Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-10-27 / 43. szám

4 •« 2013. október 27. EVANGÉLIKUS ÉLET Evangélikus Élet Megújult a somogyszobi templom Kívül-belül megújult a porrogszent­­királyi egyházközséghez tartozó ki­csiny somogyszobi leánygyülekezet 1941-ben felszentelt temploma. Ezért adtak hálát a hívek az október 20-án, vasárnap délután tartott ün­nepi istentiszteleten. Az alkalmon - a 126. zsoltár alapján - Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egy­házkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában részt vett Smi­­déliusz Zoltán somogy-zalai espe­res, valamint Sikter János helyi lel­kész. Jelen volt és köszöntőt mon­dott többek között Mészáros Tamás egyházkerületi felügyelő is. ■ Szemerei Márton felvétele Őrizni és építeni Gyülekezeti ház alapkövét tették le Fancsalban ■ Buday Barnabás „E gyülekezeti házat a Fancsal-Her­­nádvécsei Evangélikus Egyházközség tagjai álmodták meg, és szándékuk szerint nem vállalkozók, hanem sa­ját maguk erejéből akarják megépí­teni a falu keresztény közösségeivel együtt...” - hangzott október 20- án, a csendes borsodi ősz Istentől ajándékba kapott délutáni óráján Fancsalban, az épülő gyülekezeti ház nyers betonnal, kaviccsal borított szintjén. Az ünneplő gyülekezet tag­jai előtt Boros Csaba egyházközségi felügyelő olvasta fel az „időkapszu­lába” kerülő okmány szövegét, majd a jelenlévők hitelesítették. Vajon évtizedek múlva, amikor a parókia kertjében most épülő gyüle­kezeti hajlék soros generációja fel­nyitja a befalazott üreget, ki fog em­lékezni az aláírókra? Lelkészek és gyülekezeti tagok öröklik egymástól a közösség építésének lehetőségét, és- ahol a dolgok rendes folyása enge­di - a közösség tagjainak élete egy­befolyik az előttük járókéval. Az ép­pen aktuális „új generáció” pedig jól teszi, ha őrzi elődeitől kapott örök­ségét. Az egymással való közösséget és az anyagi javakat. Fancsalban bőségesen van mit őrizni, és - örömmel tapasztalhattuk- van mit építeni is. Hogy legyen he­lyük a közösségi programoknak: Is­ten igéje hallgatásának és a vele va­ló kapcsolat elmélyítésének. Hiszen csak akkor van értelme építeni - hangsúlyozta e sorok írója -, ha az alapkő lerakásakor életünk alapjára, azaz tetteink mozgatórugójára fi­gyelünk: Jézusra, az Isten Fiára, aki emberré lett, hogy érthessük az Is­tent. Őmiatta remélhetjük a menny­ország ajándékát. A fancsali gyülekezet idén nem először ünnepel. Nyáron adtak hálát a parókia udvarán emelt filagóriáért, kültéri szakrális helyért, amelyhez ha­rangláb is épülhetett, „új életet” ad­va a rásonysápberencsi szórvány ki­csiny, ám annál izgalmasabb sorsú, több évszázados harangjának. A gyülekezeti építkezések a helyi­ek - a beosztott lelkész, a felügyelő, a gondnok és a (nem csak evangéli­kus) hívek - szorgalmát dicsérik, az építőanyagok pedig az adományo­zók elkötelezettségét. Múlt vasárnap az új gyüleke­zeti ház alapkövének letétele előtt a hernádvécsei és encsi gyülekezet képviselői közösen adtak hálát a fancsali temp­lomban Isten megőrző kegyel­méért. Bratu László encsi polgár­­mester a borsod-hevesi lel­­készi kar tagjain és a Zsarnai Krisztián hajdú-szabolcsi esperessel kiegészült nyíregyháza-kertvárosi testvérgyülekezet küldöttségén kívül más felekezetű környékbeli lelké­szeket is köszönthetett. Hogy az építkező gyülekezet viga­­dozni is tud együtt, azt már október 20-án megtapasztalhatták mind­azok, akik részt vettek a három evan­gélikus közösség szervezésében lezaj­lott szüreti felvonuláson és az azt kö­vetően hajnalig tartó bálon. A szerző a Borsodi-Hevesi Egyházme­gye esperese 230 tagú kórus köszöntötte a 230 éves templomot Kiskőrösön ► A kiskőrösi evangélikusok és templomuk életében jelentős változásokat hozott az elmúlt esztendő. Egyévnyi kitartó mun­ka után a gyülekezet Isten ke­gyelméből kívül-belül teljesen megújíthatta, sőt korszerűsítet­te éppen most kétszázharminc esztendős templomát. Az 1783- ban épült templomon az utolsó nagyobb változtatások 1914-ben történtek, azóta csak a szükséges javításokat végezték el rajta. A történet azzal kezdődött, hogy Kiskőrös városa nyert egy pályázatot, melynek célja a városközpont felújí­tása volt. És ebbe a pályázatba bevon­ták a templomokat is. Az elnyert összeg a kötelező önrésszel együtt elegendő volt a templomkülső meg­újítására. A további szükséges anya­giakat országos egyházunk állta, illet­ve a költségeknek mintegy harmadát maga a gyülekezet teremtette elő. így sikerült végre a falakat a talaj­­nedvesség ellen szigetelni. Korszerű, hőszigetelt ablakokat kapott az épület, ez feltétele volt a régi álom, a templom­fűtés megvalósulásának. Belülről szi­getelték az aljzatot, amelyre új padok és új burkolat került. Elkészült a fűtés, és energiatakarékos lett a teljes világí­tás. S hogy az iskolások is jól használ­hassák a templomot, megújult a han­gosítás, és két nagy teljesítményű ki­vetítő is segíti a munkát. Még a temp­lommal egyidős, igen rossz állapotú ol­tárképet is sikerült restauráltatni. Ter­mészetesen kívül-belül kijavíttattak a vakolat és a festés hibái is, ugyanígy a toronysisak sebei is begyógyulhattak. Az október 20-i templomszentelé­si istentiszteleten az evangélikus isko­la kisdiákjai dalban mondták el, mit is jelent a gyülekezetnek a templom. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke a gyülekezet régi vezérigéje alapján hirdette az üzenetet: „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31) Majd jött a nagy meglepetés, amely­re szinte az egész város készült: 230 ta­gú énekkar adta elő Gárdonyi Zoltán Mondjatok dicséretet... kezdetű ének­feldolgozását. S hogy összejöjjön ennyi énekes, az önkéntes dalolókhoz társul­tak a gyülekezet saját énekkarai mel­lé a baptista, a katolikus és a reformá­tus gyülekezeti énekkarok is. Sőt még a Lapuából, a finnországi testvérgyü­lekezetből érkező énekkar is megtanul­ta a művet. Farkasné Gombár Ildikó, a gyülekezet kántora vezényelt, orgo­nán Szokody Anikó játszott. S a végén még fúvósaink is csatlakoztak az együtt muzsikáláshoz. Az ünnep akkor teljes, ha vendé­gek is jelen vannak. Három testvér­gyülekezetből érkeztek küldöttsé­gek, a lapuaiak mellett a felvidéki Naszvadról és az erdélyi Marosvásár­hely evangélikus közösségeiből. De a kiskőrösiekkel együtt ünnepeltek a városból már elszármazott régi isme­rősök, korábbi lelkészek is. Együtt élte át az ünneplő gyüleke­zet, mily csodálatosak az Úr tettei. Mert ami velük történt, azért egye­dül övé a dicsőség! ■ Lupták György Ravatalozót avattak az evangélikusok Halottak napja közeledtével egyre többen látogatunk ki előrement sze­­retteinkhez a temetőkbe. Az évnek ta­lán ebben az időszakában a legszem­betűnőbb temetőink gondozottsága vagy éppen elhanyagoltsága. Duna­­földvár kicsiny evangélikus közössé­ge a helyi önkormányzattal összefog­va több mint négy és fél millió forin­tos beruházás keretében hozhatta rendbe a protestáns temető egy részét, és építhetett ravatalozót. Az építményt Gáncs Péter püspök október 17-én szentelte fel. Igehirde­tésében a temetések helyszínéül szol­gáló ravatalozókat határállomások­hoz hasonlította, amelyek meghatá­rozhatják az Isten országáról szerzett benyomásainkat, miként a határátke­lők első benyomást jelenthetnek az adott országról. Ezért is fontos, hogy méltó he­lyen búcsúzhassanak sze­retteiktől a gyászoló hoz­zátartozók. A Dunaföldváron fel­szentelt épület jól pél­dázza egyházunk külde­tését, hiszen a ravatalo­zónak szerves része a szószékszerű emelvény, hirdetve még az oly szo­morú alkalmakon is, hogy az ige és a reménység egyháza vagyunk. A püspök a helyi televíziónak adott interjújában kiemelte a helyi lel­kész, Molnár Iván munkáját, akinek köszönhetően nem csupán a ravata­lozó épült meg az utóbbi években, de megszépülhetett a kicsi gyülekezet temploma és annak környéke is. ■ Kiss Tamás Húsz éve áll az edvei templom Templomuk felszentelésének husza­dik évfordulóját ünnepelték október 19-én, szombaton a Beledi Evangéli­kus Egyházközséghez tartozó edvei leánygyülekezet tagjai. Az épület zsúfolásig megtelt, néhányan már csak a bejárat előtt elhelyezett pado­kon foglalhattak helyet. Az istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerü­let püspöke hirdette Isten igéjét. A li­turgiát Gabnai Sándor, a Soproni Egyházmegye esperese és Béres Lász­ló helyi lelkész végezte. A püspök Jákob álmának történe­tét (íMóz 28,10-22) idézte fel prédi­kációjában. Arról beszélt, hogy Isten jelenléte tesz valóban szentté egy he­lyet. „A templomnak nem az építé­si stílusa érdekes, nem a mérete. Az igazán értékes pontja nem a tár­gyakban van, hanem abban, hogy Is­ten meg akar szólítani benne titeket” - fogalmazott Szemerei János. Az alkalomhoz kapcsolódó köz­gyűlést Buthi Gyula helyi felügye­lő vezette. Röviden ismertette a közösség történetét. Elmondta, hogy az istentiszteleteket koráb­ban az 1906-ban épült iskolában tar­tották. Kicsi templomukat 1993- ban szentelték fel. Köszöntést mondott többek között Imre László, a település polgármes­tere, Havassy Bálint helyi római ka­tolikus plébános, illetve Gabnai Sán­dor esperes. Az egyházkerület elnök­sége nevében Smidéliusz László ke­rületi másodfelügyelő szólt. Az ünnepséget szeretetvendég­­ség követte a faluházban. A hívek megkóstolhatták az évfordulóra ké­szített tortát is, melyen a templom képe mellett a következő igevers szerepelt: „Küldjön neked segítséget szentélyéből, erősítsen a Sionról!” (Zsolt 20,2) Ezt tapasztalták történel­mük során, és ezért adtak hálát az ed­­veiek templomuk születésnapján. ■ AM

Next

/
Thumbnails
Contents