Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-08 / 36. szám
14 4i 2013. szeptember 8. KRÓNIKA Evangélikus Élet Bazalt orgonasípok a Szent György-hegyen „Először ember - úgy keresztény” ► Kétszázharminc éve született a dán lelkész-költő, a világszerte elterjedt népfőiskolái mozgalom atyja, Nikolaj Frederik Severin Grundtvig (1783. szeptember 8. - 1872. szeptember 2.). Ő volt a legtermékenyebb dán író. Prózai művein kívül ezerötszáz vallásos és hazafias éneke közül sokat még ma is idéznek, énekelnek, nem csupán az istentiszteleteken, de társadalmi vagy családi események alkalmával is. Gyakorta hangoztatott turisztikai reklámszlogen, hogy a Balatonon a nyári szezonon kívül is van élet. Sokan ezt rögtön cáfolják, de az olyan helyszínek, mint a Balaton-felvidék, a Szent György-hegy, meggyőznek a mondás igazságtartalmáról. Nemcsak a nyári strandolások közepette, mondjuk a kánikulát megelőző reggeli időszakban, hanem tavasszal vagy egy kellemes őszi napon egyaránt csodálatos látványosság a Balaton-felvidék. A szőlőlugasok sora a Szent György-hegyet még látványosabbá teszi. Félig a földbe vájt présházak és présházból kreált nyaralók mellett vezet az út Raposka felől az összességében 415 méteres magaslatra. Egy rövid szakaszon a kéktúra útvonalát és a helyi tanösvényt egyaránt „koptatjuk”. Úgynevezett tanúhegyen járunk, egy inaktív rétegvulkánon, mely három-négy millió esztendővel ezelőtti tűzhányó-tevékenység nyomát őrzi - féltucatnyi szomszédos társával, a Badacsonnyal, a Csobánccal, a Guláccsal egyetemben. A Szent György-hegy különös szépségét egy-két méter vastag, helyenként harminc méter magas bazaltoszlopai adják. Furcsa megjelenési formájuk miatt orgonasípoknak is nevezik őket. A kiömlő lávát hűlése során repedések járták át, ez a pusztulás - aprózódás és mállás - a laikusok számára is egyértelmű. Az időjárási viszonyok okozta erózió, a bazaltképződmények formálódása ma is tart. A bizarr táj túlmutat a földi perspektíván. Az űrszondás felvételeken a Marson hasonló képződményeket láthatunk. Ezek anyaga ugyancsak bazalt, de amíg földi túránkon könnyűszerrel gyarapíthatjuk kőzetgyűjteményünket, addig a marsi anyag csak „csillagászati” árú Mars-meteoritokkal jutott el eddig hozzánk. Az odaút is egyszerűbb, mint a távlatos vörös bolygó odisszeiabonyolultsága, úgyhogy bátran kerekedjünk fel, ha a Balaton környékén járunk, és élőben csodáljuk meg a bazaltorgonák „sípjait”. ■ Rezsabek Nándor A dán evangélikus énekeskönyvben Grundtvignak csaknem kétszáz éneke található. Magyarul egyet ismerünk: Áll az Úristen temploma... (EÉ 288). Ez az ének mutatja vallásos gondolatainak három fő elemét: keresztség, úrvacsora és a gyülekezetben elhangzó élőbeszéd, a Krisztusról szóló bizonyságtétel. Mint lelkész kétségbeesetten látta a racionalizmus és a romantika térhódítását az egyházban. Az egyre erősödő bibliakritika is megingatta az emberek hitét. Melyik magyarázat, melyik szövegértelmezés a helyes? Hol van az a biztos talaj, amelyre az ember hitét alapozhatja? Grundtvigot főképpen az nyugtalanította, hogy a tanulatlan emberek hogyan juthatnak az üdvözítő hitre ebben a bizonytalanságban. Vívódásai közben egyszerre megvilágosodott előtte, hogy mi az, ami felette áll a teológusok elméleteinek, sőt ami előbb volt, mint az írott ige. Ez nem más, mint a hívők gyülekezetében kezdettől fogva elhangzó hitvallás, a feltámadott Úrról szóló bizonyságtétel. A hitet nem lehet a betűkre építeni. Ez a felismerés lett az alapja Grundtvig későbbi munkásságának az egyházban és a népnevelés területén is. Megvetette a „latin” iskolát - ahogy ő nevezte -, amely a betűre, a tárgyi ismeretekre alapozott tudást tekintette a legfontosabbnak. Az iskola feladata a nevelés, a felvilágosítás, az életre tanítás. Ehhez talált segítséget a lelkész-költő az északi mitológiában, mely a dán nép ősi gyökereihez nyúl vissza, és amelyből ma is táplálkozik a dán szellemiség. Innen ered egyik gyakran vitatott kijelentése: „Először ember - úgy keresztény.” Mi általában fordítva gondoljuk: az igaz emberség alapja a keresztény hit. Grundtvig viszont azt mondja: Ábrahám igaz ember volt Isten előtt, de nem volt keresztény. Ugyanígy Nóé, Dávid és sokan mások az Ószövetségben Isten iránti hűségükről tettek bizonyságot, de nem voltak keresztények, mégis Krisztushoz vezették a zsidó népet. Hasonló módon a keresztény hit alapja ma is az általános emberi élet viszonyainak, feltételeinek ismerete. Az lesz igaz hívő keresztény, aki saját nemzeti közösségében a szellemi és nyelvi összetartozásban tud élni. A hitet anyanyelven kapjuk. Grundtvig egyik versében így ír: „Akinek haza és nemzet üres szavak, annak az Isten országáról szóló igehirdetés is értelmetlennek fog tűnni.” Grundtvignak köszönhető, hogy a dán nép a 19. században Európa legfelvilágosultabb népei közé tartozott. A paraszt fiatalok télen, amikor nem volt olyan sok munka, népfőiskolán töltöttek néhány hetet, ahol irodalommal, történelemmel és a Bibliával ismerkedtek. Az 1868-as, Németországgal vívott vesztes háború után fogalmazódott meg a jelszó: „Amit kifelé elvesztettünk, azt befelé fogjuk megnyerni.” Grundtvig azonban elsősorban lelkész volt. Sokszor került ellentétbe a hivatalos egyházi felfogással. A népegyházat polgári egyesületnek tartotta. Hevesen tiltakozott, amikor baptista gyerekeket királyi rendeletre erőszakkal akartak megkeresztelni, vagy amikor betiltották a házaknál tartott pietista ébredési összejöveteleket. A szellem területén a szabadságnak kell érvényesülnie. Ennek ellenére nem értett egyet a pietistákkal, akik a bűnöket ostorozták, és megtérést sürgettek. „Kényszeríteni csak a pokolba lehet - a mennyek országába hívni kell!” A grundtvigiánus vallásosság jellemzője az öröm és hálaadás, az a felismerés, hogy a hit alapja nem a betű, hanem a vasárnapi istentiszteleten elhangzó bizonyságtétel az úrvacsorában jelen lévő feltámadott Úrról, aki győzedelmeskedett bűn és halál felett. ■ Szilas Attila Istentiszteleti rend ♦ 2013. szeptember 8. Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Gál 5,25-6,10; íMóz 2,4-9.15. Textus: Mt 19,16-26. Énekek: 372/341-, 33i-Budavár, I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Johannes Erlbruch; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; Fébé, II., Hűvösvölgyi út 193. de. 9.; Sarepta, II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; du. 5. (tanévnyitó) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. dr. Agod Anett; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; Deák tér, V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfiné dr. Brebovszky Éva; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (asztali beszélgetések) dr. Hafenscher Károly; Fasor, VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (angol, úrv.) dr. Bácskai Károly; de. 11. (úrv.) Aradi György; Józsefváros, VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Románné Bolha Márta; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák, kétnyelvű családi) Gulácsiné Fabulya Hilda; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Románné Bolha Márta; Ferencváros, IX., Gát u. 2. (katolikus templom) de. 11. (úrv., énekes liturgia) Koczor Tamás, liturgus: Muntag Lőrinc; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. 10. Erdélyi Csaba; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) dr. Blázy Árpád; de. fél 11. (úrv.) dr. Blázy Árpád; du. 6. (vespera) Gáncs Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Gáncs Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Keczkó Szilvia; Angyalföld, XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (templomszentelési hálaadás) Gáncs Péter; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél to. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. (úrv.) Kovácsné Sterczer Rita; Rákospalota, XV. Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Ponicsán Erzsébet; Rákosszentmihály, XVI. , Hősök tere 10-11. de. 10. Fekete Gy. Viktor; Cinkota, XVI., Rózsalevél u. 46. de. fél 11. Vető István; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Vető István; Rákoshegy, XVII. , Tessedik tér de. 9. Darvas Anikó; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Darvas Anikó; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Nagyné Szeker Éva; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Nagyné Szeker Éva; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. dr. Korányi András; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. dr. Korányi András; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Éva; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt; du. 5. (gyermek-istentisztelet) Hokker Zsolt; Budakeszi, Fő út 155. (gyülekezeti terem) de. fél 10. (tanévnyitó) dr. Lacknerné Puskás Sára; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreífy Géza; Pilisvörösvár (ref. templom) du. 2.; Mátraszentimre-Bagolyirtás, Jókai u. 7-9., Fébé Názáret-temploma de. fél 12. Madöcsai Miklós. 'Összeállította: Balta Mária www.digitalstand.hu DIGITALSTAND www.digitalstand.hu Olvassa az Evangélikus Elet digitális változatát! Bárhol vagyok, velem vannak a lapjaim.
