Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-15 / 37. szám

Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. szeptember 15. » 5 „Nagyon szerettem és igyekeztem másokkal együtt jól és tisztán játszani” Beszélgetés Tillai Aurél professor emeritusszal, Pécs idei díszpolgárával ► Szeptember í-je Pécs ünnepe, amikor is az első hazai egyetem alapí­tására emlékeznek a pécsiek. A város elöljárói e nap délelőttjén ün­nepi közgyűlésen kitüntetéseket adnak át a tudomány, a művészet, a sport és az élet egyéb területén jeleskedő polgároknak. Idén a szín­házban megtartott ünnepségen a Pécs díszpolgára címet Tillai Au­rél Liszt-díjas karnagy vehette át dr. Páva Zsolt polgármestertől. Es­te a Kodály Központban díszhangversenyt rendeztek a kitüntetettek és a város zeneszerető polgárai számára. E rangos díj kapcsán egy kis beszélgetésre kértük fel a város új díszpolgárát (aki mellesleg az in­terjúkészítőnek is tanára volt egykor a főiskolán).- Sokan örültek a tanár úrral együtt a kitüntetésének. Milyen ér­zésekkel vette át a díjat?- Mélyen meghatódtam, hogy szülővárosom ilyen magas ki­tüntetésben részesített. Hálás va­gyok családomnak, hajdani taná­raimnak, a cserkészmozgalom­nak, egykori kollégáimnak, tanít­ványaimnak, kórusaim énekese­inek, hiszen nekik köszönhetem azt, amit karnagyként, zeneszer­zőként elérhettem.- Nyolcvanhárom évesen, ere­je teljében aktívan tevékenyke­dik, szervez, komponál, kórust vezet. Mikor és hogyan került kapcsolatba a zenével?- Anyai ágon evangélikus va­gyok. Kisgyerekként istentiszte­let alatt a Dischka Győző utcai templomban gyakran az orgonánál álltam. Áhítattal teli odafigyeléssel hallgattam ezt a csodálatos hangszert. Később unokabátyám, a szekszárdi Németh Pál egyetemista korában szintén orgonáit a „Dischkában”. Vé­gül mégsem a hangszeres zene, ha­nem a kórusvezetés irányába terelt a Mindenható.- Közel hetven rangos díj, kitünte­tés, nemzetközi és hazai elismerés jel­zi karnagyi tevékenységét.- A korábbi évtizedekben volt, hogy egyszerre három kórust is vezet­tem. Ma már csak a Pécsi kamarakó­rust - a volt Nevelők Háza kamara­kórusát - irányítom, de ezt már ötven­öt éve. Műsorskálánk a zeneirodalom szinte minden korszakát felöleli, be­leértve a kortárs zenét is. Hálás vagyok Istennek, hogy megadatott számom­ra a tanítás, kórusvezetés és kompo­nálás „hármas egysége” kiegészítve, erősítve egymást. Számos művemet saját kórusaim mutatták be, így a gya­korlatban is kipróbálhattam a hang­zásukat. Én is elmondhatom, hogy a munkám a hobbim...- Mindehhez megfelelő családi háttérre is szükség van...- Igen. A család megértő támoga­tása mindig fontos volt számomra. Feleségem szintén karnagy, gyer­mekeink: Tímea és Attila - akik A Pécsi kamarakórus és karnagya beleszülettek a zenei közegbe - szin­tén muzsikusok.- Tanítványai közül számosán ki­emelkedő hírnévre tettek szert. Kérem, említse meg néhányukat.- A teljesség igénye nélkül Hoppál Péter, Kamp Salamon, Kertész Atti­la, Kutnyánszky Csaba, Lakner Ta­más, Nagy Ernő, Szabó Szabolcs, Takaró Mihály nevét emelem ki. Ők nemcsak iskolai kórusaikkal, hanem felnőtt- és egyházi énekkaraikkal, tanári pályájukkal is továbbviszik a magyar kóruszene hírnevét.- Melyek a közeljövő feladatai?- Lázasan készülünk a Pécsi kama­rakórus 55. évfordulójára, amelyet november elején ünnepiünk. A dísz­­hangversenyen többek között Hän­del Dixit Dominus című művét mu­tatjuk be. És természetesen készülünk a 2015-ben megrendezendő Európa Cantatra... ■ Törtely Zsuzsa Kávai kimozdulás Egy mozgalmas áhítat ► „Jöjj, add tovább a jó hírt, mozgass meg minden megmozgathatod” - csen­dült az ének szeptember 7-én a kávai templomban az ötödik biciklis- és ifjúsági találkozó záróáhítatán. Mi tagadás, a résztvevők eleget is tettek a felszólításnak. Többségük két keréken gurult, és meg sem állt a kedves, dim­­bes-dombos faluig, ahol Buday Zsolt bénye-kávai lelkész, a tettrekész pres­bitérium és az önkéntes segítők nagy „süteményes szeretettel” várták őket Hurrá! Kávára eljutni - kiváltképp szabad­napokon - nem a legegyszerűbb dolgok egyike. (Főleg, ha az ember a zakatolás után lekési a kétóránként járó buszt, és a monori CBA előtt - a nagy kísértés ellenére - nem kíván kölcsönvenni egyet a sorakozó kerék­párokból.) Nem marad más, mint a békebeli stoppolás - Káva vár! Gombán túl már nyert ügye van a megfáradt utazónak, lassan kibontako­zik előtte a falu. Betérve Kölcsey Ferenc „szüretelő” szobra, a régi nemesi kúri­ából kialakított bénye-kávai általános iskola udvarán pedig a régi nagy kávai tanítókat megidéző tanítók fája várja. Az evangélikus templom egy domb tetején áll erős várként, szikáran. Ud­vara volt - egy ideiglenesen felállított, hűst kínáló nagy sátorral - a találko­zó fő bázisa, ahol a völgyben rohan­gálok időnként feltankolhattak. Vagy egy tucat környező település képviseltette magát több mint félszáz ifjú követtel. Sok esetben lelkészeik sem maradtak ki a kerekezésből. A program egyik „fővédnöke” Veszteg Zsolt kávai polgármester is tiszteletét tette, továbbá Kalina Károlyné, a he­lyi iskola új igazgatónője is megjelent. Jöttek Albertirsáról, annak alberti és irsai gyülekezetéből egyaránt. Péteri, Monor, Tápiószentmárton sem maradt ki a sorból. Pilisről is idegurultak, töb­bek között a nyáron ordinált Liszka Vik­tor segédlelkész kíséretében. A magló­­diak vezetője Németh Mihály lelkész volt, a dél-pesti esperes és pilisi lelkész, Krámer György szokás szerint hitvesé­vel és szöszke gyermekeivel érkezett - dacára annak, hogy a lelkészházaspárt délután két esküvő is várta. Dabas- Gyónról is jöttek, sőt a messzi Szada is küldött egy „aranylábú dicsőítőt” A bényeiek legtöbbje a szlovákiai testvértelepülésen, Bényen tartózko­dott ez időben, szellemük mégis ott lebegett a dombok között... A napot két áhítatos alkalom kere­tezte: az érkezők Csodá Balázs Dél-Pest megyei ifjúsági referens és irsai beosz­tott lelkész „konfirmanduscsábító” pengetésétől kísérve dicsőítették a me­redek szakaszokon is kitartó legfőbb vé­delmezőt. Délután háromtól pedig - sajnos már csekélyebb létszámban - is­tentiszteleten vehettek részt a nem csak egymással találkozni kívánók. A prédikációt Dobó Dániel közel­múltban ordinált - Albertibe osztott - lelkész tartotta friss lendülettel, íKir 19,1-8 alapján próbálva közelebb hozni a gyerekekhez Illés próféta negyvennapos útjának mélységét (és magasságát). A délutáni fogócskának köszönhe­tően is pirospozsgás fiatalok talán na­gyobb érdeklődést mutattak a csoda­ként megjelenő lángos, mint A kávai evangélikus leány egyházközség történe­te címet viselő felolvasás iránt, jóllehet Vészelik Sándorné (Ida néni) pedagó­gus összefoglalója számos izgalmas tényre és tényezőre hívta fel a figyelmet. A Káva ékszerdobozaként emlegetett templom kilencvenéves jubileumá­nak apropóján emlékezetesebbek lehet­tek a falon látható, egyedülálló evan­gélikus ikonok, a jó kedélyű, „nagy du­­más” piercinges kántor fiú vagy a nyár végi zöldben játszott színháború. Az élmény nem cél, hanem eszköz az evangélium hirdetéséhez - vallot­ta meg Dobó Dániel a borsós tokány pusztítása közben. És bejött a számí­tása: élményekkel, a találkozás és a kávai gasztronómia örömeivel és legfőképp örömhírével megpakolva gurultak tova az ifjak Káváról. ■ - Kanyi -Rajparancsnokok: Krámer György, Dobó Dániel és Buday Zsolt Nagyfiúk és kisfiúk

Next

/
Thumbnails
Contents