Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-29 / 39. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET ? * -i -> •-2013. szeptember 29. » 3 Újra önálló parókust iktattak Harkán ► Ünnepi istentiszteletre gyűltek össze szeptember 21-én, szombaton a bárkái evangélikusok és vendégeik a gyülekezet templomában, hogy a megválasztott új lelkészt, Mesterházy Balázst beiktassák a parókus lelkészi szolgálatba. Az istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke az iktatásra szóló meghívón szereplő ige, Ézs 42,6a alapján hirdette Isten igéjét. Felidézte a Harkai Evangélikus Egyházközség gyűlés követte, amelyen Mészáros Tamás felügyelő az egyházkerület, dr. Gimesi Szabolcs felügyelő az egyházmegye, Szabó Károly polgármester pedig a község képviseletében mondott köszönetét. (Németh Antal római katolikus esperes-plébános köszöntését dr. Mozsolits Imre, a közösség világi elnöke tolmácsolta.) Az istentisztelet után a helyi kultúrházban a gazdagon terített asztalok mellett folytatódott az ünnep köszöntésekkel, áldáskívánásokkal. A beszélgetések során bizonyára arról is szó esett, hogy az önálló lelkész beiktatásával milyen új lehetőségek nyílnak meg a gyülekezet előtt a közeli és távolabbi jövőben. Ehhez a méltó indulás megtörtént, s a biztató első jeleknek mindenki örül, csakúgy, mint e sorok írója, a közvetlen hivatali előd. ■ Wagner Szilárd megpróbáltatásokkal teli történetét, különösen a kitelepítés eseményét, amely után csak néhány evangélikus maradt a faluban. Utalt arra is, hogy az utolsó olyan lelkészt, aki kizárólag a harkaiak között végzendő lelkipásztori munkára kapott megbízást, majdnem egy évszázada iktatták be szolgálatába, így a most beiktatott lelkésznek a gyülekezetépítői munkában nagy feladat adatott. Ehhez bátorság, kitartás és legfőképpen az szükséges, hogy Isten valóban megfogja a kezünket - lelkészét, gyülekezetét egyaránt -, vezessen bennünket feladataink végzése közben, és áldása ott legyen az elvégzett munkán. A lelkésziktatás szolgálatát Gabnai Sándor, a Soproni Evangélikus Egyházmegye esperese végezte. A nagy számban jelen lévő lelkészek egy-egy igével adtak útmutatást és kívántak áldást Mesterházy Balázs most kezdődő parókus lelkészi szolgálatára. A Vas megyéből származó lelkész Mt 22,37-40 alapján szóló igehirdetését a légiutas-kísérőknek a repülőutak elején elhangzó tájékoztatójával kezdte, kiemelve ezt a mondatot: „Miután saját oxigénmaszkjukat felvették, segítsenek az arra rászorulóknak.” Mesterházy Balázs bizonyságot tett arról, hogy a harkai gyülekezeti szolgálatban mögötte lévő egy év tapasztalat után a nyár saját „oxigénmaszkjának” felvételével telt. Igehirdetésében, amelyben gyülekezetépítési terveiről is szólt, azt az elhatározását juttatta kifejezésre, hogy segíteni szeretne a harkaiaknak abban, hogy ők is felvehessék saját „oxigénnel tápláló” eszközüket, azaz Jézus Krisztus eljuttathassa hozzájuk életet adó evangéliumát. Az iktatási istentiszteletet köz-A most beiktatott harkai lelkész, Mesterházy Balázs egyben angolkönyvtár szakos tanár is. Kezdettől fogva elsősorban az ifjúsági munkában tevékenykedett. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem elvégzése után pszichológus feleségével együtt - akivel időközben már két gyermeket nevelnek - három éven át Indiában szolgált. Hazatérésüket követően Mesterházy Balázs a harkai gyülekezetben, a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskolában, valamint a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnáziumban dolgozott, végül a líceum iskolalelkésze lett. Eközben Szélrózsa-atyaként aktív részt vállalt az országos evangélikus ifjúsági találkozók szervezésében is. Móricz mester megvalósult álma nyomán Tudósítás a második mórichidai falumissziós nap eseményeiről - másként ► Móricz mester, az egykori nyitrai ispán álma az volt, hogy híd álljon a Rábán. Nem afféle álomhíd, hanem valóságos, jó, teherbíró, amely szabaddá teszi a fő közlekedési utat Győrbe, és összeköti a partiakat a túlpartiakkal. Mivel a tettek embere volt, meg is valósította az álmát: az 1200-as évek első felében megépíttette a hidat. Móric napján, szeptember 22-én, vasárnap kicsinyek és nagyok utaztak át - Móricz hídján - a róla elnevezett Mórichida községbe, hogy a helyiekkel karöltve részt vegyenek a második alkalommal megrendezett ökumenikus szellemiségű falumissziós családi napon. Az időzítés Ura lelki-szellemi párhuzamot vont Móricz mester megvalósult álma és a misszió ünnepi szolgálata között, amikor éppen ezen a napon evangélikus, pünkösdi és római katolikus családok szívtől szívig megtapasztalták a krisztusi szeretet hídverő erejét. Az egybegyűltek lelki húrjait érzékenyen pengette a gyermek- és ifjúsági zenés, irodalmi összeállítás, amely az istenkeresés ezernyi arcvonását vonultatta fel a szemük előtt (képünkön). A pünkösdi gyülekezet Istent dicsérő kórusa és igei bizonyságtétele, a pásztori kerekasztal „interjúmixe” az Evangélikus Hittudományi Egyetem teológus zenekarának lelkes szolgálata, Sándor Frigyes miskolci evangélikus lelkész krisztocentrikus igehirdetése, a gyermekek kézműves-foglalkozásának örömteli zsivaja, a testvéri ölelések és halk „Isten hozzád”-ok, no meg a babgulyás be-beszállingózó ínycsiklandozó illata a hazatalálás benső nyugalmával töltötte el a faluház dísztermében összegyülteket. Kétségkívül kell nekünk egy híd, mert nem érjük el egymást, mi, partiak és túlpartiak. Nehezek a pakkok, súlyos a felesleges teher, nehéz a ladikolás. Vágyunk arra, hogy a fő közlekedési út szabaddá váljon a menny felé..., de valami elválaszt tőle és egymástól..., és nem vesszük észre, hogy a híd régen kész, jó erős, szépen a lábunk alá simul. Ez a Mester hídja. Mórichidán összekötötte a mennyet és a földet. Sikerült néhány órára elcsendesedni, várni, átkelni, találkozni és megnyugodni. Igen, talán éppen a Pok nemzetségbeli Móricz megvalósult álmának örökségeként. ■ Bakay Beatrix A stratégiakészítések korát éljük. Évek óta formálódik egyházunk átfogó stratégiája, készül a külön missziói stratégia... Minden átfogó terv annyit ér, amennyi megvalósul, amennyi megvalósítható belőle. Ennek a praktikus felismerésnek a jegyében hívta össze a Déli Egyházkerület új missziói lelkésze, Deák László közös gondolkodásra - ahogy ő maga fogalmazott: „a kitörési pontok megtalálására" - az öt déli kerületi egyházmegye missziói lelkészeit szeptember 20-ára a püspöki hivatalba. Házigazdaként én tarthattam az igei intonációt. Természetesen az egyház és a misszió Urára, Jézus Krisztusra figyeltünk, aki mennybemenetele előtt világos stratégiát vázolt fel tanítványainak az első missziótörténeti könyvnek, az Apostolok cselekedeteinek elején: „Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeábán és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig’.’ (ApCsel 1,8) A sokat idézett mondat első szava - „ellenben” - utal arra a feszültségre, amelyet igazán csak az összefüggések, a kontextus ismeretében értünk meg. A némileg megszeppent tanítványok kicsit aggódva, kicsit türelmetlenül kérdezik búcsúzó mesterüket, hogy mikor állítja fel újra a Kitörési királyságot Izráelnek. Jézus kemény szava világos útmutatást ad: „Nem a ti dolgotok... Ellenben..!1 A Feltámadott nem a hatalom megszerzésére, a királyság „restaurálására", hanem tanúságtévő életre mozgósítja apostolait. Kissé szimbolikusan értelmezve egyfajta jézusi missziói stratégiát is felfedezhetünk a küldetés táguló köreiben: Jeruzsálem = gyülekezet, Júdea = egyház, Samária = pogány környezet, föld végső határa = globális misszió. Jézus szavaiból egyrészt világos, hogy a misszió erőforrása felülről jön, ami/aki a pünkösdi Lélek. Másrészt a küldetés haladási iránya belülről kifelé mutat, tehát a startpont a gyülekezet lenne. Lenne... De mi a valóság? Legalábbis egyházunkban úgy tűnik, hogy a misszió inkább az erre szakosodott egyesületek és szervezetek szívügye lett, mondván: „A hivatalos egyház mással van elfoglalva...” Ezt a vádat cáfolandó született meg 1997- ben a zsinati törvény az egyház evangélizáló és missziói munkájáról. Bár nem ez volt a törvényalkotók tudatos célja, mégis olyan missziói struktúra kialakítása kezdődött el, amely felülről lefelé építkezett. Ennek személyesen érintett tanúja vagyok, hiszen 1997 októberében a Deák téren egy országos evangélizáció keretében iktattak be rendszerváltás utáni egyházpontok történetünk első országos evangélizációs és missziói lelkészének. Ma is jól emlékszem arra a kijózanító beszélgetésre a Puskin utcai hivatalban, amelyen püspök elődöm, Harmati Béla, aki különben mindenben támogatta a szolgálat elindulását és a cinkotai missziói központ felépítését, figyelmeztetett: „Ne várj csodákat, egyedül nem sokat fogsz elérni...” Akkor kicsit csodálkoztam a püspök „kicsinyhitűségén” most már igazat kell, hogy adjak neki. Elszánt lelkesedéssel hat éven át próbáltam felülről, kívülről ébresztgetni a gyülekezeteket missziói napokkal, magazinnal, rádióműsorokkal, kazettákkal, CD-kkel... Az ébresztgetés eredményét vagy éppen eredménytelenségét igazán csak az egyház Ura tudja megítélni... Biztos, hogy jobban kell figyelnünk a jézusi stratégia prioritására: az alapoktól, „Jeruzsálemből”, a belső körből, a gyülekezetből kell indulnia a missziói ébredésnek és munkának. Lényegében erről szólt a missziói konzultáció bevezető előadása is. Jó András, az Interserve nemzetközi missziói szervezet eurázsiai igazgatóhelyettese prezentációjában a gyülekezetek megújulásának misszióközpontú és tanítványságra épülő lehetőségeit vázolta fel. Kiemelte, hogy paradigmaváltás figyelhető meg a világmisszióban: lényegé, ho'gy a misszionárius személye helyett a gyülekezet közössége kerül a középpontba. A bibliai és missziológiai alapvetés után következett a legizgalmasabb kérdés: mindebből mit és hogyan lehet átültetni az egyházkerület gyülekezeteinek életébe? Mit jelent a tanítvánnyá tétel 2013-ban? Hol van reális esély gyülekezetek újraélesztésére? Hol kellene bátran bezárni templomokat, hogy máshol új gyülekezetek plántálására szabaduljanak fel a spirituális és materiális források? Mit tudnak tenni ebben az egyházmegyei missziói lelkészek? Többet talán, mint eddig ezt ők maguk gondolták volna - tűnt ki az őszinte eszmecsere végére. Hiszen a gyülekezetek magukban sokszor túl kicsik, erőtlenek és tehetetlenek, az egyházkerület, az országos egyház viszont túl nagy... Az egyházmegye jobban áttekinthető, könnyebben összefogható és mozgósítható missziói akciókra, egymás támogatására. Ennek érdekében az egyházmegyei missziói lelkészek munkaközösséget hoznak létre a megyéjükben élő gyülekezeti tagokból. Fontos, hogy legyen világos közös látásuk, munkatervük: hol, mit, hogyan, kivel akarnak elérni, megmozdítani, felépíteni a következő évben. Ugyanakkor nem feledjük a nagy titkót: émbér tefvéz, Isten végez. ÉGTÁJOLÓ (t) A Jézus által meghirdetett missziói stratégia megvalósítása is azzal kezdődött, hogy Lukács leírja a „cselekvési terv” első „akcióját”. A mennybe távozó Úr tanítványai nem estek sem pánikba, sem lázas tenni akarásba . Ezt olvassuk róluk:„...egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban... (ApCsel 1,14) Erre kapták meg válaszul a megígért erőt, a pünkösdi Lelket, a misszió elindítóját és mozgatórugóját. S mivel ez ma sem működik másképp, a déli missziói konzultáció is eleven imaközösséggel zárult, amely - Deo volente - akár „kitörési pont” egy új kezdet nyitánya is lehet. Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
