Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-08 / 36. szám
2 -m 2013. szeptember 8. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 15. VASÁRNAP - MT 19,16-26 Szegény gazdag Oratio oecumenica Mennyei Atyánk! Krisztus Urunk arra biztatott, hogy ne aggódjunk a holnapért, mégis eléd állva imádságainkkal nem tudjuk elfedni aggodalmainkat, félelmeinket. Tudjuk, Atyánk, te nem is azt várod el tőlünk, hogy ne vegyük komolyan mindazt, ami félelemmel tölt el bennünket, hanem ezeket nálunk is mélyebben ismerve a félelemtől való szabadság útját akarod megnyitni számunkra. Köszönjük neked, Atyánk, hogy kimondott kéréseink és hálaadásunk által is a benned való szabadság útját egyengeted számunkra. Köszönjük neked, hogy imádságunkban erősítesz bennünket: mindenünk a te kezedben van. Kérünk, segíts újra és újra megerősödnünk abban, hogy nem a természet erőitől, az emberi indulatoktól, gonoszságtól függ az életünk, hanem te tartod a kezedben, így kérünk: hadd helyezzük a te kezedbe mindazt, ami nélküled fogva tartana bennünket. Könyörgünk a teremtett világért. Taníts bennünket felelősséget vállalni azért a környezetért, amelyet otthonunkká teremtettél. Tápláld bennünk az igényességet, hogy ne engedjük szennyezetté, lakhatatlanná válni otthonunkat. Könyörgünk a félelmeinek kiszolgáltatott emberiségért. Te egymás felelősségére, szeretetére bíztál bennünket, mi egymás ellenségeivé lettünk. Oly nehezen tudjuk rendezni megtört kapcsolatainkat, oly nehezen tudjuk összehangolni érdekeinket. Kérünk, segíts, hogy az indulatainkból, félelmeinkből táplálkozó veszekedés és háború egyre kevésbé nyomorítsa meg életünket. Könyörgünk azokért, akik az emberi gyűlölködés miatt veszítik el otthonukat, szeretteiket, jövőjüket. Ne engedd, hogy mindezt tétlenül nézzük. Könyörgünk azokért, akiket betegség vagy magány gyötör. Add, hogy meglássuk: általunk is akarod enyhíteni a szenvedést. Könyörgünk egyházadért. Ne engedd, hogy megszokjuk a benned való biztonság ajándékát. Ne engedd, hogy igéd üres szólammá legyen ajkunkon. Éleszd fel bennünk újra és újra az élő hitet, a rólad szóló bizonyságtétel lelkét. Add, hogy élni tudjunk azzal a felelősséggel, amelyet egyházadra bíztál. Adj egymást építeni képes közösségeket, olyan alkalmakat, ahol megerősödhetünk a veled és a testvéreinkkel való kapcsolatban. Könyörgünk, Atyánk, magunkért. Félelmeinket, aggodalmaskodásunkat csak te törheted meg életet adó igéddel. Bátoríts, biztass, ints igéddel, hogy mindig keressük a benned való megnyugvás ajándékát. Köszönjük, hogy mindenünket a te kezedbe rakhatjuk le, és te elveszed mindazt, ami gátol, gúzsba köt bennünket, és megőrződ azt, ami igazán szabaddá tesz a veled való örökké tartó életre. Ámen. HIRDETÉS Taizé'ima és énekegyüttlét A rákosszentmihály-sashalmi evangélikus gyülekezetben (1161 Budapest, Hősök tere 10-11.) minden hónap második keddjén, legközelebb szeptember 10- én, 19 órától Taizé-ima és énekegyüttlét. Minden alkalommal van igehirdetés is. Információ: gyertyafeny.lutheran.hu. Jókai Mór után szabadon mondhatjuk, hogy „szegény gazdag”, de vizsgáljuk meg, miben áll a gazdag ifjú szegénysége, szerencsétlensége Isten színe előtt. Az ifjú (Mt szerint), vagy kevésbé ifjú (Mk és Lk szerint), ha Jézust hallgatta, már tudhatta volna, hogyan nyerheti el az örök életet. Mert a szinoptikusok egybehangzóan írják, hogy közvetlenül a történetünk előtt Jézus kisgyermekekre mutat rá, és megmondja az Isten országába (örök élet) jutás módját: ha ilyenek lesztek, mint ez a kisgyermek (a ráhagyatkozás az ősbizalom jelképe), mert ilyeneké az Isten országa. Az Istenre hagyatkozó gyermeki lelkűiét helyett megjelenik egy pénzeszsák, aki úgy gondolja, hogy az életben mindenért fizetni kell, illetve ellenszolgáltatásért mindent meg lehet szerezni, akár az örök életet is. Mondhatná: „Mester, alkudjunk meg! Tehetős ember vagyok, kerüljön bármibe az örök élet, kész vagyok megadni azt a »jó« árat.” Nincs az a „jó” amit a kérdező bármilyen formában is előteremthetne, mert Jézus kijelentése szerint Isten az egyetlen jó. Az ifjú jó szándékból fakadó kérdése hamis, mert ez az alkudozás piaci szelleme. Rossz a lelki közgazdaságtana. Sántító hasonlattal: mintha azt kérdeznénk, hogy vigyünk-e vizet egy szerény kútból a tengerbe vagy homokot a sivatagba valami rendkívül értékesért cserébe. „Csak egy van, aki jó!” S Jézus még csak nem is önmagára mutat, világosan Istenről szól: „Senki sem jó, egyedül csak az Isten’.’{lk 18,19b) Ne alkudozz hát, valami másról van szó! Talán jó lett volna az ifjúnak hal-A Vasi Egyházmegye egyik kis lélekszámú szórványgyülekezetében, Nemeskoltán és környékén élő evangélikusok istentiszteleti rendje sajátos képet mutat. Bár a liturgikus megújulással kapcsolatos és sokszor megfogalmazott ellenérzések nem kötik meg teljesen a lelkész kezét, az erős érzelmi indíttatású ellenállás miatt egyes liturgiái elemeknek a bevezetése - a széles körű tanítás és előkészítés ellenére - egyelőre még lehetetlen. Ugyanakkor más liturgiái elemek már most is gazdagítják az istentiszteleti életet. Néhány példa erejéig erre még visszatérek. Szórványgyülekezetünkben vasárnaponként két istentiszteleten gyűlnek össze a hívek, nemcsak evangélikusok, hanem katolikus és református hozzátartozóik is. Négy istentiszteleti helyünk van. Nemeskoltán minden vasárnap tizenegy órakor kondul meg a harang, jelezve a liturgia kezdetét. Püspökmolnáriban minden hónap második és negyedik vasárnapján kilenc órakor találkozik a g/ülekezet a mintegy tíz éve épült, szép imaházban. Sorkifaludon minden hónap első vasárnapján a kultúrház ad otthont az istentiszteletnek, Csempeszkopácson pedig a hónap harmadik vasárnapján kilenc órakor az Árpád-kori gyönyörű kis templomban ünnepeljük az istentiszteletet. lania a kisgyermekek példájáról a jézusi szót: ilyeneké az Isten országa, azaz az örök élet. Következik a diagnózis. Milyen az ifjú lelkülete? Vajon Istenre hagyatkozó-e? A felvetett kérdés téves és hamis voltának érzékeltetése után Jézus a parancsolatokkal folytatja az ifjú lelkének vizsgálatát. Vajon mit mond arra, hogy „tartsd meg a parancsolatokat”? Mintha bárkit kérdezne közülünk, és mi elégedetten válaszolnánk, egy sorba állva ezzel a vagyonos ifjúval: „Nem öltem, nem paráználkodtam, nem loptam, hamisat másokról nem mondtam, szüléimét igyekeztem az otthonban látogatni, és a felebarátomat sem bántottam, azaz »én jó ember vagyok«, legfeljebb a közlekedési szabályokat hágtam át időnként. De amúgy jó ember vagyok. Igaz, a tekintetemmel már öltem, és gondolatban sok rosszat megtettem, olykor kicsit sáros lettem, de nem nagyon. Alapjában véve megtartottam a hétköznapok szabályait.” A gazdag ifjú kettős tévedése: először is azt véli önmagáról, hogy ismeri a parancsolatokat; másodszor azt a következtetést vonja le, hogy ő betartotta ezeket - mi „fogyatkozása” lehetne még? A tipikusan „jó emberek” ősi képlete: nem ártottam én senkinek, megmondhatják a szomszédok is, vagy majd a temetésemen a pap, hogy milyen jó ember voltam, „fogyatkozásom” nekem nincsen. Pedig Jézus itt csak a második kőtáblára figyelmeztet, az emberekkel kapcsolatos parancsolatokra, arról még nem is szólt, hogy mivel „tartozunk” Istennek (első kőtábla). Az if-Mindenütt havonta egyszer úrvacsorái istentiszteleten veszünk részt. Nemeskoltán a hó első vasárnapján, Püspökmolnáriban a hó második vasárnapján, ahol pedig havonta csak egyszer tartunk istentiszteletet, ott minden alkalommal van úrvacsoravétel. Az istentiszteletek rendje részben a Prőhle-agendára támaszkodik, hiszen az oltáriszentség nélküli istentiszteletek e megszokott rend szerint történnek. A liturgikus megújulás gyümölcseként viszont néhány új elem gazdagítja a liturgiát. Az istentisztelet elején az invokációt követően a lelkész keresztet vet. Az oltár előtt nem egy, hanem két ige hangzik el. A hitvallás közvetlenül az igehirdetést követi. Egyelőre zz Apostoli hitvallás szavaival vallja meg hitét a gyülekezet, de hamarosan a Niceai hitvallás szövegét is kézbe adjuk ízlésesen elkészített, nyomtatott kartonlapon. Az úrvacsorái istentisztelet rendje más. A kezdő - ekkor keretverssel elhangzó - zsoltárt a kollekta imádság követi, ezután a két ige hangzik el. Az igehirdetés, majd az istentisztelet igeliturgiáját lezáró hitvallás után a gyónási és úrvacsorái liturgia már az új rend szerint, szinte változtatás nélkül folyik. A szerzési igék elhangzásakor nagyméjú elbizakodottságában mindezt nem is érzékeli, bátran ki meri mondani: „Fogyatkozásom nincsen.” Beteges önteltség. S itt következik Jézus gyógyító módszere, és jól tesszük, ha mi is beállunk ebbe a jézusi röntgenátvilágításba. Mert a jézusi válaszban nem a vagyontalanság vagy az önként vállalt szegénység dogmatikatételéről van szó, hanem arról, milyen készségű lélek lakik bennünk. A gazdag ifjúnak Jézus azt ígéri, hogy ha vagyonát elosztotta a szegények között, akkor a múlandó vagyon helyett „kincsed lesz a mennyben”. Mutasd meg a belém vetett bizalmadat, hogy ezután engem követsz. „Kövess engem” - bízzál énbennem, hagyatkozz rám, én tudom a célt. Mi derül ki itt? Luther a Nagy kátéban (az első parancsolat kapcsán) ezt írja: „Mondom tehát: amire szívedet hagyod és bízod, valójában az a te istened.” Ismét ő ugyanott: „Nem egy ember azt hiszi, hogy van Istene és mindene bőven, ha van pénze és vagyona... ez a helyzet azzal is, aki abban bízik, hogy nagy a tudománya, bölcsessége, hatalma, pártfogója... Pedig a helyes ez: Istenem van, ez azt jelenti, hogy van valamim, amiben teljesen bízik a szívem.” Az ifjú nem értette meg, hogy mire, kire is kellene építenie az életét. Vagyonához kötözött ember maradt, aki nem merte vállalni az igazi istenhit kockázatát. Életünk egyik legnagyobb megkötözöttsége az anyagiakhoz kötődés. Minden gondolatunk a pénz körül forog, hétről hétre hamis reménységgel töltjük ki a lottószelvényt, és retű (konszekrációs) ostyát tör meg a lelkész. Látható tehát, hogy több „új” elem is beépült a liturgiába. Érdekes, hogy éppen azoktól a liturgikus elemektől idegenkedik a gyülekezet, amelyek a tagok aktív közreműködését jeleznék. A reszponzumok (például: „És a te lelkeddel!"), de leginkább a Pax kifejezéseként a kézfogás az, amelyet semmiképpen sem vállalnak föl a hívek. Ezért az úrvacsorái liturgiában az anamnézis imádságot követő Miatyánk után énekli a gyülekezet az Agnus Dei éneket, nem pedig a Pax után. A keresztvetést a lelkésszel együtt csak egy-két gyülekezeti tag gyakorolja. A megszokottól eltérő istentiszteleti rendet nagypénteken és szenteste használunk: akkor az Evangélikus énekeskönyv J és K rendje szerint végezzük a liturgiát. Különleges esemény a konfirmációi istentisztelet is, hiszen az elején történik a konfirmandusok vizsgája, nem pedig külön alkalmon. A lelkész istentiszteleti öltözetében a liturgikus megújulás az erős idegenkedés miatt sajnos szóba sem jöhet. Környékünkön különösen is jellemző az evangélikus identitásnak az a megfogalmazása, hogy „mi nem vagyunk katolikusok!” Még azt sem könnyű elfogadtatni, hogy a Fraternitás Lelkészegyesület stólapályázatán nyert stólát a gyülekezet területén kívül ünnepelt istentiszteleten mindig fölveszem, kivéve azt az esetet, amikor a helyi lelkész kéri a stóla mellőzését. Az istentisztelet igehirdetési alapigéje - néhány ritka kivételtől elte-A VASÁRNAP IGÉJE reszketve várjuk a „szent” (pénzt ígérő) számok kisorsolását (tisztelet a kivételnek). Mani, mani, mani... és mánia lesz. S persze időnként templomba is elmegyünk. Sok milliót nyert valaki szerencsejátékon, és repeső boldogsággal hívta fel a lelkészét, hogy adományt akar adni. Aztán jött, egy húszezrest letett az asztalra - és tizenkilencezret visszakért. Szó sincs a textusban törvénnyé tehető evangéliumi szegénységről, csakis arról, hogy „miben bízik teljesen a szívem?” A tanítványok nem értik a helyzetet, mert csak testi szemükkel látnak, és testi fülükkel hallanak. A „gazdag” szót behelyettesíthetjük a „megkötözöttség” fogalmával, és nem árt, ha alávetjük magunkat Jézus (személyünkre szabott) diagnózisának, következésképpen terápiájának is. Mi a mi megkötözöttségünk? Ki oldozhat fel? Ki üdvözölhet? Nem kell itt semmiféle alku, fogadalom, elég, amit Pál mond egy börtönőrnek Filippiben: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban”, és házad népével együtt tied az örök élet (ApCsel 16,31). S itt jön a nagy kérdés: rá tudok-e teljes szívemmel hagyatkozni Jézus igéjére. Mert az üdvösség kérdésére ez a válasza: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges!’ ■ Ribár János Imádkozzunk! Uram, világosítsd meg szívemet, és szabadíts meg bármiféle megkötözöttségemből, hogy az örök élet ajándékát képes legyek elfogadni kegyelmedből. Ámen. CANTATE kintve - mindig a perikóparendben kijelölt ige. A perikóparend nem szentírás, de méltó és követendő mederben vezet végig az egyházi esztendő teológiájának útján, és megóv az egyénieskedés kísértésétől. A Liturgikus könyvben és az Evangélikus Élet hetilapunkban javasolt énekeket ritkán választom. Az átlagosnál jobban éneklő gyülekezet a nemeskoltai, a javasolt énekek egy részével mégis nehezen boldogulnak a hívek. A vasárnapi igehirdetés központi gondolatát pedig gyakran jobban erősítik az általam választott énekek. Jelenleg mind az istentiszteletre való előkészülés, mind a liturgia vezetése az én feladatom, munkatársaim nincsenek. Tervezem, hogy első lépésként lektorokat kérek föl igeolvasásra, esetleg az imádságban (például az általános könyörgő imádságban) való részvételre. Örülök annak, hogy ha némi ellenállással is, de az istentisztelet liturgiájának gazdagodása nálunk is elkezdődött. Nem könnyű a liturgikus érzékenység és igényesség fölkeltése a gyülekezeti tagokban, különösen a környék jellemzően puritán gyülekezeteiben. Bízom abban, hogy a tudatos, kitartó és elszánt, de a gyülekezet teherbíró képességét is figyelembe vevő liturgikus magatartás lépésről lépésre gazdagítja a gyülekezet legfontosabb eseményének, az istentiszteletnek ünneplését, és ennek igazi ízét és örömét mind többen átélhetik. ■ Kovács László Lépésről lépésre ► Az istentisztelet-előkészítésről és énekválasztásról szóló belső sorozatunkban ma újabb színnel gazdagodhatunk. Tanulságos figyelemmel kísérni az egyes gyülekezetek helyi adottságait, ebből következő lehetőségeit és nehézségeit. Pillantsunk be Nemeskolta életébe!
