Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-10-13 / 41. szám

Evangélikus Élet

élő víz

2013. október 13. » 11

Ötven éve, 1963-ban halt meg Sík Sándor katolikus pap költő, tanár

o

Q

2

<

ln N 10

cc

LU

cn U <

Máté evangélista írta: „... odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték tőle: »Ki a nagyobb a mennyek országában?« Jézus odahívott egy kisgyermeket, közéjük állította, és ezt mondta: »Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.«” (Mt 18,1-4)

SÍK SÁNDOR

Mosolygó gyermek

A nyári busz fullasztó melegében, Kék-bóbitás sapkája keretében,

Anyja mellére békén odabújva,

Szemben velem egy esztendős fiúcska. Szeme azúrját kerekíti tágra,

Úgy néz a furcsa idegen világra,

Ami én vagyok, aki mostan boldog Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan sokáig, Míg szirom arca gömbölyűre válik,

Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,

És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem beszél még Hogyan érti meg a mosoly beszédét?

Hogy érzi meg - hisz csak egy éve ember! Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó, milyen titok, milyen csodaszép ez!

Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes, A szeretetet már fel tudja fogni,

S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja Minden mosolynak, nekem is megadja Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek: Friss antennája minden szeretetnek.

Kétszázötven éve, 1763-ban született Batsányi János költő

Busongás

lm, a tavasz vége még el sem érkezett.

Máris a forró nyár heve következett.

Elmúltak víg kedvem kevés szebb órái.

Lehulltak reményem alig nyílt rózsái.

Itt az ősz, félig ért ritka gyümölcsével,

Közelget a tél is havával, jegével;

S míg fiatal korom napjait számlálom,

Eltűnik életem, mint egy rövid álom!

„... napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. Gondold meg hogy csak szellő az életem..!’ (Jób 7,6-7)

Pál apostol imádsága: „...kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene (...) világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok: milyen reménységre hívott el minket...” (Ef 1,17-18)

Pál apostol vallomása: „Jézus Krisztus a mi reménységünk.” (íTim 1,1) A költő szomorú élményét velünk együtt a szenvedő Jób is átélte. Pál apostol arra biztat, hogy lelki szemünkkel Jézust lássuk, aki múlandó életünk reménysége.

■ Közli: Madocsai Miklós

HETI ÚTRAVALÓ

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az Úr! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben.”

(Mik 6,8)

Szentháromság ünnepe után a 20.

héten az Útmutató reggeli s heti igéi Isten három kívánságát tárják elénk, és felszólítanak: járjunk elhívásunkhoz méltóan - megszentelt életben! Luther írja: „Isten szentel meg! Gyermekeit idegen szentség teszi szentté - a Krisztusé, amelyet hitükben ajándékba kapnak, és amely sajátjukká válik; noha a maguk szemében nem egyebek kárhozott bűnösöknél." A helyes istentisztelet: az Úr igéje szerinti életfolytatás (lásd sMóz 10,12)! S ma is: „Boldogok, akiknek a szívük tiszta, mert ők meglátják az Istent.” (Mt 5,8; LK) Hiszik: „A te országod, Isten, örökkévaló ország. Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, szent nevét áldja mindenki örökkön-örökké.” (GyLK 775.13) A farizeusok a mózesi törvényre hivatkozva kérdezték Jézust a házassági elválásról; ám ő Isten eredeti, teremtő szándékára utalt: „Ezért elhagyja az ember apját és anyját, és lesznek ketten egy testté, úgyhogy ők többé már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember el ne válassza’.’ (Mk 10,7-9) Pál megszentelődésre int: „...Isten akarata, hogy megszentelődjetek: hogy tartózkodjatok a paráznaságtól, hogy mindenki szentségben és tisztaságban tudjon élni feleségével..!’ (iThessz 4,3- 4) A mózesi törvények a szombatév, a szombati nyugalomnap és a három főünnep (páska, aratás és betakarítás ünnepe) megtartását írták elő: „Tartsátok meg mindazt, amit mondtam nektek!” (2MÓZ 23,13) Apósa tanácsára Mózes bírákat állított a nép fölé, derék férfiakat, akik,,« nehéz ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb dologban ők tettek igazságot”. (2MÓZ 18,26) Betűéi leánya feleségül ment Ábrahám fiához; s ő bevezette „...anyjának, Sárának a sátrába, és feleségül vette Rebekát. Izsák megszerette őt...” (íMóz 24,67) A törvényadás előtt, a Sínai-hegynél, üzenetváltás történt Mózes közvetítésével. S ez Isten ajánlata: „Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül (...) Papok királysága és szent nép lesztek’.’ A nép válasza: „Megtesszük mindazt, amit az Úr mondott.” (2MÓZ 19,5.6.8) Mi János evangéliumából tudhatjuk, hogy Jézus éppen abban az órában halt meg a kereszten, amikor a jeruzsálemi templomban levágták a páskabárányokat! „Akik vitték, maguk nem mentek be a helytartóságra, hogy ne legyenek tisztátalanokká, hanem megehessék a húsvéti vacsorát!’ Pilátusnak ezt a vádat mondták Jézus ellen: „Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked!’ (...) „Nekünk senkit sincs jogunk megölni!” (Jn 18,28.30.31) Ámde: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint megkell halnia, mert Isten Fiává tette magát.” (Jn 19,7) S a Prédikátor szerint „a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége!” (Préd 12,13) „Keresztyének vagyunk,... / De Istent Urunknak / Hiába nevezzük, / Ha parancsolatát / Egyszersmind nem tesszük.” (EÉ 440,1)

■ Garai András

A multicégnél, ahol dolgozom, van egy olyan időszak, amikor a munkatársak megtehetik, hogy - engedéllyel - ne a munkájukkal foglalkozzanak. Mégpedig akkor, amikor - egy korábban pontosan magadott időponttól rajtolva - lehetőséget kapnak rá, hogy helyet foglaljanak a cég üdülőibe a nyári főszezonra és a főszezonon kívüli időpontokra.

Felfokozott hangulat, izgalom, a szokásosnál jóval több számítógép előtt ülő ember jellemzi ezt a reggelt. Mindenkinek azonosak az esélyei, így aki ügyesebb, az választhat először, és azé lesz a jobb beutaló. Ez így fair - szokták mondani a vezetők.

Ám a számítógép lélektelen processzorai és áramkörei, úgy látszik, nem tudják, hogy aznap mindenképpen az igazságosság jegyében kell működniük, s hiába a gondos előkészítés, tájékoztatás, alkalmi kapacitásbővítés, készenlétbe állított szervizes-, segítő- és programozóhadak, a rendszer nem bírja a hirtelen fellépő terhelést, vagyis azt, amikor egyik pillanatról a másikra kétezer-ötszáz ember nyitja (nyitná) meg ugyanazt az oldalt. így természetesen - és prognosztizálhatóan - be is következik a számítógép-használók mumusa, az úgynevezett lefagyás. Vagyis amikor a szó szoros értelmében se kép, se hang állapot áll be, leáll az adott program működése - vagy az egész számítógép -, és semmilyen parancsnak, utasításnak nem hajlandó engedelmeskedni.

Ám a gondos előkészítés mégsem teljesen hiábavaló: a szakemberek azonnal munkához látnak, és ördöngös gyorsasággal dolgozzák fel a földi halandók számára felfog-NYÁRI EMLÉK

hatatlan, átláthatatlan, megérthetetlen hibaüzeneteket. Ennek az a következménye, hogy néhány perc múlva ismét lehetősége nyílik néhány, néhány tucat, esetleg néhány száz embernek a belépésre, akik ismét elkezdhetik a foglalási procedúrát. Hogy kik, azt előre - de talán még utólag sem - lehet megmondani. Vélhetően azok, akik éppen akkor abban a belépési pozícióban parkoltak, amelyet a megjavított gép tudott értelmezni, vagy el tudott fogadni.

Viszont innentől már felborul a rend, hiszen már nem az ügyesség, a számítógépes ismeret vagy a rutin dönt, hanem kizárólag a szerencse a meghatározó. Senki nem akar lemondani dédelgetett nyári terveiről, vágyairól, vagyis nagyjából továbbra is kétezer-ötszáz ember ül várakozón a gépek előtt, és váltakozó sikerrel végzi újból és újból a belépési műveleteket, míg végre rá nem kerül a sor. Ami előbb -vagy utóbb bekövetkezik, hiszen - ha lassan is, de - elfogynak az elöl lévők, igaz, velük együtt csökken a foglalható helyek száma is.

Nos, ebben a felfokozott hangulatban ültem én is munkahelyi számítógépem előtt azon a bizonyos reggelen, és sehogy sem tudtam belépni a programba. Nem baj, türelem! Tavaly sem volt könnyebb, mégis sikerült - biztattam, bátorítottam magam, S hogy a remény mégse aludjon ki, néha sikerült bejutnom. Olyankor villám-A beutaló

gyorsan gépeltem be az áhított üdülés paramétereit. Helyszín, időpont, résztvevők neve, nyilatkozat, majd tovább, tovább, tovább a következő oldalakra. Szoba kiválasztása, szabályzat elfogadása, nyilatkozat mindennek az elfogadásáról, tudomásulvételéről. Legvégül jöhet a véglegesítés, vagyis hogy minden rendben.

^aj|jji|w

Ám valahányszor eddig eljutottam, a folytatás valahogy mindig meghiúsult. Az átkozott rendszer hol azt írta ki, hogy nem sikeres a rögzítés, hol azt, hogy túlterheltség miatt egy kis türelmet kér, hol pedig egyszerűen bezárult az ablak, és megjelent a közismert „error” vagyis „hiba" kifejezés, jelezve, hogy a foglalás nem volt sikeres, és azt is, hogy addigi fáradozásom teljesen hiábavaló volt, s örüljek, ha újból próbálkozhatok.

Kezdetben lelkesen kopogtattam a billentyűket, egy futóverseny izgalmát élve át, amikor ügyességemtől, koncentrálóképességemtől függ, hogy be tudok-e kerülni a kiválasztottak közé. Ám a helyek rohamosan fogytak...

Több mint kétórás idegőrlő huzavona és sok-sok próbálkozás után kezdett hatalmába keríteni a méreg és az elkeseredettség. Lehet, hogy idén nem fogunk tudni elmenni a Balatonra nyaralni? Otthon kell tölteni a forró nyári napokat, nem lehetünk egy hetet a megszokott és kedvelt üdü-I

lőben? „Uram! Miért nem akarod?” - merült fel bennem a kérdés. Hiszen a nyaralás csak nem bűn? S én nem valami rongyrázó luxust, kivételezett elbánást kérek, csak egy hetecskét a Balaton mellett. A tiszta, rendes, kényelmes és - ami szintén nem lényegtelen - számunkra is megfizethető vállalati üdülőben. Hogy pihenhessünk, fürödhessünk, este kiülhessünk az erkélyre beszélgetni, vagy éppen sétáljunk a parton. Hogy ebben a sokszor őrült, ki tudja miért és hová rohanó világban egy kicsit megpihenhessünk, erőt gyűjthessünk, s az otthon mindennapi gondjaiból kiszakadva együtt lehessen a család. Uram! Csak ennyit kérek! Uram! Miért nem lehet ezt? Miért?

Talán arcomra volt írva, hogy indulatok dúlnak bennem, esetleg szokatlanul ingerülten kopogtattam a billentyűkön - tény: a munkatársaim nem szóltak hozzám. Még a szokásos, rövid, feladatokkal kapcsolatos információcserék is elmaradtak.

A próbálkozást nem adtam fel, de miközben újra és újra visszatértem az üdülőbeli szobák pillanatnyi foglaltságát jelző táblázathoz, szomorúan kellett látnom, hogy augusztus első hetére - amikorra is szerettem volna helyet foglalni - mind elkelt. Ez az álom tehát szertefoszlott. De akadt még egy szalmaszál: talán a második hétre van még néhány hely, s már az sem baj, ha nem abba a szobába, amelyiket eredetileg kiválasztottam. Már minden mindegy volt, csak annyit szerettem volna, hogy legalább valamilyen helyet sikerüljön foglalnom. De nem. Nemsokára minden hely betelt.

Reményvesztetten roskadtam székembe. Legszívesebben felüvöltöttem volna a bosszúságtól, csalódottságtól és elkeseredettségtől: „Miért? Uram, miért nem engedted ezt?”

Minden lehetőség lezárult, a helyek elkeltek, nem volt értelme tovább próbálkozni. Mielőtt azonban kiléptem volna a programból, s visszatértem volna jócskán elmaradt feladataimhoz, rákattintottam - talán megszokásból vagy szórakozottságból - az „elfogadott jelentkezések” listára. S amikor megláttam a képernyőt, nem akartam hinni a szememnek, azt hittem, menten elájulok. A lista elején, a lap tetején ugyanis - tükröt tartva elém, egyszersmind rávilágítva szánalmas kishitűségemre - ott állt a nevem, az általam elsőnek megjelölt időpontra szóló, a kívánt 226-os szoba igénybevételére feljogosító beutaló mellett, alatta pedig a megjegyzés: „Foglalás rendben.” ■ Gyarmati Gábor