Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-06 / 40. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2013. október 6. » 9 Hí ) országos találkozója 2013 több eredeti verssor is született. Sőt egy kifordított, hét Hófehérkével és egy törpével operáló mesejáték is, melynek búcsúmondata a „zárul az evangélikusok mókatára” mondat volt. (Persze az csak vasárnap délután zárult.) Varga Zoltán letolja szemüvegét, hogy jobban halljon listája - közöttük Ittzés Szilviával, a fasori gimnázium angoltanárával - nem csak lágy melódiákkal készült. Elringatták ugyan a közönséget Brahms jól ismert altatójával, de utána könyörtelenül föl is ébresztették Szelényi István Tikiak címet viselő zongoradarabjával. Ehhez spontán performanszszal járult hozzá az egyik tanárnő: a zene ütemére egy ébresztőórát táncoltatott meg, majd helyezett a zongora tetejére a közönség nagy derültségére. A fináléban nagy ovációtól kísérve a Mézga család zenéjét játszották el a már nem épp komoly zenészek. Mézgáék után Maciék következtek, akik jól ismert új énekekkel és Pintér Béla Táncol a menny című dalával a közönséget is táncba hívták. Csöndzsákolók A legcsöndesebb a Varga Zoltán, a Kossuth rádió munkatársa és a helyi szavalóverseny állandó zsűrielnöke által vezetett költői szekció volt. A „lírai alkatok” a földszinti csendes szobában kaptak helyet időtlenebb elmélkedésre, például arra a világirodalomban már néhányszor föltett kérdésre keresve a választ, hogy a versek által lehet-e jobb a világ. A magyar nyelv egyediségére, a fordítás nehézségeire, a kultúra kincseire irányította a tanulók figyelmét az egyik hallgató szerint „álomba ringatóan kellemes” hangú tanár úr, akinek vigyázó szemeitől kísérve Töri és cipótörés Ellenben kinyitotta kapuit a Szántó Kovács János Múzeum, ahol Erostyák Zoltán muzeológus, tanár tartott rendhagyó történelemórát a diákoknak. A régészetben mélyfúró „kőkorszaki szaki” rávilágított arra, hogy a bronzkor tulajdonképpen nincs is olyan messze tőlünk, elvégre ugyanazok az utak járhatók ma is a térségben, mint akkor. Tulajdonképpen az emberek sem változtak azóta, ugyanúgy gyűlöltek, szerettek, irigykedtek, mint ma... Kézzel foghatóan került terítékre a bogrács, az üst és a fazék története (az előadó középső képünkön). De nemcsak a vásárnapokkal vagy a guanóelmélettel kapcsolatos érdekes adalékok hangoztak el, hanem bizony az üstből alvilágba járó Hétszűnyű Kapanyányimonyók is színre lépett... A múzeumpedagógiai szekció segítői voltak még a cipódagasztó Józó Tamásné, Katinka múzeumpedagógus és Tóth Judit tanítónő. A gálán a hatalmasra dagadt cipók mögül alig látszott ki a gyerekek feje... A régészeti feltárásokhoz hasonló mélyfúrást végeztek magukban a pszichodrámacsoport résztvevői Pesics Zsuzsanna pszichológus vezetésével, aki a tettek embere. Kifejezetten konfliktuskereső. A pszichodrámát kutatók véleménye szerint ugyanis a konfliktusokat, a társas viselkedési reakciókat tudatosítva fejlődhet leginkább az egyén. A csapat tagjai tehát órákon keresztül csak veszekedtek. ■ Kinyik Anita Erostyák Zoltán muzeológus, tanár, fotográfus és ökölvívóedző (!) Balog Eszter iskolalelkész három igen elevennek mondható csemetéje mostanra már minden bizonnyal városképi elemnek számít Orosházán. Nem volt ez másképp az EGOT-on sem, hol az egyik, hol a másik szaladt bele a képbe, számtalan fotón ott vigyorognak a gimnazisták EGOT-mappáiban is. Ördög Endre igazgató lelkész - aki ellenben két angyali kislányával érkezett - a gálát megelőző udvari pörköltköltés közben az épp zenélő Szélrózsa Band előtt rohangáló gyermekekre pillantva meg is jegyezte: „Mindig a papgyerekek randalíroznak’.’ A főtéren léggömberegetéssel búcsúztak a 2013-as EGOT-tól A „béke követei” is megtették a magukét a találkozón. Az EGOT megnyitóján Gáncs Péter elnök-püspök tartott áhítatot az idei tanév igéje (íjn 4,8) alapján: „... mert Isten szeretet’.’ A főnévből elvéve és hozzáadva is cselekvő ige lesz: Isten szeretett és szeret. Szeretete körbeölel bennünket. Az EGOT vendégeit arra buzdította a püspök: éljék át a csodát, és kapcsolódjanak be Isten szeretetének éltető vérkeringésébe! Habár nem egyházi méltóság, mégis fontos dologra világított rá Orosháza polgármestere, dr. Dancsó József, aki továbbfűzve a püspöki gondolamenetet a „szeretett” befejezett melléknévi igenevet hozta be a hallgatóság intellektuális terébe, értve ezt elsősorban a befogadó városra, Orosházára, ahol biztosan minden vendég „szeretett” lesz... Balog Eszter iskolalelkész kapta a könnyűnek bajosan mondható feladatot, hogy a szombat esti gála után lecsendesítse a felajzott gimnazistákat. Az egykori fasori diák Mt 5,13-at helyezte a hallgatóság szívére: „Ti vagytok a föld sója’.’ Kitartó közösségépítésre bátorított, legyen szó a családról, osztályról, gyülekezetről vagy magáról az egyházról. A találkozót lezáró úrvacsorás istentiszteleten is Balog Eszter prédikált, az idei EGOT mottóját vizsgálta meg közelebbről az események tükrében: „...viseljétek el egymást szeretettel..!’ (Ef 4,2) Arról beszélt, hogy a közösségépítés benső döntés eredménye. Ahhoz, hogy be tudjunk kapcsolódni, fel kell adnunk azt a gondolatot, hogy mások majd elvégzik helyettünk a feladatot - állította. Az embernek először saját kincseit kell felismernie, amelyeket aztán be tud adni a közösbe. Ha kevésnek vagy kicsinek tűnik is az a kincs, tudnunk kell, minden nagy dolog először egészen kicsiben mutatkozik meg. Mindenkire egytől egyig szükség van. Igehirdetését egy olyan imával zárta, amelyet mindennap elmondhatnánk: „Uram, ébreszd egyházadat, és kezdd rajtam! Uram, építsd gyülekezetedet, és kezdd velem! Uram, békességed örömhírét juttasd el mindenütt a földön, és kezdd nálam! Uram, gyújtsd meg szereteted tüzét minden szívben, és kezdd bennem!” (AzEf4,2 igehely útmutatását a tudósító a budapesti gimnazistákkal közösen megtett háromórás úton igyekezhetett gyakorlatba ültetni...) ■ - KANYIKA -A komolyzenei szekcióban jobb szélen e sorok írója „Klassz hely lehet az az Orosháza!” - mondták otthon a gyermekeim, mikor végre hazaértem vasárnap este. Péntek reggel láttam őket legutóbb, az otthoni hétvége egész jól lezajlott anyai ellátásom nélkül - persze túl gyakran ne csináljak ilyet, hogy lecserélem őket tíz fasori gyerekre. Kicsit sértő rájuk nézve, hogy őhelyettük inkább amazokat kísérgettem a szállásról ki-be, amazokat hallgattam a nap végén, amazokkal fedeztem fel a nekünk távoli tájat. Kicsit bántó, de végül jól jártak, mehetek máskor is! Menjek, és legközelebb is hozzak egy nagy, kerek, cifra fonású és főleg finom kalácsot! Honnan a kalács? Ahonnan az összes többi, szívet melengető jó élmény: az orosháziak kedves vendégszeretetéből. Ahogy örültek minden egyes tanárnak, iskolának; ahogy kigondolták a sok lehetőséget, hogy mindenki olyan programot találjon magának, amelyet élvezni is fog; ahogy a legfinomabbakat kaptuk reggel, délben, este; ahogy megnyíltak a kapuk városszerte mindenütt: zeneiskolában, múzeumban, művészetek házában, a sajtóban; és végül ahogy minden résztvevő tarisznyájába került egy nagy, kerek kalács - ennek mind mi voltunk a nyertesei. Elmentünk, elhoztuk a kalácsot és vele együtt egy falat orosházi szeretetet. Köszönet érte! ■ Ittzés Szilvia Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium
