszámoltathatóságunkat tudato­sítja. Ha kell, rendre utasít, vagy bölcs tanácsot ad. „Vassal formálják a vasat, és egyik emberformálja a másikat’.’ (Péld 27,17) ■ C. Stanley Forrás: Monday Manna Szószedet a megtérésről Megtérés a szótárakban Héber szótár Az Ószövetség eredeti nyelve a héber. A súb szó felel meg a „megtér” igének, amelynek gazdag jelentéstartalmát sok­féleképpen adják vissza a fordítások: visszafordulni, visszatérni, megváltozni, jó útra térni, meggondolni. Görög szótár Az újszövetségi kéziratok görög nyelven maradtak fenn. A „megtérés” a görög metanoia és episztrophé szavak for­dítása. A metanoia szótári jelentése szerint a gondolkodás, az érzület megváltoztatása, a régi életet megbánó és új éle­tet kezdő döntés. Az egzisztenciának az ellentétére való átváltozása, a régi életből az új életbe való radikális, a ré­git megtagadó új kezdés. Az episztrophé pedig a közna­pi szóhasználatban „visszafordulást” „megváltozást” jelent. A metanoia huszonháromszor, az episztrophé egyszer fordul elő az Újszövetség eredeti szövegében. Latin szótár Poenitentia = „megbánás, bűnbánat, vezeklés”. Német szótár A német bibliafordítások a metanoia (megtérés) kifejezést általában a Buße szóval adják vissza, amelynek szótári je­lentése: „bűnbánat, töredelem, vezeklés” Alkalmanként a fordításokban az Umkehr, Bekehrung szavak szerepelnek. Magyar jelentésük: „visszafordulás, megfordulás, jobb útra térés”. Modern fordításban: Gesinnung ändern = „az érzület, az indulat, a gondolkodásmód megváltoztatása” Angol szótár Repentance = „bűnbánat, töredelem, megbánás”. Megtérés a reformáció irataiban Ágostai hitvallás (D. dr. Prőhle Károly fordítása szerint) A megtérésnek pedig igazában két része van. Az egyik a töredelem vagy a rettegés, mely a bűn megismerése foly­tán fogja el a lelkiismeretet; a másik a hit, mely elfogad­ja az evangéliumot vagy feloldozást, és a Krisztusért bí­zik a bűnök bocsánatában, megvigasztalja a lelkiismere­tet, és megszabadítja rettegéseitől. Azután kell, hogy jó cselekedetek következzenek, melyek a megtérés gyümöl­csei. (XII. tétel) Schmalkaldeni cikkek A megtérés a keresztény ember haláláig tart. Mert egész életében viaskodik a testben visszamaradt bűnnel, ahogyan Pál tanúsítja Róm 7,23-ban (és 8,2-ben): hogy harcol a tagjaiban levő törvénnyel stb. Mégpedig nem a maga erejéből, hanem a Szentlélek ajándékával, amely kö­veti a bűnök bocsánatát. Ez az ajándék tisztítja meg és söpri ki naponként a megmaradt bűnöket, és azon munkálkodik, hogy az embert igazán tisztává és szent­té tegye. Heidelbergi káté Hány részből áll az igazi bűnbánat, vagyis az ember meg­térése? Kettőből: az óember megöldökléséből és az új em­ber megelevenítéséből. Mi az óember megöldöklése? Az, hogy szívünk sze­rint bánkódjunk bűneinken, és azokat mindinkább gyű­löljük és kerüljük. Mi az új ember megelevenítése? Istenben való szívbéli öröm Krisztus által és az Isten akarata szerint való min­den jó cselekedetben gyönyörködő szeretet. ■ Összeállította: Madocsai Miklós HETI ÚTRAVALÓ „Nálad van a bocsánat, ezért félnek téged’.’ (Zsolt 130,4) Szentháromság ünnepe után a 22. hé­ten az Útmutató reggeli és heti igéi­ben három felszólítást találunk: jár­junk elhívásunkhoz méltóan - meg­bocsátásban. S ragaszkodjunk a refor­máció fél évezredes tanításához: egyedül Krisztusért, kegyelemből, hit által igazulunk meg a Szentírás alapján. Halottainkra is csak akkor emlékezhetünk élő reménységgel, ha hiszünk az örök élet fejedelmében. „Ahogyan könyö­rül az atya az ő fiain, úgy könyörül az Úr az őt félőkön.” (Zsolt 103,13; LK) Na­ponta kérjük a mi Atyánkat (lásd Mt 6,12)! Jézus szívből fakadó s határtalan megbocsátást vár a követőitől: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is” (Mt 18,22) „ Szeretem én az Urat, mert meghallgat­ja könyörgésem szavát” (GyLK 750,1), s elengedte minden, halált okozó adós­ságomat, mert... (lásd Zsolt 130,7). „Hálát adok az én Istenemnek..., mert kö­zösséget vállaltatok az evangéliummal..." (Fii 1,3—5) Bibliavasárnap Pál így vall a Szentírásról: „Nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, min­den hívőnek üdvösségére!” (Róm 1,16; LK) Luther szerint: „A kegyes apostol szíve ég az örömtől, mikor látja, hogy az evangéliumot egyre szélesebb kör­ben ismerik meg, fogadják be. S drága kincsnek érzi, hogy az ember bírhat­ja és megtarthatja Isten igéjét.” A prófétának hirdetnie kell bálványimádóvá lett népének: „Térj hát meg Istenedhez, tartsd meg hűségesen a törvényt, és re­ménykedj szüntelenül Istenedben!” (Hós 12,7) Az eltört cserépkorsóval is ezt üzeni „Izráel Istene: Én veszedelmet hozok erre a helyre... Mert elhagytak en­gem. .. más (bálvány-) isteneknek tömjéneznek” (Jer 19,3-4) Jézus Urunk a kép­mutató ítélkezéstől óvja övéit: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek..’.’ (Mt 7,1-2) Mi, evangélikus mai keresz­tyének reformátor eleinkkel hirdetjük: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mind­örökké ugyanaz.” (Zsid 13,8; LK) És ezért: „...más alapot senki sem vethet a megtevőn kívül, amely a Jézus Krisztus’.’ (íKor 3,11) Négyszázkilencvenhat éve zengjük: „A Seregeknek Ura velünk van, Jákob Istene erős várunk.” (GyLK 707) Jézus e szavát megtapasztalhatták őseink: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket... Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok bő­séges a mennyekben..!’ (Mt 5,11-12) Pállal és reformátorunkkal „azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül”. (Róm 3,28) S Krisztus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énben­­nem, ha meghal is, él.” (Jn 11,25; LK) Utolsó vacsoráján így azonosítja áruló­ját: „Aki velem együtt mártja kezét a tálba, az árul el engem... de jaj annak az embernek...” (Mt 26,23-24) Isten ítélet által tisztítja meg hűtlenné vált né­pét: „Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok... Sión ítélettel vál­­tatik meg megtérni igazság által!’ (Ézs 1,18.27) így emlékezzünk halottaink­ra: Isten az élők Istene (lásd Lk 20,38). „Tarts meg, Urunk, szent igédben! // Úr Krisztus... // Vígy életre halál után!” (EÉ 255) ■ Garai András IX0YC

Next

/
Thumbnails
Contents