Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-14 / 28. szám
Evangélikus Élet KULTÚRKÖRÖK 2013. július 14. ► 7 Huszárik - Csontváry(ja) ► A Duna Televízió csatornáin múlt vasárnap, majd másnap, július 8- án újra levetítették Huszárik Zoltán (1931-1981) Csontváry című alkotását, amelynek ajánlását örömmel fedeztem fel az Evangélikus Élet Vasárnaptól vasárnapig rovatában. Ez Huszárik második - és egyben utolsó - játékfilmje a Szindbád után. Előtte és közben azonban több kisfilmmel gazdagította kisszámú, ám értékeiben hatalmas életművét. Kisfilmjei - Elégia, Capriccio, Amerigo Tot, Tisztelet az öregasszonyoknak, A piacere... - valójában csak időtartamuk miatt „kisfilmek” értékeikben felérnek több nagyszerű játékfilmmel. A Balázs Béla-díjas és posztumusz Kossuth-díjas magyar filmrendező már életében a kortárs filmművészet legnagyobbjai közé emelkedett. Az élet szeretetét, érzékenységét a transzcendens világra otthonról hozta, özvegy édesanyjától, Mariska nénitől, a bibliaolvasó asszonytól, aki élete végéig vallását gyakorló, hűséges tagja volt a domonyi evangélikus gyülekezetnek. Fiát csaknem harminc évvel élte túl. Huszárik nem volt templomba járó ember. Nem azért, mert azokban az időkben nem volt ajánlatos templomba járni - ez őt nem érdekelte. Viszont nyilatkozataiban - ha tehette - idézett a Szentírásból. Volt, hogy más könyvek mellett Bibliát is ajándékozott barátainak... A Csontváry egyben Huszárik Zoltán utolsó munkája is. Bemutatója 1980- ban volt a Corvin moziban. A rendező magát a premiert is Latinovits Zoltán emlékének ajánlotta, mint ahogy a filmet is neki dedikálta egy barlangból felröppenni akaró galamb vízbe zuhanásával, vergődésével kezdődő képsoron. Csontváryt ugyanis a tervek szerint Latinovits játszotta volna - azonban a legendás színművész még a film előkészületi, motívumkeresési stádiumában, 1976-ban távozott közülünk váratlanul, megrázó módon. Huszárik pedig a - végül Ichak Find bolgár színész főszereplésével bemutatott - film után egy évvel halt meg szintén váratlanul, lakásában, egyedül, futballmeccs nézése közben, szívrohamban. (Bábolna című dokumentumfilmjének első forgatási napjára készült.) Hatalmas űrt hagyott maga után a magyar filmművészet nem jelentéktelen palettáján. # Ki # Huszárik Zoltán különös és nagyon érzékeny művész volt, elhivatott ember, akárcsak a kortársai által idehaza megmosolygott, különc festőzseni, Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919). Igen, a két teljesen különböző karakterű embert és művészt elhívásuk kötötte össze. Huszárik maga is mélyen átélte a művészi elhivatottság terhét. Ez késztette és ihlette arra, hogy (egyfajta „magyar művészsors” rokonításával is) filmet készítsen Csontváryról. Nem életrajzi filmet akart forgatni a festőről, ettől irtózott, és tudatosan tett is azért, hogy filmje ne az legyen. A mű elkészülte után egy vele készült interjúban így vallott: „Meg kell, hogy mondjam: gerincroppantó, az ember egész idegrendszerét próbára tevő munkával kellett újból szembenézni. »A lángész azt csinálja meg, amit akar, a tehetség azt, amit tud, a középszerű művész azt, amire éppen szükség van« - írta egy régi baskír költő. A Csontváryfilm esetében természetes volt, hogy a lángész nyomvonalán kell elindulni, elrugaszkodni a földtől, eljutni a kozmoszig, ahol is a tűz, a víz, az energia szemszögéből méretik meg az ember. Degas mondta: »Festeni könnyű annak, aki nem tud«, s ezt csak azért idézem, mert Csontváry is húsz évet szabott meg önmagának, hogy a teljességig eljusson. Nos, némi öniróniával azt kell mondanom, hogy ez a film alkotógárdájára is vonatkozik (forgatókönyv: Császár István, Dohai Péter; operatőr: Jankura Péter): elég régen rugaszkodtunk neki ennek a nagyszabású feladatnak. (...) A film két szálon bonyolódik. Egyfelől követi Z., a Csontváryt játszó színész sorsvonalát, aki olyan kényszerhelyzetbe kerül, hogy a ráháruló, megoldhatatlannak tetsző művészi feladat miatt deviánssá lesz, szétzúz minden kapcsolatot maga körül, majd teljesen feloldódik Csontváry eidoszában... Ide egy Rilke-sor kívánkozik, mintegy a Csontváryfilm politikumát is jelezve: »Változtasd meg életed« - mert azt akarják, hogy ne változtasd meg. Másfelől követi a film Csontvárynak, a festőnek az útját, amely profetikus megjelenése révén azonos a küldetéssel. »Ihletettség, akaraterő a szárnyaim« - mondja Csontváry, s repül is a Napig, míg Z., a színész szárnyaszegetten hull alá, hogy Csontváryként még megérje halálát, egy ország pusztulását...” így vallott tehát Huszárik az elkészült filmről 1979-ben Zsugán István filmkritikusnak a Filmvilág című lapban. Mint első asszisztense, rendezői munkatársa a Csontváry című filmnek (korábban Huszárik két kisfilmjének, a Tisztelet az öregasszonyoknak és az A piacere... címűnek), közelről lehettem tanúja „Z.” azaz Huszárik Zoltán küzdelmeinek, művészi, magánéleti vergődéseinek, „alázuhanásainak" hallatlan erőfeszítéseinek küldetése betöltésére. Mint mesteremtől, barátomtól tanulhattam rendkívüli irodalmi, képzőművészeti műveltségéből (ő maga képzőművész is volt), érzékenységéből, ízléséből, stílusérzékenységéből, igyekezve ott és úgy segíteni őt, ahogy szerény képességeim engedték. Gyakran megfordultunk szülőfalujában, a Galga-völgyi Domonyban, nemegyszer együtt mentünk meglátogatni édesanyját, aki mindig hazavárta „tékozló” fiát. Nagy öröm, amikor valahol Huszárik-filmet vetítenek. Nem szabad, hogy neve, művészete feledésbe merüljön, mint ahogyan ez itthon Csontváry Kosztka Tivadarral megtörtént, majdnem egy emberöltőnyi időre. Többek között ezért jött létre a végre hivatalosan bejegyzett Huszárik Zoltán Alapítvány is. A filmrendező lánya, Huszárik Kata és Kata édesanyja, Nagy Anna színművészek két évvel ezelőtt indultak el az alapítványalapítás göröngyös útján. Velük együtt az alapítványnak tizenhat alapítója van: Sára Sándor, Ágh Isván, Pozsgay Imre, Berecz András, Koltai Lajos, Kő Pál, Lencsó László, Mohi Sándor, Megyeri József, Ozorai András, Vidnyánszky Attila, továbbá Domony Község Önkormányzata. A kuratórium felállításával (tagjai: Major Edit, Oross Imre, Schdffer Erzsébet, Ecker János) végre elindulhat a munka. A cél: Huszárik Zoltán szellemiségének, munkáinak, film- és képzőművészeti alkotásainak megőrzése, terjesztése, szülőotthonának emlék- és alkotóházzá alakítása, valamint fiatalok bevonása (határon túlról is) az ő szellemi-kulturális örökségébe. Még sok más tevékenység lehetősége is benne foglaltatik a Huszárik Alapítvány alapító okiratában, ezeket azonban e helyütt nem áll módomban tételesen felsorolni. Itt van helye és ideje azonban hálás köszönetét mondani a domonyi evangélikus lelkésznek, Sághy Balázs nagytiszteletű úrnak, aki már eddig is sok önzetlen segítséggel támogatta a Huszárik Alapítvány tevékenységét, s tudjuk, bizton számíthatunk rá a jövőben is. Domony Község Önkormányzata (polgármester: Tantó Csaba) szobrot állíttat a falu híres szülöttének emlékére, kultúrotthona pedig Huszárik Zoltán nevét veszi fel. A bronzportrét Monori Sebestyén szobrászművész készíti. Nagy várakozással nézünk elébe az október 13-ára, Huszárik halálának évfordulójára tervezett szobor- és kultúrházavató ünnepségnek, melynek megrendezésében természetesen a Huszárik Zoltán Alapítvány is aktívan részt vesz. ■ Mátis Lilla filmrendező, a Huszárik Zoltán Alapítvány kuratóriumának elnöke Özvegy Huszárik Józsefné - Huszárik Zoltán édesanyja Installáció a Huszárik-emlékesten
