Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)

2013-09-15 / 37. szám

Evangélikus Élet

EVANGÉLIKUS ÉLET

2013. szeptember 15. » 3

„A templomnál is nagyobb van itt...”

^ Újra megtelt az angyalföldi evangélikus templom. Szeptember 8-án felépülésének hetvenötödik évfordulóját ünnepelték a hívek, emlékezve a hatvan évvel ezelőtt elhunyt alapító lelkészre, a fasori hitoktatóként is elismerést szerző id. Rimár Jenőre. Grendotf Péter 2010 óta az angyalföldi gyülekezet lelkésze. A templomszentelési hálaadás egyik igéje a Mt 12,6 címben idézett sora volt.

szentlőrinci és az angyalföldi templom oltárképének „testvé-Hogy valójában mi lehet nagyobb a templomnál, arról Gáncs Péter püspök is beszélt igehirdetésében Jeremiás próféta könyvének 31. fejezete alapján. Az egyház nem csupán egy „házat” szent hajlékot jelöl, hanem élő közösséget. A templom pedig olyan épület, amelybe maga az Üdvözítő tér be. A Déli Egyházkerület lelkészi vezetője a múltbéli jelzőoszlopokon túl az angyalföldi gyülekezet jelenbéli felüdítéséről és jövőbeni kihívásairól beszélt. Az „Angyalok földjére” a püspök szerint mindenki küldetéssel megy, és onnan eljőve is van feladata.

Grendorf Péter imádságában megemlékezett minden olyan lélekről, aki a hetvenöt év alatt az angyalföldi evangélikus templom kötelékébe tartozott, különös tekintettel az egykor „papírízűn hitvalló” majd tudatosan az Ige szolgálatába álló konfirmandusokról - sokuk arcképét a templom bejáratánál a gyülekezet történetét bemutató plakátokon megtekinthette a hallgatóság. A lelkész - aki magát egy régi fotótól megihletve „az angyalföldi macskakövek magvetőjeként” aposztrofálja - fohászkodott továbbá azért, hogy sikerüljön a gyülekezetnek becsületesen feldolgoznia a mögötte álló „háromnegyed századot” Az egyetemes könyörgő imádságban mind Rimár Jenő zsidómentő akcióiról, mind pedig a templomot tervező Sándy Gyuláról megemlékeztek.

A köszöntők sorában Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő rendhagyó „osztálynévsor-olvasásba” fogott: aki hallotta a nevét, annak jeleznie kellett ottlétét, így Reuss András egykori angyalföldi lelkészt és Káposzta Lajos egykori segédlelkészt köszönthették a hívek. Utóbbiakkal kapcsolatban Gáncs Péter püspök - mindenféle udvariaskodást félretéve - elárulta, hogy egyidő- 2 sek a templommal, tehát (mint > azt például a pápaválasztásnál iü láthattuk) még igazán fiatalnak számítanak...

Szólásra emelkedett Győri 5 Gábor esperes is, aki a pestriségére” világított rá. Mindkettőt Raksányi Dezső készítette. Mindkettő a feltámadott Jézust ábrázolja, a lőrincin jó pásztorként jelenik meg, emez pedig az emmausi tanítványok történetét dolgozza fel.

Az egyházkerület vezetőin kívül köszöntötték még Krizsán Zoltán egyházmegyei felügyelőt és az angyalföldi alpolgármestert, Borszéki Gyulát is. Külön tisztelettel pedig a Rimár család tagjait és a templomban szolgáló egykori lelkészeket és segédlelkészeket: megemlékeztek a néhány hete elhunyt Solymár Péterről, majd köszöntötték dr. Reuss Andrást, Kendek Györgyöt, Kertész Gézát, Káposzta Lajost és nem utolsósorban a legifjabb angyalföldi ter(e)m(t)ést, Grendorf Márta Flórát.

■ Kinyik Anita

Grendorf Péter megsárgult fotográfiákat mutogat lelkesen - és amolyan „sztendaposan” - az angyalföldi evangélikus parókián. Közben saját történetét is elbeszéli, hogy miként jutott el a Kőbánya-bluestól az Erős vár... himnuszig. Az önkifejezés nehézségeitől a retorikus könnyedségig.

Rimár Jenő neve nem oly ismert még evangélikus körökben sem, pedig együtt iktatták be a Deák téren Kékén Andrással és Sholcz Lászlóval, árulja el a lelkész. Rimár 1919-ben kezdte meg az angyalföldi lutheránusok egybeterelését. Kezdetben a Váci út 61. szám alatti iskola tornatermében, illetve az Üteg utcai polgáriban tartották az istentiszteleteket. 1923-ban az Angyalföldi Luther Szövetséget létrehozva kezdtek el a templomra gyűjteni. Számtalan kiváló terv készült, végül a bizottság Sándy Gyula munkájának megvalósítása mellett döntött. Bő egy év alatt fel is épült a szent hajlék, 1938 őszén Raffay Sándor püspök szentelte föl. Az egyházközség első lelkészének 1941-ben Rimár Jenőt választották meg.

Sok sérülést szenvedett ez a templom is a háború alatt. Teljes körű újjáépítése 1966-ban indult, Benczúr László lelkésznek köszönhetően. A templom háború után elkészült harangja a pesti oldalon a legnagyobb evangélikus harang. Vasárnapról vasárnapra hirdeti az angyalföldi macskakövek makacsságának múlandóságát.

■ - KANYIKA -lillHHIWHII Will ■IMBMWMBBMiBHMWBMBIIMBIIIWilBlllllllilil ill 11 «IIIJIII11II Ilii 1 Ilii Ilii1 II Ilii 11 llillllll III I'iMi M illli 111 illlili

Elfogadás előtt a szolidaritási törvény

Szeptember 4-én egyházunk székházában ülést tartott a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának Törvény-előkészítő Bizottsága, valamint a Gazdasági Bizottság. A két testület tanácskozásának egy részét együtt tartotta, amikor a szolidaritási alapról szóló megújított törvény tervezete és a hozzá kapcsolódó szabályrendelet-tervezetek szerepeltek a napirenden. A tervek szerint még ez év végéig elfogadnák és 2014. január í-jén lépne hatályba az átdolgozott törvény és a végrehajtásáról, illetve a törvényhez kapcsolódó egyházközségi támogatásról szóló szabályrendelet, amelyeket a 2010- ben - az akkori zsinat és országos presbitérium által e feladatra - létrehozott bizottság terjesztett elő. Lapunk megjelenésének hetében az esperesek tanácsa, valamint az országos presbitérium is foglalkozik a témával.

‘Evangélikus Élet3

“Ev

*2

c

‘Evangélikus ÉletS

m

evangemkuselet.hu

Emberi és Isten-álom

Az elmúlt napokban emlékezett a világ arra, hogy ötven évvel ezelőtt hangzott el Martin Luther King híres beszéde az amerikai fővárosban. A Capitoliumon negyedmillió ember - feketék és az ő polgárjogi törekvéseikkel rokonszenvező fehérek sokasága - hallgatta a baptista lelkipásztor átszellemült szavait: „I have a dream...” (Van egy álmom...)

Lincoln elnök hatalmas szobránál a később meggyilkolt King tiszteletes arról szólt, hogy a Függetlenségi nyilatkozat nagyszerű szavaival annak idején az ország minden lakosa számára egy kötelezvényt állítottak ki. Kiderült azonban, hogy Amerika a feketéknek hamis csekket adott, mert számukra azok a tételek fedezet nélkülinek bizonyultak.

Martin Luther King nem volt hajlandó elhinni, hogy csődbe jutott az igazság bankja, ezért hát elmentek Washingtonba, hogy „beváltsák a cseleket”. Beszédében King így jutott el a sokat idézett mondatokhoz:

„Van egy álmom, hogy egy napon Georgia vörös dombjain az egykori rabszolgák és rabszolgatartók fiai képesek lesznek együtt leülni a testvériség asztalához.

Van egy álmom, hogy egy napon még Mississippi állam, a sivatagállam, eltikkadva az igazságtalanság és az elnyomás hősége által, a szabadság és az igazság oázisává fog változni.

Van egy álmom, hogy az én négy kicsi gyermekem egy napon egy olyan országban fog élni, ahol nem

bőrszínük által lesznek megítélve, hanem személyiségük jellegéből.

Van egy álmom mostanában. Egy álmom, hogy egy napon minden völgy felemelkedik, minden domb és hegy bemélyed, a durva helyek kisimulnak, a görbék kiegyenesednek, az Úr dicsősége láthatóvá válik, és minden halandó együttesen fogja látni.”

Isten őrizz, hogy Martin Luther Kinghez mérjem magam, de le kell írnom: nekem is van egy álmom.

Egy olyan országról álmodom, amelyben béke és egyetértés van. Ahol nagyvonalú a kormány és méltányos az ellenzék. Ahol nem szakadnak ketté családok és baráti társaságok csak azért, mert különböző pártokat támogatnak.

Ahol romák és nem romák együtt tudnak élni, nem kell, hogy egyik ember féljen a másiktól.

Ahol a mélyszegénységben élők felemelésén fáradoznak azok, akiknek több adatott.

Egy olyan országról álmodom, amelyben nem számít érdemnek az adócsalás és az ügyeskedés.

Támogatom Böjté Csaba Szent István-napi felhívását, amelyben a párbeszéd és kiegyezés évét hirdette meg.

Arról is álmodom, hogy az egyházakat sem túlszeretni, sem diszkriminálni nem akarják. Olyan országról, ahol a kereszténységről nem az inkvizíció, a keresztről nem a kard jut az emberek eszébe. Olyan egyházról álmodom, amely kompromisszumok nélkül ragaszkodik a biblikus és

reformátori hagyományhoz, ám közben folyamatosan képes a megújulásra. Amelyben értéknek tekintjük a sokszínűséget, és a másikkal fanyalgás nélkül vállaljuk az asztalközösséget. Amelyben a másik bukása a mi bukásunk is, a másik öröme a mi örömünk is. Olyan egyházról álmodom, amely nem tagadja meg Jézust.

Van egy álmom a szegények és a peremre szorítottak mellett kiálló egyházról is. Amelyet rangkórság helyett a hivatástudat, uralkodási vágy helyett a szolgálat jellemez. Ahol természetes értéknek számít a szolidaritás és az önfeláldozás. Amely egyház éppen ezért hitelesen tud tanúskodni Istenről.

Azt hiszem, nem véletlen, hogy Martin Luther King nem egyszerűen politikus és polgárjogi harcos volt, hanem mindenekelőtt lelkipásztor, Isten embere. Profetikus látását az Úrtól kapta.

Az egyház hiteles társadalmi jelenlétére nemcsak az egykori Amerikában, hanem a mai Magyarországon is szükség van. Ha jól ismerjük azt a közeget, amelyben élünk, észrevesszük azokat az esendő embereket, akiknek ugyancsak megvan a maguk álma. Erre sokan legyintenek: „álmodik a nyomor”. Pedig száz évvel ezelőtt írt versében Ady nem cinikusan, hanem mélységes együttérzéssel írt erről: „Húszesztendős legénynek vackán / Álmodik a Nyomor. // Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó, / Melle horpadt, válla kiáll, / Arcán zúzos, jeges nedvesség, / Mosolyog.

Szent, nehéz álmában / Urabb, mint egy király. // Tiszta ágyat és tiszta asszonyt / Álmodik s vígan felkacag, / Kicsit több bért, egy jó tál ételt, / Foltatlan ruhát, tisztességet / S emberibb szavakat.” (Álmodik a Nyomor)

Észreveszi-e egyházunk az ilyen bús álmodókat? És meghalljuk-e azokat az - ugyancsak Adytól jövő - költői sorokat, amelyekben ő - dacolva minden fájdalommal és kétellyel - a „nincsen” szóra Isten nevét rímelteti? „Batyum: a legsúlyosabb Nincsen (...) S az álmom: az Isten.” (Álmom: az Isten)

Tapasztalataink szerint álmainkban - még ha olykor meglepő sorrendben és zavaros összefüggésekben is - olyan élmények játszanak szerepet, amelyek az ébrenlét során érnek minket. Más szóval az álom a valóság építőkockáiból jön létre. Ezzel szemben Isten álma nem a meglevőt alakítja újra, hanem teremtő álom. Isten olyat álmodik, ami még nem volt, ami pusztán emberi erővel nem valósítható meg.

Isten álma, hogy valóban lesüllyednek a hegyek és felemelkednek a völgyek annak érdekében, hogy az Úr megérkezzen hozzánk. Isten álma, hogy nép a népre kardot nem emel, fegyverkezést többé nem tanul.

Jézus Isten álmát álmodta. E szerint az álom szerint az összevert emberhez lehajol az irgalmas samaritánus, az elveszett juhot megkeresi és nyakába veszi a jó pásztor, és a tékozló fiú hazatalál.

ÉGTÁJOLÓ

(t)

Ezt az álmot álmodta néhai Öveges József professzor, amikor így imádkozott: „Segíts, Jézus, hogy megnevelhessük a farizeusokat, fölöslegessé teltessük a hóhérokat, és jó szándékukat valóra válthassák a Pilátusok!” Isten álma a genezistől az apokalipszisig tart.

Isten világosságról, életről és önmaga képmásáról, az emberről álmodott. Férfiről és asszonyról, akik egymást kiegészítve élnek, és szorgos munkával népesítik be a földet, amelyre nagyon vigyáznak. Isten álmáról tanúskodik a Biblia egyik befejező mondata: „...és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé...”{jel 21,4) „I have a dream...” - mondta ötven éve Martin Luther King. Van egy álmom - mondja idődén idők óta Isten.

Fabiny Tamás püspök Északi Egyházkerület