Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-27 / 43. szám
4 •« 2013. október 27. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Megújult a somogyszobi templom Kívül-belül megújult a porrogszentkirályi egyházközséghez tartozó kicsiny somogyszobi leánygyülekezet 1941-ben felszentelt temploma. Ezért adtak hálát a hívek az október 20-án, vasárnap délután tartott ünnepi istentiszteleten. Az alkalmon - a 126. zsoltár alapján - Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában részt vett Smidéliusz Zoltán somogy-zalai esperes, valamint Sikter János helyi lelkész. Jelen volt és köszöntőt mondott többek között Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő is. ■ Szemerei Márton felvétele Őrizni és építeni Gyülekezeti ház alapkövét tették le Fancsalban ■ Buday Barnabás „E gyülekezeti házat a Fancsal-Hernádvécsei Evangélikus Egyházközség tagjai álmodták meg, és szándékuk szerint nem vállalkozók, hanem saját maguk erejéből akarják megépíteni a falu keresztény közösségeivel együtt...” - hangzott október 20- án, a csendes borsodi ősz Istentől ajándékba kapott délutáni óráján Fancsalban, az épülő gyülekezeti ház nyers betonnal, kaviccsal borított szintjén. Az ünneplő gyülekezet tagjai előtt Boros Csaba egyházközségi felügyelő olvasta fel az „időkapszulába” kerülő okmány szövegét, majd a jelenlévők hitelesítették. Vajon évtizedek múlva, amikor a parókia kertjében most épülő gyülekezeti hajlék soros generációja felnyitja a befalazott üreget, ki fog emlékezni az aláírókra? Lelkészek és gyülekezeti tagok öröklik egymástól a közösség építésének lehetőségét, és- ahol a dolgok rendes folyása engedi - a közösség tagjainak élete egybefolyik az előttük járókéval. Az éppen aktuális „új generáció” pedig jól teszi, ha őrzi elődeitől kapott örökségét. Az egymással való közösséget és az anyagi javakat. Fancsalban bőségesen van mit őrizni, és - örömmel tapasztalhattuk- van mit építeni is. Hogy legyen helyük a közösségi programoknak: Isten igéje hallgatásának és a vele való kapcsolat elmélyítésének. Hiszen csak akkor van értelme építeni - hangsúlyozta e sorok írója -, ha az alapkő lerakásakor életünk alapjára, azaz tetteink mozgatórugójára figyelünk: Jézusra, az Isten Fiára, aki emberré lett, hogy érthessük az Istent. Őmiatta remélhetjük a mennyország ajándékát. A fancsali gyülekezet idén nem először ünnepel. Nyáron adtak hálát a parókia udvarán emelt filagóriáért, kültéri szakrális helyért, amelyhez harangláb is épülhetett, „új életet” adva a rásonysápberencsi szórvány kicsiny, ám annál izgalmasabb sorsú, több évszázados harangjának. A gyülekezeti építkezések a helyiek - a beosztott lelkész, a felügyelő, a gondnok és a (nem csak evangélikus) hívek - szorgalmát dicsérik, az építőanyagok pedig az adományozók elkötelezettségét. Múlt vasárnap az új gyülekezeti ház alapkövének letétele előtt a hernádvécsei és encsi gyülekezet képviselői közösen adtak hálát a fancsali templomban Isten megőrző kegyelméért. Bratu László encsi polgármester a borsod-hevesi lelkészi kar tagjain és a Zsarnai Krisztián hajdú-szabolcsi esperessel kiegészült nyíregyháza-kertvárosi testvérgyülekezet küldöttségén kívül más felekezetű környékbeli lelkészeket is köszönthetett. Hogy az építkező gyülekezet vigadozni is tud együtt, azt már október 20-án megtapasztalhatták mindazok, akik részt vettek a három evangélikus közösség szervezésében lezajlott szüreti felvonuláson és az azt követően hajnalig tartó bálon. A szerző a Borsodi-Hevesi Egyházmegye esperese 230 tagú kórus köszöntötte a 230 éves templomot Kiskőrösön ► A kiskőrösi evangélikusok és templomuk életében jelentős változásokat hozott az elmúlt esztendő. Egyévnyi kitartó munka után a gyülekezet Isten kegyelméből kívül-belül teljesen megújíthatta, sőt korszerűsítette éppen most kétszázharminc esztendős templomát. Az 1783- ban épült templomon az utolsó nagyobb változtatások 1914-ben történtek, azóta csak a szükséges javításokat végezték el rajta. A történet azzal kezdődött, hogy Kiskőrös városa nyert egy pályázatot, melynek célja a városközpont felújítása volt. És ebbe a pályázatba bevonták a templomokat is. Az elnyert összeg a kötelező önrésszel együtt elegendő volt a templomkülső megújítására. A további szükséges anyagiakat országos egyházunk állta, illetve a költségeknek mintegy harmadát maga a gyülekezet teremtette elő. így sikerült végre a falakat a talajnedvesség ellen szigetelni. Korszerű, hőszigetelt ablakokat kapott az épület, ez feltétele volt a régi álom, a templomfűtés megvalósulásának. Belülről szigetelték az aljzatot, amelyre új padok és új burkolat került. Elkészült a fűtés, és energiatakarékos lett a teljes világítás. S hogy az iskolások is jól használhassák a templomot, megújult a hangosítás, és két nagy teljesítményű kivetítő is segíti a munkát. Még a templommal egyidős, igen rossz állapotú oltárképet is sikerült restauráltatni. Természetesen kívül-belül kijavíttattak a vakolat és a festés hibái is, ugyanígy a toronysisak sebei is begyógyulhattak. Az október 20-i templomszentelési istentiszteleten az evangélikus iskola kisdiákjai dalban mondták el, mit is jelent a gyülekezetnek a templom. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a gyülekezet régi vezérigéje alapján hirdette az üzenetet: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31) Majd jött a nagy meglepetés, amelyre szinte az egész város készült: 230 tagú énekkar adta elő Gárdonyi Zoltán Mondjatok dicséretet... kezdetű énekfeldolgozását. S hogy összejöjjön ennyi énekes, az önkéntes dalolókhoz társultak a gyülekezet saját énekkarai mellé a baptista, a katolikus és a református gyülekezeti énekkarok is. Sőt még a Lapuából, a finnországi testvérgyülekezetből érkező énekkar is megtanulta a művet. Farkasné Gombár Ildikó, a gyülekezet kántora vezényelt, orgonán Szokody Anikó játszott. S a végén még fúvósaink is csatlakoztak az együtt muzsikáláshoz. Az ünnep akkor teljes, ha vendégek is jelen vannak. Három testvérgyülekezetből érkeztek küldöttségek, a lapuaiak mellett a felvidéki Naszvadról és az erdélyi Marosvásárhely evangélikus közösségeiből. De a kiskőrösiekkel együtt ünnepeltek a városból már elszármazott régi ismerősök, korábbi lelkészek is. Együtt élte át az ünneplő gyülekezet, mily csodálatosak az Úr tettei. Mert ami velük történt, azért egyedül övé a dicsőség! ■ Lupták György Ravatalozót avattak az evangélikusok Halottak napja közeledtével egyre többen látogatunk ki előrement szeretteinkhez a temetőkbe. Az évnek talán ebben az időszakában a legszembetűnőbb temetőink gondozottsága vagy éppen elhanyagoltsága. Dunaföldvár kicsiny evangélikus közössége a helyi önkormányzattal összefogva több mint négy és fél millió forintos beruházás keretében hozhatta rendbe a protestáns temető egy részét, és építhetett ravatalozót. Az építményt Gáncs Péter püspök október 17-én szentelte fel. Igehirdetésében a temetések helyszínéül szolgáló ravatalozókat határállomásokhoz hasonlította, amelyek meghatározhatják az Isten országáról szerzett benyomásainkat, miként a határátkelők első benyomást jelenthetnek az adott országról. Ezért is fontos, hogy méltó helyen búcsúzhassanak szeretteiktől a gyászoló hozzátartozók. A Dunaföldváron felszentelt épület jól példázza egyházunk küldetését, hiszen a ravatalozónak szerves része a szószékszerű emelvény, hirdetve még az oly szomorú alkalmakon is, hogy az ige és a reménység egyháza vagyunk. A püspök a helyi televíziónak adott interjújában kiemelte a helyi lelkész, Molnár Iván munkáját, akinek köszönhetően nem csupán a ravatalozó épült meg az utóbbi években, de megszépülhetett a kicsi gyülekezet temploma és annak környéke is. ■ Kiss Tamás Húsz éve áll az edvei templom Templomuk felszentelésének huszadik évfordulóját ünnepelték október 19-én, szombaton a Beledi Evangélikus Egyházközséghez tartozó edvei leánygyülekezet tagjai. Az épület zsúfolásig megtelt, néhányan már csak a bejárat előtt elhelyezett padokon foglalhattak helyet. Az istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiát Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye esperese és Béres László helyi lelkész végezte. A püspök Jákob álmának történetét (íMóz 28,10-22) idézte fel prédikációjában. Arról beszélt, hogy Isten jelenléte tesz valóban szentté egy helyet. „A templomnak nem az építési stílusa érdekes, nem a mérete. Az igazán értékes pontja nem a tárgyakban van, hanem abban, hogy Isten meg akar szólítani benne titeket” - fogalmazott Szemerei János. Az alkalomhoz kapcsolódó közgyűlést Buthi Gyula helyi felügyelő vezette. Röviden ismertette a közösség történetét. Elmondta, hogy az istentiszteleteket korábban az 1906-ban épült iskolában tartották. Kicsi templomukat 1993- ban szentelték fel. Köszöntést mondott többek között Imre László, a település polgármestere, Havassy Bálint helyi római katolikus plébános, illetve Gabnai Sándor esperes. Az egyházkerület elnöksége nevében Smidéliusz László kerületi másodfelügyelő szólt. Az ünnepséget szeretetvendégség követte a faluházban. A hívek megkóstolhatták az évfordulóra készített tortát is, melyen a templom képe mellett a következő igevers szerepelt: „Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról!” (Zsolt 20,2) Ezt tapasztalták történelmük során, és ezért adtak hálát az edveiek templomuk születésnapján. ■ AM
