Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
2 -m 2013. szeptember 1. FORRÁS Evangélikus Élet SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP - MT 12,22-30 /^\ I ♦♦ •». 1 rr r Ördögi ordoguzes? i rlsten 9V9n >Í9ii)9g3X2 a .2J lowv qtí>i országának örömhíre !► Folytatás az 1. oldalról Az igehirdetést követően Gáncs Péter elnök-püspök beiktatta szolgálatába László Lajos Gergely beosztott lelkészt (képünkön). A két évre szóló beosztott lelkészi megbízatás alatt Soltvadkertről Homoki Pál segíti az új lelkész munkáját. Az iktatás után a püspök megáldotta a megszépült lelkészlakást, majd a köszöntők következtek. A Déli Evangélikus Egyházkerület nevében Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő köszöntötte a szolgálatba álló lelkészt és gyülekezetét. Őt Homoki Pál és Szőke-Tóth Mihály, Bocsa község polgármestere, valamint a lelkészlakás felújítását is végző Vida György bócsai felügyelő követte a köszöntők sorában. ■ Kép és szöveg: Kiss Tamás A frissen újjáalakult gyülekezet életéről az alábbi honlapon tájékozódhatnak olvasóink: bocsaievangelikusok. blogspot. hu SEMPER REFORMANDA „Másodszor meditálnod kell, nemcsak szíved mélyén, hanem minden erőddel: folyton hányni-vetni magadban mind a szóbeli igehirdetést, mind a könyvben leírt igét, olvasni újra meg újra szorgos figyelemmel és töprengéssel, hogy mit mond benne a Szentlélek. Óvlak attól, hogy önelégültségedben azt gondold, hogy elég volt egyszer vagy kétszer olvasni, hallgatni, mondani, máris alaposan megértetted az egészet. így ugyanis soha nem válik senkiből jó teológus. Olyan lesz, mint a meggondolatlan gyümölcs: lehullik, mielőtt akár félig megérne. Vedd ezért szemügyre a fenti zsoltárt (Zsolt 119), mint hirdeti Dávid szakadatlan: éjjel-nappal szeretne beszélni, töprengeni, szónokolni, dalolni, hallgatni és olvasni - nem másról, mint csakis Isten igéjéről és parancsolatairól. Isten ugyanis nem adja neked Szentleikét szavakba öntött igéje nélkül: ehhez tartsd magad. Nemhiába parancsolta, hogy szavakba foglalva leírják, hirdessék, olvassák, hallgassák, énekeljék, elmondják stb.” M Luther Márton: Német előszó (Csepregi Zoltán fordítása) Hogy Jézus mondanivalóját megérthessük, tényként kell elfogadnunk, hogy Jézus korában a vallásos zsidók sok betegség rejtett okának a gonosz szellemektől való megszállottságot tartották. Mindenekelőtt a ma krónikusnak mondott betegségekről és a születéstől fogva fennálló testi vagy értelmi fogyatékosságról gondolkodtak így. Úgy vélték, hogy az ilyen betegeken egyedül Istennek van hatalma segíteni. Emellett elismerték az ember által végzett ördögűzés lehetőségét is, de ezt ahhoz a feltételhez kötötték, hogy az ördögűzőt Isten hatalmának kell támogatnia. Ezért azt vizsgálták, hogy az ördögűző bírhatja-e Isten bizalmát. Erre pedig az élete és nem utolsósorban a mózesi törvényhez való viszonya alapján próbáltak következtetni. A farizeusok és az írástudók úgy ítélték, hogy Jézus e két próba egyikét sem állja ki. Nemcsak az étkezés előtti rituális kézmosást mulasztja el, hanem nyilvánvaló bűnösökkel és pogányokkal ül egy asztalhoz. De tételesen is szembebeszél a törvénnyel: „Megmondatott a régieknek..., én pedig ezt mondom nektek.. .” Azonkívül a szombati munkatilalmat is provokatív módon újra meg újra megszegi. így arra a következtetésre jutottak, hogy Jézus nem élvezheti Isten hatalmának a támogatását. De akkor hogyan gyógyít? Csak egy lehetőség maradt: az ördögfejedelem, Belzebub hatalmával. Jézus erre mondja, hogy képtelenség. Ha az ördög önmaga és a saját érdekei ellen fordul, akkor meghasonlott magával, és vége van neki is, meg a birodalmának is. A zsidók abban pe-Krisztus népe számára kiemelkedő ünnepi alkalom minden találkozás Urával, Megváltójával, melyre fel kell készülni, melyen az ember „díszbe öltözött szívvel” jelenik meg. Ezért igyekszünk hétről hétre gondosan előkészíteni istentiszteleteinket - melyek a Liturgikus könyv énekverses rendjét követik - Veszprémben, Balatonalmádiban és havonta egyszer Balatonfűzfőn. Egy-egy istentisztelet már jóval az ünnep előtt elkezdődik. Időről időre egy felolvasólistát adunk közre, ezen gyülekezetünk igeolvasásra vállalkozó tagjai bejelölhetik magukat egy-egy vasárnapra. Amikor aztán eljön az ünnep, a gyülekezet lelkészei és a két felolvasó - hiszen a fakultatív lekciót is mindig felolvassuk - együtt vonulnak be orgonaszó mellett az istentiszteletre. A gyülekezet pedig átéli, hogy az ige „megszólal" hogy az Úristen a különböző emberi hangszíneket, hangsúlyozást, habitust igéje megszólalásának szolgálatába állítja. Az előkészítés része az énekválasztás is. Mindig figyelembe vesszük a g' aduálének- és a hetiének-javaslatokat. Legtöbb esetben ezeket használjuk is, és egyre többször választunk az igehirdetés után - a Jézus, a te beszéded helyett - egy tartalmilag odaillő éneket. Hangsúlyt helyezünk a liturgikus dallamok váltakozására is. Megjelenése óta használjuk a dig megegyeztek, hogy az ördög birodalmának csak az Isten országának eljöyetele fog véget vetni. Ezért - feltételezve, de meg nem engedve - még ha igazuk volna is Jézus ellenfeleinek, a gyógyítási csodát mindenképpen úgy kellene értékelniük, hogy az az Isten országa eljövetelének jele. Jézus azonban nem akar kétséget hagyni, hogy kinek a hatalmával űzi ki az ördögöket, ezért rögtön utána elmondja a házát védelmező erős ember példázatát. Az erős ember - ez esetben az ördög - védi a birtokát. Önként nem enged ki semmit a kezéből, amit egyszer már megkaparintott. De ha egy nála erősebb hatalom legyőzi és kényszeríti, akkor elengedi zsákmányát. Ebből mindenkinek értenie kellett: Jézusnak hatalma van a sátán fölött. A sátán fölött pedig csak Istennek van hatalma: a jel tehát, amelyet Jézus a gyógyítással adott, azt jelenti, hogy ő Isten, és ahol ő megjelenik, ott az Isten országa jelenik meg. Jézus világos beszédének ellentmondva mégis minden időben voltak és ma is vannak olyan keresztények, akik minden csodálatos gyógyulást eleve az ördög szemfényvesztő hadműveletének tekintenek. Pedig Luther a történet Lukács evangéliumában olvasható változatáról prédikálva ezt mondja: „Számunkra először is nagy vigasztalással szolgál, hogy Urunk kiűzi az ördögöt, hiszen ezzel értésünkre adja, hogy az ördög és annak birodalma mindenestől az ő uralma alatt áll. De megtudjuk belőle azt is, hogy amikor Urunk testben élt közöttünk, csupán elkezdte az ördögűzés Gyülekezeti liturgikus könyvet, tanuljuk az esetleg még nem ismert dallamokat. Az előkészületekben természetesen a legfontosabb az igehirdetésre készülés. A gyülekezet két lelkésze felváltva végzi az igehirdetői szolgálatot. Tartjuk magunkat a perikóparendhez, és szeretjük használni, mert minden vasárnapot - a hozzá választott énekekkel együtt - egyedivé, megismételhetetlenné és pótolhatatlanná tesz. Használata azt hirdeti, hogy most van az alkalom a találkozásra. Nem a múltkori ismétlődik, hanem az Isten új alkalmat teremtett. Az igehirdetésre készülést gyülekezeti és istentiszteleti szolgálatunk központi feladatának tekintjük. Mindig elvégezzük a textus exegézisét, egy-egy értelmezendő szót, kifejezést megnézünk a héber/görög szövegben, keresünk az igéhez magyarázatokat, belehelyezzük az ünnep kontextusába, és kérjük Isten Szentleikét, hogy adja meg az ige tiszta mondanivalóját itt és most. Mert hisszük és valljuk Lutherrel együtt, hogy a Szentlélek Úristen a tisztán hirdetett igéhez köti működését - és mi nem szeretnénk az ő munkájának akadályává válni. Az istentisztelet előkészítésében segítséget is kapunk. Sok testvér vállal magára feladatot: más-más felel az oltáron levő virágokért, gyújtja művét, amely a keresztények közösségében azóta is folytatódik, egészen a végső ítélet napjáig. Mert a Krisztus hagyatékát képező kegyelmi eszközök - a keresztség, az oltári szentség, az ige, a feloldozás és minden egyéb, ami az igehirdetéshez kapcsolódik - azzal a céllal rendeltettek, hogy segítségükkel az ördög birodalmát pusztítsuk, a lelkeket kezéből kiragadjuk, és őt magát az emberekből kiűzzük. Hiszen meg van írva: Miként az eső és a hó lehullik az égből a szomjazó földre, és nem tér vissza anélkül, hogy gyümölcsöt ne fakasztana, hanem termővé és gyümölcsözővé teszi a földet, úgy az én beszédem is gyümölcsöt hoz sokak szívében (lásd Ézs 55,10-11). A Szentlélek ugyanis mindig nyomon követi az igét. Általa világosságot gyújt a szívben, lángra lobbantja, megtisztítja, és ezzel felszabadítja az ördög zsarnoksága alól. A világ persze semmit sem lát ebből, mivel ami történik, nem kézzelfogható, így volt ez már akkor is, amikor Krisztus személyesen vitte véghez az ördögűzést. De ezen nem kell megütköznünk, hiszen a világ nem méltó rá, hogy az isteni erőnek akár csak egy szikráját meglássa. Ezért a világ maradjon csak vak! Gyalázza, gúnyolja és káromolja Krisztust ezután is, mint ahogy azt a ma felolvasott történetben is teszi. Mi azonban, akik hallgatjuk és elfogadjuk az igét, lássuk meg és értsük meg: Isten nekünk hatalmat adott arra, hogy itt a földön szüntelenül ördögöket űzzünk ki, sőt parancsunk is van rá, hogy ezt tegyük. Nagy vigasztalás ez a mi szívünknek! (...) meg a gyertyákat, teszi ki a padokra a Gyülekezeti liturgikus könyveket, figyel télen a fűtésre, nyáron az ajtók és ablakok nyitására. Van segítségünk ahhoz is, hogy a keresztelés és az úrvacsora ékes rendben történjen. Az istentisztelet három helyszíne különböző karaktert hordoz. Bár az istentisztelet rendje mindenütt ugyanaz, Veszprémben, az anyagyülekezetben az ünnepélyesség, a fényesség dominál, Fűzfőn, a szórványban - ahol az istentiszteletet lelkes testvérünk ebédlőjében tartjuk- a családiasság. Az almádi leánygyülekezeti istentiszteletet pedig a bensőségesség, a kis gyülekezet „mindenki ismer mindenkit, ezért mindenki szeretettel fordul a másik felé" lelkülete határozza meg. Ide nyári időszakban gyakran betérnek nyaralók, téli időszakban viszont - a délutáni kezdés miatt - már ránk sötétedik az istentisztelet végére. Veszprémi istentiszteleteinken gyülekezetünk felügyelője és másodfelügyelője felváltva végzi a hirdetés szolgálatát. Nagyobb ünnepeken, valamint adventi és böjti időszakban egyszer-egyszer gyülekezetünk kamarakórusa vagy gospelkórusa énekel. Ilyenkor a templomba belépőt már ének- és orgonaszó fogadja. A lelkészek liturgikus öltözetnek ma még legtöbbször a Luther-kabátot használják stólával, de egy-egy különleges alkalmon - húsvét hajnali istentisztelet, konfirmáció, amikor a konfirmandusok is fehér ruhában vannak, esküvő, óvodai istentisztelet- az albát használják. Gyülekezetünkben a vasárnapi is-A találkozás ünnepe ► Az új munkaév kezdetén folytatjuk gyülekezeteink istentiszteleti életének bemutatását. E sorozat segítségével megismerhetjük egyházunk sokszínű gyakorlatát. Mai írásunkkal Veszprémbe látogatunk. A VASÁRNAP IGÉJE Az ördögűzés munkájának tehát mindig fenn kell maradnia a keresztények közösségében. Az igazi egyház ezért mindig hadban áll az ősi kígyóval, és teljes erejével küzd és harcol az ördög birodalma ellen, miként Krisztus is tette. De még túl is szárnyalja őt, miként János szerint Krisztus maga mondja: »Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek...« (Jn 14,12) (...) Mindemellett Krisztus csodatette arra is int minket, hogy Isten igéjét és a szentségeket ne kicsinyeljük le, és gúnyolódva se beszéljünk róluk, mint ahogy az a világ bölcseinek köreiben szokás. Mert valóban igaz, hogy ami a szentségekből szemmel látható, az csupán egyszerű, külsődleges cselekmény. Hasonlóképpen külsődleges az ige is, amelyet fülünkkel hallunk és a Szentírásból felolvasunk. Maguk a keresztények is látható testben élő emberek. De ettől még semmiképpen sem lesz helyénvaló, ha lekicsinyeljük vagy megvetjük őket. Miért? Mert ha bárki a keresztények közül helyesen él az igével, olyan erővel rendelkezik, amely legyőzi az ördögöt. Olyan hatalommal bír, amely elől e világ fejedelme menekülni kénytelen, mert nem állhat meg vele szemben.” Luther tehát az igéhez és a Krisztus által rendelt szentségekhez köti az ördögűzést. Ahol viszont ezek hiányoznak, ott gyanúperrel él az ördögűzővel, illetve gyógyítóval szemben. ■ Vég helyi Antal CANTATE Eged Iden diczeriinc. tentiszteletek magukban foglalják az úrvacsorát is. Nagy öröm, hogy a jelenlévők szinte teljes létszámban jönnek az oltárhoz - fontosnak tartják Krisztus szavát: „Ezt cselekedjétekaz én emlékezetemre”-, és Veszik magukhoz hitük táplálékaként Krisztus testét és vérét. Vasárnaponként ez ötven-hetven ember úrvacsorázását jelenti. Istentiszteleti életünknek jövőképe is van. Óvodásainknak, hittanosainknak - korosztályuknak megfelelően - a vasárnapi gyermek-istentiszteleteken, az ovis- és az iskolai istentiszteleteken tanítgatjuk a különböző liturgikus formákat, szokásokat, a keresztvetést, a váltakozó zsoltárolvasást, az énekelt Miatyánkot. Örömmel tapasztaljuk, hogy gyermekeink könnyedén és lelkesen tanulják meg és használják ezeket. Krisztus tanítványaihoz ez így méltó. Még akkor is, ha a gyermekkorból már kinőttek, mert Krisztusnak egy életen át tanítványai vagyunk. Ünnepeinket szeretnénk tovább gazdagítani. Szeretnénk, ha felnőtt gyülekezeti tagjaink is megismerkednének számukra még ismeretlen liturgikus formákkal, szeretnénk, ha némelyekben tapasztalatokat gyűjtenének, és szívesen gyakorolnák. Legközelebbi tervünk egy zsoltározó kis közösség megalakítása, amely képessé válna az introitus éneklésére... ■ Isó Dorottya
