Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-15 / 37. szám
Evangélikus Élet KERESZTUTAK 2013. szeptember 15. » 5 „Nagyon szerettem és igyekeztem másokkal együtt jól és tisztán játszani” Beszélgetés Tillai Aurél professor emeritusszal, Pécs idei díszpolgárával ► Szeptember í-je Pécs ünnepe, amikor is az első hazai egyetem alapítására emlékeznek a pécsiek. A város elöljárói e nap délelőttjén ünnepi közgyűlésen kitüntetéseket adnak át a tudomány, a művészet, a sport és az élet egyéb területén jeleskedő polgároknak. Idén a színházban megtartott ünnepségen a Pécs díszpolgára címet Tillai Aurél Liszt-díjas karnagy vehette át dr. Páva Zsolt polgármestertől. Este a Kodály Központban díszhangversenyt rendeztek a kitüntetettek és a város zeneszerető polgárai számára. E rangos díj kapcsán egy kis beszélgetésre kértük fel a város új díszpolgárát (aki mellesleg az interjúkészítőnek is tanára volt egykor a főiskolán).- Sokan örültek a tanár úrral együtt a kitüntetésének. Milyen érzésekkel vette át a díjat?- Mélyen meghatódtam, hogy szülővárosom ilyen magas kitüntetésben részesített. Hálás vagyok családomnak, hajdani tanáraimnak, a cserkészmozgalomnak, egykori kollégáimnak, tanítványaimnak, kórusaim énekeseinek, hiszen nekik köszönhetem azt, amit karnagyként, zeneszerzőként elérhettem.- Nyolcvanhárom évesen, ereje teljében aktívan tevékenykedik, szervez, komponál, kórust vezet. Mikor és hogyan került kapcsolatba a zenével?- Anyai ágon evangélikus vagyok. Kisgyerekként istentisztelet alatt a Dischka Győző utcai templomban gyakran az orgonánál álltam. Áhítattal teli odafigyeléssel hallgattam ezt a csodálatos hangszert. Később unokabátyám, a szekszárdi Németh Pál egyetemista korában szintén orgonáit a „Dischkában”. Végül mégsem a hangszeres zene, hanem a kórusvezetés irányába terelt a Mindenható.- Közel hetven rangos díj, kitüntetés, nemzetközi és hazai elismerés jelzi karnagyi tevékenységét.- A korábbi évtizedekben volt, hogy egyszerre három kórust is vezettem. Ma már csak a Pécsi kamarakórust - a volt Nevelők Háza kamarakórusát - irányítom, de ezt már ötvenöt éve. Műsorskálánk a zeneirodalom szinte minden korszakát felöleli, beleértve a kortárs zenét is. Hálás vagyok Istennek, hogy megadatott számomra a tanítás, kórusvezetés és komponálás „hármas egysége” kiegészítve, erősítve egymást. Számos művemet saját kórusaim mutatták be, így a gyakorlatban is kipróbálhattam a hangzásukat. Én is elmondhatom, hogy a munkám a hobbim...- Mindehhez megfelelő családi háttérre is szükség van...- Igen. A család megértő támogatása mindig fontos volt számomra. Feleségem szintén karnagy, gyermekeink: Tímea és Attila - akik A Pécsi kamarakórus és karnagya beleszülettek a zenei közegbe - szintén muzsikusok.- Tanítványai közül számosán kiemelkedő hírnévre tettek szert. Kérem, említse meg néhányukat.- A teljesség igénye nélkül Hoppál Péter, Kamp Salamon, Kertész Attila, Kutnyánszky Csaba, Lakner Tamás, Nagy Ernő, Szabó Szabolcs, Takaró Mihály nevét emelem ki. Ők nemcsak iskolai kórusaikkal, hanem felnőtt- és egyházi énekkaraikkal, tanári pályájukkal is továbbviszik a magyar kóruszene hírnevét.- Melyek a közeljövő feladatai?- Lázasan készülünk a Pécsi kamarakórus 55. évfordulójára, amelyet november elején ünnepiünk. A díszhangversenyen többek között Händel Dixit Dominus című művét mutatjuk be. És természetesen készülünk a 2015-ben megrendezendő Európa Cantatra... ■ Törtely Zsuzsa Kávai kimozdulás Egy mozgalmas áhítat ► „Jöjj, add tovább a jó hírt, mozgass meg minden megmozgathatod” - csendült az ének szeptember 7-én a kávai templomban az ötödik biciklis- és ifjúsági találkozó záróáhítatán. Mi tagadás, a résztvevők eleget is tettek a felszólításnak. Többségük két keréken gurult, és meg sem állt a kedves, dimbes-dombos faluig, ahol Buday Zsolt bénye-kávai lelkész, a tettrekész presbitérium és az önkéntes segítők nagy „süteményes szeretettel” várták őket Hurrá! Kávára eljutni - kiváltképp szabadnapokon - nem a legegyszerűbb dolgok egyike. (Főleg, ha az ember a zakatolás után lekési a kétóránként járó buszt, és a monori CBA előtt - a nagy kísértés ellenére - nem kíván kölcsönvenni egyet a sorakozó kerékpárokból.) Nem marad más, mint a békebeli stoppolás - Káva vár! Gombán túl már nyert ügye van a megfáradt utazónak, lassan kibontakozik előtte a falu. Betérve Kölcsey Ferenc „szüretelő” szobra, a régi nemesi kúriából kialakított bénye-kávai általános iskola udvarán pedig a régi nagy kávai tanítókat megidéző tanítók fája várja. Az evangélikus templom egy domb tetején áll erős várként, szikáran. Udvara volt - egy ideiglenesen felállított, hűst kínáló nagy sátorral - a találkozó fő bázisa, ahol a völgyben rohangálok időnként feltankolhattak. Vagy egy tucat környező település képviseltette magát több mint félszáz ifjú követtel. Sok esetben lelkészeik sem maradtak ki a kerekezésből. A program egyik „fővédnöke” Veszteg Zsolt kávai polgármester is tiszteletét tette, továbbá Kalina Károlyné, a helyi iskola új igazgatónője is megjelent. Jöttek Albertirsáról, annak alberti és irsai gyülekezetéből egyaránt. Péteri, Monor, Tápiószentmárton sem maradt ki a sorból. Pilisről is idegurultak, többek között a nyáron ordinált Liszka Viktor segédlelkész kíséretében. A maglódiak vezetője Németh Mihály lelkész volt, a dél-pesti esperes és pilisi lelkész, Krámer György szokás szerint hitvesével és szöszke gyermekeivel érkezett - dacára annak, hogy a lelkészházaspárt délután két esküvő is várta. Dabas- Gyónról is jöttek, sőt a messzi Szada is küldött egy „aranylábú dicsőítőt” A bényeiek legtöbbje a szlovákiai testvértelepülésen, Bényen tartózkodott ez időben, szellemük mégis ott lebegett a dombok között... A napot két áhítatos alkalom keretezte: az érkezők Csodá Balázs Dél-Pest megyei ifjúsági referens és irsai beosztott lelkész „konfirmanduscsábító” pengetésétől kísérve dicsőítették a meredek szakaszokon is kitartó legfőbb védelmezőt. Délután háromtól pedig - sajnos már csekélyebb létszámban - istentiszteleten vehettek részt a nem csak egymással találkozni kívánók. A prédikációt Dobó Dániel közelmúltban ordinált - Albertibe osztott - lelkész tartotta friss lendülettel, íKir 19,1-8 alapján próbálva közelebb hozni a gyerekekhez Illés próféta negyvennapos útjának mélységét (és magasságát). A délutáni fogócskának köszönhetően is pirospozsgás fiatalok talán nagyobb érdeklődést mutattak a csodaként megjelenő lángos, mint A kávai evangélikus leány egyházközség története címet viselő felolvasás iránt, jóllehet Vészelik Sándorné (Ida néni) pedagógus összefoglalója számos izgalmas tényre és tényezőre hívta fel a figyelmet. A Káva ékszerdobozaként emlegetett templom kilencvenéves jubileumának apropóján emlékezetesebbek lehettek a falon látható, egyedülálló evangélikus ikonok, a jó kedélyű, „nagy dumás” piercinges kántor fiú vagy a nyár végi zöldben játszott színháború. Az élmény nem cél, hanem eszköz az evangélium hirdetéséhez - vallotta meg Dobó Dániel a borsós tokány pusztítása közben. És bejött a számítása: élményekkel, a találkozás és a kávai gasztronómia örömeivel és legfőképp örömhírével megpakolva gurultak tova az ifjak Káváról. ■ - Kanyi -Rajparancsnokok: Krámer György, Dobó Dániel és Buday Zsolt Nagyfiúk és kisfiúk
