Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-29 / 39. szám
Evangélikus Élet 10 -m 2013. szeptember 29. FÓKUSZ ► Valóban az ökumené és „együttes emelkedés” jegyében, illetve reményében telt a szakrális művészetek hetedik alkalommal megrendezett hete szeptember 14-22. között. „A nagy találkozást” kis találkozások lehetőségének megteremtésével segítette elő a rendezvény. Úgyszólván minden művészeti ág képviseltette magát. Ki a szemének hisz, kinek a füle értő, ki a térben próbál helyezkedni és önértelmezni, ki a játékra esküszik, kit a mozgókép tud leginkább magával ragadni. Közös hajtóerő munkál minden művészi megnyilvánulásban: az ember fölfelé törekvése, egoból kikívánkozása, magán túlmutatni vágyása - valami olyan ősi érzület, amely a platonista filozófia szerint valóságos szenvedély, mánia. Ha a keresztényi fogalomtárból keresünk erre megfelelő kifejezést, akkor talán érdemes a középkori misztikusokhoz fordulni. Nevezhetjük talán - az „unió mystíca” után szabadon -„Istennel való egyesülési vágynak” Szent szenvedély Szakrális művészetek hete A meszleni evangélikus templom szószékkosaráról - a négy evangélista (ismeretlen bécsi festő, 18. század vége) Az Ars Sacra fesztivál megállásra, elidőzésre, találkozásra hív. Kiemel a hétköznapokból, és beemel valami hatalmasabba. Hogy mindez megvalósulhasson, nekünk egyet kell tennünk: hagyni lenni azt, ami akkor és ott születik. Nem kell magyarázni, nem kell reflektálni: érezni kell. Ez az aiszthészisz. Élő zene Schnell Ádám színművész működött még közre a programban, aki az eredeti nyelven, héberül elhangzó zsoltárok magyar szövegét olvasta fel, interpretáló igyekezetével űzve el a misztikus hangvételt. Eleven képek A Szépművészeti Múzeum sem maradt ki a szakrális programsorozatból. Három ízben mehetett a közönség ingyenes tárlatvezetésre: szeptember 14-én a Kezdet kezdete - Jézus élete a képzőművészetben, 17-én a Jöjjetek utánam! - férfi szentek a képzőművészetben, végül 22-én a Kardok, kerekek, könnyek - női szentek a képzőművészetben című programokra, melyek a Régi Képtár titkaiba avatták be a közönséget. Hogy Krisztus szenvedése vagy az ő nevéért szenvedők látványa mennyiben erősíti meg a nézőt hitében, azt saját befogadói attitűdje határozza meg. Érzékenyebbeknek talán érdemes ezeket a képeket bizonyos távolságból szemlélni, a mégoly élethű testek melegét, egykori elevenségét a „benső szemekkel” nem feleleveníteni, inkább tudatosítani. Mementó, emlékállító gesztus ez a bátraknak, akik épp azt üzenik: ne félj! Konok ikonok Az ortodox és görögkatolikus egyházi művészetet fémjelző, szimbolikus értelemmel bíró ikonokat bajosan érthetjük meg anélkül, hogy elidőznénk az ikonológia tudományánál vagy legalább az istenképűség (imago Dei) és az Istenhez való hasonlatosság (similitudo Dei) kérdését körüljáró teológiai értelmezéseknél. Elkötelezett protestáns identitásunk, töredékes tudásunk a képviták idejéről és a bálványimádás ördögi fogalmának sötét árnya biztosan nem segít a befogadásban. A ma emberének akár visszatetszők is lehetnek ezek a sematikusnak tűnő, figuráiknak glóriát kölcsönző, néha naivnak tetsző alkotások. Az ikon olyan „tárgy” amely tudatosan híd akar lenni a néző és az ábrázolt „szent” között. Nem szemmel, hanem szívvel kell nézni. Csak akkor nyilvánulhat meg lényege, csak akkor villanhat fel valami abból a végtelen fényességből, amelyre készítője olyannyira vágyakozik, és amelyet embertársaival megosztani kíván. Az Ars Sacra fesztiválon ezzel a téhiávál is lehetőség nyílt közelebbről Magától értetődően nagyobb élmény például a pompás bazilikában meghallgatni egy Bach-művet, mint odahaza lemezjátszón. Egyszeri, egyedi és utánozhatatlan megszólalása ez a zenei költeményeknek. Az Ars Sacra fesztivál állandó programja az egyházak közös zenei áhítata, mely idén a fesztivál másnapján, szeptember 15-én zajlott, illetve hangzott el. Minden történelmi egyház képviseltette magát, feljajdultak ószövetségi zsoltárosok, felcsendültek katolikus és református kórusok, egyházunkat pedig a Lutheránia ének- és zene- A varsádi evangélikus templom egykori oltárképének tokár képviselte dr. Kamp redéke a türelmi rendelet idejéből - ma már egyedül Salamon vezényletével. Jézus alakja látható HIRDETÉS Felhívás: legmagasabb egyházi kitüntetéseinket ősszel adjuk át Egyházunk országos presbitériuma 2007-ben megalkotta azt a szabályrendeletet (I/2007. V. 10.), amely az Ordass Lajos-díj és a Prónay Sándor-díj alapításáról és - évente egyszeri - odaítélésének körülményeiről szól. A 2013. évi díjazandók személyére vonatkozóan a kuratórium ajánlásokat vár. Emlékeztetőül: Az Ordass Lajos-díj olyan, feddhetetlen életű, magyar vagy külföldi, felszentelt - akár más felekezetű - személynek ítélhető, aki kiemelkedően sokat tett a magyar evangélikus egyházért. A Prónay Sándor-díj olyan világi személynek vagy intézménynek ítélhető, aki vagy amely kiemelkedő szellemi vagy anyagi támogatással áll a Magyarországi Evangélikus Egyház mellett. A díjakat ifi. Szlávics László szobrász alkotta, velük pénzjutalom nem jár. Az ajánlásokat -1500-3000 leütésnyi indoklással - Zászkaliczky Zsuzsannának, a kuratórium titkárának kérjük eljuttatni október 14-ig. Cím: 1085 Budapest, Üllői út 24. vagy zsuzsa.zaszkaliczky@lutheran.hu. „Urunk, Jézus Krisztus uralkodó, Istennek Egyszülött fia és Igéje, a láthatatlan Atyának azonos képmása, aki a te képedre alkottál minket, és a mi üdvösségünkért a Te emberszeretetedben a mi tisztaságos Anyánktól és Nagyasszonyunktól, Istennek Szülőjétől testet vettél magadra; aki szépséges kútfeje; aki láthatatlan voltál, s megjelentél; aki méltattál bennünket arra, hogy a Te Szent Lelked templomává legyünk, s aki isteni gondviseléseddel megszentelted az anyagot; aki a színekben megnyilatkozó teológiát ajándékoztad szeplőtelen menyasszonyodnak, az Egyháznak, egyfelől a te felfoghatatlan leereszkedésed emlékére, másfelől pedig hívő néped megszentelésére és épülésére; Téged kérlek és Hozzád könyörgök: ajándékozd nékem is, bűnös és méltatlan szolgádnak az ikonográfia szolgálatának adományát, megtisztítva szívemet minden bűnös tisztátalanságtól, és írd szívembe emberi kéz közreműködése nélkül a te szent akaratodat; erősíts meg engem szellemem akaratának minden betegsége közepette, és világosíts meg a Te Szent Lelked erejével; vezesd erőtlen és haszontalan kezemet eme szent képmásod (vagy Szent X. Y. képmása) istenszeretettel való befejezésére, hogy akik hódolnak előtte, és csókkal illetik, Hozzád, a szépséges és jóságos mintaképhez emeljék szívüket és gondolataikat, és teljes kegyelmet és megszentelést nyerve, örömben érjék el a Hozzád való hasonlatosságot, és minden idők erényekben tökéletes szentjeivel együtt dicsőíthessenek Téged, a megtestesült Fiút és Igét kezdet nélküli Atyáddal és hódolatra méltó Lelkeddel együtt, az egylényegű és oszthatatían és életet adó Háromságot. Ámen.” Athanásziosz szimonópetraszi szerzetes pap tollából megismerkedni. A Panagia Központban szeptember 17-én a beszélgetők arra keresték a választ: „Mitől lesz egy ikon kép?” Fejtegetésüknél talán a kiosztott ikonfestői ima (keretben) többet mondott Benső építészet Nem mindennapi szakmai konferenciának adott otthont - az Ars Sacra keretein belül - a Fuga Budapesti Építészeti Központ 17-én. A Remény című, egész napos előadás-sorozat a magyar kultúra tárgyi és építészeti értékei mellett állt ki, és azok őrzésére, védel-Állomások, vallomások Az ikonkutatással egy időben zajlott Budavárban, az evangélikus parókia gyülekezeti termében vallomásos beszélgetés Szent Ágoston Vallomásairól. A műből az ötletadó színművész, Oberfrank Pál olvasott fel részleteket (alsó képünkön). De nemcsak a könyvből, hanem saját élete könyvéből is megosztott néhány „lapot” a hallgatósággal. így például meleg hangon beszélt saját „Mónikájáról” (édesanyjáról), aki a színész hite szerint most már Mária mellett foglal helyet, és onnan figyeli ténykedéseit... mezésére buzdított. Olyan előadókat hallhatott a közönség, mint Jeleníts István piarista szerzetes, egyetemi tanár, Ferkai Tibor író és még számtalan neves régész, építész, belsőépítész. Hogy az ember által létrehozott, nála nagyobb szakrális terek végső soron nem emberi képződmények, arról nem nyitottak vitát a konferencián. Épül a torony, a hegyen a város, a templom, az iskola. Benne pedig épülhet az embéi'. Nem a maga dicsőségére. A Szentről protestánsoknak az ökumené jegyében című beszélgetést Fabiny Tamás püspök vezette be. A vallomásokból kivette a részét a római katolikus teológusprofesszor, Kránitz Mihály is. Az este buzdítása az elhíresült ágostoni mottó, a „Tolle, lege!” („Vedd és olvasd!”) volt. A „több csepp emberséget” adó este élményével gazdagabban talán hozzátehetnénk: „És valid meg, hogy mások is így tegyenek!” ■ Kinyik Anita
