Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-06 / 40. szám
Evangélikus Élet élő víz 2013. október 6. *• 11 A hónap igéje „A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten* (Zsid 13,16) Húzd ki magadat, testvérem! Te már nagy áldozatot hoztál barátaidért, jó ügyekért és Isten országáért is... Valóban így van? Ha áldozat volt, valami nincs rendjén. Ha nehéz volt, nem szívesen tetted, vagy sokba került neked, akkor szolgáló életed nincs igazán rendjén. Mert ha szívből teszel valamit egy jó ügyért, lelkesen az Isten dolgaiért, akkor ott nagyobb az öröm, mint az áldozat. Az áldozathozatal nehézségét elnyomja az az öröm, jó érzés, hogy Isten belevont az ő nagy és szép ügyébe. És már nem is áldozat, hanem kiváltság az, amit tehettél. Ilyen áldozatokban gyönyörködik Istenünk. Amelyek nem is áldozatok a szívünk mélyén. Ha nem külsőleg adsz csupán valamit, hanem a szívedből fakad a cselekvés. Szeretettől buzgó szívedből árad a jó, és a cselekvés már csupán hálaáldozat. Mert Istentől kaptál mindent, és csak abból adsz vissza valamit másoknak. A jótékonyság azt jelenti, hogy valamit teszek szeretetből a másikért; az adakozás pedig azt, hogy valamit, netán pénzt adok a rászorulónak. A kettő kiegészíti egymást. Például nem lehet pénzzel megfizetni, ha valaki egyedül van, és rászorul egy beszélgetésre. Nem lehet megfizetni a templomkert takarítását azzal, hogy napszámot adok valakinek. A saját cselekedetem, a beszélgetés a többiekkel, a templom még inkább való megszeretése a helyszínhez kötődik. A közösség a közös feladat és munka által épül leginkább. És kétkezi munkánk eredményét látva mennyivel kedvesebb lesz a templom épülete is! Van, aki talán azért nem érzi magát otthon a templomban, mert még nem tett érte semmit. „Csak” eljött, beült a padba, és várta, hogy mit kap. Az adakozás sem csak azt jelenti, hogy valamennyi pénzt adok egy jó ügyre. A bibliai özvegyasszony a két egyfilléresét dobta a perselybe. Tehát a felét megtarthatta volna. De ő minden vagyonát a perselybe tette. Mert hálás volt az őt addig megtartó Istennek, és bízott benne. Abban, hogy ezután is meg fogja segíteni. A megspórolt pénzt is el lehet veszíteni. Jön egy infláció vagy gazdasági válság, és a házad máris veszít az értékéből. Jön egy betegség, és a gyógyítás minden összespórolt pénzt elvisz. Jön a végső elszámolás, Isten elé állás, Megújult a budagyöngyei kápolna n, 1II1III1IWI— A nyár folyamán - festés és a nyílászárók javítása után - megújult a Budavári Evangélikus Egyházközséghez tartozó budagyöngyei kápolna. Utolsó mozzanatként helyére került az addig csak ideiglenesen falra akasztott gobelin is, amelyen a magvető példázatának egy mondata olvasható: „És terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit” (Mt 13,23b; Károli-fordítás). A falikárpitot Martos Katalin textilművész, a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépiskola tanára készítette immáron tizenhét éve, és ajándékozta egykoron a közösségnek. A mostantól lényegében oltárképként is szolgáló művet Fabiny Tamás püspök (képünkön) áldotta meg a szeptember 29-i istentisztelet keretében. Ugyancsak ekkor vette először használatba a gyülekezet azt a kerámia úrvacsorái készletet, amelyet az egyházkerület idén tavasszal az iowai (amerikai) evangélikus testvérektől kapott. ■ Horváth-Hegyi Áron felvétele „Tükör által...” VII. országos papnétalálkozó Szép csokorban, könnyedén, csillogva csodaszép, keretezett és egyszerű, keret nélküli tükrök lógtak a nagyteremben. S ott ülve azon gondolkodtam, melyikbe néznék bele közelről szívesen — a cikornyás, kovácsoltvas keretűt választottam magamban, mert abban „jobban érzem magam”. Bár igaz, hogy mindegyikből ugyanaz az ember, ugyanaz az arc nézne vissza. Akkor meg minek válogatok...?! Még elevenen él bennem a hétvége, hisz néhány órája érkeztem haza. A Balatonszárszón szeptember 27- 29. között megrendezett hetedik országos papnétalálkozón közel ötven sorstársammal együtt tölthettem szokásos töltekezős napjainkat. Számomra mindig nagy élmény az ottlét, hisz a mindennapokból kiszakadva a kapkodós megérkezés után egyre inkább belelassulunk, belesimulunk ebbe a felejthetetlen két napba. Idén magunkra, magunkba néztünk: „Tükör által..” A számomra remek felütést adó első esti kerekasztal-beszélgetés (három gyakorló, vérbeli papnéval) végigkísérte az egész hétvégét, és innen csak egyre több élménnyel gazdagodtam. Körbejártuk a papnélét kérdéseit, örömeit, nehézségeit, dilemmáit. Néztünk magunkba, a mellettünk ülőre, a távolban hagyott szeretteinkre. Figyeltünk egymásra, mert valamilyen szinten mindenki tükröt tartott elénk - sikeres-boldog életével, küszködéseivel, krízishelyzeteivel, találékonyságával. A szombat délelőtti, forgószínpadszerűen megoldott csoportbeszélgetések pedig jó értelemben bolygatták meg gondolatainkat, érzéseinket. Remélem, erre mindenki sokáig és szívesen emlékszik vissza, merít belőle. Az áhítatok, a vasárnapi istentisztelet is a tükrök fényében teltek - csak sokkal világosabban és talán kevésbé homályosan, de mindenképpen reménytelibben gondolhattunk életünkre. „Aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgy, hogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete” (Jak 1,25) Sok időnk maradt a sorstársi beszélgetésekre, esti csacsogásra, táncházra, egy kis művelődésre a József Attila-emlékházban, tükörkészítésre, jótékonysági vásárra, belefeledkezésre a Balaton sima víztükrébe. Ez így volt kerek. Nagyon kerek. H Czöndörné Horváth E$ízt,ÉR, és - ahogy mondják - a halotti ingnek nincs zsebe: semmit sem vihetsz magaddal, semmivel sem segítheted meg magadat. Csak egyvalaki állhat melletted: az Úr Jézus, a te Megváltód. Ezért őt hívd be az életedbe, és marasztald ott. És ha ő ott van, akkor van kitől segítséget kérni, van kinek az oltalma alá helyezni magadat, és van kiben bízni. Ő az életét adta oda érted, hát te is add kezébe az életedet, terveidet, pénzedet, képességeidet, idődet. Majd ő jól beoszt neked mindent, jól elrendezi útjaidat. Az ő áldozatából tudsz áldozatérzés nélküli áldozatot hozni. Templomainkban sokfelé van oltár. Ez más, mint némely nagy egyháznál. Ez jelképes hálaoltár. Hálaáldozatunkat visszük imádságban az Úr elé. Azt fejezi ki, hogy odaszánjuk magunkat őneki, teljes szívből. Ezenkívül jelképesen Istenünk jelenlétét is kifejezi: „Itt az Isten köztünk.” (EÉ 280) így folytatódik: „Jertek őt imádni, / Hódolattal elé állni! Szent a jelenléte. / Minden csendre térve, / Őelőtte hulljon térdre! (...) Jöjj, lakozzál bennem, / Hadd legyen már itt lenn / Templomoddá szívem-lelkem!” A jelképes oltár is figyelmeztet: Csak egy áldozat van, az értünk vérét kiontó Úr Jézus Krisztusé. Csak egyféle jótékonyság és valódi adakozás van: amely abból a szívből fakad, melyben Jézus vett lakozást. Ez az áldozatos magatartás, amely magát nem kímélő, a nehezet is szívesen megcselekvő odaszánást jelent. ■ Széll Bulcsú SEMPER REFORMANDA „Mindezekből jegyezzük meg a következő tanítást: könyörögnünk kell, hogy a gonosz ne vegyen erőt rajtunk, és amennyire csak tudunk, őrizkednünk kell tőle. Ha az Isten hozza ránk a bajt, akkor elővigyázatosságunk sem fog rajtunk segíteni. Ki-ki nyugodjék bele: ha kötelezettsége van, és a halálos veszedelem idején a lakóhelyén kell maradnia, hogy a felebarátját szolgálja, akkor bízza magát Istenre, és mondja: »Uram, kezedben vagyok, te engem ide kötöttél, legyen meg a te akaratod. Én a te szegény teremtményed vagyok. Elveheted vagy megtarthatod az életemet éppúgy, mintha tűzhöz, vízhez, szomjúsághoz vagy más veszélyhez lennék hozzákötve.« Ha viszont szabad, és elmenekülhet, akkor is bízza magát Istenre, és mondja: »Uram Istenem, gyenge vagyok és félek, ezért menekülök a baj elől, és annyi mindent teszek ellene, amennyit csak tudok, hogy megőrizzem magam. Ennek ellenére a te kezedben vagyok; ebben és minden nyomorúságban, amelyben csak részem van, legyen meg a te akaratod.« A menekülés ugyanis magában semmit sem segít, mert mindenütt csak gonoszság és veszély leselkedik, hiszen az ördög nem pihen és nem alszik, mert ő kezdettől fogva gyilkos, és mindig csak azt lesi, hol gyilkolhat, és hol okozhat szerencsétlenséget.” M Luther Márton: Elmenekülhetünk-e a halál elől? (Kovács Áron fordítása) HETI ÚTRAVALÓ „Mindenki várakozva néz rád, Uram, és te idejében adsz nekik eledelt” (Zsolt 145,15) Szentháromság ünnepe után a 19. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az ---------Úristen gondviselő munkájáért hálaadásra hívnak, és felszólítják az ő gyermekeit, járjunk elhívásunkhoz méltóan a munkában. Jézus Urunk beteljesíti Atyja akaratát e világban: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom” (Jn 5,17) „Noha Isten munka nélkül semmit sem ad, mégis az Isten áldása tartja el az embert, ha úgy látszik is, hogy a tulajdon munkája táplálja” - tanítja dr. Luther. „Jó az Úr, örökké tart az ő kegyelme és hűsége nemzedékről nemzedékre.” (Zsolt 100,5; LK) „Jóságod az év koronája, bőség fakad ösvényeiden.” (GyLK 717) Aratási hálaadó ünnepünkön Jézus figyelmeztet: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg (Lk 12,15) És a bolond gazdag példájával érzékelteti, Isten szerint gazdaggá úgy lesz az ember, ha a földi vagyonát másokkal is megosztja. Az adakozás áldása: „a jókedvű adakozót szereti az Isten”; s neki „van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek (...) Hála legyen az Istennek kimondhatatlan ajándékáért!” (2Kor 9,7.8.15) Jézus földi munkája a keresztig ez volt: tanított, hirdette az evangéliumot, gyógyított (lásd Mt 4,23)- Kérhetjük: „Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek’.’ (Jer 17,14) A vak Bartimeus kitartóan kiáltott Jézushoz, kérte, hogy újra lásson. Ő így szólt hozzá: „Menj el, a hited megtartott téged’.’ (Mk 10,52) S a koldus megnyílt testi-lelki szemmel követte gyógyítóját. A leprás is hittel kérte: „Uram, ha akarod, megtudsz tisztítani engem!' Jézus megérintette, és kimondta: „Akarom, tisztulj meg!” (Lk 5,12.13) Isten félelme és megelégedés tölti be a keresztyének szívét földi életük végéig, mert az Úr Jézus az élet kenyereként táplál minket az örök életre. „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedigvisszatér Istenhez, aki adta’.’ (Préd 12,7) Jézus kettesével küldte ki tanítványait, hogy folytassák munkáját, azok „pedig elindultak, és hirdették az embereknek, hogy térjenek meg; sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak”. (Mk 6,12-13) A sátán földi munkája kezdetén s végén meg akarta akadályozni küldetése teljesítésében az Úr Jézust: „Ha Isten Fia vagy...” (Mt 4,3.6); keresztje alatt káromolták, ezt mondták: „...mentsd meg magadat, halsten Fia vagy, és szállj le a keresztről!” (Mt 27,40) Pál meggyógyított egy sánta embert Lisztrában: „Állj a lábaidra egyenesen!” A bálványimádás és áldozati kultusz ellen is szót emeltek ott az apostolok: „.. .azt az evangéliumot hirdetjük nektek, hogy ezekből a hiábavaló dolgokból térjetek meg az élő Istenhez. O jótevőtök volt...; bőven adott nektek eledelt és szívbéli örömet!1 (ApCsel 14,10.15.17) Ezért mi is „Járuljunk buzgó háladással / Az aratásnak Urához, / Ki megvidít gazdag £l(14ssaj, / 5 erőf nyújt minden munkához...” (EÉ 491,1) V.V ' W V ‘ ................. ■ Garai András
