Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-09-01 / 35. szám
Evangélikus Élet EVANGÉLIKUS ÉLET 2013. szeptember 1. » 3 ► Új lelkészük beiktatását és a felújított parókia szentelését ünnepelte augusztus 25-én, vasárnap délután a Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség. A gyülekezet területe Sand és Pat csatlakozásával megnövekedett, így Makoviczky Gyula személyében szükségessé vált egy második lelkész alkalmazása, aki mostantól megosztja a feladatokat Deme Dávid igazgató lelkésszel. Az ünnepi úrvacsorás istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, majd Smidéliusz Zoltán somogy-zalai esperes iktatta be hivatalába az új kollégát. A templomot megtöltötték a helyi és környékbeli hívek, illetve a szegedi gyülekezetből érkezett vendégek. Mt 7,24-27 alapján tartott prédikációjában a püspök arról beszélt, Lelkésziktatás Nagykanizsán... hogy a ránk bízott jó hír az, ami biztos alapot jelenthet az emberi életnek. „Van lehetőséged, hogy okos emberként élj. Építhetsz Jézusra, aki a kőszikla” - mondta Szemerei János. Makoviczky Gyula (képünkön) választott igéje, Jn 1,1 alapján először emlékeket idézett fel igehirdetésében. Szólt a MEVISZ (Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség) Bárkában végzett munkájának kezdeteiről, a teológiai tanulmányok felé való indulásáról, szegedi lelkészi szolgálatának éveiről, majd Nagykanizsára kerüléséről is. Hangsúlyozta: a kezdet mindig Istennél van. „Amit mi kezdetnek nevezünk, az valójában csak rezonancia - fogalmazott. - Átvett rezgés, egy húron pendülés Isten szándékával.” Sokan köszöntötték az újonnan beiktatott lelkészt az alkalmat követő közgyűlésen. Megszólalt többek között Smidéliusz Zoltán esperes és dr. Hári Tibor egyházmegyei felügyelő. Dr. Fónyad Pál, az osztrák Martin Luther Bund elnöke családjának üdvözletét hozta, és - cukrász dédapjára emlékeztetve - arra biztatta Gyulát, hogy Isten igéjével édesítse a közösség tagjainak életét. A helyiek részéről énekkel köszöntött a kanizsai alkalmi kórus, jó kívánságait mondta el Cseresnyés Péter, a város polgármestere, Deméné Smidéliusz Katalin nyugalmazott lelkész, ; vi a részgyülekezetek felügyelői, valamint a katolikus és református egyházközség képviselői is. A szegediek nevében dr. Mesterházy Ákos másodfelügyelő búcsúzott Makoviczky Gyulától. A közgyűlés végeztével Smidéliusz Zoltán esperes felszentelte a felújított parókiaépületet (alsó képünkön). Azt kívánta az új lelkésznek és családjának, hogy fizikai és lelki otthon és támaszpont lehessen számukra ez a ház. Az ünnepség a gyülekezeti teremben tartott szeretetvendégséggel zárult. ■ Adámi Mária ► t T t f / / ' M ► A nyolcvanöt éves kelenföldi templom tizennyolcadik lelkészét áldotta meg egy-egy bibliai igével harminchat szolgatárs. A gyülekezet közgyűlése által június közepén parókus lelkésznek választott Gáncs Tamást augusztus 25-én esperese, Bencéimre iktatta hivatalába. A közel 3000 evangélikust számláló budai kerületben „1200 címet ismerő” gyülekezet szívből énekelhette vasárnap délután az imádságot: „Urunk, a roppant, ért vetésre nézz: / A munka sok, a munkás oly kevés!” (EÉK 467,2) Igehirdetésében dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke Pál apostol korinthusiakhoz írt üzenetét idézte: „...az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja’.’ (lKor 3,7) Az igei útravalóban egy Ezópus-fabulát idézett fel a püspök: a veszekedő gyermekeket édesapjuk arra kérte, hogy mindegyikük hozzon egy vesszőt. Miután a gyerekek a vesszőket összekötözték, arra buzdította őket, hogy törjék ketté a köteget. A sikertelen próbálkozás után az édesapa egyesével ki... és Kelenföldön vette a vesszőket, és a szemük láttára könnyedén eltörte őket. Ha Isten munkatársai egy alapra építenek, ahogyan azt a többlelkészes gyülekezet történetében már sokszor megélhették az itt élő evangélikusok, akkor legyőzhetetlenek vagytok - hangzott a tanulság. Az egyházkerület vezetőjének szájából alázatra intve, lélekben föltekintve hallhattuk az imádságos mondatokat: „Tied a kelenföldi gyülekezet, Istenünk. Nem a lelkészé, nem a presbitereké, felügyelőé, püspöké. Tied, Istenünk.” A budai oldal egyik legerősebb egyházközségének új parókus lelkésze igehirdetését a tőle megszokott és sokak által megszeretett, formabontó stílusban mondta Jn 20,24 alapján, amelyben a feltámadott Jézus jelenik meg a zárt ajtók mögött meghúzódó tanítványoknak. Nem eltávolodva az evangélium üzenetétől, Gáncs Tamás egyik hobbijáról is tudomást szerezhettek hallgatói: hűtőmágneseket gyűjt. E gyűjtemény egyik legújabb szerzeménye az egykori berlini fal darabkája. „Hiszek a falak lebontásának szükségességében..., különösen a közösségeket, Istent és embert, embert és embert elválasztó falakéban, mert azok a bábeli fal köveiből vannak - fogalmazott az igehirdető. - Ha ezeket leromboljuk, érthetőbb lesz, mi az Isten akarata” - adta meg parókusi szolgálatának alaphangját. A beöltözött lelkészek között édesapaként foglalt helyet Gáncs Péter elnök-püspök, akitől elsőszülött fia egy Luther-kabát zsebében is elférő focilabdát kapott. A XI. kerületben „11-es helyzetben” van nálad a labda: az evangéliumot a hálóba kell juttatnod, mert itt is ez a cél. Ne hagyd ki ezt a ziccert! - tette érthetővé atyai áldáskívánását a focit is kedvelő és művelő fiának a püspök. Bence Imre tálat és kancsót adott át Gáncs Tamásnak, amely a lábmosás történetében megismert jézusi alázatra emlékeztetheti a Budai Egyházmegye legújabb lelkészét. Az ünnepi istentisztelet meghatározó része volt az esperes testvére, Bence Gábor által vezetett gyülekezeti ének- és zenekar többször felcsendülő, igényes muzsikája. „Nagy kihívás a kelenföldi gyülekezetben szolgálni” - kezdte köszöntőjét a házigazdaként jelen lévő Blázy Árpád, aki a reményteljes együtt munkálkodást említve üdvözölte Tamás családját is. ■ Horváth-Hegyi Olivér Gáncs Tamás igehirdetése „Falbontáshoz sorakozó!” címmel olvasható az Evangélikus.hu hírportálon. Gáncs Tamás az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) teológus-lelkész szakán 2006- ban szerzett diplomát. Ez év június 18-án ordinálták a Deák téri evangélikus templomban. 2006 és 2008 között Debrecenben a gyülekezet beosztott lelkésze és egyetemi lelkész, 2008 augusztusától két éven keresztül a Dunaharaszti Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze. 2008. október í-jén tesz sikeres parókusi vizsgát, majd felvételt nyer az EHE hároméves doktori képzésére. A Von Fuchs Alapítvány amerikai ösztöndíjával a 2010/ 2011-es akadémiai évben a chicagói Lutheran School of Theologyn szerez MA-diplomát. Hazatérése után a Budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet lelkésze, múlt év augusztusától a Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség beosztott lelkésze. 2008-ban kötött házasságot. Felesége, dr. Bacsa Andrea jogász, fiuk, Máté tavaly decemberben született. „Veni sancte” a tizenegyedik tanév küszöbén ÉGTÁJOLÓ 2003. szeptember 6-án indultam a békéscsabai Nagytemplom oltárától a déli egyházkerület püspöki szolgálatába. Az évforduló alkalmat kínál önvizsgálatra, mérlegkészítésre, vissza- és előretekintésre. Ezzel a lehetőséggel szeretnék most élni az Égtájoló rovat hasábjain is. Örülök, hogy - Deo volente - szeptember í-jén, vasárnap délelőtt a Nagytemplom oltáránál adhatok hálát Istennek egy évtizeden át megtapasztalt hordozó szeretetéért. Délután pedig ugyanott az ünnepélyes tanévnyitó istentisztelet keretében áldhatom meg az új evangélikus óvoda és általános iskola épületét. Ennél szebb ajándékot nem is álmodhattam volna a tizedik évfordulóra, hiszen ily módon kiteljesedik a békéscsabai oktatási, nevelési hálózat immár az óvodától az általános és középiskolán keresztül a kollégiumig. Akár beszédes szimbólumként is értelmezhetem, hogy püspöki szolgálatom nyitánya egybeesik a tanévkezdettel. Megválasztott, de még be nem iktatott püspökként is első alkalommal az orosházi és békéscsabai tanévnyitón szolgálhattam 2003- ban. Remélem, senkit sem botránkoztatok meg, ha leírom: a püspöki keresztben még ma, tíz év után is ott látpm.a X betűt. Igen, ma is tanuló vezető vagyok, biblikusabban fogalmazva: tanítvány, és nem is szeretnék több lenni... Tanítvány vagyok, aki reményteli izgalommal készül az új tanévre. Vajon milyen új tantárgyakat, feladatokat, kihívásokat, vizsgákat tartogat számomra a Mester a 11. osztályban? Könnyebb lesz ez az év, mint az előző volt? Kikkel tanulhatok együtt a 2013/2014-es tanévben? Örülök, hogy új tanítványtársak is beállnak a szolgálatba. Sőt mi több, legszebb püspöki feladatként én magam ordinálhattam őket az elmúlt nyáron. Sokat elárul a mai egyházi helyzetben a prioritásokról, hogy a délen most induló három új szolgatársból kettő iskolalelkészként kezdi munkáját, egyikük éppen Békéscsabán. Tavaly pedig a négyből három kezdett iskolalelkészként... Tudom, ez nem feltétlenül a legjobb hír. Sőt akár arról is írhatnék, hogy mekkora kockázat kezdőket mély vízbe dobni. Hála Istennek, a tavalyiak jól helytálltak, és az idén indulókat sem fogjuk magukra hagyni a kemény terepen. Izgalmasan szép, de ugyanakkor nagyon nehéz feladat az iskolalelkészi szolgálat. Nem csoda, hogy „hiánycikk” keresett kincs lett egyházunkban az iskolalelkész. Felkészítésükre, továbbképzésükre, hivatásgondozásukra fokozottan oda kellene figyelnünk a teológián éppúgy, mint egyházkerületi és országos szinten. Eközben ügyelnünk kell arra is, nehogy gyülekezeti lelkészeink másodrangúnak érezzék magukat. Ne feledjük: az egyház - immár két évezrede - első renden gyülekezeteiben él! Ugyanakkor komoly missziói szolgálatot végezhetünk oktatási, nevelési és diakóniai intézményeinkben is. Vétek lenne kijátszani egymással szemben a gyülekezetek és intézmények, illetve lelkészeik fontosságát. Mindegyik területen valóban jó pásztorokra van szükség. Nem véletlenül foglalkoztunk az elmúlt héten a pásztori hivatás mai értelmezésével a Révfülöpön tartott magyar-svéd lelkészkonferencián is. Már püspöki székfoglalómban prioritást adtam a pásztori szolgálatnak: „Első renden a lelkipásztorok pásztora szeretnék lenni. Miért? A válasz egyszerű: ha a pásztoroknak nincsen pásztora, előbb-utóbb a nyájak is pásztor nélkül maradnak, és elszélednek. Spirituálisán éhes, rosszul táplált pásztorok nem tudnak legeltetni. Gondozatlan pásztorok alkalmatlanok mások gondozására. Agyonterhelt pásztorok képtelenek mások terhét felvenni.” Vajon sikerült-e előrelépni ezen a területen 2003 óta? Erről igazán pásztortársaim hivatottak nyilatkozni... A Békéscsabán kézbe vett pásztorbot most is itt van az irodámban, megfelelő forgatásában bizonnyal akad még bőven tanulnivalóm. Már beköszöntő igehirdetésemben eljátszottam a képpel, mely szerint a feltámadott Úr a Tibériás-tenger partján a halász Péterből pásztor Pétert akar formálni: „Legeltesd..., őrizd az én juhaimat!” (Jn 21,15-16) Most kezdek rájönni, hogy a jézusi sorrend nem véletlen: csak azt bízza rám a Főpásztor, akit kész vagyok legeltetni. Őszinte bűnbánattal kérdezem: vajon hányszor sikerült friss legelőre és tiszta forráshoz vezetnem a reám bízottakat az elmúlt tíz évben? A Mester szavára halászból pásztorrá formálódni nem csupán foglalkozásváltást, pályamódosítást jelent, hanem radikális szemléletváltást is, ha úgy tetszik, igazi megtérést. A halász a halakra csupán elejtendő zsákmányként, táplálékként tekint. Nincs velük semmilyen személyes kapcsolata, nincs érzelmi kötődés, kommunikáció. A horgász a parton, a halász a csónakban, a halak pedig a vízben, míg horoggal, hálóval ki nem ragadják őket éltető közegükből... A pásztor viszont egyenként, személy szerint, név szerint ismeri nyáját. Ha úgy adódik, énekel, muzsikál nekik. Ha kell, beszél hozzájuk, kommunikál, sors- és életközösséget t vállal velük. Talán éppen ezen a területen van a legtöbb tanulnivalónk, tanulnivalóm az új tanévben a Jó Pásztortól. Ezért könyörögjünk most, a tanév kezdetén a kommunikáció, a kommunió és a pásztori szeretet Leikéért az ősi latin fohász szavaival: „Veni, creator spiritus, pasce pastorem, due ducem, da daturo, aperi aperturo, emittis spiritum Tuum, et creabuntur, et renovabisfaciem terrae’.’ (Jöjj, teremtő Szentlélek, pásztorold a pásztort, vezesd a vezetőt, adj az adni készülőnek, szólj a megszólalóhoz, áraszd ki Lelkedet, és élet támad, és megújítod a föld színét.) Gáncs Péter püspök Déli Egyházkerület
