Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-22 / 38. szám
6 4t 2013. szeptember 22. KULTÚRKÖRÖK Evangélikus Élet Áldjátok nevét! Háromszáz éves az irsai gyülekezet ► Az irsai evangélikusok kétszer is megtöltötték templomukat szeptember 15-én, vasárnap, hiszen egész nap, reggeltől estig együtt ünnepeltek. A rendhagyó együttlétre egy kerek jubileum, a gyülekezet fennállásának háromszázadik évfordulója adott okot. Az ünnepi hangulatot és derűt a vasárnapra - mondhatni - ajándékba kapott, igazán kellemes időjárás is fokozta - ki gondolta volna ezt a szombati zord, őszies idő után? A délelőtti ünnepi - és egyben tanévkezdő - istentiszteleten Csadó Balázs, a közösségben tavaly október óta szolgáló beosztott lelkész hirdette Isten igéjét. Délután Fabiny Tamás püspök szolgált, a liturgiában a helyi lelkészen kívül Bárdossy Tibor egykori irsai lelkész és Krámer György esperes segédkezett. A közös, sátor alatt elfogyasztott ebéd alkalmával a Mustármag Óvoda lakói - délelőtti szolgálatuk után - ismét lehetőséget kaptak, hogy rövid műsorral kedveskedjenek a szülőknek és gyülekezeti tagoknak. A délután a Keresztmetszet zenekar koncertjével és tombolahúzással folytatódott, majd három órakor ismét a templomba vonult át a népes gyülekezet. Zsolt 100,4-5 alapján szólt Fabiny Tamás püspök a hívekhez. Bár az ember ideje és élettere véges, mégis megtapasztalhatja a teret és időt teremtő Isten végtelenségét - mondta. - Tőle kaptuk a szent teret: a templomot és a szent időt: a pihenést. Meg kell ezeket becsülnünk, nehogy elhalasszuk az igehallgatás vagy az embertársunk szeretetének lehetőségét - nem tudhatjuk, visszatérnek-e ezen alkalmak. Az irsai gyülekezet már kapott háromszáz esztendőt. Reménység szerint még sokat kap. A közgyűlés előtt a gyülekezet énekkara szolgált Bárdossy Tamás vezetésével. A köszöntők előtt Dobrovolni Máté másodfelügyelő röviden ismertette a gyülekezet történetét a kezdetektől a jelenig. A gyülekezetalapító szlovák elődök 1713-14- ben érkeztek a Felvidékről. Első templomukat 1722-ben emelték, majd 1799-ben kezdték el a mai templom építését. Az 1950-es években a gyülekezet átalakította a templombelsőt, megszüntette a szószékoltárt. Ekkor helyezték el a Feszty Masa által festett oltárképet, melynek címe: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!’’ Az utolsó nagy felújítás 2001-ben zajlott. A gyülekezetben az istentiszteletek nyelve kezdetben csak szlovák volt, majd hosszú ideig szlovák és magyar felváltva. Az utóbbi évtizedekben a szlovák nyelv használata teljesen megszűnt. A gyülekezet első iskoláját 1808-ban építette; helyén ma az 1994-ben indult Mustármag Óvoda működik. Köszöntője végén a másodfelügyelő bejelentette, hogy ezzel az ünnepi istentisztelettel kezdetét veszi az ünnepi év. A gyülekezet részletes története az évfordulóra megjelentetett könyvecskében olvasható, amelyet Hodos Gábor gyülekezeti tag szerkesztett, Adjatok hálát neki, áldjátok nevét címmel. Az imateremben megtekinthető gyülekezettörténeti kiállítás ugyancsak az ő munkája. A köszöntők hosszú sorában felszólalt Matti Salminen is, a finnországi ylitorniói testvérgyülekezet lelkésze, aki ajándékot is hozott magával: két angyalt, amelyek kezében a jól ismert esti imádság olvasható: „Én Istenem, jó Istenem...” Az egyiket a gyülekezet, a másikat az óvoda kapja, hisz - amint a finn lelkész, egyébként magyarul, elmondta - az egyik legfontosabb dolog az, hogy a gyerekeknek megtanítsuk az esti imádságot. Az ajándékot meghatottan vette át a gyülekezet vezetősége. Valóban igaz. Ha istenfélelemre tanítjuk gyermekeinket, a legnagyobbat adjuk nekik: a reménységet. ■ HHÁ Pályázat lelkészi állásra A Kölesei Evangélikus Egyházközség a szeptember í-jével megüresedett lelkészi állására pályázatot ír ki. Az egyházközség várja azoknak a missziói lelkületű lelkészeknek a jelentkezését, akik a csodálatos környezetben, de nehéz körülmények között élő gyülekezet és szórványainak tanítását, lelkigondozását és egyben bátorítását vállalják. A lelkészi feladatok közé tartozik a szórványgyülekezetek - Tiszabecs, Fehérgyarmat, Mátészalka - evangélikus híveinek hűséges pásztorolása. A lelkész javadalmazása átlagos. 2006-ban teljesen felújított, korszerűsített - három szoba összkomfortos - parókia várja, külön lelkészi hivatallal és a hozzá kapcsolódó vendégszobával. A parókiához művelhető kert is tartozik, benne több mint tíz éve ültetett, termő diófákkal. A díjlevél a Hajdú- Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye Esperesi Hivatalában megtekinthető. A pályázatot a Hajdú-Szabolcsi Evangélikus Egyházmegye címére (4400 Nyíregyháza, Luther tér 14.) kell eljuttatni postai úton vagy elektronikus formában (hajduszabolcsiegyhazmegye@gmail.com). A pályázat benyújtásának határideje: szeptember 27. Bemutatkozási lehetőség: szeptember 29. - október 13. között. A pályázat elbírálásának határideje: október 27. Identitás és éneklés ► A gyenesdiási Kapernaumot (Magyarországi Evangélikus Egyház Kapernaum Szeretetintézménye) sokan - köztük az egyházzene művelői - emlékezetes konferenciák színhelyeként tartják számon. Szeptember 12-14. között ismét itt rendeztek szakmai és lelki továbbképzést az evangélikus iskolákban tanító énektanárok és a templomi énekkarokat irányító karvezetők számára. Kendeh Gusztáv, az Egyházzenei Bizottság elnöke idén az énektanítás iskolai és gyülekezeti lehetőségeinek témája köré szervezte a programot. A harminckét résztvevő Soprontól Békéscsabáig az ország minden táját képviselte. A konferenciát Mekis Ádám igei gondolatai keretezték. Az Észak-Pest megyei esperes nyitóáhítatában a Hegyi beszédből jól ismert, „Úgy ragyogjon a ti világosságotok..!’ (Mt 5,16) igevers kapcsán a megfelelő helyen való és rendeltetésszerű munkálkodást helyezte a hallgatók szívére. Dr. Eesedi Zsuzsa, a Kántorképző Intézet tudományos munkatársa (az EvÉlet Cantate rovatának vezetője) az énektanításról, identitásról, közösségről és személyiségről szóló előadásában többek között azt emelte ki: úgy kell tanítanunk, hogy szellemileg és lelküeg is a sajátunk legyen mindaz, amit átadunk, vagyis tudjuk és szeressük is. A csütörtök esti könnyedebb hangulatról rű: Joób Árpád népzenekutató, a Nyíregyházi Főiskola nyugalmazott tanszékvezetője gondoskodott. Félre tőlem, búbánat! címmel - utalva nemsokára megjelenő gyűjteményére - a humoros népdalok világába kalauzolta az éneklőket, miközben maga kísérte citerán a felcsendülő dalokat. Másnap az énekoktatás mai helyzetének megvitatása volt napirenden. Dr. Bence Gábornak, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium tanárának, a Kántorképző Intézet igazgatójának vezetésével a résztvevők feltárták problémáikat és lehetőségeiket, megosztották vágyaikat és terveiket. Ehhez kapcsolódott a Varga Mártától, az országos iroda nevelési és oktatási osztályának vezetőjétől kapott tájékoztatás is. A pénteki programot két személyes beszámoló gazdagította. Míg Kutyejné Ablonczy Katalin, a békéscsabai evangélikus gimnázium énektanára a jó karvezetővel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg, addig Csernyik Balázs, a pestszentlőrinci Sztehlo Gábor-gimnázium pedagógusa a két éve egyházi fenntartásba vett iskolában szerzett zenei tapasztalatairól számolt be, segítve ezzel a többi, egyházi intézményben tanító résztvevőt. Gönczy László, a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának oktatója Kodály nevelési koncepciójáról és a közoktatás prioritásairól beszélt. Joób Árpád pedig - kapcsolódva Eesedi Zsuzsa gondolatához is - leszögezte, hogy az evangélikus identitás nem alakul ki magától, ahhoz tanárnak és diáknak is meghatározó élményre van szüksége, és a tanár úgy taníthat hitelesen, ha ezt már átélte. A konferencián az előadások mellett a kórusműhely-foglalkozások is fontosak voltak, hogy a frissen megtanult művek péntek este felcsendülhessenek a keszthelyi evangélikus templomban tartott hangversenyen Kardos Anna, Farkasné Gombár Ildikó, Csernyik Balázs és Bence Gábor vezényletével. A koncerten Nikolaus Bruhns, Johann Sebastian Bach és Kodály Zoltán művei is elhangzottak dr. Kovács László Attila nyíregyházi igazgató lelkész, orgonaművész előadásában. Az áhítatban Mekis Ádám Zsid 13,8 alapján szólt arról, hogy „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz”. A konferencia zárónapján dr. Kinczler Zsuzsanna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzene Tanszékének docense, a cinkotai gyülekezet kántora a hagyományok megőrzésének és átadásának irányairól, sokféleségéről és nehézségéről beszélt, amely a színtértől független. A záróáhítat alapigéje a vasárnap textusa volt Mt 23-ból, melyet Mekis Ádám a konferencián részt vevő tanárok, karvezetők helyzetéből kiindulva értelmezett. Előtte azonban még - Kendeh Gusztáv és Bence Gábor vezetésével - megfogalmazták a következő konferencia témájával és a közös munka megalapozásával kapcsolatos észrevételeket. Az esték során lehetőség nyílt kisebb csoportokban való beszélgetésekre, spontán közös éneklésekre és fáradságot feledtető játékokra is. Ez a konferencia szakmai, hivatalos programja mellett legalább olyan fontos volt, mert a személyes tapasztalatcsere és a kapcsolatok felvétele segítheti egymás munkáját. ■ Hulej Klaudia Mi értelme a szenvedésnek? Petr Eben Jób-ciklusa a Deák téri evangélikus templomban ► Gyakran hallani manapság az értetlenkedő kérdést: „Hogy engedheti ezt Isten?” Nyolctételes orgonaciklusának megalkotásakor Petr Eben (1929-2007) is erre kereste a választ. A cseh zeneszerző, aki egyike a legkiemelkedőbb kortárs komponistáknak, jelentős egyházzenei repertoárt hagyott hátra. Miután Faust-ciklusát megírta, késztetést érzett arra, hogy az Isten és a sátán között folyó küzdelemnek újabb zeneművet szenteljen, ám ezúttal a hit próbáját kiálló Jób példájával. Egy újszövetségi igeszakaszt (Jn 9,1-3) is társított művéhez, melyben Jézus szava - „azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei” - segít meglátnunk a ránk mért terhek igazi célját. A Magyarországon ritkán hallható ciklus Szeitl Zita orgona- és zongoraművész előadásában, Cselovszky Ferenc lelkész bibliaolvasásával és áhítatával hangzott el szeptember 16-án a Deák téri evangélikus templomban. A fiatal muzsikus a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola után Grazban, a Zeneművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait zongora és orgona szakon. Eben 1987-ben orgonára és narrátorra írt, hitvalló erejű alkotására a zeneszerző életművében keresgélve figyelt fel, s választotta ki diplomadolgozata tárgyául. A rendkívüli energiát és koncentrációt igénylő, virtuóz mű lehengerlő erővel szólalt meg a keze alatt; játéka aprólékos pontossággal mutatta be a zenei anyagok sokrétűségét. A megkérdőjelezhetetlen isteni akarat szimbolizálására Eben egy úgynevezett „sorsmotívumot” alkotott, amely a nagyszabású mű kezdésekor a pedál sötét regiszterében szólál’ még, & vetíti előre a Jóbra váró tragédiát. A virtuóz orgonafutamokkal érzékeltetett, pusztító csapások ellenére Jób alázatos marad, s dicséretet énekel: a húsvét hajnali virrasztásban elhangzó, üjjongó „Exültetet” valamint a vasárnapi liturgia dicsőségmondását, a „Glóriát”. Sorsát Isten kezébe helyezi: ezt fejezi ki a „Ki dolgát mind az Úrra hagyja” (EÉ 331) kezdetű korái megjelenése. A szűnni nem akaró fájdalmak súlya alatt, melyeket egy kromatikusán ereszkedő, állandóan ismétlődő basszus témára épülő Passacaglia-tétel mutat be, Jób már-már összeroppan. A mű lélektani mélypontján számon kérő kérdésekkel emeli fel szavát Urához, belső vívódását éles hangszínnel megszólaló figurációk jelzik. A „sorsmotívum” újbóli megjelenésével azonban a zeneszerző sugallja: szemrehányásaink mit sem érnek az isteni akarattal szemben. Miután Jób dacossága megnyugvássá szelídült, Isten már nem hagyja válasz nélkül panaszait. Szava azonnal bűnbánatra indítja Jóbot. Ajkáról a pünkösdi himnusz - „Ó, jöjj, teremtő Szentlélek” (EÉ 231) - hangzik fel. Eben így figyelmeztet bennünket, hogy panasz és dac helyett szenvedéseinkben az egyedüli helyes magatartás, ha befogadó lélekkel segítségül hívjuk Istent. A monumentális zárótétel egy, a szenvedő Krisztust dicsőítő, cseh gyülekezeti éneket, valamint az úrvacsorái liturgia legemelkedettebb pontján elhangzó prefáció - „Valóban méltó és igaz, illő és üdvösséges...” - és „Sanctus” dallamát dolgozza fel, s válik Krisztusra mutató hitvallássá. ■ FeRéte Atíikó
