Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
io 41 2013. szeptember 1. FÓKUSZ Evangélikus Élet EGY MISSZIÓS HELY A TALÁLKOZÁSRA - TABUK NÉLKÜL Bázeli „bordélytúra” Magyar munkaerők a svájci utcákon, tereken és bárokban ^ Prostitúció. Örök-aktuális téma világszerte. Hogy az alábbiakban miért a bázeli utcalányokról esik szó, azt pusztán a személyes kötődés magyarázza: mert bizonyos mértékben részese voltam a svájci városban prostituáltak között végzett segítő munkának. Erról szólva hadd használjak ezért személyes hangot! Hogy is kezdődött? Az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős hallgatójaként az elmúlt tanév mindkét szemeszterét Bázelben, Svájc német ajkú részének nyugati csücskében töltöttem ösztöndíjasként. Ősszel egy vasárnapi magyar istentisztelet után odajött hozzám egy helyi hölgy. Magyarul nem tud ugyan, de gondolta, végigüli az istentiszteletet, amelyet éppen én tartottam, hogy utána beszélhessen velem. Elmondta, hogy magyar és lehetőleg keresztény emberre lenne szüksége. Akkor a lehető legjobb helyre jött - gondoltam. A hölgy Katharina Baumberger, az Üdvhadsereg bázeli szervének munkatársa, ezen belül pedig a város prostituáltjaival foglalkozó Rahab projekt irányítója volt. (A Józsué könyvében szereplő jerikóbeli parázna nő nevét viseli a program.) Baumberger asszony röviden felvázolta, hogy leginkább a magyar utcalányokkal történő kapcsolatfelvételben, illetve a velük való kommunikációban kéri a segítségemet; lényegében azt, hogy tolmácsoljak neki. Ugyanis piagyar lányok vannak bőven, nemcsak Zürichben, hanem Bázelben is, de a nyelvtudásuk korlátozott, sőt általában nincs. Katharinával együtt később megismertem a türelmi negyedet, a kis utcát, ahol a magyarok állnak, a háztömböt a „szobákkal” ahol laknak és dolgoznak, a night clubokat, arcokat, történeteket, sorsokat... 2. (befejező) rész Az Aliena szervezet 2012-es beszámolójából kiderül, hogy a Bázelben dolgozó prostituáltak száma összességében az előző évi 2722-ről tavaly 3268-ra nőtt. Mivel egyre többen vannak, egymás számára is egyre nagyobb konkurenciát jelentenek. Egyre több közöttük a fiatalkorú. Ezért is fontos, hogy megfelelő információkhoz jussanak. Megfelelő iránymutatással és segítséggel nagyobb esélyük van arra, hogy testüket, egészségüket megóvják, és maguk irányítsák az életüket. Mert a velük való beszélgetésből gyakran kiderül, hogy nem feltétlenül önként választják ezt az életet. rüléseit. Mariéi de Weck pszichológus az Aliena munkatársaként az elmúlt évben tizenhat prostituáltat gondozott. Az utcán dolgozó nőkkel való találkozás egy formája, amikor a segítséget kínálók keresik velük a kapcsolatot. Van azonban egy másik alkalom, amely már közismert körükben. Minden szerdán meleg ebéd várja a becsöngetőket az Aliena irodájában, a türelmi negyed közepén. Jó alkalom ez a megismerkedésre, információcserére és a beszélgetésre is. Tavaly 1244 nő élt ezzel a lehetőséggel. Harminc százalékuk az afrikai országokból származik, harmincnyolc LaA WHO (Egészségügyi Világszervezet) megállapítása szerint a prostitúcióban dolgozó nők közel hetven százaléka szenved poszttraumatikus terhek alatt, és próbálja feldolgozni a „munkája” során szerzett lelki sétin-Amerikából jött, harminckét százalékuk európai. * * * Ennek a szerdai Közös asztal programnak a koordinátora Paulina Wojtowitcz-Papotti, az Aliena másik tanácsadója. Két éve dolgozik itt. Mint elmondta, a szervezet korábban kisebb projektként működött, de nőtt, fejlődött, ma két teljes állású alkalmazottja van. A Közös asztal tizenegy éve működik, kezdetben csak havonta egyszer, most már heti rendszerességgel.- Mi az Aliena legfőbb célja Ön szerint? - kérdeztem Paulinát.- A cél nem feltétlenül a prostituált életformából való kiszállás erőltetése (? - A szerk.), inkább egyfajta kísérés felkínálása, valamint informálás, segítségnyújtás, amikor erre szükség van. Az igazi cél azonban a nőket önállókká tenni, hogy egyedül is képesek legyenek dönteni az életük felől, ne függjenek másoktól. Mert az embernek tudnia kell magának megfogalmazni a céljait és a határait is, képes kell, hogy legyen a saját élete felől egyedül dönteni, és tisztában kell lennie azzal, hogy joga van ehhez a döntéshez. Eldönteni például, hogy marad vagy kilép.- Mi jelenti a sikert az Önök munkájában?- Az igazi siker az, ha egy nő képessé válik arra a bizonyos döntésre, amelyről az előbb beszéltem. Ha valaki kilép. A sikertörténet az, ha valaki önállóvá válik, és maga határozza meg, hogy milyen irányban folytatja az életét.- Saját munkájának melyik elemét emelné ki mint a legfontosabbat?- A személyes találkozást. Ez az, ami engem mindig megfog. Az, hogy mi ezeket a nőket a prostitúció viszontagságai között kísérhetjük. Az, hogy mi lehetőség vagyunk számukra. A nők tudják, hogy itt van valaki, aki meghallgatja őket, tudják, hogy itt más perspektívákat mutatunk nekik az életükre nézve. Egy hely vagyunk a találkozásra - tabuk nélkül. Találkozás, odafigyelés, meghallgatás. Ezeket emelném ki. Nálunk a nők állnak a középpontban, nekik itt nem kell magukat eladniuk. Nagyon fontos, hogy itt minden gratis, ingyen van, elfogadással, előítéletek nélkül. * * * Két nőt elkísértem HÍV- és szifiliszszűrésre. Az Aliena szerdai ebédjén ismertem meg őket, egyikük először jött. Az újaknak a munkatársak mindig elmondják, hogy mi is ez a szervezet tulajdonképpen, és hogy milyen lehetőségeket kínál minden szükségben levő, utcán dolgozó nőnek. Elmondják, hogy meg lehet őket keresni bántalmazás esetén, orvosi kérdésekkel, lelki, sjpirituális problémákkal; és hogy szerdán jöhetnek ebédelni. Ez a két nő is itt hallott arról a lehetőségről is, hogy az Aliena közvetítésével az AIDS-segítség nevű szervezetnél térítésmentesen elvégzik ezt a két vizsgálatot. (A szervezet honlapjáról kiderül, hogy a vizsgálatokat adományokból finanszírozza.) Tolmácsként mentem velük. Egyikük (A., 26 éves) épp egy napja volt csak Bázelben, ő két hónapos kisbabáját hagyta otthon a férjével, hogy kijöjjön „dolgozni”. A másikukkal (R., 23 éves) a vizsgálat után kötelezően kitöltendő kérdőív kapcsán beszélgettem egy kicsit. Szóba került, hogy van kapcsolata otthon, ennek ellenére jár ki dolgozni. Amikor kérdeztem, sokkoló természetességgel válaszolt.- A barátod mit szól ahhoz, hogy te kint dolgozol?- Sokat veszekszek vele emiatt. De mondja, hogy jöjjek ki, hogy legyen valamilyen életünk. Kocsi már van...- Ő nem dolgozik?- Nem.- És te testileg hogy bírod? Vannak fájdalmaid?- A derekam, az fáj mindig.- Drogosok is jönnek hozzátok?- Hétvégeken szinte csak azok jönnek. Sajnáltam őt, nem a távolságtartó szánalommal, hanem úgy igazán. Egyszerű, őszinte, kedves lány volt. Látszott rajta, hogy nem ma kezdte. Félt a teszttől. Nem az eredménytől, afelől nem sok kétsége volt. Inkább az orvostól, az idegen szituációtól, attól, hogy a vizsgálat esetleg fájni fog. Mintha ösztönösen nem bízna senkiben, bennem is csak nehezen. * # * Vannak, akiket látszólag nem tört meg a „munka” Még nem, vagy csak kívülről látszik úgy, hogy nem. Egyszer felmentünk Katharinával a lakásaikra, hogy húsvéti ajándékot, Bibliákat és olvasnivalókat vigyünk nekik, beszélgessünk velük. Voltak, akik kedvesen fogadtak, és elmondták a történetüket. Voltak, akik meglepő és zavarba ejtő büszkeséggel és távolságtartással viszonyultak hozzánk. Nem erőltettük. Egyiküknek valahogy mégis sikerült félszeg módon feltennem egy kérdést. Utána nem kérdeztem tovább.- ...és nem rossz olyan sokat kint állni az utcán?- Figyelj, drága, nekem mindegy, csak vigyenek... (N., 22 éves) * * * Katharina és a helyi apácarend nővérei időnként külön istentiszteleteket tartanak a prostituáltaknak. Ez a Segensfeier, vagyis áldásünnep. Áhítat a szexiparban dolgozó nők számára elnevezéssel hirdetik. Különböző nyelveken, szemléletes képekkel, meditációkkal, énekekkel, zenével és rengeteg imádsággal zajlik. Imádsággal az előkészületek során, a liturgiában és személyesen azokkal, akik kérik. Sokan kérik. A legutolsó alkalomra magyarra is lefordítottam a liturgiát, de magyar nő nem jött az istentiszteletre, pedig sok szórólapot szétosztottunk előtte az utcán. Katharina azt mondta, nem baj. Pár héttel későbbre megszerveztük, hogy az istentisztelet rövidített formáját megtartsam a magyar nőknek egy szerdai nap, az ebéd után. Az áhítat Isten személyes gondviseléséről szólt volna. Képekben pedig arról, hogy minden nő gyöngyszem - te is. Katharina még gyöngyszemeket is előkészített kis dobozokban. Csak ketten jöttek aznap, de végül ők is inkább az AIDS-tesztre mentek. Azt mondták, nincs sok idejük. A negatív eredmények után odaadtuk nekik a gyöngyöket és a meditációt is: „»Nefélj, mert megváltottalak...« És ebben az üzenetben az a jó, hogy Isten hűséges. Mindegy, hogy mi történik velünk, mindegy, ha elrontottunk valamit. Te is rendkívül értékes vagy, mint egy gyöngyszem! Isten pedig nem azért szeret bennünket, mert értékesek vagyunk, hanem pont Istennek ettől a végtelen szeretetétől válunk értékessé. Persze nem könnyű mindezt megérteni, elhinni, és ebben bízni...” ■ Molnár Lilla
