Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-13 / 41. szám
2 -41 2013- október 13. FORRÁS Evangélikus Élet Oratio oecumenica [Lektor:] Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked egyházadért. Add, hogy az élet sűrűjében járva ne veszítse el azt az ízt, amelyet neki adtál. Ne engedd, hogy az erőtlen múltba révedés vagy a megfelelési kényszer vezesse tetteit, szavait, életét. Kegyelmesen térítsd vissza újra és újra arra az útra, amelyre te elhívtad és összegyűjtötted. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk ezért az országért, amelyben élünk. Ne engedd, hogy egymásnak feszülő indulataink tönkretegyék azokat a lehetőségeket, amelyeket nekünk is megadtál. Kérünk, segíts, hogy közös sorsunk legfontosabb kérdéseiben tudjunk őszintén, nyitottan párbeszédet folytatni egymással. Adj bölcsességet és jóakaratot azoknak, akik tehetnek azért, hogy közéletünkben visszaszoruljon a gyűlölködés, a terméketlen vitatkozás. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk sok sebből vérző földünkért. Te szabj határt az emberi felelőtlenségnek, közönynek és rombolásnak, amellyel tönkretesszük teremtett világodat. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor:] Kérünk téged minden szenvedőért. Azokért, akik tehetetlenül vergődnek életük terhe alatt, akiket elhagytak, megcsaltak, akiket kínoznak. Te látod, hogy mennyi szenvedést tudunk okozni egymásnak. Add, hogy tudjuk szeretni a mellettünk élő embereket, akik teremtettségük és megváltottságuk okán testvéreink, még akkor is, ha olykor nehéz elviselni őket. Kérünk, te légy a betegek, a megkeseredettek, a reményvesztettek lelkének orvosa. Szólítsd meg őket is életet adó szavaddal. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet:] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész:] Végül könyörgünk önmagunkért. Ne engedd megszoknunk ajándékaidat, melyeket hitünkben adtál nekünk. Tölts el újra bennünket az első szeretet melegével, hogy tetteinkben, szavainkban, gondolatainkban téged dicsőítsünk, és eszközei legyünk mindeneket üdvözíteni akaró kegyelmednek. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Végül ismét fejedelmi Kegyelmességedhez fordulok, és arra kérem kegyelmes Uramat, hogy merészségemet tekintse mentségemnek. Mert tudom, hogy fejedelmi Kegyelmességed naponta bőven kap "jó tanácsot és intést, de alattvalói kötelességem és hűségem mellett aggódó lelkiismeretem és fejedelmi Kegyelmességeddel kapcsolatos gondolataim sem hagytak nyugodni. Ennek oka, hogy azt reméljük: a közeljövőben - mivel Isten kegyesen és jól kormányoz - Szászország vezetése fejedelmi Kegyelmességed kezébe kerül. Ha a kormányzás jól sikerül, az felséges cselekedet lesz, de veszélyes és nyomorúsággal teli, ha rosszul. Mindenben a lehető legjobbat reméljük és kérjük, de azért félünk és aggódunk a nehézségek miatt is.” H Luther Márton: Magnificat (Takács János és Percze Sándor fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 20. VASÁRNAP - MT 12,33-37 Krisztus keresztje a jó fa Udvarunkban rengeteg fa áll. Van közöttük egy diófa. Néhány éve felmerült, hogy esetleg ki kellene vágni, hiszen a törzse nem egészséges. Végül úgy döntöttünk, hogy maradjon. Csodálatos árnyéka van, és idén többkilónyi diót szedtem össze alóla. Másik kedves fám a házunk közelében levő almafa. Amikor tavasszal a rügyeket bontja, soha nem tudom, hogy milyen termést hoz, hoz-e egyáltalán. Ahhoz, hogy megítéljem, hogy egy gyümölcsfa a jézusi példázat szerint jó fa-e, időre van szükségem. Szükséges, hogy a tavaszból ősz legyen, hogy beérjen a termés, hogy leszedhessem, beleharaphassak, feltörhessem, megkóstoljam. Milyen egyszerűnek látszik ez az ítélet, és mégis tudom, hogy ha így járok el, egy csomó körülményt számításon kívül hagyok. Hiszen nem számolok a korai faggyal, amely a virágot teszi tökre; nem számolok a talaj minőségével, a napsütéses órák számával, a kellő mennyiségű esővel. Ha csak a termést nézem, igazságtalanul járok el, amikor a fáimat a „jó fa” illetve a „rossz fa” minősítéssel illetem. Van jogom és megfelelő ítélőképességem, hogy ezt a döntést felvállaljam? Az evangéliumok állandó kérdése: kicsoda Jézus? Honnan származik, milyen erővel, hatalommal gyógyít és tanít? Nekünk ezek már nem kérdések, az akkori embereknek viszont mindez egzisztenciális kérdéssé vált. Amikor a farizeusok látják, hogy Jézus meggyógyítja a vak és béna embert, azt mondják róla, hogy Belzebub szövetségese, tehát a gonosz hatalma alatt áll. Jézus válaszában a jó fa és rossz fa példáját tárja eléjük. Célja, hogy a farizeusok ne elvakultan, a hatalmukat féltve mondjanak ítéletet róla, hanem nézzék meg, hogy mi történik Jézus szava és működése nyomán. ítéljék meg maguk, hogy Jézus cselekedetei jók vagy rosszak. Jó ember, rossz ember? Olyan könnyen mondunk ítéletet emberek tetteiről, beszédéről, életéről, és magáról az emberről is. Jézus jó fa és rossz fa példázatát könnyen alkalmazzuk mérceként, amikor mások feletti pálcatörésről, mások megítéléséről van szó. Jézus mondatainak igazságtartalmát nehezen fordítjuk magunk ellen. Elsősorban pedig a magunkkal való szembesülésre kellene, hogy késztessenek Jézus szavai. Jó fa vagyok vagy rossz fa? A cselekedeteim, a kimondott szavaim alapján, az Isten előtt megállva, észre kell vennem, hogy rossz fa vagyok. „Viperákfajzata! Hogyan szólhatnátok jót gonosz létetekre?” Vajon jó úton járok-e, ha a kérdést csak úgy értelmezem, hogy az akkori farizeusoknak szólt, és nem szól nekem is? Pedig annyira szeretném magam jónak látni, tudni, ismerni. Annyira szeretném, ha sokan azt látnák, hogy jó ember, jó lelkész vagyok. Pedig az első kérdésem jó lenne, ha ez lenne: Te, Uram, milyennek látsz engem? Amikor Keresztelő János börtönben van, elbizonytalanodik. Követeket küld Jézushoz, és azt kérdezi: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus Ézsaiás szavaival válaszol: „Vakok látnak, bénák járnak, leprások tisztulnak meg süketek hallanak, halottak támadnakfel, a szegényeknek az evangélium hirdettetik, és boldog aki nem botránkozik meg énbennem’.’ Keresztelő Jánosnak egyetlen dolga van: hogy ezekből a jelekből meglássa, Isten, a Mindenható jár itt közöttük Jézus személyében. A jó fa, rossz fa dilemmában bekúszik gondolataim közé az édenkert fája, a jó és rossz tudásának a fája. Látom Évát, ahogy a kígyó mesterkedéseinek hatásra a gyümölcsért nyúl, hogy szakítson a fáról, és nem tudja, hogy attól kezdve az életében - és az enyémben is - szétválaszthatatlanul jelen van a jó mellett a rossz. Azóta olykor egyáltalán nem tudjuk, vagy csak homályosan sejtjük, hogy mi jó, és mi rossz. Már nem az abszolút jó választása számunkra a kérdés, hanem egy adott szituációban a lehető legjobb döntés meghozatala, a lehető legjobb tett megcselekvése. Sőt akad, hogy már nincs más lehetőségünk, mint a kevésbé rossz döntés választása. Egy eleve elrontott helyzetben, Istentől elfordult világunkban, létünkben ugyan melyikünk lenne képes a jóra, a jó gyümölcs megtermésére? A jó és rossz tudásnak a fájáról képesek voltunk szakítani, de tökéletesen jó gyümölcsöt teremni többé nem vagyunk képesek. A gazdag ifjú, amikor odamegy Jézushoz, így szólítja meg: „Jó Mester.. A gazdag ifjú látásában volt valami többlet a farizeusokéhoz képest. Jónak látja Jézust. Jézus mégis ezt kérdezi tőle: „Miért mondasz engem jónak?”Te is tudod, hogy senki nem jó, csak az Isten. Mivel tudod, hogy csak az Isten jó, azért neveztél engem jónak, mert felismerted bennem az A VASÁRNAP IGÉJE Istent, vagy csak udvarias, jó modorú férfi vagy? Vagyis Jézus nem utasítja vissza a megszólítást, de azt kérdezi: tudod-e, mit beszélsz? Mert ha ezzel, hogy jó Mester, azt mondta a gazdag ifjú: Uram, felismertem benned a Mindenhatót, te az egy igaz élő Isten képviselője vagy, ő maga hajolt benned közel hozzánk, így tisztellek téged, és ezért jöttem tőled megkérdezni, hogy mit tegyek, hogy örök életem legyen - akkor nyert ügye van. De ha csak udvarias volt, akkor nem lesz az övé az ajándék. Jézus a válaszában megveti annak az alapját, ahogyan mi a jóról gondolkozhatunk. Nem azt mondja, hogy ez vagy az a tett jó, vagy ez vagy az a dolog jó - tehát nem arra a kérdésre válaszol, hogy mi a jó, hanem azt mondja meg, hogy ki a jó. Jó az Isten. A mindenható Atya. Az ember mindenkori feladata az, hogy felismerje ezt és azt, hogy Jézusban a mindenható Atya jött el, az Isten országa van közöttünk. Szemem egyszer csak az édenkert fájáról a Golgota fáira irányul. Csak a középső vonzza a tekintetem. Látom az Isten Fiát, Jézust szenvedni a keresztfán. A halott fa, a kereszt mégis az életről tanúskodik, mert Jézus értem hal meg a kereszten, hogy nekem életem legyen. Jézus keresztje az egyetlen jó fa, mert gyümölcse maga az élet, az én életem. Már tudom, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok képes magamtól a jóra, ha a keresztre feszített Jézus van életem középpontjában, akkor talán én is jó fa lehetek. Uram, köszönöm keresztedet. ■ Heinemann Ildikó Éledező kavicsok az élő kövek mellett ► Közösségeink életét bemutató, szeptember eleje óta tartó sorozatunkban ezen a héten egyik - nemrég egyházi fenntartásúvá vált - iskolánk mindennapjait: örömeit, nehézségeit ismerhetjük meg. Nagy múltú, patinás sárga épület köszönti a pestszentlőrinci Kossuth téri parkon átgyalogló látogatót. A helyi gyülekezet Élő kövek nevű temploma mellett álló épületben immár két éve működik az 1944-től kétezer gyermeket és felnőttet megmentő evangélikus lelkészről, Sztehlo Gáborról elnevezett evangélikus gimnázium. A középiskola csak egy része intézményünknek, hiszen a XVIII. kerületben található az új építésű, Fecskefészek nevet viselő óvodánk és az általános iskolánk is. Az egészen apró gyermekek óvópedagógusaink mellett iskolalelkészeink, Deák László és Győri Dávid segítségével is találkoznak a zenével, és néhány alkalommal - többek között az óvoda augusztus végi, ünnepélyes megnyitóján - meghallgathatták Kákay Istvánnak és, zenekarának gyermekkoncertjét is. Általános iskolánkban Velkey Zsuzsanna ismerteti meg a muzsika titkait a diákokkal. Az ének-zene órákon kívül énekkart is vezet a felsősök részvételével, valamint zenedélutánokat tart az érdeklődő gyermekek számára. Aki pedig gyönyörű magyar népdalokat vagy a néptánc lépéseit szeretné elsajátítani, azt Prekler Kata veszi szárnyai alá. Gimnáziumunkban jelenleg minden osztályban egy énekórát tartunk hetente, és ebben nemcsak a világi középiskoláktól, de sok egyházitól is különbözünk. Ez később sem lesz másként, hiszen az újonnan felvett tanulók - az új kerettanterv alapján - a xi. és a 12. évfolyamon a művészetek órakeretén belül, heti egy órában foglalkoznak majd zenével. Ezáltal a Nemzedékek Tudása Tankönyvkiadó 9-10. évfolyamra kidolgozott tankönyvét az utolsó két évben is tudjuk majd használni, így a diákok részletesebben megismerhetik a zeneirodalom egyedülálló kincseit. Az Evangélikus énekeskönyvben található korálirodalom szerves részét képezi az óráknak, az Új ének, valamint a Zarándokének című kiadványokat pedig az ifjúsági énekek megismerésére használjuk. Igazgatónk, dr. Kalina Katalin elképzelése szerint - a már eddig is létező művészeti tagozatunk keretében - a 2012/2013-as tanévben elindult az ének-zene emelt szintű oktatása, így az oda jelentkező fiatalok legalább heti öt órában foglalkoznak zenével. A célunk az, hogy ezeket a diákokat közép- vagy akár emelt szintű érettségire készítsük fel a középiskolai tanulmányaik végére. Jó hangú és jó képességű tanulóink hetente négy alkalommal vehetnek részt énekkari foglalkozáson; kórusunkkal a hétfői áhítatokon és az ünnepi istentiszteleteken szolgálunk. Emellett a tanárok, a diákok és a szülők számára tanévenként három koncertet is szervezünk iskolánk zenei életének bemutatására: a zene világnapja, majd az advent alkalmából, tavasszal pedig - az iskola művészeti napja keretében - a zene mellett kiállítás készül a tanulók munkáiból, és a tanévben tanult táncokat is bemutatják az osztályok. Iskoláinkat a 2011/2012-es tanév előtt vette át a Magyarországi Evangélikus Egyház. A felsőbb évfolyamok diákjai még a Hunyadi Mátyás Gimnáziumba jelentkeztek, ezért sok osztályban vannak olyan tanulók, akik ellenállnak a zene és az egyházi zene megismerésének. Előfordul, hogy a fiatalok annyira fáradtak, fásultak az órákon, hogy gyakran „inkább valami pörgőset” szeretnének tanulni. Ekkor bizony nehéz helyzetben vagyunk kolléganőmmel, Deák Gabriellával együtt. Vannak azonban olyan felsőbb osztályok is, amelyek szívesen szolgálnak az áhítatokon, istentiszteleteken - persze némi jutalom ellenében. Ha ez az ára annak, hogy találkozzanak az Isten kegyelmességével, szeretetével az elénekelt énekeken keresztül, akkor is megéri. Megindító, hogy néha maguk a gyerekek vágynak egy másfajta értelemben vett szolgálatra. Ebben az évben ünnepeltük Weöres Sándor születésének századik évfordulóját. Ebből az alkalomból az Ugrótánc című versét Karai József dallamával énekelve végigjárták az iskola folyosóit az óraközi szünetben. Ők így állítottak méltó emléket az evangélikus költőnek. Természetesen egyházunk énekzene oktatásának legfontosabb eleme is helyet kap az iskolában. A korái tanítása nemcsak abból áll, hogy a - néha igen nehéz - dallamokat meg-CANTATE Eged Itten diczfríinc» tanuljuk, hanem beszélnünk kell a szövegről is. Ugyanúgy, mint az irodalomórán a versről, hiszen a diákoknak nem egyszerű megérteni a régies sorokat, szavakat, a mondatokat pedig le kell fordítani az ő nyelvükre. Fontos, hogy ne csak elénekeljék az éneket, hanem valóban megértsék az üzenetét. S ha éppen valamelyik ünnephez kapcsolódik, akkor a hozzá tartozó evangéliumi történetek is elhangzanak. Ahogyan az ősi liturgikus dallamok, maga a korái is nagy hatással volt a zeneszerzőkre. Legyen az kórusra vagy orgonára komponált feldolgozás, esetleg egy szimfóniatétel, az is megszólal az órán. Az, hogy a zeneszerzők - és ezért valószínűleg az istentiszteletbe végre aktívan bekapcsolódó emberek is - kedvelték a folyamatosan születő dallamokat, elég ok arra, hogy ápoljuk a hagyományainkat, és emlékezetünkben tartsuk ezeket a gyöngyszemeket. A komponisták öröksége pedig lehetőséget nyújt arra, hogy megismertessük a korok műfajait, hangszereit, kompozíciós technikáit. Hisszük, hogy egy Bach-zeneművel, esetleg egy Mendelssohn-szimfónia részletével vagy akár a legegyszerűbb koráldallammal a fiataloknak nemcsak a zenei ízlését műveljük, hanem a lelkét is ápoljuk. így igyekszünk az éledező kavicsokból élő köveket formálni. ■ Csernyik Balázs
