Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-08 / 36. szám
6 -41 2013. szeptember 8. KERESZTUTAK Evangélikus Élet Az egyházzene mint az ökumené eszköze A fóti Mandák-otthon ebben az évben újabb épülettel gazdagodva várta az egyházzene iránt érdeklődőket. A Kántorképző Intézet augusztus 2i. és 24. között tizenharmadik alkalommal rendezte meg a gyakorló evangélikus kántorok továbbképző tanfolyamát; a Magyar Egyházzenei Társasággal együtt pedig ökumenikus orgonakurzusokat is szerveztek kántorok és orgonisták számára. A tavalyi visszajelzésekből kiderült, hogy szerencsés ötlet a továbbképző tanfolyam és az orgonakurzusok kombinálása; idén már ez volt a szervezés alapja. A szerdától szombatig tartó intonációs kurzust Németh Csaba vezette, aki az Evangélikus Hittudományi Egyetem kántor szakán tanítja a liturgikus orgonajáték nevű tantárgyat. Ott szerzett tapasztalatait felhasználva segítette a résztvevőket, hogy a gyülekezeti ének bevezetésének és harmonizálásának minél többféle módját elsajátíthassák. Az egyéni foglalkozások eredményét közös órán mutatták be a muzsikusok. A csütörtöki improvizációs kurzus keretében Fassang László orgonaművész az óbudai református templomba invitálta az érdeklődőket: itt az 1899-ben épült - és az Aeris Orgona Kft. által nemrég felújított - Országh Sándor-féle orgona ébresztette a zenei ötleteket. A mechanikus kúpládás hangszer hangszíngazdagsága, regisztrációs lehetőségei - köztük egy újonnan beépített harmóniumregiszter - délutánnyi felfedeznivalót biztosítottak. Szerda este egy tavaly elkezdett munka állásáról hangzott el beszámoló. Akkor néhány evangélikus zeneszerző - alkotótábor keretében Bence Gábornak, a Kántorképző Intézet igazgatójának vezetésével - olyan énekeinkhez írt korálelőjátékokat, amelyekhez eddig semmiféle irodalom nem állt rendelkezésre. Időközben bővült a terv: a hiánypótló kortárs művek mellett készül egy válogatás az elmúlt három-négy évszázad klasszikus korálirodalmából is. A szerkesztő, Gálos Miklós, a fasori gyülekezet kántora beszélt a kötet koncepciójáról - minden fontos és használt énekünkhöz legyen feldolgozás -, majd bemutatta gyűjtőmunkájának egypár gyöngyszemét. A kották nagy részét Pócs Miklós, a Kántorképző Intézet titkára készítette el. Pénteken délután, amikor a három nyári tanfolyam tanárai is egybegyülekeztek, Bence Gábor ismertette az újonnan megjelent, kibővített korálkönyv kísérettípusait. Tanácsokkal is szolgált, hogyan gazdagíthatják kántoraink az istentiszteletet egy ének többféle kíséretének használatával. A kurzusok és egyéb programok szervezése, gondozása - tudományos munkatársként - Ecsedi Zsuzsa feladata volt: ő tartotta a kapcsolatot az előadókkal és a tizenhárom résztvevővel, ő állította össze a tanfolyam zsolozsma-istentiszteleteinek (GyLK 646 és 647) ige-, zsoltár- és énekrendjét is. A fóti napokat Joób Máté és Koczor Tamás elmélyült, gondolatébresztő lelkészi szolgálata keretezte. Örömteli tapasztalat, hogy a sokféle helyről érkező, nagyon különböző előképzettséggel rendelkező résztvevők mindegyike tudott magával vinni valamit az itt tanultakból. Ezt látva a felelősök már most törik a fejüket a jövő évi programokon. ■ SZO-LA Szlovák települések testvéri találkozója Pilisen ► Immár második alkalommal rendezték meg a hónap első napján Pilisen a Pest vidéki szlovák evangélikus gyülekezetek találkozóját. Szép hagyomány vette kezdetét két évvel ezelőtt a megalakulásának háromszázadik évfordulóját ünneplő Albertiben, ahol első ízben szervezték meg a rendezvényt. A találkozó kezdeményezője és főszervezője a Dolina Pest Vidéki Szlovákok Regionális Egyesülete volt akkor is, és most is. (Az egyesület elnöke dr. Szabó Zsuzsanna, alelnöke Aszódi Csaba András.) A pilisi rendezvény szervezői és támogatói között szerepelt és jelentős feladatot vállalt az Országos Szlovák Önkormányzat, a Pest Vidéki Szlovák Közművelődési Központ (Ecser), a Pilisi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat, a Magyarországi Evangélikus Egyház Északi Kerületéhez tartozó Pilisi Evangélikus Egyházközség és Pilis Város Önkormányzata. A szeptember í-ji rendezvény délelőtt 10 órakor magyar-szlovák kétnyelvű istentisztelettel kezdődött az evangélikus templomban, ahova szép számmal gyülekeztek a hívek a környező településekről. A zsúfolásig megtelt templomban - a lelkészek bevonulása és a szlovák eredetű „térdeplőének” eléneklése után - a helyi esperes-lelkész, Krámer György püspökhelyettes köszöntötte az egybegyűlteket. A liturgiái szolgálatot Nobik Erzsébet és Gulácsiné Eabulya Hilda lelkésznők végezték. A főének után következett Szpisák Attila kétnyelvű igehirdetése - János evangéliumának 1,29- 34 versei alapján. A tótkomlósi lelkész hangsúlyozta, hogy nekünk, mai Krisztus-követőknek is az az elhívatásunk, hogy Krisztusra mutassunk, hiszen a mi üdvösségünk záloga, hitünk és reménységünk forrása is a Megváltó. Az igehirdetés után a helyi lelkésznő, Pángyánszky Ágnes hívogatott a gyülekezet alkalmaira, majd Pilis város polgármestere, Szabó Márton köszöntötte az egybegyűlteket. „Megtiszteltetés és öröm számunkra, hogy ennek a rendezvénynek most mi adhatunk otthont” - mondta a szlovák gyökerű település polgári vezetője, és azt kívánta, hogy az alkalmon mindenki érezze jól és valóban otthon magát. Ezután Király Katalin, az Országos Szlovák Önkormányzat Közművelődési Központjának igazgató asszonya köszöntötte a Pest vidéki evangélikus gyülekezeteket, felidézve a történelemből a szlovák ősök idejöttét. Mint mondta, jó látni a kulturális értékek, hagyományok ápolása mellett a hívek hitbeli megerősödésre való törekvését, összetartását. E sorok írója a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Szlovák Szolgálata nevében a 133. zsoltár 1. és 3. versével köszöntötte az ünneplő gyülekezetét, rámutatva, hogy a hagyományok őrzése mellett mennyire fontos törekedni hitünk megújulására és a szlovák elődök nyelvének megőrzésére. Az úrvacsorái alkalom után a záró oltári szolgálatban Mótyán Tibor, az Országos Szlovák Önkormányzat Hitéleti Bizottságának elnöke énekelte el ószláv nyelven a Miatyánkot. A gyülekezet kétnyelvű áldásban részesült, majd fennállva énekelte - szintén két nyelven - a magyarországi szlovákság himnuszát: „Daj, Boh stastia, tejto zemi vsetkych národov...” („Uram, áldd meg ezt a földet, s minden nemzetét...”) Ezzel az áldáskéréssel ért véget az ünnepi istentisztelet. A testvéri közösség gyakorlása a város piacterén, a fehér asztalok melletti asztalközösségben folytatódhatott, ahol a Pest vidéki testvérek a helyiek vendégszeretetét élvezhették. A délutáni hagyományőrző folklórműsor előtt a helyi Pilisi Zenészegyesület igyekezett jó hangulatot varázsolni magyar és szlovák énekek játszásával. Ezután Aszódi Csaba András, a Pest Megyei Szlovák Önkormányzat elnöke, a Dolina egyesület alelnöke, Sedró János, a Pilisi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és dr. Szabó Zsuzsanna, a Dolina elnöke köszöntötte a vendégeket. A köszöntésekben elhangzott, hogy 19 település tartozik az egyesülethez, közülük 10 evangélikus, 9 katolikus többségű, azonban példaértékű az az összefogás, összetartás, amely a községek között tapasztalható. A hagyományőrző folklórműsor szereplői ezúttal lutheránus színeket képviseltek Cinkotáról, Csömörről, Maglódról, Nagytarcsáról és Rákoskeresztúrról. Mellettük Péteriből és Albertirsáról érkezett még „delegáció”, sokan gyönyörű népviseletben voltak. A színvonalas kultúrműsor után „S Pánom Bohom, do videnia!” („Isten velünk, viszontlátásra!”) szavakkal köszöntek el a Pest vidéki szlovákságot reprezentáló vendégek. ■ Gulácsiné Fabulya Hilda Tanévnyitó istentisztelet és ünnepi ülés az EHE-n Az Evangélikus Hittudományi Egyetem szeptember 13-án, pénteken 14.30- kor tartja tanévnyitó istentiszteletét és ünnepi ülését a budapest-zuglói evangélikus templomban (XIV., Lőcsei út 32.). Az istentisztelet igehirdetői szolgálatát Gáncs Péter püspök végzi. Az ünnepi ülés rendje: Megnyitás • Rektori beszéd ♦ Elsőévesek fogadalomtétele ♦ Mentori megbízólevelek átadása ♦ Bejelentések • Himnusz Közreműködik dr. Finta Gergely orgonán, az egyetem énekkarát Wulfné dr. Kinczler Zsuzsanna vezényli. Az offertórium a Dr. Sólyom Jenő Alapítvány javát szolgálja. Ünnepünkre szeretettel meghívjuk. ■ Dr. Szabó Lajos rektor Egyházkerületi családi és sportnap Aszódon Az Északi Evangélikus Egyházkerület szeretettel hívja és várja a sportolásra, kikapcsolódásra vágyókat október 4-5-én (pénteken és szombaton) Az Evangélikus Egyház Aszódi Petőfi Gimnáziuma és Kollégiuma területén megrendezésre kerülő egyházkerületi családi és sportnapra. Részletes tájékoztató az egyházkerület holnapján (eszak.lutheran.hu) olvasható vagy az egyházkerület lelkészeitől kérhető. Jelentkezni a lelkészeknél vagy közvetlenül az aszevgim@gmail.com e-mail címen lehet szeptember 20-ig. Biblia? Tudomány? Bibliatudomány! Szeptember 19-én, csütörtökön 19 órakor a Kálvin-teremben (Budakeszi, Fő u. 159.) Biblia? Tudomány? Bibliatudomány! - A biblia és a tudomány viszonya, a bibliatudomány haszna és jelentősége címmel tart előadást dr. Karasszon István teológiaprofesszor, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Szeretettel várunk minden érdeklődőt. Az előadás ingyenes. Adományokat a budakeszi Protestáns Kör tevékenységének támogatására elfogadunk. Rendezvényeinket támogathatja közvetlen befizetéseivel, vállalkozói adományaival vagy jövedelemadója i%-ával a Budakeszi Református Egyházközség Határainkon Túli Magyarok Emléktemplom Alapítványon keresztül is. Adószám: 19183914- 1-13, bankszámlaszám: 11991102-02125525-00000000 (Erste Bank). Fenség és magány Újabb irodalmunk egyik legfontosabb és legkülönb alakja. Ady, Babits, Kosztolányi, Karinthy kortársa, a Nyugat törzsgárdájának tevékeny tagja, akit talán a legkevésbé ismerünk. Zengő versei, regényei, drámái, szinte minden írása egyedülálló a magyar kánonban. Sőt a világirodalom modern törekvéseiben is eredeti istenes és bibliás hangja. A kései tanítvány, Vas István is erről írt esszéjében: „Kiviláglik, amire tán régi verseinél nem figyeltünk, mennyire vallásos költő Füst Milán. Ha eltekintünk Babits katolicizmusától, ki marad jelentős költőnk. Ady, akinek a hit egyet jelent saját küldetésének rejtélyével, és Füst Milán. Az ő vallása azonban jellegzetesen zsidó.” Miután a legódonabb, legmodernebb magyar nyelvet választotta, észrevétlenül kikísérletezte, költészetünkbe emelte a magyar szabadverset. Példát adva az utána jövő nemzedékeknek, Kassák Lajosnak, Illyés Gyulának, Weöres Sándornak. Füst Milán 1888-ban született. Nyolcéves volt, mikor apja meghalt. Fiatalon tüdővérzést kapott, de első írásai, barátságai visszaadták munkakedvét. 1912-ben megkezdte tanári pályafutását óraadóként a lelkes ifjúság körében. 1919: naplórészletek hatalmas vállalkozásából. Megjelentek regényei és drámái. 1934: írói munkásságának Füst Milán emlékezete negyedszázados jubileuma. Az ostrom alatt megsemmisült a háza. 1948: Kossuth-díjjal tüntették ki. 1953: betegsége miatt tolókocsiba kényszerült. 1963:75- születésnapja az Irodalmi Színpadon. 1965: a svéd rádió interjút készített vele mint a Nobel-díj várományosával. 1967: néhány nappal 79. születésnapja után hosszú betegségben meghalt. Füst Milán küzdelmes írói pályája a nélkülözés és a megpróbáltatás mindennapjaiból állt. Sokáig csak erkölcsi értékét látták meg, az „írás gyógyíthatatlan fanatizmusát”. Itt az ideje, hogy újból számba vegyük hatalmas életművét. Föllapozzuk verseskötetét, beleolvassunk: „Oh jól vigyázz, mert anyád nyelvét bízták rád a századok / S azt meg kell védened. Hallgass reám. Egy láthatatlan lángolás / Teremté meg e nagy világot s benned az lobog. Mert néked is van lángod: / Szent e nyelv! S több kincsed nincs neked! Oly csodás nyelv a magyar. / Révület fog el, ha rágondolok is.” (A magyarokhoz) Kiszorult, kiszorította magát a magyar irodalomból, és az új évszázad is igyekszik hallgatni róla. De hiába. Különös életműve sugározza gondolatait. Egy-egy külföldi kiadás zajos visszhangot hoz, és fénybe emeli. Kevés szó esik bátor fellépéséről, mit tett, mit írt az 1956-os forradalomról. Ezzel fejezem be emlékezésemet születésének 125. évfordulóján. Ismerős Faludy György, Tamási Lajos, András Sándor fájó-szép verse. Tamási Áron: Magyar fohásza, Déry Tibor november 2-án megjelent cikke... Füst Milán a forradalom tisztaságát emelte ki, a pesti srácokat: „E hősöket, akik itt fekszenek némán, e hősöket sok mindenért siratja most a nagy világ. Dicsérik páratlan, soha el nem képzelt bátorságukat, és példát mutattak kitartásban és erőben. Nem futamodtak meg a harckocsik és ágyúk dübörgése elől, küzdöttek az utolsó percükig, és meghaltak... E drága halottak életüket áldozták azért, ami az embernek legnagyobb kincse: hazájukért és szabadságukért.” ■ Fenyvesi Félix Lajos
