Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-27 / 43. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. október 27. » 3 Megszépült kívülről Isten gyömrői hajléka ► Az 1948-ban önállósult Gyömrői Evangélikus Egyházközség tagjainak egyik legfőbb vágya - hogy saját templomuk legyen - 1950-re teljesült be, a második világháború utáni szűkös évek ellenére. Tíz év múlva megépült a parókia, majd kisebb fejlesztések is történtek. A közösség életében bekövetkezett újabb változás volt, hogy 2011- ben a maglódi anyaegyházhoz csatlakozott mint leányegyházközség. A fiatalnak mondható evangélikus gyülekezet újabb mérföldkőhöz érkezett, amikor 2013-ban a templom tetőzetének és homlokzatának felújítására adódott lehetőség. Egyházmegyei és gyülekezeti összefogással a munkálatok hamar el is készültek. Az ünnepi hálaadó istentiszteletet október 20-án tartották. Maglódi magvetés 1777-ben készült igehirdetésre a most restaurált szószék Németh Mihály lelkész gyülekezettörténeti beszámolójában elmondta: „Kicsiny gyömrői gyülekezetünk nagy reménysége, hogy külsőleg megújult templomában lélekben megújult gyülekezet dicsérheti Istent a templomszentelési ünnepen is szereplő zsoltár szavaival: »Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. ...áldom az Urat a gyülekezetben.«” (Zsolt 26,8.12) Az ünnepi ige alapján dr. Fabiny Tamás püspök prédikált. A zsoltáros szavaival, de kérdés formájában szólította meg a jelenlévőket: „Szeretitek-e Isten eme egyszerű házát, amely az ő dicsőségére épült?” Majd még személyesebb kérdéssel folytatta: „Szeretitek-e Jézus Krisztust, aki a középen akar megállni?” Ha a válasz igen, akkor egymást is szeretni fogjuk, és irgalmas tanítványokként tudunk áldozatot hozni a közösségért, építve és gazdagítva azt - mondta a püspök. Dr. Tarczay Áron gondnok - akinek kitartó közbenjárására kapott nagy lendületet a felújítás - köszöntőjében felhívta a hívek figyelmét a kezdeményezés fontosságára, amely előrevisz és megújít: egyént és közösséget egyaránt. Ezek után megnyitotta a templom karzatán berendezett, dr. Foltin Brúnó nyugalmazott lelkész famunkáiból összeállított kiállítást. Az ünnepi istentiszteleten az alkalomra összeállt, néhány tagú - de annál lelkesebb - ének- és zeneid kar is szolgált. Reménység szerint 2 a jövőben egyre több lehetőségük ± lesz, hogy a gyömrői hajlékot megtöltsék Istent dicsőítő énekeikkel. ■ HHÁ IIHTITWHITIIMI 'il.HI I V'fH ► „Szeretek ebbe a templomba jönni, mert itt látszik, hogy a gyülekezet nagyon szereti a templomát, megbecsüli rendkívül értékes berendezéseit, gondozza a hagyományokat, ápolja az elődök emlékezetét, és mindemellett vendégszerető.” Többször is elhangzott hasonló mondat október 20-án a maglódi evangélikus templomban, a szószék felújításáért tartott hálaadó ünnepségen. Az 1778-ban épült hajlék, mely egy középkori templom helyén áll, itt-ott hordozva annak nyomait, az évszázadok viszontagságaiból alig őriz valamit. Gazdája, a több mint ezer tagot számláló közösség példátlan áldozatkészséget tanúsítva védi és óvja - mutatja ezt a majd négy és fél millió forint adomány. „Templomunk egyik ékessége a szószék" - mondta Németh Mihály gyülekezeti lelkész templombemutató beszédében. Egyik különlegessége - amelyet a restaurálás során igyekeztek megtartani -, hogy bal oldali párkányán enyhe kopás látható, amelyet az évszázadok során elhangzott ezernyi igehirdetés közben odatámaszkodó lelkészek hagytak maguk után. A szószéken lévő latin nyelvű felirat tanúsága szerint 1777-ben készítették az imádság és igehirdetés céljára. Közepén a magyarországi evangélikus egyházművészetben is egyedülálló ábrázolás látható. Háttérben egy város, az előtérben egy magot vető férfi alakja mellett Lutherkabátot és fehér Mózestáblát viselő lelkész imádkozik. A kiszórt magokat felhőből kinyúló mennyei kéz öntözi. A latin felirat János evangéliumából való jézusi mondat: „Sine me nihil” („Nélkülem semmit”). Bár 1998-99-ben már történtek restaurálási munkálatok a szószéken és a templomban, az ezredforduló után azonban újabb, nem várt bajok jelentkeztek. Egy évtizedes szünet után, 2011-ben folytatódtak a munkálatok a tetőszerkezet és a homlokzat rendbehozatalával, és 2013-ban be is fejeződtek a szószék felújításával - számolt be Kérges László felügyelő. Az újraszentelési ünnepségen dr. Fabiny Tamás püspök hirdette Isten igéjét a magvető példázata alapján, kiemelve, hogy a Magvető nem válogat: szórja a magot, ahova csak tudja. Az útfélre, tövisek közé és sziklás talajra hullott magok mellett esik a jó földbe is. Bármennyire sok a kárba ment mag, a kevés eredményért is hálát kell adni, azokért, akiknek szívében otthonra talál Isten igéje. Azokért, akiknek szívét a tartós igehallgatás megtisztítja, és immáron nemcsak az ige hallgatói, hanem megtartói is lesznek. Az istentiszteleten a kicsinyek, a gyermekbibliakörösök is szolgáltak énekkel, éppúgy, mint a felnőttekből álló Magdala kórus. A liturgiában Solarik Vilmos, a felvidéki hosszúszói testvérgyülekezet lelkésze mellett az egykor Maglódon szolgáló pásztorok is részt vettek: Blatniczky János nyugalmazott lelkész és Krámer György esperes. A Dél-Pest Megyei Egyházmegye nevében Bak Péter felügyelő, az egyházkerület nevében Benczúr László tiszteletbeli felügyelő köszöntötte az egybegyűlteket. ■ Horváth-Hegyi Áron Balról jobbra: Németh Mihály, Fabiny Tamás és Krámer György Áldott otthonok A reformáció ünnepének küszöbén különösen is hálásak lehetünk, hogy Luther Márton nem engedte a képrombolást, sőt az evangélikus egyházban Isten ajándékát látjuk az egyházművészetben. Öregedő fejjel fedezem fel, hogy egy-egy oltárkép, festmény mennyire formálta és meghatározta hitemet, lelki fejlődésemet. Ilyen ajándék számomra az a festmény, amely gyermekkorom óta végigkíséri az életemet. Egy német festő képének másolata ott lógott már a nyíregyházi nappalinkban, s mivel én örökölhettem, most is itt van püspöki dolgozószobám falán. Miközben írom ezt a cikket, tekintetem megpihen a szinte idillikus jelenetet ábrázoló képen. Luther Márton látható rajta családja körében, amint lanttal a kezében kíséri négy éneklő gyermekét. Az ötödik, a legkisebb lányka az édesanyja, Kata asszony ölében alszik. Ott ül az asztalnál a hűséges barát és munkatárs, Philipp Melanchthon is, kezében söröskorsó... Ezt a jelenetet Tichy Kálmán is megfestette a nagytarcsai evangélikus templom méltán híres szárnyas oltárának reformációi képén. Az összefüggés talán világos: a családi élet öröme mint Isten ajándéka, amelyet éppen a reformáció fedezett fel újra, és adott vissza nekünk. Hiszen jól ismerjük az előzményeket: egy volt szerzetes és apáca boldog házasságának gyümölcseit tárja elénk ez a festmény. Talán mondanom sem kell, milyen öröm volt számomra, amikor 1981-ben Nagytarcsára kerültem, és tizenhat éven át, pünkösdtől adventig gyermekkorom egyik meghatározó képére tekinthettem fel az oltáron. Vajon létezik-e még ma is hasonló családi idill? Nem anakronisztikus a 21. században „a család apja - a család papja” lutheri modell? Kétségtelen, hogy sok minden ma már sajnos nem úgy működik, mint a korábbi évszázadokban. A széthulló családok, generációk korát éljük... De azért, hála Istennek, még ma is érhetik az embert kellemes meglepetések, akár a saját családjában is. Egy ilyen örömömet szeretném most megosztani. Tünde lányomék második gyermekük méltó fogadására készülve, Angliában kemény munkával összespórolt pénzüket befektetve, felújították, galériával bővítették lakásukat. Miután elkészültek a több hónapos munkával, és közben harmadik unokánk, Domonkos is megérkezett - akit a közeli vasárnapon (27-én) keresztelhetek meg -, lányom meglepő kéréssel állt elém: „Apu, szeretnénk, ha megszentelnéd, megáldanád a felújított lakást.” Gyorsan tisztáztuk a „teológiai alapokat”: éppen Luther Márton tanítására figyelve nem szentelünk „fűt-fát’! de ugyanakkor életünk leghétköznapibb területeire is kérhetjük Isten áldását. Sőt kell is, hogy kérjük ezt, hiszen már a zsoltáros is figyelmeztet: „Ha az Úr nem építi a házat - a lakást -, hiába fáradnak az építők.. ’.’ Nem kevés izgalommal készültem, immár hatvankét évesen, életem első (!) lakásmegáldó szolgálatára, amelyre nem is akármilyen gyülekezet előtt került sor. Lányomék barátaikat, munkatársaikat hívták meg, összesen huszonheten jöttünk össze a hatvanöt négyzetméteres lakásban. Természetesen ez az a helyzet, amikor nem szabad hosszabb szertartásba bonyolódni, már csak a sok kisgyermekre való tekintettel sem. Előzetesen egyházunk „áldáskútjához” Varga Gyöngyihez fordultam segítségért, akiben ezúttal sem csalódtam. Olyan „otthonáldásmintát” kaptam tőle, amelyet minimális változtatással remekül fel tudtam használni. Az áldás célba érkezését mi sem bizonyította jobban, mint hogy a vendégek közül többen elkérték a szövegét, hogy saját otthonukban is látható helyen kifüggesszék. Valóban jó tudnunk és másokban is tudatosítanunk a Dietrich Bonhoejfer által megénekelt titkot: „Áldó hatalmak oltalmába rejtve / Csak várjuk békén mindazt, ami jő. / Mert Isten őriz híven reggel, este, / Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.” Remélem, sikerült felkeltenem az érdeldődést a Varga Gyöngyi nyomán megfogalmazott otthonáldás iránt. Ebben bízva szövegét megosztom Olvasóinkkal, hiszen az áldás is olyan felülről kapott ajándék, amelyet akkor őrzünk meg jól, ha minél többeknek továbbadjuk. íme, az október 11- én elhangzott szöveg, melynek elején természetesen mindenki behelyettesítheti a saját családjának, szeretteinek a nevét. „Kedves Tünde és Tamás, Regina és Domonkos! Az élet Istene áldjon meg titeket, akik végtelen világának ezen a kis pontján megvetettétek lábatokat, és ezt az életteret otthonotokká formáltátok. Isten vessen szilárd alapot ennek a háznak, hogy meg ne inogjon. Ő emeljen erős falakat, hogy biztonságban érezhessétek magatokat. Ő adjon kitáruló ajtót, amin be- és kilépni egyaránt öröm. Ablakaitokon pedig engedje beragyogni a napfényt és kifelé sugározni mosolyotokat. Legyen kedves ez a hely számotokra, fedezzétekföl itt a gondoskodó szeretet lábnyomait, a megnyílás és befogadás ajándékait, az egymásért vállaltfelelősség és az együtt növekedés áldásait. Legyen tágas tér az otthonotok. Legyen a megérkezés, a hazatérés helye, az egymásra figyelés helye, az otthoniét szabadságának helye, a megoldható konfliktusok, termékeny viták helye, a nappalok és éjszakák, az évszakok váltakozásának helye. Legyen az asztalotok jóízű, közös beszélgetések tanúja. Legyen a gyerekszoba a mindennapi meglepetések világa. Legyen konyhátok az élet ízeinek, illatainakföldje, fürdőszobátok a felüdülés és megtisztulás helye, hálószobátok a pihenés és a bensőséges pillanatok hajléka, nappalitok sok-sok gazdagító találkozás helyszíne. Az otthont adó Isten adja meg ÉGTÁJOLÓ (t) nektek, hogy ne csak lakjatok itt, hanem valóban éljetek is: hálával, békességben, boldogan. Ö őrizzen meg titeket, hogy sokan otthonra találjanak vendégszeretetetek által, és átélhessék nálatok az emberség örömteli pillanatait. Az élet Istene küldje el őrző angyalát, áldja meg bejöveteleteket és kimeneteleteket mostantól fogva, amíg földi utatok végén örök otthonra találtok majd őnála. Ámen’.’ Evangélikus egyházunk születésnapjának ünnepére készülve - közben a temetőket is járva - fedezzük fel újra a földi otthon és család örömének ajándékát, valamint a Jézus Krisztus által megígért és előkészített mennyei hajlék ígéretének éltető reménységét! Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
