Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-07 / 27. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. július 7. » 3 „Három éve, hogy ide járok” Chikán Katalin beiktatása Dunakeszin Fecskék és fiatalemberek Liszka Viktor ordinációja Budavárban ► Lelkésziktatás színhelye volt június 30-án, vasárnap délután Dunakeszi evangélikus temploma. A növekedés és élni akarás jeleit mutató gyülekezet előtt nem volt ismeretlen a fiatal lelkésznő, Chikán Katalin személye. A hittudományi egyetem elvégzése, valamint lelkésszé szentelése után beosztott lelkészi minőségben azonnal ide helyezte ki a kerület püspöke, dr. Fabiny Tamás. Gyülekezet és lelkész kölcsönösen megszerették egymást, mondhatni egymásra talált a pásztor és a nyáj - ez fejeződött ki egyértelműen a gyülekezet meghívásában. Mekis Ádám esperes a vasárnapi evangélium alapján (Lk 5,1-11) a csodálatos halfogás történetére és tanulságaira irányította a zsúfolásig telt templom hallgatóságának figyelmét. Mint mondta, Jézus nem hibátlan embereket keres az ő szolgálatába, hanem olyanokat, akik hajlandók előtte leborulni és engedelmeskedni neki. Jézus „minőségi életet" kínál az arra vágyódóknak, a keresztyén élet ugyanis nem béklyók tömege, hanem éppen az igazi szabadság megélésének lehetősége Krisztussal. A világnak őrá van szüksége. A Dunakeszin, Gödön vagy Sződligeten elhangzó igehirdetések Krisztushoz, a vele való minőségi életre segíthetik el az embereket - zárta igehirdetését Mekis Ádám esperes. A beiktatás és a lelkészi igei áldások után a lelkésznő a terméketlen fügefa példázata (Lk 13,6-9) alapján hirdette az igét. Három éve, hogy itt szolgál, három éve, hogy ide járnak hozzá rokonok, barátok, lelkésztársak, esperes. Három év már arra is elég, hogy az első gyümölcsök megjelenjenek. Vannak-e már? Semmiképpen nem akar gyorsan és mesterségesen érlelt gyümölcsöket teremni, sokkal inkább kegyelemből megtűrt fa szeretne lenni, amely nem hiába foglalja a földet. Körbevéve a család, a lelkésztársak szeretetével és Isten segítségével minden lehetséges - hangzott hitvallásszerűen a lelkésznő vallomása. A közgyűlésen számos köszöntés és jókívánság hangzott el, többek között Dióssí Csaba polgármester, a testvéregyházak képviselői, valamint az Észak-Pest Megyei és a Nógrádi Egyházmegye lelkészei részéről. Kellemes meglepetést szerzett a gyülekezet frissen beiktatott lelkészének: ajándékként üdülési csekkel ajándékozta meg, így „küldi” pihenni. A különleges ajándékot a gyülekezet felügyelője, Itt zés Máté adta át. ■ Szabó András ► Péter-Pál - a népi hagyomány szerint az aratás kezdete - napján újabb „aratót” avathatott egyházunk a budavári evangélikus templomban. Liszka Viktort a június 29-i úrvacsorás istentiszteleten Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke indította útjára. A liturgiában szolgált még az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) képviseletében Korányi András docens és Bence Imre budavári esperes-lelkész. Karinthy Frigyes „önmegszólító” novelláját, a Találkozás egy fiatalemberrel címűt ajánlotta a hallgatóság figyelmébe a püspök, mikor azt az ordinációt előkészítő beszélgetést idézte meg, melynek során a lelkészjelöltnek visszaadta az EHE-re írt egykori motivációs levelét - szembesítve őt eredeti céljaival, vágyaival, egykori önmagával. Liszka Viktor útravaló igéje, Ézs 40,31 - „De akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg járnak és nem fáradnak el” - teret nyitott a szárnyaló képzeletnek. A püspök a hit és a tudás két szárnyának együttműködését, összehangolását hangsúlyozta, amelyekkel - javaslata szerbit - nem csapkodni kell, hanem kormányzásukat egy fölsőbb, nagyobb erőre kell bízni, hadd röpítsenek oda, ahová jónak látja... Fabiny Tamás megidézte az - egyházunkban is előforduló - kétféle rossz technikájú repülőt: a szárnyaszegett erőtlent és az Ikarosz típusú, kevély embert. A V alakban repülő, egymást védelmező fecskerajt fűzte bele metaforákban gazdag mondandójába a püspök, ebből bontotta ki Viktor nevének metaforikáját is. (Mint tudjuk, a Viktor név jelentése „győztes”, „győző”) A lelkészi eskü után az áldások, majd az úrvacsorái liturgia következett, végül a családias hangulatú köszöntések. Fábri György egyházkerületi felügyelő jókívánságait a püspök adta át, majd az EHE üdvözletét tolmácsolta Korányi András, a budavári hittanos évek és konfirmáció emlékét pedig Balicza Iván igazgató lelkész idézte meg. Végül a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye elnökségének köszöntését hozta Laborczi Géza nyíregyháza-kertvárosi evangélikus lelkész (egyébként a frissen ordinált lelkész apósa). Az ünnepi alkalom egy Luther-rózsás torta felvágásával zárult. ■ Kinyik Anita Chikán Katalin 1985. május 7-én született Balassagyarmaton. A Nógrád megyei Patvarcon nőtt fel, az ottani evangélikus gyülekezetnek gyermekkorától kezdve tagja volt. A szomszéd városban, Balassagyarmaton kezdte általános iskolai tanulmányait, majd a város Balassi Bálint Gimnáziumának diákja volt, a nyolc évfolyamos osztályban érettségizett 2003-ban. Ebben az évben jelentkezett az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus-lelkész szakára. A 2006/2007-es tanévben egyházi tanulmányi ösztöndíjjal Amerikában, az Ohio állambeli Columbusban, a teológiai fakultáson (Trinity Lutheran Seminary) folytathatott tanulmányokat. Hatodéves gyakorlatát Szabó András esperes mellett Vanyarcon töltötte. A patvarci evangélikus templomban szentelte lelkésszé 2010. július 10-én Fabiny Tamás püspök. Augusztus í-jével Dunakeszire került, itt püspöki kiküldésben beosztott lelkészként csaknem három évet szolgált. A három Duna menti település - Dunakeszi, Göd és Sződliget - evangélikussága 2013. június 2-án választotta meg parókus lelkészének. Liszka Viktor Gábor 1981. február 28-án Budapesten született. Apai ágon régi evangélikus családból származik, nagyapja az óbudai gyülekezet presbitere volt. A budavári gyülekezetben keresztelték és konfirmálták, valamint házasságkötésükre is itt kapták meg az áldást szülei, bátyja, illetve maga és felesége is. Hitvese, Laborczi Dóra újságíró, egyházunk sajtóbizottságának tagja. Viktor az Evangélikus Hittudományi Egyetemen 2004-ben kezdte meg tanulmányait, érdeklődése főleg a rendszeres teológia, valamint az egyháztörténet felé irányult. Ökoteológiai stúdiumainak köszönhetően 2010-ben részt vett Dél-Afrikában az Egyházak Világtanácsa és a Lutheránus Világszövetség által szervezett - az ökológiai igazságosság kérdésével foglalkozó - konferencián és képzésen. Hatodéves gyakorlata a hévízgyörki gyülekezetben telt, Lindákné János Zsuzsanna lelkésznő mentorálásával. 2012 óta Nyíregyházán végez kórházlelkészi és lelkigondozói feladatokat. Lelkészként élethivatásának tartja, hogy segítsen embertársainak Jézus szeretetével szemlélni egymást, hogy ezáltal minden emberi kérdés mélyén megláthassák fölragyogni Isten kegyelmének válaszát. Hétköznapi testvériség Az elmúlt hetekben négy ökumenikus alkalmon is részt vehettem. Ebből három kerek évforduló kapcsán tartott ünnep volt, a negyedik pedig egy közös hálaadó istentisztelet, amelyet az árvíztől legveszélyeztetettebb magyarországi településen, Győrújfaluban tartottunk. Zalaváron szobrot állítottak a keresztyén misszióban 1150 évvel ezelőtt hazánk területére érkezett testvérpár, Cirill és Metód emlékére. A szlávok apostolaiként is tisztelt testvérek emlékének ápolásában - így a szoborállítás költségeinek viselésében is - a szlovák állam vállalta a legnagyobb szerepet. A június 22-i szoboravatáson és koszorúzáson a római katolikus egyházat a szlovák és a magyar tábori püspök mellett egy szlovén tábori lelkész képviselte. Evangélikus részről eljött Pozsonyból Milos Klátik, a szlovák evangélikus egyház egyetemes püspöke, hazai evangélikus egyházunk nevében pedig én helyezhettem el a szobor talapzatánál az emlékezés koszorúját. Az egyébként felemelő, szép ünnepen a szükségesnél szerényebb volt a hazai állami és társadalmi jelenlét, és sajnos a koszorúzást követő egyházi megemlékezés kapcsán is maradt bennünk hiányérzet. A közvetlen északi szomszédainknál kevésbé működő felekezetközi kapcsolatokat tükrözte, hogy nem sikerült közös, ökumenikus istentiszteletet tartani. Az alkalom után Klátik püspök úrral egyetértőleg állapítottuk meg, hogy a krisztusi örömhírrel a Kárpátmedencébe érkező Cirill és Metód tiszteletre méltó szolgálata sokkal inkább lehetne összekötő kapocs népeink és egyházaink között, hiszen ők éppen azt a jó hírt hirdették, hogy Jézus Krisztusban Isten szeretete minden néphez odafordul. Június 28-án, pénteken egyházunk képviseletében részt vehettem a debreceni református Nagytemplomban a Magyar Református Egyház közös zsinatán. Talán nem mindenki tudja, hogy református testvéreink a valamikori Osztrák-Magyar Monarchia területén élő református közösségek jogutódaival 2009-ben határokon átívelő egyházszövetséget hoztak létre. A tagegyházak képviselői jöttek össze a 2013-ban második alkalommal megtartott generális konventen. A zsinaton döntöttek a horvátországi reformátusok felvételéről az egyházszövetségbe, illetve átvezették azokat az alkotmánymódosításokat, amelyekre a felvétel miatt szükség volt. Megemlékeztek a Heidelbergi káté megjelenésének 450. évfordulójáról is, és ehhez kapcsolódóan elfogadták az új magyar fordítás szövegét, amely a készítése idején - a katolikus úrvacsora-tanítást elítélő részletei miatt - komoly ökumenikus vitákat is kirobbantott. Örömmel láttam, hogy ennek ellenére Bosák Nándor, Debrecen-Nyíregyháza megyés püspöke is megtisztelte jelenlétével az eseményt. Az ünnepi ülés úrvacsorái istentisztelettel zárult. Számomra felemelő volt, hogy részt vehettem ezen az alkalmon. Nem lehetünk eléggé hálásak Istennek a közös asztalért és azért, hogy a sok esetben évszázados teológiai eltérések feloldódnak Krisztus szeretetében. A harmadik, jubileumi évszám nyomán szervezett ünnep a győri római katolikus megyés püspök, dr Pápai Lajos aranymiséje (vagyis pappá szentelésének ötvenedik évfordulója) volt. Június 29-én a szinte teljes létszámban egybegyűlt katolikus püspöki és érseki kar mellett több száz katolikus pap vonult be a felékesített és zsúfolásig megtelt templomba. Az alkalmon részt vett a kormány képviseletében Orbán Viktor miniszterelnök és Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetője is. Életemben másodszor vettem részt aranymisén. Először nyolc éve Kaposváron dr. Péteri Pál plébánossal, pápai prelátussal ünnepelhettem együtt, akivel nagyon mély és szoros testvéri barátságba kerültünk. Ez a kapcsolat kövezte ki az utat dr. Pápai Lajos püspök felé, aki Győrbe kerülésemkor - mint régi barátjának evangélikus barátját - testvéri szeretettel fogadott. Ezen az alkalmon az is mélyen elgondolkodtatott, hogy ez az ötvenéves jubileum tulajdonképpen azt jelenti, hogy valaki akkor indult a szolgálatba, amikor én megszülettem. Nem jubileumi évszámhoz kötődött, hanem az elmúlt hetek fenyegetettsége és szabadulása adta az apropóját a Győrújfaluban június 25-én, kedden este megtartott ökumenikus hálaadó istentiszteletnek. A Duna áradása felekezeti hovatartozás nélkül fenyegette a katolikusok, evangélikusok, reformátusok vagy éppen felekezeten kívüliek otthonait a Szigetközben. A bajban érzi át leginkább az ember Isten közelségét is. Győrújfaluban a vízügyesek, a gáton is megfeszített munkát végző lakosok jól tudták, hogy erőfeszítésük önmagában kevés lett volna. Az ökumenikus hálaadó istentisztelet megtartását a baptista egyház vezetői kezdeményezték, és a legmagasabb szinten képviseltették is magukat. Eljött Budapestről Papp János, a Magyarországi Baptista Egyház elnöke, valamint a Baptista központi énekkar. A faluban templommal is rendelkező két felekezet, a házigazda római katolikusok és az evangélikusok mellett a református egyház vezetői is részt vettek. Megtapasztaltuk, hogy Isten gondviselő jósága, oltalmazó irgalma egyformán hajolt le mindannyiunkhoz. Az ő szeretetében való összetartozásunkat élhettük meg. Ez a megható együttlét újra rávilágított arra,' hogy ÉGTÁJOLÓ ez az összetartozás sokkal erősebb azoknál a kereteknél, amelyeket mi, emberek alkottunk. A felsorolt ökumenikus alkalmak első ránézésre az ünnepi testvériségről szólnak. Hasonlónak tűnnek más protokolláris alkalmakhoz, amikor látszólag együtt vagyunk, közösen ünnepiünk, de valójában nem tudjuk maradéktalanul megélni a közösséget. Ezen a négy eseményen azonban valami olyasmit éltem át, ami azt tükrözte vissza, hogy a hétköznapokban is egymás mellé tudunk állni. Örömeinkben vagy akár gondjainkban is segíthetünk egymásnak, megfoghatjuk egymás kezét. Ez fontosabb, mint a felszínes kirakatökumené. Szemerei János püspök Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
