Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-29 / 39. szám

Evangélikus Élet élő víz 2013. szeptember 29. ► 11 Kalandpark A parkban magas fák, köztük drótkö­télpályák feszülnek akadályokkal, rajtuk kapaszkodó, csüngő, mászó, lépdelő gyermekek és felnőttek. Lent­ről, a biztos talajról nézve könnyű le­begést, önfeledt szórakozást ígér a ka­landpark. A belépti díjon kívül fontosabb adatainkat is a pénztárban hagyjuk, majd megkapjuk új kiegészítőinket: egy „beülőt” két karabinerrel és egy csi­gával, valamint a védősisakot. Kicsit kényelmetlen a menetfelszerelés, de az „égben maradást" a karabinerek se­gítik, a csiga pedig - ellentétben a hé­jas puhatestűek sebességével - gyors siklást biztosít a huzalokon. A rövid használati útmutatás után irány a kalandpálya! S az első lépéssel megkezdődik a bizalomjáték. Bizalom az épített pálya, a fák terhel­hetősége, a biztosítóeszközök - s az embernek önmaga iránt. A pálya végigjárásához a művele­ti sor valahogy így néz ki: először szemügyre vesszük az előttünk feszü­lő kihívásokat. Megpróbálunk nem kétségbeesni. Magunkat s egymást győzködjük ügyességünkről, az aka­dályok épségben való legyőzhetőségé­­ről, majd az ember vesz egy mély lé­legzetet, és elindul: ülő pozícióban lóg­va csúszik a drótkötélen, vagy egy ki­feszített huzalon egyensúlyoz a kötél­be kapaszkodva, vagy az imbolygó fá­kon lépdelve halad, netán - Tarzan módjára - több tíz métereket lendül egy kötélen. Mikor a huzalon lassú tempóban imbolyogtam előre, eszembe jutott Péter és Jézus „kalandja” a viharos ten­geren. Jézus a vízen járva közeledik a tanítványok erős szél miatt hánykoló­dó hajójához. Péter szeretné a csodát maga is átélni. Elhagyja a hajót, és da­col a fizika törvényeivel. S jól tudja, hogy dacol. Amíg Jézusra tekint, meg­tartják a habok, amikor a leküzdhe­tetlen akadályra pillant, süllyedni kezd. A figyelme ismét Jézusra összpon­tosul, megmentésért könyörög. Jézus ki­menti Pétert, és csak ennyit kérdez: „Ki­csinyhitű, miért kételkedtél?” A drótkötélpályán nem lehetett kitérni az egymást követő akadá­lyok elől. Az igazi kihívást jelentő, ne­tán félelmetes akadályok előtt - mi­ként a kalandparkban - az embernek gyakorta száll inába a bátorsága. Jó, hogy tudhatja: van védőfelszerelése, biztosítása, így az életben sem kell a visszafordulást választania. ■ Bállá Mária A legnagyobb keresztény civil szervezetként dolgozik a KÉSZ Beszélgetés a szövetség elnökével és elnökhelyettesével ► A Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége (KÉSZ) a legnagyobb tagsággal rendelkező, egyesületi formában működő keresztény civil szervezet Magyarországon. A szövetséget 1989-ben dr. Csa­­nád Béla teológiaprofesszor hív­ta életre. 1996 óta dr. Osztie Zol­tán plébános, teológiai tanár az elnöke. Ő és dr. Galgóczy Gábor elnökhelyettes adott interjút az Evangélikus Életnek.- Hogyan jönnek létre és működ­nek a KÉSZ csoportjai? G. G.: Személyes választ adnék. 1989 óta vagyok a KÉSZ tagja, a józsef­városi csoport az ottani plébá­nián akkor alakult meg. Köz­vetlenül a rendszerváltozás után bizonytalan helyzetet él­tünk, akkoriban lehetett is ten­ni, meg a vallásos gondolkodás, szervezkedés ellenzését is ta­pasztaltuk. Mégis felmerült bennünk, hogy azonos gondol­kodású emberekként össze­jöjjünk. Elsődleges célunk a keresztény kultúra jobb meg­ismerése volt előadásokkal, színházi és zenei darabokkal. A Keresztény Értelmiségiek Szö­vetsége ekkor már létezett, így ennek egyik csoportja lettünk. Később megtudtuk, hogy országszer­te hasonlóan működnek a csoportok. Vidéken talán jobban benne vannak a helyi közösségben, több szociális fel­adatot vállalnak, de ez már egyes fő­városi kerületekben is jellemző. Ná­lunk is folyik cigánypasztoráció, a hajléktalanok támogatása, bölcsődés gyermekek anyukáit gondozó tevé­kenység. A tagok emellett közösen töl­tik a szabad idejüket, például kirándu­lásokkal, amelyek során műemlék templomokat látogatunk, a táj szép­ségében gyönyörködünk, vagy kuliná­ris élményekben lehet részünk. Fóru­mok, filmklubok, előadás-sorozatok várják az érdeklődőket. Sokrétű a te­vékenységünk, és mindenhol a helyi szervezetek töltik meg tartalommal.- Milyen állapotban van a szer­vezet? G. G.: Alakulóban van, mint min­den civil szerveződés. 1989 óta létezik, a kezdeti, majd felívelő szakasz után most a stagnáló szakaszát éli. A csúcs­ponton nyolcvanhárom KÉSZ-csoport volt, de néhány elhalt, most hetven­­egynéhány működő csoport van az or­szágban. Úgy tapasztaljuk, hogy in­kább az idősebb, megállapodott em­berek közössége a KÉSZ, akik mind­arra ráérnek, amit az előbb felsorol­tam. De sok helyen megindult a fiata­­lodás folyamata, szeretnénk az ifjab­­bakat is mozgósítani. Egyesületünkbe eddigi története során több mint hét­ezren léptek, őket nyilvántartásba ve­szik a helyi csoportok, tagkönyvet kapnak. Napjainkban közel négyezer, tagdíjat fizető aktív tagunk van.- Megvalósul-e az ökumenizmus a KÉSZ-ben? G. G.: Én magam nagyon ökume­­népárti vagyok, és alapszabályzatunk­ban is hangsúlyos ez a gondolat. Mond­hatom, hogy a KÉSZ a történelmi ke­resztény egyházakkal szövetkezve mű­ködik, egyes helyeken nagyon kiegyen­súlyozott a felekezeti összetétel. Keres­sük a kapcsolatot más szervezetekkel vagy egyesületekkel is annak érdekében, hogy a közéletben erőteljesebben kép­viseljük a keresztény alternatívát.- Mit üzen a magyar társadalom­nak a KÉSZ? O. Z.: Minél inkább küzdelmes az életünknek ma már szinte minden területének inkább fontos a lélek ereje és a személyiség épsége, ehhez pedig természetfölötti segítségre van szükség. Az Isten az egyetlen biztos pont. Leginkább tehát az Is­ten felé tájékozódás, a hívására adott igen válasz, a hit és a belőle fakadó lelki erő a KÉSZ üzenete. Üzeni to­vábbá a társadalom tagjainak a helyt­állást és kitartást, a hazaszeretetet. A személyes példaadás is fontos: aki a KÉSZ-ben dolgozik, természetesen fizetség nélkül, az helyt kell hogy áll­jon a családjában, a munkájában, az egyházában és e civil szervezetben is. A közért, a szűkebb és tágabb környezetért vállal munkát, olykor hátrányokat is elszen­vedve. Ez is mintaadó. Célunk mindenekelőtt Jézus Krisz­tus képviselete a közélet min­den területén.- Mire készülnek mostaná­ban? O. Z.: Be akarunk törni a médiába, az egyházi és a vi­lági sajtóba is. Egyik ilyen lehetőség a Mértékadó című kiadvány, amely keresztény szemmel szűri a rádiók és tévék műsorkínálatát. Ebben fogunk megjelenni, és éppen most készülünk együttműködési megállapodást kötni az igen hallga­tott Mária Rádióval. A helyi médiá­ban is gyakran kapunk lehetőséget. Ezzel összefüggésben médiaképzés áll előttünk: fel kell készítenünk a he­lyi csoportok vezetőit a megnyilat­kozásokra. Őszi zarándoklatunk helyszíne a felvidéki Máriavölgy lesz. Nem vélet­len a választás, ugyanis szívünkön vi­seljük az elcsatolt területeken élő ma­gyarokkal való kapcsolattartást. No­vember 9-én a Parlament felsőházi termében lesz az országos kong­resszusunk, mely szintén ennek je­gyében telik majd: a hit nemzet­megtartó erejét állítjuk a közép­pontba. Ide az elcsatolt országrészek főpásztorait és közéleti vezetőit hív­tuk el, akik átfogó képet fognak nyúj­tani körülményeikről, életükről. Szeretettel várunk sorainkba új ta­gokat! A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége munkájáról a www.keesz.hu oldalon tájékozódhatnak az olvasók. ■ Szegfű Katalin Értelmiségi szervezet a KÉSZ, ami azt jelenti, hogy azokat az embertár­sainkat szólítjuk meg, akik sajátos (keresztény = krisztusi) belső, szellemi­lelki életet élő emberek. Nemcsak azok tartoznak tagjaink közé, akiknek diplomájuk van, hanem azok is, akik valóban élik az „írástudók felelőssé­gét” A meghatározásban az ökumenikus vonás is benne van, hiszen mind­az, aki „krisztusi ember'! vagyis eleven kapcsolata van Jézus Krisztussal, ma­gáénak tudhatja szövetségünket. (Részlet a szervezet bemutatkozásából) Dr. Osztie Zoltán és dr. Galgóczy Gábor „A tapasztalatok is bizonyítják, hogy azok, akik ilyen betegeket szeretettel, áhítattal és komolyan szolgálnak, még ha meg is fertőződnek, mégsem árt nekik. Amint a zsoltáros írja: »...enyhülést ad betegágyán, jobbulást ad neki, valahányszor betegenfekszik.« (Zsolt 41,4) Ez azt jelenti: te állítod talpra betegágyából, stb. Az, aki be­teget kapzsiságból vagy az örökség re­ményében ápol, és a saját hasznát ke­resi az ilyen cselekedetben, ne csodál­kozzon, ha végül megfertőződik és megbetegszik, ha ágynak esik és meg­hal, mielőtt a jutalmát vagy az örök­séget megkapná. Aki erre a vigaszta­ló ígéretre hagyatkozva ápol beteget, még akkor is, ha nagyon rászorul ar­ra, hogy az őt megillető bért megkap­ja - minthogy méltó a munkás az ő bérére (Lk 10,7; íTim 5,18) -, annak a számára szintén nagy vigasztalást je­lent, hogy őt is gondozzák. Az Isten az ápolója, sőt az orvosa akar lenni. Ó, milyen ápoló! Ó, milyen orvos ő! Kedvesem, mik az orvosok, a pa­tikusok és az ápolók az Istenhez ké­pest? Nem bátorítja ez az embert, hogy a betegekhez menjen, és szolgál­ja őket, még akkor is, ha annyi kelés és duzzanat lenne rajta, mint ahány szőrszál van a testén, még akkor is, ha száz dögvészt hurcolna magával? Mi a pestis és mi az összes ördög az Is­tenhez képest, aki elkötelezte magát, hogy ápolóvá és orvossá lesz? SEMPER REFORMANDA Pfuj és ismét pfuj, te gyalázatos hitetlenség, mert meg tudod vetni ezt a bőséges vigasztalást, és meg­ijedsz az apró kelésektől és a bizony­talan veszélytől, és nem hallgatsz az ilyen isteni, biztos és igaz ígéretek­re, amelyek megerősíthetnének. Mit segítene az, ha az összes orvos és az egész világ téged ápolna, de az Isten nem lenne melletted? És megfordít­va: mit árt, ha az egész világ elhagy, és egy orvos sem marad melletted, de az Isten ilyen ígéretekkel mellet­ted marad? Nem gondolod, hogy ak­kor sok ezer angyallal vagy körülvé­ve, akik ügyelnek rád, és a pestist lábbal taposhatod, amint a 91. zsol­tárban olvassuk: »Mert megparan­csolja angyalainak, hogy vigyázza­nak rád minden utadon, kézen fog­va vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. Eltaposod az orosz­lánt és a viperát, eltiprod az orosz­­lánkölyköt és a tengeri szörnyet.« (Zsolt 91,11-13)” ■ Luther Márton: Elmenekülhetünk-e a halál elől? (Kovács Áron fordítása) HIRDETÉS . Nyugdíjas lelkészcsaládok találkozója A nyugdíjas lelkészcsaládok szokásos havi találkozója október 4-én 10 órakor kivételesen a nyugdíjas lelkészek Hűvösvölgyi úti otthonában (Hű­vösvölgyi út 193/a) lesz, ahol dr. Reuss András tart áhítatot és előadást A hitvallásosság jelentősége a Magyarországi Evangélikus Egyházban - különös tekintettel az Apológia és az Egyességi irat elkészült fordításá­ra címmel. Szeretettel várunk mindenkit. HETI ÚTRAVALÓ „Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is’.’ (tjn 4,21) Szentháromság ünnepe után a 18. hé­ten az Útmutató reggeli s heti igéinek kettős üzenete van: Isten- és ember­­szeretetre hívnak, s angyalok szolgálatáról tudósítanak. Járjunk elhívásunk­hoz méltó szeretetben! „Nem az a szeretet, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelésül a mi bűnein­kért.” (íjn 4,10; LK) Benne jelent meg közöttünk az Atya személyválogatást nem ismerő szeretete. „Ha hitemmel megismerem, hogy mennyire szeret en­gem Isten, akkor szívem feltétlenül megtelik iránta örvendező szeretettel - és a felebaráti szeretethez lát hozzá”- vallja dr. Luther. Egy írástudó a legfőbb parancsolatról kérdezte Jézust; ő kettőt idézett Mózestől (lásd 5MÓZ 6,4.5 és 3MÓZ 19,18): „...szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes telked­ből, teljes elmédből és teljes erődből. A második ez: Szeresdfelebarátodat, mint magadat’.’ Ha ezt te is megérted s megéled, „nem vagy messze az Isten orszá­gától”. (Mk 12,30-31.34) Pál szerint „az Isten országa... igazság békesség és a Szentiélekben való öröm” (Róm 14,17), mely Jézusban már jelen van bennünk (lásd Lk 17,21; a Károli-fordítást); ahol „szeretet és hűség találkoznak, igaz­ság és béke csókolgatják egymást” (GyLK 727,10). Mihály főangyal névünne­pe emlékeztet: „Az Úr angyala őrt áll az istenfélők mellett, és megmenti őket!’ (Zsolt 34,8) Reformátorod szavaival így naponta kérheted: „Szent angyalod legyen velem...” íme, néhány pillanatkép Isten követeiről szolgálatteljesítés közben. Hágárt a pusztában találta meg az Úr angyala, és visszaküldte Sárá­hoz. Kijelentette neki: „...fiútfogsz szülni. Nevezd Izmaelnek, mert hallott az Úr nyomorúságodról’.’ (íMóz 16,11) És János apostol láthatta, „hogy egy má­sik angyal repül az ég közepén: az örök evangélium volt nála, és hirdette azok­nak, akik a földön laknak” (Jel 14,6); s Isten dicsőítésére hívott fel minden né­pet. Jézus ma is megkeresi az eltévedt juhot, s vele együtt,,« ti mennyei Atyá­tok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül”. Miért ne vessük meg Jézus őbenne hívő kicsinyeit? „...mert... angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát’.’ (Mt 18,14.10) Az Úrért bebörtönzött Pétert is az Úr angyala szabadította ki: „Most tudom igazán, hogy az Úr el­küldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből...” (ApCsel 12,11) El­fogásakor Jézus kijelentette a védelmére kelő tanítványnak: „Vagy azt gondo­lod, hogy nem kérhetném meg Atyámat, hogy adjon mellém most tizenkét se­reg angyalnál is többet?” (Mt 26,53) De az írásnak be kell teljesednie. János­nak egy szolgáló lélek (lásd Zsid 1,14) mutatta meg a mennyei Jeruzsálemet: „...és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, hogy imád­jam őt...” A hírnök szava máig hat ó: „Vigyázz, ne tedd, mert szolgatársad va­gyok...: az Istent imádd!” (Jel 22,8.9)! Ma is „Itt az Isten köztünk, / Ő, kit éj­jel-nappal / Angyalsereg áld, magasztal. // Angyaloknak módján / Színed előtt állván, / Bárcsak mindig arcod látnám!” (EÉ 280,2.3) ■ Garai András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents