Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-29 / 39. szám

2 -m 2013. szeptember 29.

FORRÁS

Evangélikus Élet

Oratio

oecumenica

Mennyei Atyánk, hálát adunk az egész teremtettséget átfogó szeretetedért, amellyel fenntartod életünket, és Jézus Krisztusban munkálod megváltásunkat. Add, hogy a te szereteted ne legyen hiábavaló életünkben, formálhasson bennünket, és a te arcod tükröződhessen rajtunk!

Könyörgünk világunkért, amely magán hordozza teremtő kezed nyomait. Megvalljuk, Urunk, hogy túl sokszor vagyunk hűtlen sáfárok, és csak kevésszer jó gazdák. Természetesnek vesszük a kenyér ajándékát, és ellened háborgunk, ha szükséget szenvedünk valamiben. Kérünk, nevelj minket teremtett világunk iránti felelősségre, hogy lakhatóan őrizhessük meg utódaink számára.

Könyörgünk hazánkért, amelyben hosszú évszázadok óta őrizted őseinket, s ahol mi magunk is otthonunkra találhatunk. Kérünk, ne engedd felednünk, hogy csak akkor lehet igazán otthonunk e föld, ha tőled kapott ajándékként szeretni tudjuk. Emlékeztess erre vezetőt, politikust, polgárt, hogy ne kelljen hontalanná válnunk saját hazánkban.

Könyörgünk településünkért, a lakóhelyünk közvetlen környezetében élőkért. Gyakran mélyedünk bele saját problémáinkba, és nem vesszük észre a mellettünk lévő segítségre szorulót. Elmegyünk a koldus mellett, nem halljuk meg a hajléktalan kopogását, és ételről mesélünk az éhezőnek. Kérünk, erősítsd bennünk a szeretet felelősségét, hogy nyitott szemmel járjunk, és megtegyük, amit reánk bíztál.

Könyörgünk gyülekezeti közösségünkért, szereteted forrásának helyéért, amelyet oly sokszor mérgeznek emberi indulataink. Megvalljuk, Urunk, sokszor még egymást sem tudjuk szeretni, nemhogy ellenségeinket. Fordulj felénk könyörülő irgalmaddal, hogy gyarapodhassunk ne csak létszámban, de növekedhessünk az irántad való engedelmességben is. Add, hogy igéd magvetése ne legyen hiábavalóvá életünkben.

Könyörgünk családi közösségeinkért s benne önmagunkért. Annyi minden terhel bennünket, kit gyász és fájdalom, kit betegség és félelem, kit bizonytalanság és reményvesztettség. Támaszra, vigaszra, örömeinkben való osztozásra kaptuk tőled családi kötelékeinket, amelyeket sokszor kevesebbre becsülünk, mint amekkora ajándékot hordoznak magukban. Tégy minket szerető társsá, biztos támasszá, engedelmes gyermekké, hogy családunk legbensőbb szobánkká válhasson, ahol együtt állhatunk meg előtted.

Mennyei Atyánk, aki magad vagy a szeretet, még ajkunkon sincs a szó, de te már ismered gondolatainkat. Kérünk, hallgasd meg gyermekeid könyörgését, és adj meg mindent, ami a javunkra van. Add, hogy megtartó, gondviselő szeretetedből élve mi magunk is ennek a szeretetnek az eszközei lehessünk! Ámen.

Az Evangélikus Élet 2005-2012

. évi lapszámai PDF formátumban letölthetők a www.evangelikuselet.hu címről.

"Evartgi

K 1*

"Evangélikus ÉletS . - "Evangélikus ÉletS

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP - MT 5,38-45

Lehetünk tökéletesek?

A középkori egyház azt tanította, hogy a Hegyi beszéd csak a tökéletességre törekvőknek szól. Számukra is inkább csak ajánlás, mint kötelező iránymutatás. A 16. századi reformátorok ezt elutasították. Hangsúlyozták, hogy Jézus a Hegyi beszéd igéivel minden követőjét megszólítja. De hogy milyen szándékkal, arról már megoszlott a véleményük. Voltak, akik azt hangsúlyozták, hogy a Hegyi beszéd a mózesi törvény megszigorítása. Szerintük Jézus ezzel azt akarta még világosabbá tenni, hogy az ember nem képes a törvény megtartására, ezért egyedül a kegyelemben reménykedhet. Ma is vannak, akik a Hegyi beszédet így értékelik.

Luther ezzel szemben fölismeri, hogy Jézus a Hegyi beszédben nem a mózesi törvényt tökéletesíti, hanem a törvény értékrendjével szemben hirdeti meg az irgalom új értékrendjét, amelynek követését mindenkitől elvárja, aki kereszténynek vallja magát.

Mi a különbség e két értékrend között? Míg a törvény értékrendjének alapja a „Szemet szemért, fogatfogért” elvében kifejeződő kölcsönösség, addig az irgalom értékrendjét a szeretet fémjelzi.

A szeretet nem föltételezi a kölcsönösséget, hanem a megteremtésére törekszik. Amíg a törvény az embertárs velünk szembeni magatartására az adekvát választ írja elő - „Szemet szemért, fogat fogért” -, addig az irgalom rendjét követő ember nem a másik cselekedetére vagy magatartására reagál, hanem attól eltekintve, szeretetből tesz meg minden tőle telhetőt, ami a másik javát szolgálja, és

amit maga is elvárna, hogy vele tegyenek, ha a másik helyzetében lenne. Fájdalommal nyugtázza, ha szeretete elutasításba ütközik, vagy gyűlölettel viszonozzák. Viszont örül, ha szeretete viszonzásra talál. De ha ez nem következik is be, az irgalom rendje szerint élő ember akkor sem tér le a szeretet útjáról, és a vele ellenséges embertársa felé továbbra is szeretettel közeledik.

Jézus ezt a tökéletesség útjának nevezi, mert Isten is így viszonyul a bűn útját járó emberi nemhez. „Felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak” Nemcsak a jóknak és igazaknak biztosítja az élet feltételeit, hanem a gonoszoknak és a hamisaknak is. Jézus azért nevezi ezt tökéletességnek, mert Isten cselekedeteinek indoka önmagában, atyai szívének szeretetében van.

Amíg a mi cselekedeteink indítéka nem a szívünkben lakó szeretet, hanem a másik ember irántunk tanúsított magatartása, amíg csak azokkal tudunk jót tenni, akik velünk is jót tettek, és csak azokat köszöntjük barátsággal, akik irántunk barátsággal viseltetnek, addig messze vagyunk a tökéletességtől, ami egyúttal az Isten eljövendő országára való alkalmasságunk próbája.

A tökéletességre törekvőknek szól a Hegyi beszéd? Nem. De tökéletességre hív mindenkit, aki hallja! Mindannyiunkat, akik a magunk erejéből nem tudunk tökéletesek lenni. Még ha be is látjuk, hogy az lenne a helyes, ha a rosszat is jóval viszonoznánk, ha soha nem azt néznénk, hogy a másik mit tett, hanem hogy Isten akarata szerint - amely mindig egybeesik a

szeretettel - mi mivel tartozunk embertársunknak, a gyakorlatban ez csak a legritkább esetben sikerül. Hiába értjük meg, hogy Isten azért tökéletes, mert nem tud nem szeretni, ha mi - valljuk meg - többször nem szeretünk, mint szeretünk.

De ha nem valljuk is meg, árulkodnak róla a világ kereszténynek mondott felében uralkodó közállapotok. A keresztény gyökereire büszke Görögország utcáin és terein tomboló gyűlölet képeit a híradókban mostanában gyakran láthatjuk. Európa és az amerikai kontinens keresztény országaiban a szegények és a fedélnélküliek problémája a szolidaritás hiányáról tanúskodó, hosszú ideje megoldatlan kérdés. De az elmúlt hetekben a legnagyobb megdöbbenést mégsem az erről szóló hírek keltették bennem.

Az egyik tévécsatornán ugyanis szinkronfordításban naponta látható egy amerikai szabadkeresztények tulajdonában levő televízió műsora. Ebben a gyógyítás adományát a kamerák előtt is rendszeresen gyakorló, lelkészi végzettségű műsorvezető hetek óta „héjaként” követeli az USA haderejének Szíria elleni haladéktalan bevetését. Eközben csöppet sem rejti véka alá a Republikánus Párttal való szimpátiáját és a demokraták iránti - a gyűlölet határát talán nem csak súroló - ellenszenvét. Rendszeresen maró gúnnyal ostorozza az Egyesült Államok demokrata párti „liberális” elnökét, aki szerinte most azzal tetézi „bűneit”, hogy „bizonytalanul fújja a kürtöt”, mert bár először harci riadót fújt Szíria ellen, most mégis a békés megoldást előnyben részesítő orosz elnök vegyi

A VASÁRNAP IGÉJE

fegyverek leszerelésére irányuló tervét támogatja.

Ez a „héja” szerepét játszó keresztény műsorvezető a szíriai konfliktus kirobbanása óta nap mint nap beiktat az adásba egy-egy, az iszlám fenyegetés komolyságát bizonyító riportot vagy dokumentumfilmet. A héten pedig már Szulejmán szultán Oszmán Birodalmának újraéledésével és a törököknek a keresztény világ elpusztítására szőtt terveivel is riogatta a nézőket. Ezt a „veszélyt” olyan játékfilmekből vett jelenetekkel illusztrálta, amelyek az egykor Bécset ostromló török sereg könyörtelenségét mutatták be. Már azon sem lepődtem volna meg, ha a végén keresztes hadjáratot hirdet, de ezt szerencsére nem tette meg.

Mindez hűen tükrözi, hogy a kereszténység több mint kétezer esztendő elteltével sem szánta el magát Jézus Hegyi beszédének követésére. Ehelyett a mindenkori teológusok vagy azt próbálják bizonyítani, hogy a Hegyi beszéd nem minden hívő számára kötelező szabály, vagy azzal érvelnek, hogy megtarthatatlan, és csak a kegyelemre való rászorultságunkra hívja fel a figyelmet.

A kegyelemre minden kétséget kizáróan rászorulunk. De részesülni csak akkor fogunk benne, ha nem kihúzni próbáljuk magunkat Jézus tökéletességre hívó szavainak érvénye alól, hanem tökéletlenségünket elismerve Isten Szentleikének vezetésére bízzuk az életünket. Mert ő megteheti, hogy Isten tökéletes képmásának, az emberré lett Istennek, Krisztusnak a képére formál bennünket.

■ Véghelyi Antal

Változó külső - örök tartalom

^ Az istentiszteleti és egyházzenei életet bemutató sorozatunkban Esztergom után most újra egy kis, családias közösségbe látogatunk. Budapest-Ferencváros nemcsak gazdag liturgikus életét tekintve egyedülálló, hanem azért is, mert istentiszteleteit - saját templomának felépültéig - a Gát utcai római katolikus templomban ünnepli. Most a gyülekezet kántorának beszámolóját olvashatják.

CANTATE

A ferencvárosi evangélikus gyülekezet vasárnap tizenegy órakor tartja istentiszteletét. Minden hónap első vasárnapja családos istentisztelet, hagyományos liturgiával. Ha több gyermek is részt vesz rajta, akkor Koczor Tamás lelkész magyarázatot fűz a liturgiái részekhez, hogy a gyermekek értsék, mi történik. A gyónásnál, feloldozásnál vagy a főének előtt tehát rövid magyarázat hangzik el az apróságok nyelvén arról, hogy miért is imádkozunk így: „Vallom előtted, szent és igaz Isten...”; vagy felszólítás érkezik, hogy arra a karzaton üldögélő, hatalmas hangszerre kell odafigyelni, mert az vezeti elő nekünk az éneket.

A hónap harmadik vasárnapján is a hagyományos liturgiát követi a gyülekezet, de a második és negyedik vasárnap az újat, az „énekeset” Az énekes alkalmakat a Muntag Lőrinc vezette Ferencvárosi kántorátus gazdagítja azzal, hogy az úgynevezett állandó misetételeket (az ordináriumot) középkori és reneszánsz motettákkal énekli el. A gyülekezet kis füzetben követi nyomon a magyar szöveget.

A kántorátus szolgálata igazán különlegessé teszi ezeket az istentiszteleteket, és lehetőséget ad a gyülekezeti tagoknak az elmélyülésre, az

Isten dicséretében való gyönyörködésre. Az énekükkel szolgáló fiatalok évente párszor Bach-kantátát is előadnak: a nagy egyházi ünnepeket megelőzően vagy olyankor, ha más gyülekezet látogat el hozzánk, illetve ha a püspök tiszteli meg a gyülekezetét jelenlétével és szolgálatával.

Vannak olyan különleges és ritka alkalmak is, amikor a hónap végén még egy ötödik vasárnap is következik. Ebben az esetben az új liturgia szerint történik az istentisztelet, de úgy, hogy minden tételt a gyülekezet énekel, ez tehát az új liturgia „hagyományos módon”. Ezeken az alkalmakon a kántor recitálja a zsoltárt a Gyülekezeti liturgikus könyv rendje szerint. Az énekelt liturgiával azonban a gyülekezet nyáron gyakorta találkozhat, mert akkor szünetet tart a kántorátus.

Fontos megemlíteni, hogy a váltogatott liturgiát a gyülekezet szavazta meg. Jó szívvel írom a váltogatott liturgiával kapcsolatban, hogy a gyülekezet mindhárom formát szereti, ismeri és tudja.

Az énekválasztás alapvetően a lelkész dolga, de a kántornak szabadsága van abban, hogy javasoljon, vagy ha szeretne választani, választhasson. A gyülekezet minden éneket el tud énekelni, tehát nincs gond azzal,

hogy valamelyik ének nem jöhet elő, mert ismeretlen vagy túl nehéz. A választásnál mindig szempont, hogy mi a javasolt ének, azaz mit írnak elő graduáléneknek vagy heti éneknek.

A kántor leginkább akkor javasol éneket, ha a nagyobb ünnepekre előre készülve már megtanult egy bonyolultabb korálelőjátékot. Általában azonban könnyebb, rövidebb korálelőjátékok hangzanak el a kezdő- és a főének előtt.

A kántor eldöntheti, hogy vesz-e úrvacsorát, nem kell helyettesről gondoskodnia arra az időre, mert az úrvacsora zene nélkül is nagyon meghitt: körben állva, közös kehelyből veszi a gyülekezet. Az ostya kiosztása előtt a lelkész áldást is oszt, így azok is beállhatnak az úrvacsorázók körébe, akik még nem konfirmáltak.

Az egyházi év szakaszait a gyülekezet figyelemmel kíséri, mert a lelkész minden istentisztelet elején a heti igével nyitja meg köszöntését, és nemcsak felolvassa, hanem rövid magyarázatot is fűz hozzá. így az egyházi esztendő minden hete, igeszakasza hangsúlyt kap.

A gyülekezet tagjai kiosztott lapról követik az énekszámokat, amelyen az is fel van tüntetve, hogy hol található a két olvasmány a Bibliában;

az igehirdetés textusát pedig teljes egészében tartalmazza. Mindez a perikóparend szerint. Ennek a lapnak a fejlécén áll a vasárnap neve az egyházi év szerint és az ahhoz kapcsolódó ige is. A lapról a lelkészi hivatal elérhetősége is leolvasható (azok kedvéért, akik először vannak az alkalmon).

A ferencvárosi evangélikus gyülekezetben minden vasárnap van úrvacsora, ezért a lelkész mindig albát visel. Csak az óévi és a nagypénteki esti alkalmakon nincs úrvacsora, akkor a lelkész Luther-kabátban van. Az úrvacsora előkészítésében, a mosogatásban, az énekeskönyvek, liturgikus könyvek és lapok kiosztásában, valamint az offertórium elszámolásában az asszonyok segítik a lelkész munkáját. Az asszonyok az istentiszteleten is szolgálnak, ők olvassák fel az igeszakaszokat.

A gyülekezet kis létszámú, éppen akkora, hogy tudjunk egymás öröméről, tudjunk egymás fájdalmáról. A lelkész minden istentisztelet végén szól pár szót a jelenlévőkhöz, nincs kivonulózene, hanem elköszönünk egymástól. Ekkor bátorítjuk az új tagokat is a bemutatkozásra, vagy ha betegségben szenved valaki közülünk, akkor azt tudatja a lelkész.

A lelkész gyakran megköszöni az asszonyok, a kántorátus és a kántor szolgálatát. Nehéz volna leírni, miért is jó ez. Úgy gondolom, hogy aki az egyházban szolgál, az tudja, hogy az elismertség kevésbé számít; a figyelmesség és a megerősítés azonban fontos, éppúgy, mint a szolgálatra kész ember megbecsülése.

■ Traitler Dóra Ágnes