Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-08 / 36. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. Szeptember 8. *• 5 Újra találkozott a Déli Egyházkerület lelkészi karának nagy családja ► Találkozni jó. Készülünk rá. Várakozunk. Jó látni a rég nem látott arcokat. Jó megosztani egymással örömöt és gondot Jó beszélgetni és jó elcsendesedni egymás jelenlétében. Szeptember utolsó hetében találkoztak egymással a Déli Egyházkerület lelkészei a már hagyományosnak mondható tanévkezdő lelkészkonferencián Balatonszárszón, az Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthonban. Összeszokott társaság - zajos, vidám, közvetlen és jókedvű -, egymást sokszor fél szavakból, szempillantásokból is megértik. A külső szemlélőnek is úgy tűnhetett, többről van itt szó egy laltatni az örök üzenetet, hogy érthető, vonzó és életet, erőt adó legyen? - többek között ezeket a kérdéseket vetette fel az előadó. A délelőtti program közös homiletikai gyakorlattal fejeződött be, melynek során egymás prédikációi által gazdagodhattak a jelenlévők. A délutánt egy komolyabb téma „árnyékolta” be, de aztán kiderült, hogy mégsem: Bodó Sára, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense, gyakorlati teológus tartott előadást a gyásszal kapcsolatos homiletikai kérdésekről - hittel, reménységgel, derűvel. Az esti áhítat után egy zenei csemegének is örülhettünk: a Boyzless Voice (alsó képünkön) tolmácsolásában hallhattunk Urunkat dicsérő énekeket többféle előadói stílusban, és bizony, konferenciánál, sokkal inkább nagy családi találkozóra hasonlít az együttlét. Idén különös hangsúlyt kaptak a homiletikai kérdések, jó volt együtt gondolkodni, jó volt közösen tanulmányozni és magyarázni a Szentírás igéit. Az alaphangot Gáncs Péter, az egyházkerület püspöke (képünkön) „intonálta” Kezdőáhítatában cipőjéből kilépve, mezítláb hirdette Isten igéjét: hangsúlyozva ezáltal a feladat szentségét és az igehirdető mindenkori alázatának szükségességét. A találkozó első napjának délutánján Balázs Géza nyelvész, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára a modern retorika üzenetéről tartott előadást, bevezetve hallgatóságát korunk kommunikációs kihívásainak rejtelmeibe. Szabóné Mátrai Marianna, az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) Gyakorlati Intézetének vezetője közös bibliatanulmányozásra hívott, míg Dejcsics Konrád bencés szerzetes az ókori apoftegmák (rövid, velős mondások) világába kalauzolta a jelenlévőket. Az estét Románné Bolha Márta lelkésznő áhítata zárta. A szervezett program lezajlásával természetesen nem ért véget a nap, a „családtagok" nem tértek nyugovóra, sőt az este a nagy beszélgetések idejét hozta magával. Éjszakába nyúlóan maradtak együtt a kis csoportok, asztaltársaságok, hogy beszámoljanak egymásnak mindarról, ami az utolsó találkozás óta történt velük. A második nap Séf esik Zoltán szekszárdi lelkész evangélizációs igemagyarázatával kezdődött. Ezt Szabó Lajosnak, az EHE rektorának előadása követte, melynek címe önmagáért beszél: Jó kedvvel, jó érzéssel: a szószék. Isten igéjének hirdetése, magyarázása, tanulmányozása a lelkészi szolgálat alapja, kiindulópontja, ez kétségtelen. Hogyan lehet úgy megszómég a közös éneklés és tánc sem hiányzott a fergeteges előadásból. A beszámolót eddig olvasva úgy tűnhet, hogy ez egy „győzelmi jelentés” amelyből csak az derül ki, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. A helyzet az, hogy a „családtagok” őszinték, és a jókedvű együttlét és vidám hangulat ellenére nagyon sok komoly problémát, gondot is megosztottak egymással. Igaz, elsősorban nem a napközbeni előadások során (bár sokszor ott is), hanem minden lehetőséget kihasználva a beszélgetésre. Sok minden terítékre került, ami aggasztó, mi több, kétségbeejtő. A legtöbb kérdés természetesen a most bevezetésre kerülő hittanoktatással kapcsolatban merült fel. Többen is megfogalmazták: elfogadhatatlan, hogy pár nappal a tanévkezdés előtt alapvető kérdések tisztázatlanok, fejetlenség és káosz uralkodik, amely lehetetlenné teszi, hogy jól szervezetten, jól előkészítetten induljon ez a nagyon fontos szolgálat. Az utolsó, harmadik nap délelőttjén szinte teljes egészében a hittanoktatással kapcsolatos kérdésekről folyt a szó. A meghívott előadó, Kodácsy-Simon Eszter - az EHE Rendszeres Teológiai Tanszékének oktatója - igyekezett a rendelkezésre álló információk alapján a lehető legtöbbet átadni ismereteiből, segítséget nyújtva abban, hogy minél kisebb fennakadásokkal kezdődhessen el a hittanórák megtartása az idei tanévtől. A háromnapos együttlét közös úrvacsorái istentisztelettel zárult, majd következett a búcsúzás. Elköszöntek egymástól a családtagok, hogy a találkozás örömével, közös emlékekkel gazdagabban folytassák szolgálatukat a rájuk bízottak között szélességen és hosszúságon, magasságon és mélységen át a teljesség felé. (Ef 3,14-21 volt a találkozó áhítatainak alapigéje.) ■ Szabó Szilárd Beiktatása helyszínén köszöntötték Gáncs Pétert, a jubiláns püspököt ► „Aligha volt tízéves szolgálatom alatt sok annál jobb döntésem, mint hogy ide, Békéscsabára hoztuk iktatásomat. Örülök, hogy innen indulhattam a szolgálatba, és jó ide, a startkőre időnként visszatérni” - fogalmazott Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke szeptember í-jén a békéscsabai Nagytemplomban tartott istentiszteleten, melynek során megemlékeztek az éppen egy évtizeddel ezelőtt történt püspökiktatásra. Gáncs Péter igehirdetésének alapigéje ugyanaz volt, mint akkor (Jn 21,15-16): „Legeltesd és őrizd az én juhaimat!” Péter halászból vált pásztorrá, Jézus bízta meg ezzel. Érezzük ennek szimbolikus jelentését. A halász táplálékának tekinti a halat, csapdát állít, hogy elfogja, és küzdelem van közöttük. Ezzel szemben a pásztor táplálja juhait, életközösséget vállal velük, furulyázik és nevet ad nekik, sorsuk azonos - fogalmazott a püspök, hozzátéve, hogy a mostani jubileum önvizsgálatra készteti: nem lett-e inkább halász, semmint pásztor. Nem szakadt-e el azoktól, akik közé küldte a Főpásztor, és akikkel együtt az ő tulajdonai vagyunk. „Tíz év, tudom, nem nagy idő, de nekem lehetőség arra, hogy most hálatelt szívvel újra megállják itt, a békéscsabai Nagytemplom oltára előtt, ránézzek a Főpásztorra, és megkérdezzem tőle, ő hogyan látja, mennyit sikerült az ő tíz évvel ezelőtti parancsából, megbízásából teljesíteni. Hányszor sikerült valóban legeltetni, őrizni, megtartani, és hányszor nem a rám bízottakat. Hányán vesztek el, talán azért, mert én nem figyeltem eléggé rájuk, nem azt mondtam, nem azt tettem, amit a Főpásztor szeretett volna. Mégis úgy érzem, lehetőség számomra, hogy a tizedik évfordulón innen indulhatok pásztorolt pásztorként tovább” - mondta prédikációjában Gáncs Péter. Igehirdetését rendhagyó módon nem a több mint kétszáz éve épített békéscsabai evangélikus Nagytemplom csodálatos oltárának szószékéről mondta el az elnök-püspök, hanem az oldalt, a padsorok közelében elhelyezett szószékről, hogy - szavai szerint - közel legyen a hívekhez, érezze a gyülekezet közelségét. Az istentiszteleten a békéscsabai egyházközség igazgató lelkésze, Kutyej Pál Gábor és a Kelet-békési Egyházmegye esperese, Kondor Péter is szolgált mások mellett köszöntve a vendégeket. Köztük is Szabó Lajost, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektorát, Szabóné Mátrai Mariann püspökhelyettest és dr. Rück Andrást, a Kelet-békési Egyházmegye felügyelőjét, aktív és nyugdíjas lelkészeket, valamint híveket közelről s távolról. Kondor Péter köszöntőjében kiemelte, hogy az ünnepi istentisztelet jó alkalom visszatekinteni az áldásokkal teli útra, nem feledve, hogy hány és hány sürgető feladat van még előttünk. Ezekhez kívánt mindenekelőtt Istentől átvett bölcsességet Gáncs Péternek. A jubiláló püspök rendhagyó ajándékot is kapott. A jó nevű helyi festőművész, Várkonyi János jellegzetes csabai házat megörökítő alkotása mellett egy cserépnyi (nem tévedés: cserépnyi!) csabai vastagkolbászt. Az istentiszteleten Gáncs Péter sorra vette, hogy az elmúlt tíz évben mi minden hozta vissza Békésbe. Itt volt az első ordinációja, itt szentelte az egyetlen templomot, a fényesi temetőkápolnát; intézmények avatásán, az oltárkép szentelésén, sok lelkészi, pedagógiai találkozón, konferencián és megemlékezésen vett részt. Kiemelte, hogy itteni művész, a gimnázium művész-tanára készítette el az egyházkerület - szárba szökkenő gabonát ábrázoló - lógóját, de mindezek mellett a legnagyobb öröm számára a békéscsabai evangélikus óvoda elindulása, amit hosszabb ideje olyannyira szorgalmazott. ■ Szegfű Katalin Kondor Péter esperes köszönti a Déli Egyházkerület lelkészi vezetőjét KISS TAMÁS FELVÉTELE
