Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-13 / 41. szám
„Az, hogy ez az elit kör babérkoszorús filozófusnak tartja a genderideológus Judith Butiért, aki a férfi-női identitás eltörlésének politikai stratégiájával akarja aláásni a társadalmat, talán az új világrend rejtett célkitűzéseiről árulkodik.” „Európa Kasszandrája” !► 5. oldal „A törvénymódosítás ellen tiltakozva az AVM tagjai elmondták, hogy a csoport nem azért küzd, hogy minél többen éljenek az utcán vagy kunyhóban, hanem hogy a magyarországi lakhatási válságra valódi megoldások szülessenek.” A hajléktalanság kriminalizációja ellen !► 9. oldal „Gyülekezeteink jövője szempontjából nagyon fontos, hogy presbitereink tanuljanak.” Tisztség vagy szolgálat? 1^ 13. oldal Reformációi műhelymunka !► 3. oldal Evangélium színházi bemutatók !► 7. oldal A gyökerektől a gyümölcsökig !► 8. oldal „Ha kenyeret adsz az éhezőknek..!’ !► 9. oldal Interjú egy roma szakkollégistával !► 12. oldal Régi keret, eleven tartalom ^ 14. oldal Luther-mérföld „futólépésben” ► Az Északi Egyházkerület sportnapjáról tudósításunk a 4. oldalon Régi szolgálatban újult erővel Ökumenikus területi női találkozó Her nádnémetiben ► A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Női Bizottsága évről évre az Október a reformáció hónapja programsorozat keretében szervezi meg őszi regionális konferenciáját. Idén a Miskolctól alig húsz kilométerre fekvő Hernádnémeti református közössége adott otthont a rendezvénynek. Mintegy háromszáz asszony gyűlt össze október 5-én az ökumenikus területi női találkozóra, hogy közösen gondolkodjon a nap témájáról: Keresztény nő a családban. Ajándék ez a nap „Kegyelemből van üdvösségetek a hit által" (Ef2,8) Hernádnémeti község közel négyezer főt számláló lakosságának alig harminc százaléka tartozik protestáns felekezethez. A gyülekezet szolgálatának hitelességét bizonyítja mégis, hogy a falu egyetlen iskolája - az idei tanévtől kezdve - a református egyház irányítása alatt működik. A regionális női konferencia résztvevőit is ennek az oktatási intézménynek az Évszázados múltja van a várost kétszázhatvan éve újra benépesítő tirpák evangélikusok szeretetszolgálatának. A nagytemplom közelében, az Eötvös utcai épületben csak húsz idős asszonyt tudtak elhelyezni, így a megnövekedett igény arra indította ebédlőjében látták vendégül ebédre az itt tanító nevelők és diákjaik. Földesiné Kántor Mária, a házigazda református gyülekezet lelkipásztora harmincegy éve szolgál Hernádnémetiben. Szolgálatának érdekessége, hogy az előző tisztújításig az egyházközség presbitériumában egyetlen női tagot sem lehetett találni. A kérdésre, hogy miként történlehetőséget keressenek. Bozorády Zoltán körzeti parókus szervezésében indult az építkezés 1988-ban. A telek a város ajándéka volt, de sok intézmény, magánszemély, német és finn gyülekezetek hetett ez, a lelkésznő csak mosolyog. E vidéki közösségben bizony sokáig tartotta magát a felfogás, hogy a férfiak a presbitériumban, míg az asszonyok a nőszövetségben szolgálnak. így még érdekesebb, hogy immáron három évtizede Mária tölti be az egyházközség lelkipásztori tisztét. Tavaly aztán végleg „megtört a jég”, megválasztották a gyülekezet első női presbiterét is. A vendéglátó közösség „férfiassága” különös pikantériát adott ennek az október eleji női találkozónak. A padsorokban nem kis számban voltak jelen a helyi presbiterek, akik aztán imponáló készséggel szolgálták fel a frissítőket a kávészünetben... adományai is segítették az új, hatvanfős főépület létrejöttét. Átadása óta folyamatosan bővült a ház. 2005-re új konyha, étterem épült és az önmagukat már ellátni nem tudó idősek számára negyvenfős ápolóház létesült az 1,1 hektáros telken, ahol még egy kis tavacska is van, gyalogos híddal... Az idősek bentlakásos otthonában gondozási, ápolási és demensrészleg működik. Az étkeztetést a benüakásos gondozottakon túl mindazok igénybe vehetik, akik meleg ebédet igényelnek, ezenkívül házi segítségnyújtást is kínál az intézmény a rászorulóknak - mondta el lapunknak Bozorády Kriszta, az intézmény vezetője. 1^ Folytatás a 3. oldalon ■ SZEVERÉNYI JÁNOS A tizenhatodik alkalommal megrendezendő országos evangélizáció témája a kegyelem. Szükséges, hogy újra és újra halljuk az örömhírt Isten legnagyobb ajándékáról. Egy ilyen csendesnap alkalom arra is, hogy felkészült igehirdetők, előadók szolgálata által jobban megértsük és megtanuljuk, mit jelent kegyelemből élni a hétköznapokban, mit jelent Isten jósága, kegyelme a házasság, családtervezés, a magzathoz való viszony, a megtérés, a bűneinkkel való harc, a lelkigondozás összefüggésében. Ez utóbbi témák szeptember 12-én az idei országos evangélizáció szekcióbeszélgetésein kerülnek elő. Sokszor átéltük már, hogy Isten megáldja ezeket a Deák téri templomunkba szervezett találkozókat jelenlétével, teremtő és megújító igéjével. Isten szava „élő és ható”. Egyéni és közösségi életünknek nagy szüksége van rá. Elkerülhetetlen, hogy más egyházakhoz hasonlóan evangélikus közösségünk is keresse a megújulás útját, a „kitörési pontokat” - ahogyan erről püspöki cikket is olvashattunk hetilapunkban. Az Örökkévaló és a törékeny, esendő ember kapcsolatában igazán egy fontos kérdés van: találkozik-e életünk, szívünk a teremtő, isteni szóval? Az egyház születésénél fontos esemény volt az, amikor sok tévelygés, „kétfelé való sántikálás” után Mestere és Megváltója segítségével Péter megtért, újjászületett, és isteni erővel, hatalommal, megbízással hirdette az igét (evangelizált) Jeruzsálemben. Átment azon a metamorfózison, amelyet Jézus Nikodémusnak is felajánlott (Jn 3,1-21). Isten eszköze lett a misszióban. Azt mondta másoknak, amit előbb ő is elfogadott és megélt. Hallgatóinak szívét eltalálta a hirdetett, a Szentlélek által felforrósított üzenet. Meg is kérdezték a prédikátort: „Mit cselekedjünk?” Péter ezt válaszolta: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát'.’ (ApCsel 2,38) Igen, ez az isteni terv, akarat, szándék, stratégia, kitörés. Mondjunk rá mi is teljes szívvel igent és áment! Ezen lesz áldás és élet. Indiában egy évente tartott vallási jellegű rendezvényen az egyik istenség kedvéért ezrek szúrják át szájukat, nyelvüket, bőrüket tűkkel, kisebb lándzsákkal. Mindezt transzállapotban élik át, táncolva, kiabálva vagy révületben, üveges tekintettel. A nagy hőségben, teherrel hátukon megmásznak egy kétszázhetven fokú lépcsősort is. A milliós tömegben egymást lökdösik, többen elájulnak, a zenészek dobokkal és más hangszerekkel igyekeznek fokozni az eksztázist. Ahogy néztem mindezt az On the Spot című dokumentumműsorban, a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem: sajnálat a spirituálisán érzékeny, de az önmegváltás béklyójában szenvedő emberek iránt; a misszió fontossága, jelentősége; hála Krisztusért, a megváltásért, a kegyelemért. A keresztyénséget is megkísérti, ha nem is ilyen durva módon, az emberből kiinduló, életünket saját képességeinkkel, akaraterőnkkel rendezni akaró vallásosság. Összekeverve a megváltástörténet súlypontjait könnyen helyeződik az emberi tényezőre, lehetőségekre a hangsúly. Ha sokat imádkozol, ha megvallod a bűneidet, ha odaadod a szívedet, ha adakozol, ha megsanyargatod testedet... Akkor majd Isten könyörül rajtad, megsegít, meggyógyít, üdvözít. Ez nem evangélium, hanem erőlködő törvényvallás. Az a drámai ebben, hogy mindezeket valóban komolyan kell venni, hitéletünknek részei is - de nem ez a titka, nyitja, lényege a keresztyénségnek. Isten jósága, kegyelme, szeretete nélkül semmik vagyunk, esélyünk sincs életünk rendezésére, a bűntől, haláltól, ördög hatalmától való szabadulásra. Az evangéliumi, evangélikus hit lényege, hogy minden, amink van, ajándék. Kaptuk a teremtettséget, szeretteinket, a közösséget, bűneink bocsánatát, a megkötözöttségeinkből való szabadulást, az örök, teljes, boldog életet, üdvösséget. Mindezt azért, mert Isten jó, nagyon jó, mert öröme telik abban, ha az emberrel jót tehet. Ez mindennapjainkban óriási erőforrás lehet. Bármi történik is a világgal, egyházzal, az emberiséggel, szeretteimmel és velem, tudom, tudhatom, hogy nem eshetek ki Isten szeretetéből (Róm 8,38-39). Erre a legnagyobb bizonyíték a golgotái kereszt. Isten Fia saját döntése alapján vállalta bűneink büntetését. Fontos, hogy egyházunk missziós programjaira ne csak táplálkozni, fogyasztani menjünk. Természetesen az is elengedhetetíen, de aki megkóstolta az élő vizet, az nem tarthatja meg magának. A „bespájzolt” manna, mennyei kenyér megromlik. A samáriai asszony, miután megkapta Jézustól az örök élet vizét, azonnal vitte kortársait a Forráshoz. Tegyük ezt mi is, és ne csak évente a Deák téri templomban, hanem napról napra, ahogyan az Úr Lelke vezet. Legyen életünk minden napja ajándék! A szerző egyházunk országos missziói lelkésze !► Folytatás az 5. oldalon »AZ ÚR OTT VAN SZENT TEMPLOMÁBAN, CSENDESEDJÉK EL ELŐTTE AZ EGÉSZ VILÁG!« Húszéves az Emmaus ► Október első hétvégéjén ünnepelte a hét éve, 2006. advent első vasárnapjától önállósodott Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség a szeretetotthon huszadik születésnapját és a templom felszentelésének nyolcadik évfordulóját. A feleimben idézett vers (Hab 2,20) alapján igét hirdető D. Szebik Imre nyugalmazott püspök volt az, aki 1993. szeptember 23-án átadta rendeltetésének az új - akkor még hatvanfős, azóta százszemélyesre bővült - szeretetotthont, 2005. szeptember 17-én pedig ő szentelte fel a kétszáz ülőhelyes templomot is. A gyülekezeti hírlevél címlapján ez a felszólítás olvasható: „Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2) az egyházközség vezetőségét, hogy új
