Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-29 / 39. szám
Evangélikus Élet ti’ . - , * , EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. szeptember 29. *• 5 Viharsarki szivárványok W Folytatás az 1. oldalról Gáncs Péter köszönetét mondott a meghívó jól megválogatott igéiért, melyek egyediségükkel, megszólító erejükkel - láthatólag - saját prédikáló kedvét is fokozták. A püspök Isten csodás, gyógyító kegyelmét emelte ki: ez az erő az, ami megemel, megelevenít, fölhoz a mélyből. Négy éve a nagyszénási templom életveszélyesen megsüllyedt, ekkor még azt sem tudták, meg lehet-e egyáltalán menteni. Mélyre süllyedt, de Isten - például meghozva külföldi testvérek adakozókedvét - lehetővé tette, hogy fölemelkedjen, hogy újjáéledjen. „Ezért is nagy ünnep, »nagy szombat« a mai” - hangsúlyozta a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. A nagyszénási evangélikusok következő nagy feladata az emberi közösség újjáépítése lesz. Az Ezékielnél említett szétszóró erő, a - viharsarki hatását különösen éreztető - diabolosz azonban nehezen győzhető le. Azzal viszont, hogy a templom épülete megújult, a találkozás többféle dimenziója nyílt meg. Ebben a térben ki lehet kapcsolódni „a hétköznapok darálójából” egyben be lehet kapcsolódni az Istennel való éltető közösségbe, és nem csak „nagy szombatokon” - bátorította a püspök az egybegyűlteket. A protokollt - elmondása szerint - kevéssé kedvelő Erdélyi Zoltán azért mégis köszöntötte a jelen lévő vendégeket. A már említett szolgálattevőkön kívül Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelőt, Madarász Géza egyházmegyei felügyelőt, Kondor Pétert, a szomszédos Kelet-békési Egyházmegye esperesét és az odakint babgulyást főző Nyemcsok János polgármestert - nem protokollárisán, hanem személyre szóló, meleg szavakkal. A lelkész köszönetét mondott a templom felújítását „tető alá hozó” támogatóknak, vállalkozóknak és vállalkozó szelleműeknek. Elmondta, hogy Lipcséből, Erlangenből, illetve az egyházkerülettől és az egyházmegyétől kaptak anyagi támogatást. És ami a legnagyobb csoda: hála a jókedvű adakozóknak, önerőből is futotta. Miután a lelkész köszöntötte a vendégeket, a vendégek is köszöntötték a gyülekezetét. Lázár Zsolt esperes Erdélyi Zoltán jó ötleteit és a vezetéshez való jó érzékét méltatta. Az istentiszteleten zenei szolgálatot vállalt a Credo zenekar, továbbá Bartisné Lupás Erzsébet, aki szívszaggató gyimesi nótákkal érkezett, Csete Gabriella pedig Reményik Sándor Templom és iskola című versét mondta el az ünnepi közgyűlésen. A padlózaton kívül minden megújult a nagyszénási templomban. A statikusok véleménye szerint biztosan áll az épület. Hála a legnagyobb statikusnak. Ambrózfalvi (k)útkeresés Templomuk százötvenedik születésnapját ünnepelték az ambrózfalviak. Kutyej Pál nyugalmazott lelkész Sokan a szomszédos Pitvarosról és Csanádalbertiből érkeztek az istentiszteletre. A fiatalok ibolyaszín selyemkendőben daloltak, a spontán módon a húrok közé csapó Lázár Zsolt esperes gitáron kísérte őket. Kutyej Pál nyugalmazott lelkész végezte a bevezető liturgiái szolgálatot, majd Csonka Zsuzsanna, az Ambrózfalva-Csanádalberti-Pitvarosi Evangélikus Egyházközség lelkésze üdvözölte a vendégeket, köztük a korábbi lelkészeket, Jeszenszky Tibornét és családját, illetve Kutyej Pált és feleségét. Gáncs Péter püspök rendhagyó módon, hittanóraszerűen kérdezgette a fiatalokat az evangélikus, református és katolikus templomok sajátosságairól, egyrészt azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a szülőknek is üzenjen, akik Ambrózfalván - érthetetlen módon - mind csak erkölcstanoktatásra küldték gyermekeiket. Másrészt pedig hogy a figyelmet az evangélikus templomokban központban álló oltárra irányítsa. Prédikációja témájául ugyanis az ambrózci falvi - nem éppen a legjobb állapot> ban lévő, de megbecsülendő - temp^ lom oltárképének Jézus és a samári- I ai asszony találkozását ábrázoló jele* netét választotta a Déli Egyházkerület lelkészi vezetője. A templomot egy kúthoz hasonlította. A kútnak addig iható a vize, ameddig rendszeresen fogyasztanak belőle. Ha nem használják, megposhad, sőt ki is száradhat - figyelmeztetett Gáncs Péter. Kúthoz járatósra, rendszeres templomlátogatásra, gyülekezetépítésre bátorította a maréknyi, ám annál szebben szóló ifjú énekest és a régieket. A prédikáció után Dénes Erzsébet egyházközségi felügyelő köszöntötte a vendégeket és a szolgálattevőket. „A templom születésnapja a legjobb alkalom a kúttisztításra” - hangsúlyozta az egyházkerületi felügyelő, Radosné Lengyel Anna. Az ünnepi közgyűlésen Gáncs Péter püspök bejelentette, hogy a helyi lelkésznő megromlott egészségi állapotára való tekintettel Kutyej Pál nyugalmazott lelkészt kisegítő szolgálatra küldi Ambrózfalvára. A szivárvány újra feltűnt a Ravasztanyán, ahová már nem „szolgálatra” hanem tanyasi (k)utak kincseinek > megízlelésére érkeztek a fáradt vándorok a buzgó esperes jóvoltából. A kerítéshez közeledő szamarak láttán a püspök odaszólt a tudósítónak: „Itt a lehetőség exkluzív interjú készítésére.” A szamarak azonban csökönyösen hallgattak. ■ Kinyik Anita Hálaadás a pusztaföldvári templomban „Jöjjetek..., még van hely!” - hirdette a meghívó és Gáncs Péter elnök-püspök is a nagy vacsora példázatából vett szavakat a százéves pusztaföldvári evangélikus templomban. Jóllehet a szeptember 21-én tartott hálaadó istentiszteleten is akadt még itt-ott egy-egy üres ülőhely, az ünnepet magáénak érezte a kicsiny gyülekezet mellett számos elszármazott vagy más felekezetű és egyházhoz nem tartozó is. A jubileumi délután a Mezőberényi evangélikus rézfuvósegyüttes fanfárjával indult. Az ünnepi istentiszteleten - amelynek liturgiájában Lázár Zsolt esperes, Lászlóné Házi Magdolna helyi lelkész és a gyülekezetből származó Horváth Anikó szarvasi lelkipásztor szolgált - a püspök Lk 14,17b.22b alapján hirdette az igét. „A példázatbeli gazda módjára Isten itt száz éve folyamatosan gazdagon teríti asztalát, csodálatos bankettet rendez a pusztaföldváriaknak” - emlékeztetett. „Ezt a közösséget nem pótolja az otthoni bibliaolvasás és egy-egy televíziós vagy rádiós istentisztelet megnézése, illetve meghallgatása sem. Attól ugyanis még senki nem lakik jól, hogy megnéz egy gasztroműsort valamelyik tévécsatornán” - folytatta a püspök, aki utalt arra is, hogy a pusztaföldvári templomnak egyfajta védjegye lett a nyaranta megrendezett, Nyitott templom éjszakája elnevezésű missziói program. „A templom azonban nemcsak ekkor, hanem minden vasárnap nyitva van, minden vasárnap szól a hívogató harang” - helyezte a földváriak szívére a kerület lelkészi vezetője. Az istentisztelet végén megkoszorúzták Bolla Mihály miniszteri tanácsos (1850-1916) emléktábláját. A gyülekezet egykori tiszteletbeli felügyelője szervezte az 1913-ban felszentelt templom építkezési munkálatait, de nevéhez fűződik a pusztaföldvári községháza és jegyzői lak felépítése is. Az ünnepség keretében egy új márványtáblát is avattak: a gyülekezet 1896-os önállóvá válása óta Földváron szolgált korábbi négy lelkész nevét örökítették meg az utókor számára. „Gazdagon terítették” az ünnep liturgiáját: közreműködtek a kisiskolás hittanosok, a helyi Búzavirág népdalkor zsoltárokkal készült, Németh Gabriella az egyik korábbi lelkész, Szentpáli Pál földváriaknak ajánlott versét olvasta, míg Jankó Zita Bach műveiből brácsán szólaltatott meg néhányat a délután folyamán. A gazdag istentisztelet után gazdagon terített asztalok várták a vendégeket a parókia udvarán. Aki pedig a szeszélyes őszi időjárás ellenére kitartott, a békéscsabai Zenebarát Felebarát kamarakórus ünnepi hangversenyére térhetett vissza a százéves falak közé. ■ -ó -ő -A Benczúr Zoltán (1913-1998) emlékezete Ma, amikor a pusztaföldvári templom szentelésének századik évfordulóját ünnepeljük, megemlékezünk édesapánkról, Benczúr Zoltánról is - aki a gyülekezetben szolgált huszonöt évet, és szintén ebben az évben ünnepelné születésének századik évfordulóját. Édesapánk Szarvason született, evangélikus egyházi tanító családjában. Itt érettségizett az evangélikus gimnáziumban. A soproni teológián 1935-ben szerezte meg diplomáját, majd 1936. április 5-én szentelte lelkésszé Kovács Sándor püspök. Segédlelkészként több helyen szolgált. Ekkor lett Kardos Gyula püspök munkatársa, akihez baráti szálak fűzték. Püspökét egész életében példaképének tekintette. Vallástanérként dolgozott Losoncon a gimnáziumban. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, a magyar-történelem szakos tanárként szintén ott dolgozó Iván Ilonával. A háborús évek után Tatabányán, Salgótarjánban, Kondoroson szolgált, és 1955-ben lett a pusztaföldvári gyülekezet parókus lelkésze. Szolgálatát csendben, de odaadó hűséggel végezte a Viharsarokban. Nem könnyű körülmények között. Felesége egy ideig nem taníthatott a helyi iskolában, Kondorosra kellett átjárnia. Gyermekeit - származásuk miatt - nem vették fel az orosházi gimnáziumba, ezért tizennégy éves korukban el kellett hagyniuk Pusztaföldvárt. Szentesen tanulhattak tovább a hitét meg nem tagadó Frenyó László tanár segítségével. A Pusztaföldváron született harmadik gyermek - Zoltán - az általános iskola befejezése után a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában folytatta tanulmányait. Édesapánk szíve, lelke a gyülekezeté volt. Élénk gyülekezeti életet teremtett: énekkart szervezett, ifjúsági bibliaórákat, kézimunkakört. A havi rendszerességgel tartott szeretetvendégség nagyon népszerű volt. Nagy energiával szervezte az ifjúsági alkalmakat, ami az ÁVH-nak is feltűnt, és a törvény erejével be is tiltották őket... Gondja volt templomára. Fúrt, faragott, ha kellett, harangozott, fontos volt, hogy temploma messziről hirdesse az aktív gyülekezeti élet létét. Presbitereivel karöltve felújította a parókiát, új kerítést készítettek a templomkert köré. Az ötvenedik évfordulóra a templom teljes felújú tását elvégezték - részben gyülekezeti segélyből, részben kétkezi munkával. Ekkor készült el a templom villamosítása is. 1979- évi beszámolójában édesapánk írta: „Isten iránti hálával említjük meg, hogy gyülekezetünknek adóssága nincs. Megfelelő komoly tartalékkal rendelkezik. A gyülekezet lelkésze 1980. január í-jével nyugdíjba vonult. Híveink jó reménységgel várják az új munkást.” Nyugdíjasévei alatt Kistarcsán, gyermekei közelében élt, 1998-ban tért meg Urához. Kedves igéjével búcsúztunk tőle: „Igen, Atyám, mert így volt kedves teelőtted." (Mt 11,26; Károli-ford.) ■ Gyermekei: Gyöngyvér, Csilla, Zoltán
