Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-10-06 / 40. szám
8 « 2013. október 6. PANORÁMA Evangélikus Élet Fehér Borbála, a vendéglátó intézmény igazgatója haranglábépítésre (az EGOT jelképe) szólította a gimnazistákat Elöl pörköltözés, hátul jobbra a Szélrózsa Band pakol A szélrózsa minden irányából, tizenhat evangélikus gimnáziumból érkeztek az EGOT-ra Aszód, Békéscsaba, Bonyhád, Budapest, Győr, Kiskőrös, Kőszeg Mezőberény, Miskolc, Nyíregyháza, Orosháza, Sopron, Szarvas diákjai „Még azt mondják. ..’’-a néptáncszekció produkciója Ravaszné Horváth Marianna irányításával. Képünk előterében az MEE oktatási osztályát képviselő Rozs-Nagy Szilvia bújik elő a zöld ág alól A pszichodrámacsoport egyik akciója Evangélikus gimnáziumc ► Az idei EGOT-ról (evangélikusgimnáziumok országos találkozója) tudósítani „lerágott csont” hisz a résztvevők egy része maga is azon fáradozott, hogy a szeptember 28-án - a háromnapos találkozó második napján - kézzel, lábbal, ecsettel, objektívvei vagy szubjektiven alkotó csoportok jellegzetes, jeles pillanatait megörökítse. A helyszínen, az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnáziumban buzgó alkalmi tudósítók és fotóriporterek jártak terepről terepre, teremről teremre. Ha az oroscafe.hu oldalon folyamatosan megjelenő rövidebb lélegzetű bejegyzések helyesírási hibáitól elvonatkoztatunk, bizakodón azt mondhatjuk: bizonyára lesz utánpótlása a hetilapunkat készítő csapatnak is! A hivatalos-lineáris tudósítói attitűdöt - engedelmükkel - ezúttal elhagyjuk, az evangélikus gimnáziumok országos találkozója (EGOT) ugyanis nem a formalitások terepe. Diákbarát fesztiválról pedig csak diákbarát módon érdemes szólni. Figyelő szemek Orosháza felett Az újságírás-workshopra összeállt tizenöt fős gárda lehetőséget kapott arra, hogy az Orosházi Élet című hetilap on-line felületén, az OrosCafé című, helyi eseményekre koncentráló honlapon publikáljon. A lelkes csapat tovább osztódott: volt, aki hírszerkesztéssel, volt, aki interjúzással vagy riportkészítéssel töltötte az idejét. A bázisgép mögött (az új épület földszinti termében) mindig ült valaki, ilyen módon az oldal folyamatos bővülését követve olybá tűnt, mintha az iskolai eseményekről egy mindent látó szem tudósítana. A gép mögött ülő rejtélyes alakok egyike magát az újságíró-workshopban történő munkát is rögzítette. Ez időnként igen humoros hatást keltett, például a következő bejegyzésben: „A médiaszekció terme újra üres. Az újságíró-palánták újra terepen, kivéve az az egy, áld éppen ír. Valaki éles forgatáson van Gyopárosfürdőn, mások Deák Lászlóval, az iskola volt lelkészével készítenek interjút, Anita és Ági pedig a híradós anyagot vágja elő, míg Gergő éppen forró csokit iszik.” Talán ez a közvetlen „gergőzés” az EGOT lényege. Mi magunk készítjük, mi mutatjuk meg: mi ezek vagyunk. A kétévente mindig más evangélikus oktatási intézményben megrendezett EGOT amellett, hogy életre szóló élményt ad a diákoknak, önismereti tréning is és - nem utolsósorban - identitáserősítő program, ahogy erre a péntek esti áhítaton Lázár Zsolt is rávilágított. A Nyugat-békési Egyházmegye esperese, aki a debreceni „refiben” töltötte gimnáziumi éveit, egy chicagói emlékét osztotta meg a türelmetlen hallgatósággal. Csupán hét órája tartózkodott a városban mint ösztöndíjas teológus, amikor egy amerikai házaspár pártfogásába vette, és végigvezette őt a nevezetes helyszíneken. Mikor meghallották, hogy magyar, csak úgy lelkendeztek az Államokban élő és éppen Chicagóban „atommagot hasító” a Fasorban végzett tudósokról, „Eugene Wignerről” és „Edward Tellerről”. „Büszkén járj iskoládba!” - buzdította a már jobbára EGOT-os egyenpólóban feszítő fiatalokat a lelkész. Üveg, lencse, szegek Orosháza főterén egy óriási, üvegből készült, éjjel kivilágított körtefa áll. 1744-ben a Zombáról érkező ősöket ugyanis - a monda szerint - egy magas, terebélyes körtefa várta. Ennek emlékére emelték az alterna- tív üvegtömböket. Az uniós pénzekből újjávarázsolt, kicsiny vízesésekkel keretezett főteret - melynek minden útja a körtefának fut - 2010-ben adták át. Gyermekeknek, időseknek egyaránt paradicsomi a körtebirodalom. Az EGOT élelmes lesifotósai el-elcsíptek itt is egy-egy mulatságos pillanatot, s ezeket aztán a szombat esti gálán nagy derültség kísérte - Orosháza spontánul megörökített macskáit éppúgy, mint a gépét éppen nyelvkificcentve igazgató másik fotósról készült képet. A fotószakkört az Evangélikus Élet egykori fotósa, az EGOT-on újra „hivatalba lépő” Bottá Dénes tartotta. Meghatottan vette tudomásul, hogy a már ifjan kattintgatok ugyanazokat a köröket teszik meg, mint egykor ő maga: meglesik a piac eleven világát, lekapják a dús termést igazgató fejkendős néniket, vagy akár csatornába másznak egy jó szögért... Ecsettel pepecselők A kézműveskedésben utazók két csapat és technika közül is választhattak. Az akvarellel dolgozókat Pribék Endre festőművész irányította, vagy inkább biztatta, hisz „festői” lényétől a túl éles kontúrok messze állnak, a szabad művészetre esküszik. A tanár úr szerint nem szégyen a másolás, ezért nagy adag kész akvarellel érkezett. Első gyakorlatként a csapatban mindenki választott valamit - leggyakrabban csendéletet vagy portrét -, azt próbálta minél hívebben visszaadni. Aztán szabadabban szárnyalhatott a festői képzelet a tanár úr elmondása szerint „nagyon kedves” délután folyamán... Határozottabb koncepcióval érkezett a textilfestő Celuskáné Csepregi Alicia és Kaczkó Rita, akik az ókori Egyiptom világában merültek el, megmunkálás előtt viaszba merítve a textildarabokat. Elmondásuk alapján - és a végeredményt elnézve - a több lépésből álló technika elsajátítása nem tűnt ördöngösségnek a diákok számára. A gálán Kleopátra is megjelent a kort idéző ruhában, Kleopátra-hajjal. A vetítőn a csapat beszámolóját hallgatva róla készült fotómontázsokat láthatott a közönség, például ahogy a Kheopsz-piramis őrzőjével csókot vált... Fülsüketítők A zenebarátok három szekció közül is válogathattak a rendezvényen. Várták őket Kőszegi-Németh József és Lestyán Mihályné (Anikó) zenetanárok - a tanár úr „kórus”, a tanárnő „komolyzene” címszó alatt -, továbbá a keresztény könnyűzene krémje Huszák Zsolt „Maci” vezetésével és a helyi Credo zenekar közreműködésével. Nehéz a gálán fölcsendült három produkciót összehasonlítani, de talán nincs is rá szükség. Mindegyik mást adott. Kőszegi tanár úrék kórusa - a péntek este föllépő Kiskőrösi Gospel Sasokkal konkuráló Orosházi Sólymok - valóban úgy zengett, mintha tagjai évek óta együtt énekelnének. A hitelesen hallelujázók színpadi mozgással fokozták a közönség örömét, és nem tettek másként másnap, a templomi szolgálat során sem, behozva a szakrális térbe is az EGOT fiatalos lendületét. Lestyán Mihályné és három fuvo-
