Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-27 / 43. szám
2 -m 2013. október 27. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lelkész:] Urunk Istenünk, csak a te szavad teheti teljessé töredezett életünket, szakadozott világunkat. Ezért könyörgünk hozzád. [Lektor:] Könyörgünk egyházunkért és a földön élő összes keresztényért. Segíts bennünket, hogy közösen, egy szívvel tanúskodjunk rólad, keressük akaratodat, és példát mutassunk a szeretetben minden embernek. Kérünk téged... [Gyülekezet:]... add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk gyülekezetünkért és benne önmagunkért. Add, hogy jól használjunk fel minden lehetőséget, amikor veled találkozhatunk, akaratodat megismerhetjük, szeretetedet átélhetjük. Segíts bennünket testvérként szeretni egymást és a tőled kapott képességeinket a közösség szolgálatába állítani. Ajándékozz meg nyitottsággal azok felé, akik a mi gyülekezetünkben keresnek téged. Kérünk téged... [Gyülekezet:]... add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk hazánkért és benne minden emberért. Segíts mindnyájunkat tisztességesnek maradni mindennapi küzdelmeink közepette, és adj bölcsességet azoknak, akik életeket befolyásoló döntéseket hoznak. Kérünk téged... [Gyülekezet:]... add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk minden szükséget szenvedőért. Azokért, akik betegek, és azokért, akik betegeket ápolnak. Azokért, akik gyászolnak, és azokért, akiknek közeli halálukkal kell szembenézniük. Azokért, akik megélhetési gondokkal küzdenek, és azokért, akiknek nyugalomra, békére és elfogadásra lenne szükségük. Azokért, akiknek családi problémáik vannak, és azokért, akik csak vágynak családra, de egyedül élnek. Minden szükségünkben te tudsz megajándékozni minket gazdagabban, mint kérnénk vagy gondolnánk. Kérünk téged... [Gyülekezet:]...add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lektor:] Könyörgünk mindenkiért, aki téged keres, és mindenkiért, akinek életfeladata a te szavaid hirdetése: hittantanárokért, gyülekezeti munkásokért, lelkészekért és minden elhivatott keresztényért. Könyörgünk önmagunkért is, hogy egész életünkben kutassuk szavaid kincsestárát, és kapcsolatban lehessünk veled most és az örökkévalóságban. Kérünk téged... [Gyülekezet:]... add, hogy szavaidból meríthessünk erőt ehhez. [Lelkész:] Hitet teremtő, vigasztaló, erőt adó, gyógyító szavaid erejére bízzuk magunkat és az egész világot. Ámen. Az Evangélikus Élet 2005-2012. évi lapszámai PDF forrná- ' tumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről. ‘Evangélikus ÉletS ‘Evangs £ ‘Evangélikus Élet®* EVANGÉLIKUS ÉLET. ÉLED? SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 22. (BIBLIA ) VASÁRNAP - JER 15,16 « ♦ Orömszerző ige Már az első szón megakad a szemünk: „ha” „Ha eljutott hozzám igéd.. Mert nem mindig jut el? Hiszen a nagy Magvető olyan bőségesen szórja a magot! Alig van a világon még egy olyan szervezett és működő híradás, mint az öröm-hír-adás, azaz az evangéliumhirdetés. És mégis, az ige nem jut el hozzánk. S mielőtt - sajnos ilyen is előfordul - a nem eléggé felkészült igehirdetőket, a nem teljes odaadással előkészített igehirdetéseket okolnánk, inkább magunkba nézzünk. Ha nem jutott el hozzánk az ige, akkor - a régi reklámszlogennel élve - „a hiba a mi készülékünkben van” Bennünk, akik falakkal körülbástyázzuk életünket: a szellemünket is, a lelkünket is, sőt még a fülünket is. Amikor nem használjuk az Isten adta eszünket (mert minden információ fontosabb, mint az Istentől jövő); amikor a lelkünk nem koncentrál az Isten szavára (helyette lelki pótszerekkel élünk); amikor fülünket becsukjuk, vagy távol maradva ki sem tesszük a hangokban megszólaló igének - akkor mi vagyunk az okai annak, hogy nem jut el hozzánk az ige. Isten ennél többet nem tehet azért, hogy eljusson hozzánk! Szólt: méghozzá nem rejtett, kódolt, megfejtendő jelekben, hanem emberek szavában, érthető módon. így hallhatta őt Ábrahám, Izsák, Mózes vagy a próféták - s rajtuk keresztül a választott nép. így jutott el a tanítványokhoz s azok kései utódaihoz. így hangzik az ige ma is. S nemcsak olvassuk, nemcsak halljuk, hanem tapinthatjuk és ízlelhetjük is a testté lett Igét. Eljut hozzánk. A Biblia vasárnapján így adunk hálát az Igéért, ami nem természetes, nem magától értetődő, hanem mindig újra felfedezhető és felfedezendő ajándék. Isten legnagyobb ajándéka, hiszen az Ige Jézus Krisztusban emberré lett. Miért szól hozzánk, miért beszélget velünk az Isten, miért juttatja el igéjét minden korban s ma is hozzánk? A válasz ott van Jeremiás tömör, őszinte, szívből jövő vallomásában: ha eljutott hozzám igéd, vidámságot hozott, szívbéli örömöt szerzett. Vidámság, öröm: létszükségletek. Szomorúan, keserűen mozdulni is alig tudunk. Öröm nélkül szürkévé, sivárrá válnak hétköznapjaink és ünnepeink. Isten nem keserűségre, orrlógatásra, nekibúsulásra teremtett. Ellenkezőleg: vidám, örvendezni is tudó szívet adott. Tudom, hogy ennek az ellenkezőjéről is képesek volnánk beszélni: gondjainkról, bajainkról, jogos nekikeseredésről. Ezek azonban - még ha megalapozottak is - hangulatok csupán. Amikor az Isten vidámságot és örömöt ad, az nem múló érzelem vagy hamar tovatűnő jókedv, hanem valami egészen más. Alapállás, hozzáállás, mentalitás, attitűd, életforma. Az ige gyümölcse. Az a váltóállítás, amelyet sem mi magunk nem tudunk, sem környezetünk nem tud elvégezni - egyedül az Isten igéje. Az az ige, amely visszafordít minket, távolodó embereket, és visszavezet az atyai .házhoz, magához az Istenhez. A szomorúság, a keserűség nem az Isten, hanem az ördög munkája, aki azt akarja, hogy kilátástalannak lássuk az életünket, helyzetünket, ne vegyük észre az isteni remény örömöt ígérő sugarát. Az ördög azt akarja, hogy a szívünkben „a keserűség gyökere” felnövekedjék (Zsid 12,15). Ezzel szemben áll a Krisztusra figyelő, az Isten szeretete által szorongatott Pál apostol mondata: „Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” (Fii 4,4) Jézus maga is beszél elmenetelével és visszajövetelével kapcsolatban erről: ,Jgy most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek!” (Jn 16,22) A mihozzánk hasonlóan tépelődő, gondolkodó, kereső zsoltáros is segít megérteni a titkot: „Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad” (Zsolt 16,11) Igen ám, de még itt is el van rejtve egy veszélyforrás: az ige felvidámít, örömöt szerez, de azután ahogy jött, úgy megy, s elszáll vele a kedv, az öröm. Ebben a vonatkozásban (is) sokan vagyunk hangulatemberek... Megtetszik az ige, mert szép, mert igaz, mert valahogy benne vagyunk. Fel is vidít, mert valami mást kaptunk, nem azt, ami nap mint nap ér a világban, azután megint másra figyelünk, s oda az egész vidámság. Az örömöt hozó ige helyett az élet felszínes örömöt vagy éppen nagyon is mély szomorúságot hozó hangjaira figyelünk. Isten igéje - ha tényleg eljut hozzánk, ha nem utasítjuk el udvariasan, vagy csak egy hanyag mozdulattal nem legyintünk - igazi örömöt szerez. Miért? Azért, mert örömünk többé nem múlandó érzésekben fogan, hanem Isten szeretetének eseményeiben, tényeiben: a teremtésben, a megváltásban, a megszentelésben. Abban, hogy élünk, s ez nem teher, hanem Isten ajándéka. Abban, hogy megváltott, hát nem kötelező az ördögi köröket róni vagy a hiábavalóság mókuskerekében futkosni. Abban, hogy életünk az ő közelében tisztulhat, rendeződhet, szentté, azaz Istenhez tartozóvá válhat. Sokféle módon megfogalmazhatnánk ezt. Jeremiás így mondja: „... hiszen rólad neveztek el engem, Uram..” Ez a. mi örömünk igazi forrása, felszabadult vidámságunk gyökere! Istenről neveznek el. Isten gyermekei vagyunk. Az Atyához tartozunk! A VASÁRNAP IGÉJE Jézus erre tanított, amikor emberként megszületett, amikor itt járt, amikor életét adta értünk, amikor feltámadott, és új életét felkínálta nekünk. Saját nevünkkel nem hiszem, hogy sikeresen zörgetnénk a teljes, örök élet kapuján, az Isten országa bejáratánál. Nevünk jelzi mindazt, amit elkövettünk, amit nem tettünk meg, amivel adósok vagyunk Istennek és embernek. Nevünk jelzi, kik vagyunk valójában. Lehet fényezni, lehet büszkén emlegetni, de messzire nem jutunk vele. Isten nevére azonban megnyílik ég és föld, megváltozhat a világ, és megváltozik az én világom. Isten nevére megtorpan a gonosz, mert Isten nevében erő, áldás és reménység van. Az Isten - így olvassuk a Filippi-levél nagy Krisztus-himnuszában - a legnagyobb nevet adta Jézusnak. S minket is róla neveznek el. Kereszténynek lenni azt jelenti: őróla neveznek minket. Ez a mi erőforrásunk, ez a mi örömünk, ez a mi egyedüli reménységünk. Mindig tiltakozunk, amikor a keresztségről úgy beszélnek, mint keresztény névadóról. És mégis! Igazán ott, a keresztségben kapjuk nevünket. No nem a polgárit, az azért van, hogy az emberek megkülönböztessenek bennünket. Inkább a mennyeit: az „Isten gyermeke” nevet. Ezt a gyermeki örömöt hozza számunkra az Ige. A Biblia vasárnapján legyen ez a biztatónk arra, hogy a Szentírás a kezünkben, az írás igéje a szívünkben legyen. Mert ha igéd elér... ■ Dr. Hafenscher Károly Imádkozzunk! Add nekünk, Urunk, igédet, ahogy megadod a mindennapi kenyeret. Igéd szerezzen igazi örömöt, és vezessen el az örök életre. Ámen. A rovatvezető háza táján... ► Az elmúlt fél évben - a nyári szünet kivételével - különböző közösségekről, munkaágakról közöltünk beszámolókat: volt szó hittanórákról, iskolai énektanításról, gyülekezetek egyházzenei életéről, istentiszteletre készülésről. Eljött az ideje annak, hogy a rovatvezető ne csak dolgoztassa a kollégáit, hanem maga is megpróbálkozzon ebben a témában az írással: a huszadik cikk saját kántori munkájába - és ezáltal a budahegyvidéki gyülekezet életébe - enged rövid betekintést. Immár több mint hat éve vagyok megválasztott kántor Budahegyvidéken; helyettesként tíz évvel ezelőtt játszottam ott először. Szolgálatom kezdetén Szombathelyen volt a főállásom, így a vasárnapi istentiszteleten és az ahhoz kapcsolódó teendőkön kívül nem sok egyébre jutott időm. Két és fél éve viszont a fóti Kántorképző Intézet tudományos munkatársaként dolgozom. Most tehát minden feladatom az egyházzenével kapcsolatos. Ezt nagy ajándéknak tekintem, mert így a két helyen jelentkező feladatok egymásra hatnak, és az ötletek mindkét munkaterületet gazdagíthatják. A gyülekezeti élet központi alkalma az istentisztelet, melynek előkészítése - ideális esetben, amire törekednünk kell - a lelkész és a kántor (lektor, egyéb segítő) közös dolga. Budahegyvidéken jelenleg Keczkó Pál és Keczkó Szilvia a parókus lelkész. A minden vasárnapi istentisztelet mellett a hónap első vasárnapján családi, a harmadik vasárnapon pedig könnyűzenés istentiszteletet is tartunk. A főistentisztelet csaknem teljesen a Liturgikus könyv énekverses rendje szerint zajlik. Az szerencsére régóta nem kérdés, hogy az úrvacsora mindig része az istentiszteletnek, így a gyülekezeti tagok - reménység szerint - megélhetik a liturgia szerves egységét. Mivel sokat foglalkoztam a témával, tudom, milyen kincsek rejlenek még a liturgia egyes elemeiben. Idővel szeretném ezeket még jobban feltárni, hogy mindez az evangélium hirdetését és befogadását segíthesse. Szolgálatom kezdetétől úgy alakult, hogy a főistentiszteletre - a perikóparend, valamint a graduálénekek és a heti énekek figyelembevételével - én javaslom az énekeket, és lehetőség szerint már hét elején elküldöm a lelkészeknek. Szándékom az, hogy az énekrend közös gondolkodás nyomán alakuljon ki; ez az istentisztelet egészére frissítő hatást gyakorolhat, és remélem, egyre gyakrabban sikerül majd. Ha megvannak az énekek, követ-, keznek az orgonadarabok. A graduáléneket - és többnyire a kezdőéneket is - korálfeldolgozással vezetem be; ha ilyet nem találok (vagy más karakterre van szükség), rövidebbhosszabb intonációt játszom. Bevonuló- és kivonulózenének mindig olyan szabad művet választok, amely hangnemben és jellegben illeszkedik a kezdőénekhez és a záróénekhez. Az úrvacsora alatt elhangzó muzsika kapcsolódik a vasárnap jellegéhez. 1. A gyülekezet hálaadó vagy Jézus-éneket énekel. 2. Az ünnep valamelyik énekének feldolgozása kerül sorra - orgonán vagy más hangszeresek bevonásával. 3. Az ünnep zsoltárát vagy más liturgikus tételét énekeljük a kórussal; a Gyülekezeti liturgikus könyv (GyLK) nagy segítséget ad ebben. 4. Az ünnephez illő kórusmű hangzik el. Szeretném, ha minél több információ eljutna a gyülekezeti tagokhoz az istentisztelet témájáról, igeszakaszairól, énekeiről, műzenei feldolgozásairól. Ezért minden héten programlapot készítek ezekről, majd elküldöm a gyülekezeti levelezőlistára, és kiteszem a hirdetőtáblára. így ha valakit érdekel, előre készülhet, tájékozódhat. A főistentiszteleten a Hikisch Zoltán vezette gyülekezeti énekkar és az általam irányított liturgikus kórus egyaránt szokott szolgálni: ekkor általában alternatim (a gyülekezettel váltakozva) énekeljük a graduáléneket, illetve - ahogy már említettem - az úrvacsora alatt is megszólalunk. Néhány éve rendszeressé vált az is, hogy három hangszeres - Ferenczi Zsófia fuvolán, Bajnóczi Orsolya hegedűn, Gombos Arikán gordonkán - muzsikál az istentiszteleten. Ilyenkor CANTATE az énekek bevezetésébe és kísérésébe, illetve önálló mű - sokszor az ő összeállításukra adaptált korálfeldolgozás - játszásába vonom be őket. A könnyűzenés istentiszteleten az ifisek zenekara és énekesei szoktak zenélni, Keczkó Pál vezetésével. Egyházunk énekkincse rendkívül gazdag: jó három évtizede használt énekeskönyvünkben is vannak még felfedezni való értékek, és a GyLK megismerése is javunkra válik. Ezért amióta az időmbe belefér, a gyülekezeti bibliaórán és az ovis-kisiskolás hittanórán tanítok új énekeket (ezeket az istentisztelet előtt is átismételjük, ha szükséges). Gyülekezetünkben rendszeresen szervezünk egyházzenei hangversenyeket, adventi és böjti áhítatokat. A közreműködők megtalálása és felkérése, a megfelelő műsorok kialakítása, a liturgia megformálása mind komoly szakmai kihívás, ami sok aprómunkát, fantáziát, együttműködési készséget igényel. Meggyőződésem, hogy a kántor akkor végzi jól a munkáját, ha minden megnyilvánulásával csendben és kitartóan tágítja a gyülekezet látókörét, alakítja ízlését. Mindezt a legfontosabb cél érdekében: hogy minél több gyülekezeti tag jusson el az igazi, felnőtt istenhitre, a Krisztussal való személyes kapcsolatra. ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
