Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
Evangélikus Élet PANORAMA 2013. szeptember 1. *• 9 Az acél, amely Istent dicsőíti ► Harangjaink, amelyek sok évszázad óta a keresztény egyházi élet részét képezik, tradicionálisan bronzból készülnek. A németországi Bochumban működő Mayer und Kühne acélgyár 1851-ben kezdte meg az acélból készült harangok öntését. Az acél a bronzhoz képest a korrózió miatt kevésbé időtálló, és sokkal keményebb, kevésbé érces a hangzása is. Mindezek ellenére az acélharangoknak már kezdettől fogva igen nagy keresletük volt. Egyrészt, mert a bronzharangok háború esetén hadba vonulnak, mivel anyaguk ágyúkészítésre alkalmas; másrészt az acélharangok a bronzból készülteknél jóval olcsóbban beszerezhetők, így a szegényebb egyházak könnyebben tudtak haranghoz jutni - ezért hívják őket ínségharangoknak is. A bochumi harangok igen hamar megjelentek Magyarországon is, és elsősorban evangélikus egyházunkban voltak közkedveltek. Sok településen ugyanis már a templom felépítése is komoly anyagi erőfeszítéseket igényelt, bronzharangokra ezért nem tellett volna, de acélharangra igen. A legkorábbi ínségharangokat a makói evangélikus templom tornyában találjuk. „Magyarhon, s Makai Ev. Egyház első acélharangja 1854” - olvashatjuk a kisharangon, míg a középső felirata: „Érckebled keltsen hőn áldni, dicsérni az Istent” Nem sokkal később, 1856-ban a tállyai evangélikusok számára is öntöttek három, a békéscsaba-erzsébethelyi evangélikus templom számára 1876-ban szintén három új acélharangot, a középsőt „gyermek harangjának” nevezték el. A csorvási evangélikusok 1878-ban öntették két acélharangjukat, rajtuk az adományozó Zalai és Zsíros család neve olvasható. A nagybánhegyesi evangélikusok 1876-ban rendelték meg 400 kilogrammos acélharangjukat Bochumból, majd 1895-ben egy 700,150 és 50 kilósat. Itt az adományozók nevét nem a harangra öntött feliratban, hanem a toronyban elhelyezett emléktáblákon örökítették meg. 1864-ben készült el a bochumi öntöde legnagyobb magyarországi terméke a miskolci evangélikus templom számára. Ez az 1681 kilós harang - 1005 és 477 kilós társával együtt - mind a mai napig hirdeti Isten dicsőségét. 1910-ben készült el szintén Bochumban a marcalgergelyi evangélikus templom három ínségharangja, amelyek szép hangzásukról híresek. Az acélharangok jellemzője, hogy díszítés nélküliek, és sokukon a felirat is szűkszavú, vagy egyáltalán nincs rajtuk felirat (utóbbiak miatt számos ilyen öntvény öntőjére csak következtetni tudunk). Az acélharangok kemény, éles hangja sokak szemében szégyen tárgyát képezte egészen az első világháborúig. A bronzharangokból ágyú készült (egyházközségenként csak egy harang maradhatott - hol a legnagyobb, hol a legkisebb), de az acélharangok megmaradtak. Ezért a két világháború között számos acélharang-öntöde nyitotta meg kapuit Európában. Az osztrák Kapfenbergben működő Böhler-öntöde készítette 1931-ben Magyarország legnagyobb, 2700 kilogrammos acélharangját a kelenföldi Szent Gellért-templom számára. Magyarországon a Diósgyőri Acélművek kezdett harangöntésbe, ahol jellemzően kisebb harangok készültek, mint Bochumban. Medgyesegyháza evangélikusai már 1920- ban innen rendeltek új harangokat az elrekviráltak pótlására. Közülük az egyiket 1942-ben a gyulaiaknak adták át, mivel 1938-ban lehetőségük nyílt bronzharangok öntésére. Öcs evangélikusai 1921-ben két, a csanádalberti lutheránusok 1924-ben három harangot rendeltek szintén Diósgyőrből, ahol a második világháborút követően is folytatódott az öntés. 1959-ben éppen a diósgyőri evangélikus templom számára készült új acélharang a helyi öntödében, Újcsanálos evangélikus temploma számára pedig 1972-ben. Utóbbi helyen az adományozók nevét a harangpalásthoz rögzítetett táblán örökítették meg. Érdemes megemlíteni, hogy Budapest legnagyobb evangélikus harangja szintén acélöntvény. Ez a csepeli templom tornyában található, 1500 kilós hangszer egyedi gyártmány: Weiss Manfréd gyárában készült, és a gyülekezet egyik tagja vásárolta ócskavásáron 1928-ban. Hasonló nagy vasharangja volt a budafoki evangélikus templomnak, amelyet azonban a torony statikailag nem bírt el, így Csatkára, a katolikus templom tornyába került. Sokan szégyellik az acélharangjaikat, vagy bántónak tartják a hangzásukat, ezért a lecserélésükön gondolkodnak, vagy már le is cserélték őket, de vannak néhányan, akik kifejezetten gyönyörködni tudnak sajátos hangzásvilágukban (magam az utóbbiak közé tartozom). E technika-, egyház- és harangtörténeti érdekességek sajátos, kemény, fémes hangzásának is megvan a szépsége, amint hirdetik azt, amit a makói evangélikus nagyharang feliratában olvashatunk: „Intse imára acél kebled gyarló kebelünket”. ■ Bajkó Ferenc településmérnök, harangkutató TÉMA: KRITIKUS.ÉS KRITIKÁTLAN SZOLIDARITÁS A MAGYAR MÉDIÁBAN M E G H i V O M EDI A M 0 H E L YR E Protestáns médiaműhely - Mátraháza, szeptember 20-22. Aktív médiamunkásokat, továbbá a média belső, szakmai kérdései iránt érdeklődőket vár őszi konferenciájára a Protestáns Újságírók Szövetsége (Prúsz). A szeptember 20-22. között tartandó médiaműhely alapkérdése az, hogy az egyre felszínesebb és igénytelenebb tömegmédia korában miként lehet komoly, hiteles, minőségi munkát végezni akár az írott, akár az elektronikus sajtóban. Ezen a területen egyáltalán lehetséges-e ma Magyarországon politikai vagy/és gazdasági érdekektől, elvárásoktól függetlenül tevékenykedni, saját szakmai, erkölcsi, világnézeti elveket érvényesíteni? Másfelől: hogyan lehet kölcsönösen előnyös, gyümölcsöző partneri viszonyt kialakítani és fenntartani a média és a politika, illetve az üzleti élet szereplői között? A mátraházi konferencián ezeket a kérdéseket készülünk több aspektusból megvilágítani tapasztalt kollégák és közéleti szereplők közreműködésével. Vendégeinkre tehát - hagyományainkhoz híven - nem csupán előadóként, hanem beszélgetőtársként is számít közösségünk. Akik már elfogadták meghívásunkat: Balázs Géza nyelvész, tanszékvezető egyetemi tanár • Prőhle Gergely külügyi helyettes államtitkár, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője • Szabó István református lelkész, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke • Szőnyi Szilárd újságíró, a Heti Válasz főszerkesztő-helyettese • Zsolt Péter médiaszociológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója. A részletes program - szeptember i-jétől - a Prúsz honlapján lesz olvasható. A protestáns médiaműhely helyszíne: Ráday Konferencia-központ (Mátraháza, Üdülőtelep 1.). Időpontja: 2013. szeptember 20-22. Részvételi díj (péntek vacsorától vasárnap ebédig): 9500 Ft, Prúsz-tagoknak: 7500 Ft. Elhelyezés háromágyas szobákban, a jelentkezés sorrendjében. Jelentkezni szeptember 15-ig a prusz@lutheran.hu e-mail címen vagy a 20/824-9657-es mobilszámon lehet. MAJD ELDÖNTI,sHA NAGY LESZ? 101 I llJJüv/l f I JlliyaG i 1 Interszex személyek védelme Németországban November í-jétől a német szülők hivatalosan meghatározatlan neműként anyakönyveztethetik bizonytalan nemi jellemzőkkel született csecsemőjüket. A szülők abban az esetben is választhatják a meghatározatlan nemet, ha úgy vélik, gyermekük a jövőben sem a férfi-, sem a női nemmel nem kíván majd azonosulni - írja a LifeSite News. - A gyermek élete egy későbbi pillanatában azonosíthatja magát a két nem valamelyikével. Steve Williams brit homoszexuális aktivista rámutat: noha a német jogi szakértők tagadják, hogy a törvény bevezetné a harmadik nemet, „mások megjegyzik..., hogy a gyermeknek nem kötelező nemet választani, és nincs megszabva, meddig maradhat a »meghatározatlan nemű« kategóriában. Úgy tűnik, mintha ez a harmadik nem elismerésének kiskapuja lenne, még ha nem nevezik is annak." Európai országban eddig soha nem anyakönyveztek hivatalosan hermafroditákat és interszex személyeket. A mostani szabályozás a szövetségi kormány által megbízott Német Etikai Tanács felülvizsgálata nyomán született, amely szerint az „interszex személyeknek" erősebb jogi elismerésre van szükségük, és védelemre szorulnak a kiskorukban helyettük meghozott egészségügyi döntésekkel és „a diszkrimináció más formáival” szemben. Az új törvény kimondja: „Ha a gyermeket nem lehet fiúként vagy lányként azonosítani, a nemi rovatot üresen kell hagyni, és így kell az anyakönyvbe bevezetni.” A rendelkezés számos törvényszéki döntés nyomán született, melyek szerint annak a személynek, aki valamely nemhez tartozónak tartja magát, joga van hozzá, hogy olyan neműnek tekintsék, testi jellegzetességeitől függetlenül. Sabine Leutheusser-Schnarrenberger igazságügy-miniszter a Süddeutsche Zeitungnak azt nyilatkozta: az új törvény teljes körű hatályba lépéséhez valamennyi jogi dokumentum „átfogó reformjára” lesz szükség. „Az új szabályozás egyik fő célja, hogy megszabadítsa a szülőket a kényszertől, hogy rögtön a gyermek születése után dönteniük kelljen a neméről, s így elhamarkodottan egyezzenek bele a gyermek nemét meghatározó egészségügyi beavatkozásokba" - közölte a német belügyminisztérium meg nem nevezett szóvivője, aki cáfolta, hogy a változtatással a kormány egy új nemet talált volna fel; mint mondta, csupán azt engedélyezte, hogy a férfi-női nemre vonatkozó rubrika üresen maradjon. Németországban a nem megváltoztatása már megengedett, ha valakit orvosilag transzszexuálisnak diagnosztizálnak, és az illető legalább három éve ellentétes neműként „kíván” élni. Korábban a tartós terméketlenség és a nemi megjelenést megváltoztató műtét is feltétel volt, 2011 óta azonban elég, ha az illető - műtét nélkül - kívánsága szerint valamelyik nemmel azonosul. 2008-ban egy törvénymódosítás a házasságban élők számára is lehetővé tette hivatalos nemük megváltoztatását. Az ilyen személyeknek választott nemük szerinti keresztnevet kell felvenniük, és ennek megfelelően jár a Herr (úr), illetve Frau (hölgy) megszólítás is. Ilyen esetekben minden személyi iratban a választott nemnek kell szerepelnie, ugyanakkor a sebészeti vagy biológiai változtatás nem követelmény. A nemét megváltoztató személy munkaadóját sem köteles tájékoztatni arról, hogy hivatalos neme megváltozott - írja a LifeSiteNews. A cikk árnyaltabb képet ad a legelső híradások nyomán közreadott, korábbi hírünk témájáról. ■ Magyar Kurír Pásztorként Krisztus nyájában ► Ötödik alkalommal gyűltek össze svéd és magyar lelkészek, hogy megosszák egymással gondolataikat és tapasztalataikat, ezúttal a pásztorkodás témakörében. Idén a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ adott otthont a kétévente megrendezésre kerülő lelkészkonferenciának, amelyet a Déli Evangélikus Egyházkerület és a Svéd Evangélikus Egyház Linköping Egyházmegyéje szervez a lelkészei számára. tek a delegációk a Joób Máté és Hulej Enikő lelkész által szervezett konferenciára. A konferencián a részt vevő lelkészek a pásztor és a nyáj jézusi hasonlatát bontották ki. A két nagyon különböző helyzetben, szociális és kulturális A konferencia résztvevői megismerkedhettek a tihanyi apátság bencés szerzeteseinek életével, megkóstolhatták evangélikus borászok kiváló borait, de módjuk adódott esti fürdőzésre is. A tizenkét fős delegációk A testvér-egyházkerületi kapcsolat személyes baráti és munkatársi együttműködésekké fejlődött az évek során. Svéd részről Martin Modéus Linköping püspökének, magyar részről Gáncs Péter, egyházunk elnök-püspökének vezetésével érkezkörnyezetben élő egyházból jövő lelkészek számára igen hasznosnak bizonyult a közös gondolkodás. Reggeltől késő estig hangoztak az előadások - angol nyelven. személyes példaképek bemutatásával színesítették a szakmai programot. A szűk háromnapos konferencia közös úrvacsorás istentisztelettel zárult. ■ Kiss Tamás felvétele ' Nyáregyháza evangélikus templomának harangja (A szerző felvétele)
