Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-14 / 28. szám
KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet 6 •* 2013.’ július 14. A megmozdult szótár Kiállítás Weöres Sándor születésének századik évfordulója alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeumban Klasszikus íróink, költőink műveit, életét a teljesség igényével mutatja be a Petőfi Irodalmi Múzeum. Különösen érdekes a százévesek sorozata: Hamvas Béla, Radnóti Miklós, Ottlik Géza, Örkény István... Szinte mindig valami új és érdekes fogadja a látogatót: ritka könyvek, kopott kéziratok, soha nem publikált fotók. Ebben az évben Weöres Sándort (1913-1989) ünnepeljük, aki tündérköltő volt, pannon varázsló. Örök gyermek, budai buddhista, akinek elfért tenyerén a mindenség. Alakváltozásait csodáltuk leginkább, ahogy átlépett évezredeket. Talán senki nem érezte úgy a magyar nyelvet, mint ő, ezért tudta megálmodott verseihez hajlítani, mindent megénekelni szívverésütemű soraival. A Petőfi Irodalmi Múzeum A megmozdult szótár című kiállítását június 19-én Kemény István költő nyitotta meg. Régi találkozásait idézte Weöressel, szerénységét és mindentudását. A múlt század Arany Jánosának nevezte, a világirodalom nagy költőjének. Kedves verséből, a Toccátából olvasott föl: „Amikor még / ember se volt, / páfrány-bokor / félém hajolt, // apónak hívott / a bokor. / Mikor születtem? / Semmikor. // Két jó marék port / könnyedén / a teremtésből / hoztam én / kóválygó senki, / a nevem / Majtréja, Ámor, / Szerelem, // ős-kezdet óta / itt vagyok, / de a lepkével / meghalok.” Kemény arra is utalt, hogy Weöres nemzedéktársai baráti közösséget alkottak, s többen - Vas, Jékely, Rónay - jelentősét teremtettek. Kedves színfoltja volt az estnek a budapesti Weöres Sándor Általános Iskola és Gimnázium Géza malac kórusának műsora. Békés Márta tanárnő a költő gyeíekverseiből válogatott; nagy kedvvel, sok tréfával adták elő. „Munkámat használni lehessen, / ne szájtátva csodálni” - a költő WEÖRES SÁNDOR 100 Nagyság című verséből vette a mottót a kurátor, Hegyi Katalin. És el is hagytak minden eddig megszokottat, játékos sétára, közös felfedezésre hívták a látogatókat. Önálló gazdagodásra Weöres kifogyhatatlan kincsesládájából. Mondjuk, suttogjuk, rendezgetjük, lekopogjuk a zengő verssorokat. „Bóbita, Bóbita táncol” - olvassuk a falra fölvetített betűket, s ha ráfújunk az előttünk lévő finom virágszálakra, szétszáll minden. Kezdhetjük elölről az örök tanulást. Hatalmas gyümölcsök - körte, alma, szőlő - szólalnak meg, ha fülünkhöz emeljük őket. A fehér falból rigó énekel, és befejezve énekét a gyermekek vállára röppen. Pihenésképpen az életút fotóit láthatjuk. Szülők, barátok a képeken, grafikák a költőről, ülusztrációk és díszletek a műveihez. Régi utazások dokumentumai, feltűnik a költőtárs-feleség, Károlyi Amy is. S végül ott állunk a játszótér: az interaktív installáció előtt, amelyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Kreatív Technológia Laborjával készített a múzeum... Egy óra múlva föladja az ember - ennyi csak arra elég, hogy betekintsünk a Weöres-univerzumba. Otthon kell folytatni - versolvasással. ■ Fenyvesi Félix Lajos A kiállítás 2014. június í-jéiglátogatható a Petőfi Irodalmi Múzeumban (Budapest V, Károlyi utca 16.). Nyitva keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között, hétfő szünnap. Tárogatókoncert a kecskeméti evangélikus templomban ► Kecskemét az utóbbi hetekben a nagy városépítő polgármester, Kada Elek (1852-1913) halálának századik évfordulójára emlékezett. A megemlékezéssorozat gazdag programjai között volt életrajzi és kortörténeti kiállítás a cifra palotában, tudományos konferencia és könyvbemutató a városházán, illetve szoboravató. A záróalkalomra június 29-én került sor a kecskeméti evangélikus templomban. Ehhez tudni kell, hogy Kada Elek kedves hangszere volt a tárogató, e címmel még színművet is írt. Kecskeméten Szabó Sándor jóvoltából a város lakói már hosszú ideje ismerkedhetnek a magyar tárogatóművészet értékeivel, merthogy a zenetanár, tárogatóművész nemegyszer megszólaltatta a hajdan töröksípnak nevezett, a kuruc korban legendássá vált régi magyar hangszert. Szervezőmunkájának eredményeképp június 29-én nagyszerű ajándékban részesültek Kecskemét régi zene iránt érdeklődő polgárai. A városi támogatási program által is segített rendezvényt dr. Zombor Gábor, Kecskemét polgármestere nyitotta meg. Rövid értékelésében felvázolta Kada Elek életútját. Az egykori városvezetőnek - és elődjének, Lestár Péternek - rendkívül sokat köszönhet Kecskemét. Polgármesterségük alatt formálódott ki a mai nagyszerű szecessziós városkép. Kada Elek jelentősen előrevitte a város gazdaságát, iparát, a mezőgazdasági exportot. Iskolákat létesített, honfoglalás és népvándorlás kori régészettel foglalkozott, népszínműveket, magyar nótákat írt. | Szabó Sándor bevezetőjében utalt a tárogató szerepére a magyar zenei kultúrában, Rákóczi korától a 20. század elejéig, mikor a Rodostóból Kassára hazatérő Nagyságos Fejedelmet Kecskeméten is a tárogató hangja fogadta 1906 októberében. Megemlítette a Kecskeméten 1909-ben tartott országos dalostalálkozót. E nagyszerű rendezvényre számos művész és együttes érkezett a hírős városba; a találkozónak egy több ezer fő befogadására alkalmas ideiglenes csarnok adott helyet. A koncert programjában elsőként Farkas Ferenc Csíki búcsúztató című műve hangzott el Nagy Csaba és Herencsár Viktória előadásában. Nagy Csaba 1972-ben egri főiskolásként kezdett foglalkozni a tárogatóval, Sárosi Bálint tanítványaként diákköri dolgozatot is írt róla. Ma ő az Országos Rákóczi Tárogatóegyesület elnöke, minden évben országos, négyévenként pedig tárogató-világtalálkozót szervez. Munkásságáért Bartók Béla-díjban részesült. A két művész ezután a Magyar táncokat szólaltatta meg a 19. század elejéről. Herencsár Viktória hároméves kora óta játszik cimbalmon, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát. 0 a Cimbalom-világszövetség elnöke, Budapesten, Besztercebányán és Pekingben is tanított és szerepelt számos alkalommal. Ma a Besztercebányai Művészeti Akadémia Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett docense. Ez alkalommal a Magyar fantáziát szólaltatta meg elragadó virtuozitással. A következő műsorszámban a Gregus tárogatókvartett (Tóth Ákos, Nyilas Gábor, Tóth Gábor és Szabó Sándor) művészete bilincselte le a közönséget: a Rákóczi-induló, Magyar dalok és táncok, Estéli nótázás, Üveges tánc, Széki muzsika szerepeltek összeállításukban. A remek akusztikájú templomban gyönyörűen patakzott Vincze Zsigmond dallama: „Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország...” E csokor dalai előtt Kiss Gy. László Liszt-díjas klarinét- és tárogatóművész játszott szólót. Itt kell megemlíteni Gregus Pál mérnök nevét, aki csodálatra méltó szakértelemmel állította helyre a régi hangszereket, tárogatókat. A program végén erdélyi és dunántúli muzsikát hallhattak az egybegyűltek Kiss Gy. Lászlótól és a kísérő együttestől (ifjabb Csoóri Sándor, Csoóri Sándor Sündi, Czimber Ferenc, Halász Péter). Ifjabb Csoóri Sándorról talán sokan tudják, hogy a Muzsikás együttes alapítójaként az autentikus népzene jeles hazai képviselője. Fia is az együttes tagja, ám a legifjabb, két hónapos Csoóri Sándor - amint Szabó Sándor kedvesen bejelentette - legfeljebb lélekben és érzésben lehetett itt... Az előadók vérbeli művészekként a koncert végén bevontál«, megénekeltették a közönséget. Stílszerűen elhangzottak az Utca, utca, kecskeméti utca, valamint a " Kecskemét is kiállítja nyalka ver- I bankját című ismert dallamok. S A koncerten mintegy százötven < főnyi érdeklődő volt jelen, közöt- I tűk a Finnországban élő kecskeméti < zeneművész-tanár, Oláh Lajos. Az esemény Kis János igazgató lelkész zárógondolataival fejeződött be. A zene Isten ajándéka, hozzá emelhet bennünket - mondta. Evangélikus egyházunk gyülekezeteinek bátrán ajánljuk a Kecskeméten fellépett művészek meghívását. A tárogató hangja nemcsak a múltba visz minket vissza, hanem magasabb lelki szférákba is: lélekben erősít, gazdagít. ■ Károlyfalvi József Keresztény kultúrkörben a könyvfalók Nyári olvasótábor a pesthidegkúti evangélikus gyülekezetben ► Mobiltelefon kikapcsol, figyelem bekapcsol. Jó programok mellett nincs szükség fegyelmezésre. Négy éve járnak nyáron is „iskolába” keddenként a pesthidegkúti - zömében - evangélikus gyerekek. Négy éve falják már a könyveket, és hallgatják a gyermeknyelvre fordított tudományos előadásokat a negyedévente megszervezett Könyvfaló klubban Békés Tamás koordinálásával (a felügyelővel az alapötletről és a kör céljairól 2011. augusztus 14- 2i-ei lapszámunkban olvashattak interjút), Fenyvesi Judit tanítónő előkészítő foglalkozásainak segítségével. A játékos kör repertoárja egyre bővül. És a meghódított épületek, múzeumok, bevett könyvtárak, felfalt ifjúsági és történelemi regények száma is gyarapodik. Július 2-án a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) Weöres Sándorról szóló kiállításával folytatódott a nyári „bátyus” de intellektuális kirándulás... A jelek szerint a fölnőttek legalább olyan jól érzik magukat egy-egy ilyen rendhagyó foglalkozáson, mint a gyerekek. Fenyvesi Judit meséli nevetve, hogy ha ők maguk jó érzéssel zárják az alkalmat, akkor biztosan tudják, elérték céljukat. A tanítónő szerint „a bokorban is van ötlet, csak le kell hajolni érte” A szervezők- itt említhetjük még Erdélyi Kata, Dobóné Kiss Ildikó és Pósné Kukorelly Eszter gyülekezeti pedagógusokat - jártukban-keltükben is mindig olyan szemmel tekingetnek a világba, hogy vajon mely darabját vethetik majd be az olvasótáborban. Küldetésüknek érzik tehát a vállalkozó szellemű pesthidegkútiak, hogy ha kicsiben, kicsiknek is (főleg kisiskolásoknak), de hirdessék a tanulás örömét, melyet az egyébként hangsúlyozottan keresztény szellemiségű csoport mottója is jól kifejez: „A szeretetet is tanulni kell.” Itt semmi nem tabu. (Bár a játék a gyülekezeti teremben gyakorta előkerül.) Lehet kérdezni, lehet a gyerekek érdeklődésének megfelelően továbbfűzni az adott témát. Ennek köszönhetően nem külső kényszerként élik meg a gyerekek a tanulást, hanem átélik a hallottakat, látottakat. Ez a közvetlenség az, ami bensővé teszi és elmélyíti a tapasztalást. Megszagolni egy régi kódex megsárgult, egérrágta lapjait az Egyetemi vagy a Széchényi Könyvtárban, Munkácsy Krisztus-trilógiájával körbevéve ücsörögni egy terem közepén, a tévé ősét, egy valószínűtlenül ormótlan alkotmányt megpillantani a Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumban, az óriás örvös medvével szembenézni a Mezőgazdaságiban, az Országházban disztingváltan hancúrozni, vörös szőnyegen lépdelni játszócipőben, Piszkos Fredet hallgatni hangoskönyvben, a magyar olimpikonoknál« együtt szurkolni a gyülekezetiben, a Szent Korona történetével ismerkedvén megfogni az időt, Eger várának makettrajzát zsírkrétával elkészíteni, Weöres Sándor kántáló hangját hallani egy óriás plüssgyümölcsből vagy rigmusaira tapintani az érintőképernyőn, verset olvasni a falról - mindebben részük lehetett az olvasótábor gyermekeinek. Kreatív szókincsfejlesztés, ismeretszerzés, rácsodálkozás a világra. Hol természeti kincseire, hol civilizációs vívmányaira, hol nyelvi gazdagságára. Az „olvasótábor” megnevezés 4z előbbi felsorolást figyelembe véve kevésnek bizonyul. Bár ha az olvasás fogalmát kitágítjuk, és egyfajta életfilozófiának tekintjük, tehát hogy a világban mindig nyitott füllel-nyitott szemmel (és persze szívvel) kell járni, mondhatjuk, a pesthidegkúti univerzális olvasókör „világolvasó” kör, amely a szeretet szemüvegét helyezi virgonc tagjainak orrnyergére. ■ Kinyik Anita
