Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-08-18 / 33-34. szám
Evangélikus Élet MOZAIK 2013. augusztus 18-25. !► 11 Mobilra először A weboldalfejlesztők között egy ideje újabb mantra kapott szárnyra: „először mobilra” Ez pedig annyit jelent, hogy ha valaki internetes projektet akar indítani, akkor először az okostelefonra optimalizált változatot kell kitalálnia és megvalósítania. Lehet persze, hogy a magyar valóság valamennyivel még az amerikai mögött kullog, de a tengertúlon arra készülnek, hogy a felhasználók idén már több tartalmat fognak fogyasztani mobil készüléken keresztül, mint asztali számítógépen, jövőre pedig érezhetően lemaradnak a „személyi számítógépek” az internetezés fő helyét illetően. Az okostelefonok és táblagépek korszakának beköszöntével a fejlesztők új feladatokat kapnak, mert az ilyen eszközök felhasználói elvárják, hogy a megjelenített tartalom az ő eszközükre legyen optimalizálva. Szerencsére technológiai oldalon vannak gyors megoldások, mint az úgynevezett reszponzív weboldalak, amelyek az éppen alkalmazott képernyőmérethez igazítva jelenítik meg a tartalmat. Például egy újság esetében hordozható számítógépen vagy asztali monitoron nézve háromhasábosnak mutatják a szerkezetet, míg egy telefonon megtekintve mindezt egyhasábosra rendezve. Manapság már nem engedhető meg az, ami jó pár évvel ezelőtt még igencsak bevett szokás volt: hogy csak egyfajta méretben lehessen megtekinteni egy oldalt. Másik lehetőségként pedig minden telefontípusra lehet külön alkalmazást is fejleszteni, amely azon az operációs rendszeren fog tökéletesen futni. Ám ennek nyilvánvaló hátránya, hogy az Apple iPhone-jára, az androidos telefonokra vagy éppen a Windowst futtató készülékekre másképpen kell elkészíteni ezeket, így egy nagy projekt esetén akár külön fejlesztőt is kell alkalmazni mindegyikhez, mert ezek más-más programozási nyelvre épülnek. Ehhez jön még hozzá, hogy hamarosan megjelennek a FirefoxOS környezettel felszerelt, nagyon olcsó készülékek is, amelyek valószínűleg az egyszerű telefonok hanyatlását még jobban felgyorsítják. Az egyszeri projektgazda már így is könnyen úgy érezheti, hogy túl sok különféle rendszerrel kell foglalkoznia, és még a világ egyik legelterjedtebb böngészőjének gyártója is beszáll a piacba... A FirefoxOS azonban üdítően egyszerű lesz: valójában minden alkalmazás olyan egyszerű oldalakból épül fel, mint a weboldalak, így gyakorlatilag a megjelenésétől kezdve könnyedén lehet bármilyen mobilra optimalizált alkalmazást is használni vele, hiszen a rendszer alapja egy böngésző lesz. Nem könnyű belegondolni abba, hogy ha valaki sikeres internetes projektet akar indítani, akkor különféle technológiákban kell igencsak otthon lennie, vagy egy olyan csapatot kell találnia, amely képes az ő álmait megvalósítani - gyakran igen magas költséggel. Egy gyülekezet, sőt még egy egyház is ritkán engedhet meg magának ilyet. Noha valójában az egész csak az információátadásról szól, amelyre léteznek egyszerű eszközök. „Gondolkodj el azokon a dolgokon, amelyeket a legegyszerűbb weboldalon el tudsz mondani. Ha üzletember vagy, el tudsz adni valamit. Ha tanár vagy, akkor tudsz tanítani valamit. Ha művész vagy, akkor meg tudsz mutatni valamit, amit alkottál. És ha a leírt szavaid jók, akkor az emberek el fogják olvasni” - ez a pár sor olvasható Justin Jacksonnak (képünkön), a Build & Launch (Építsd fel és indítsd el) című könyv szerzőjének egyik írásában (justinjackson.ca/words.html), amelyben a szerző a szavak erejére hívja fel a figyelmet a technológiai lehetőségek hajszolása helyett. EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ Rovatgazda: Nagy Bence „Ha webdesigner vagy, először a szavakra gondolj. Ahelyett, hogy egy photoshopos tervet készítenél, kezdd az egészet pár szóval. Hogy mit mondj? Ha nem tudsz mit, akkor felesleges is a sok körítés. Csak kezdd el egy egyszerű oldallal, egy dologra koncentrálva. írd meg és publikáld, és utána fejleszd tovább. Minden alkalommal, amikor hozzátennél valamit, kérdezd meg magadtól: segít ez abban, hogy jobban kommunikáljak? Ha a válasz nem, akkor ne add hozzá.” Az egyszerű weboldallal ráadásul még egy célt is elérhetünk: Ha nincs sok formázás, az segít, hogy az oldal mobilon is jól nézzen ki. Mindenesetre ez csak bonusz amellett, hogy végre a lényegre fogunk koncentrálni. ■ N. B. Meghívó lelkésziktatásra Szeretettel hívjuk és várjuk Önt és kedves családját a kelenföldi evangélikus templomban augusztus 25-én, vasárnap 15 órakor kezdődő istentiszteletre, amelyen Bence Imre, a Budai Evangélikus Egyházmegye esperese Gáncs Tamás megválasztott parókus lelkészt beiktatja hivatalába. Igét hirdet dr. Fabiny Tamás, az Északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. A Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség presbitériuma és elnöksége Meghívó lelkésziktatásra „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige’.’ (Jn 1,1) Szeretettel hívjuk Önt és kedves családját a nagykanizsai evangélikus templomba (Csengery út 37.) az augusztus 25-én, vasárnap 15 órakor kezdődő istentiszteletre, melyen Makoviczky Gyula megválasztott lelkészt hivatalába beiktatjuk. Az iktatás szolgálatát Smidéliusz Zoltán, a Somogy-Zalai Egyházmegye esperese végzi. Igét hirdet Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke. Az istentiszteletet közgyűlés követi, felszenteljük a felújított parókia épületét, és szeretetvendégséget tartunk. Nagykanizsa és Környéke Társult Evangélikus Egyházközség ► Miközben a megbeszélt találkozóhely felé tartottam, arra jutottam, elsőként mindenképp afelől érdeklődöm majd beszélgetőtársamtól, miként élte meg gyermekként, fiatalként, hogy édesapja széles körben ismert ember. Hogyan teltek a hétköznapok és az ünnepek sokak „Bandi bácsija” mellett? Lánya számára mit jelentett, az ő életét mennyiben formálta és befolyásolta ez a háttér? Dr. Gyökössy Endre református lelkész és pszichológus születésének századik évfordulójáról ez év februárjában a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán rendezett konferencián is megemlékeztek. Lányával, Kingával Stuttgartban néhány héttel ezelőtt idéztük föl édesapja alakját.- Édesapánknak nem sok ideje maradt a családjára, mert a lelkészi és lelkigondozói szolgálat szinte minden idejét lekötötte. Lakásunk ajtaja mindig nyitva állt a rászorulók, keresők, segítséget kérők előtt, és ez számunkra, gyermekek számára a világ legtermészetesebb dolga volt. Amíg kisebbek voltunk, addig az iskola és a tanulás vagy például a sport és a zene - én magam búvárkodtam, és zongoraórákra jártam - sok időnket lekötötte. Este, amikor lett volna egy kis idő egymásra, édesapám rendszerint bibliaórát tartott, látogatott, vagy éppen lelkigondozás céljából voltak nála. Na meg az egyetemi magántanári dolgozatát is meg kellett írnia valamikor. A családban az ő szolgálata volt a fontos, az, hogy mindig a rendelkezésükre tudjon állni azoknak, akiknek szükségük van rá. Minden ennek volt alárendelve, így öt gyermekének felnevelése is voltaképp a ma kilencvenkét esztendős édesanyámra, illetve apai nagyanyámra hárult. Ezzel együtt elmondhatom, hogy békességben, szeretetben éltünk, és otthon megkaphattam a legfontosabbat, Isten kinyújtott karjának lenni Stuttgarti beszélgetés Gyökössy Kingával azt a műveltségi-lelki hátteret, amelyből voltaképp ma is élek. A szüleim nagy gondot fordítottak a neveltetésünkre. Rendszeresen mentünk színházba, moziba és legfőképp operába, illetve rendelkezésünkre állt-áll otthon egy hatalmas könyvtár. Én ma is így vagyok ezzel, egy jó könyv, egy film, egy színházlátogatás fontos a számomra, ezekre mindig költők, ruhára például kevésbé. Az embernek amúgy sincs sok dologra szüksége az élethez. Szellemi örökségem a családomon kívül újpesti iskoláimból, az általános iskolából és a Kanizsai Dorottya Gimnáziumból való, mind a két helyen fantasztikus tanáraim voltak. A családom mellett ezeknek az oktatási intézményeknek köszönhetem, hogy ismerem a költőket, írókat, festőket, építészeti stílusokat és az operairodalmat.- Otthonukban tehát a másokfelé fordulás volt a minta. Ön is ezért választotta végül a segítői hivatást?- Ezen még nem gondolkodtam. Egy bizonyos: a szüleim - és ezért nagyon hálás vagyok nekik - minden szárnypróbálgatásomnak teret engedtek, szabadon kereshettem a helyem és a feladatom a világban; ők soha semmiben nem korlátoztak, mindig mindenben mellettem álltak. Ami a segítő hozzáállást illeti, édesapám mindig azt mondta, a keresztény ember Isten kinyújtott keze kell, hogy legyen a világban.- Ezért törődött tehát annyit például a bántalmazott nőkkel és gyermekeikkel.- Igazság szerint azért is, mert egyfelől harcos feminista voltam és vagyok is mind a mai napig (nevet), másrészt meg vagyok róla győződve, hogy a hitet és a szociális érzékenységet össze lehet és össze is kell egyeztetni egymással. Mindamellett amikor a férjem mellett alkalmam volt megismerni a világ különböző részein élő asszonyok sorsát, az mélyen megérintett.- A férje is magyar? Ő mivel foglalkozik?- A párom, Karl-Heinrich Rudersdorfnémet, Tübingenben ismerkedtünk meg, ahol ő egyetemista volt, én pedig radiológiai asszisztensként dolgoztam. 1964-ben házasodtunk össze. Miatta maradtam Németországban, 1972 óta élek itt. Ő egyébként evangélikus teológiát végzett, de nem állt gyülekezeti szolgálatba; később szociológiából doktorált. Nyugdíjba vonulásáig a fejlődő országokkal foglalkozott a Zentrum Entwicklungsbezogene Bildung nevű intézetben. Sokat utaztunk együtt, éltünk például néhány évet Afganisztánban, később Jemenben is. 1987-ben jöttünk Stuttgartba, azóta élünk egy város környéki településen. A bántalmazott nőkkel és gyermekekkel itt, Németországban kezdtem el komolyabban foglalkozni, mert úgy éreztem, nem fordítanak rájuk elegendő figyelmet.- így alakult hát meg- alapvetően Önnek köszönhetően - a Frauen helfen Frauen (Nők Segítenek Nőknek) Egyesület, amelynek a munkáját idővel egyre többen megismerték, illetve többször is elismerték.- A úgynevezett Frauenhaus - szó szerinti fordításban asszonyház, magyar megfelelője az anyaotthon - Németországban olyan intézményt jelent, ahol bántalmazott nőkkel és gyermekeikkel foglalkoznak. Az ilyen intézet itt lehet egyházi vagy állami alapítású, továbbá független, autonóm szervezet is. Társaimmal az elsők közt voltunk, akik autonóm Frauenhaust alapítottunk. Idővel szerencsére a magas rangú vezetők közül is egyre többen belátták, hogy erre milyen nagy szükség van. Ma három intézményben várjuk a segítségre szorulókat. Házunknak, ahová a veszélyhelyzetben lévő nők gyerekkel együtt menekülhetnek, nem publikus a címe, éppen klienseink biztonsága érdekében. Emellett két tanácsadó intézményt működtetünk, ezek nyitottak, könnyen elérhetők, bárki fordulhat hozzájuk.- Az előbb utaltam az elismerésekre is. Ha nem tévedek, fáradozását magas egyházi kitüntetéssel is honorálták.- 2011-ben vehettem át a Württembergi Evangélikus Egyház Johannes Brenz reformátorról elnevezett emlékérmét.-Ám Ön nem „csak” ennyit tett, illetve tesz, nem „csupán” bántalmazott nőkkel és gyermekeikkel törődik, ezenkívül is rengeteg más elfoglaltsága van, úgy tudom.- Valóban nem unatkozom. Sok minden foglalkoztat. Az említetteken kívül több egyházi munkacsoportnak vagyok a tagja, részt veszek a stuttgarti magyar protestáns gyülekezet életében, koordinálom a nők ökumenikus világimanapjának magyar nyelvű rendezvényét. Természetesen a német gyülekezetben is részt veszek a szervezésben, mert asszonyokkal együtt dolgozni heteken át igen fontos ökumenikus és politikai lehetőség. Azért is változatlanul küzdők, hogy egy adott beosztásban dolgozó nő ugyanannyit keressen, mint az ugyanilyen posztot betöltő férfi kollégája.- Nagy fába vágta a fejszéjét...- Tény, hogy nem egyszerű a dolog, de nem szabad feladni. Egyébként is a változások mindig apró lépések nyomán születtek. És ma már szerencsére amúgy sem kell annyit „harcolni”, mint korábban, a nők elég sok mindent elértek. Van még egy számomra fontos ügy, a Kampagne für „Saubere” Kleidung (Kampány a „tisztább” ruhákért) elnevezésű mozgalom.- Kérem, mondjon erről pár szót olvasóinknak.- Ez a civil kezdeményezés 1989-ben Hollandiában indult útjára. Ma Clean Clothes Campaignként (CCC) ismeretes, és a világ számos országában működik. Az érdeklődők figyelmébe ajánlom a német honlapot: www.sauberekleidung.de. A CCC-ben való együttműködés célja szerte a világon ugyanaz: síkraszállni a nemzetközi textil- és ruhaiparban, sportszergyártásban dolgozó munkások, illetve a kereskedelmi alkalmazottak jogaiért, javítani a munkakörülményeiken. Lényegében ez minden... Nekem napi négy óra alvás elég, úgyhogy sok ráérő időm van, azt pedig hasznosan akarom tölteni, hogy továbbra is úgy éljek, ahogyan apámtól tanultam. Vagyis tegyem a dolgom a magam helyén, ahová Isten helyezett, és az ő kinyújtott keze legyek a világban. ■ Gazdag Zsuzsanna
