Evangélikus Élet, 2013. július-december (78. évfolyam, 27-52. szám)
2013-07-07 / 27. szám
2 .« 2013. július 7. FORRÁS < v 1 » ä 4 Evangélikus Élet Oratio oecumenica Urunk, Istenünk, ahogy a keresztségben megtisztítottál új életre, kérünk, segíts, hogy ebben az új életben meg is tudjunk maradni. Legyen ennek egyik jele a bocsánatkérés és bocsánatadás. A te bűnbocsátó, napról napra megújuló szereteted tegyen minket is az ellenünk vétkezőknek megbocsátani tudókká, és adjon erőt és reménységet, hogy mi is bocsánatot tudjunk kérni azoktól, akiket bántottunk. így őrizz meg, tarts meg családunkban, testvéri közösségeinkben. Áldd meg mindenekelőtt lelki családunkat, gyülekezetünket. Óvd a benne szolgálókat, igét hirdetőket, tanítókat, diakóniát végzőket, minden munkatársat a viszály, a szakadás, a harag, a megbocsátani nem tudás kísértésétől. Te tudod, hogy oly sok az aratnivaló és oly kevés az arató. De ha egy szívvel és lélekkel együtt munkálkodunk, a kicsi is megsokszorozódhat. Óvd családunk egységét a generációk meg nem értésétől, türelmetlenségétől, akarattal és akaratlanul osztott és kapott hántásaitól. Teremtsd meg a család meleg valóságát és biztonságát. Ne menjen le a nap a haragunkkal, a kiengesztelődés erőt adó ajándéka nélkül. Könyörgünk beteg, szenvedő és magányos testvéreinkért. A békesség nehezen viselt keresztjei, meggyötört testünk és lelkünk, szavaink bizony oly sokszor el tudnak választani segítőt és segítségre szorulót. Légy velünk minden küzdelmünkben, őrizd meg reménységünket. És légy velünk nehéz pillanataink, esetleges hántásunk elhordozásában, megbocsátásában is. Hallgass meg minket, Urunk, és add, hogy akik a keresztségben részesültünk a veled való közösségben, eljussunk a veled való teljes közösségre és az üdvözültek seregébe, ahol örök szeretetben, soha el nem múló közösségként, hántások nélkül dicsőíthetünk téged. Ámen. SEMPER REFORMANDA „Az a legjobb bevezetés, ha az ember tudja, hogyan nevezheti és tisztelheti azt, akihez a kérése szól, vagy hogyan beszélhet vele; és azt is, hogyan viselkedjen előtte, hogy kegyes legyen hozzá, és meghallgassa őt. Nincs még egy olyan név, amely nagyobb bizalommal töltene el minket Isten iránt, mint az »Atya«, ez édes, mélyreható és szívből jövő beszéd. Nem lenne ilyen szeretetteljes vagy vigasztaló, ha »Urat«, »Istent« vagy »Bírót« mondanánk, mert az »Atya« szó velünk született, és természeténél fogva kellemes. Ezért ez a legkedvesebb Istennek, és ez a név az, amely a legjobban indítja őt arra, hogy minket meghallgasson. Ezzel a névvel valljuk mi is magunkat Isten gyermekeinek. Ezáltal mélységesen meghatjuk Istent, mert nincs kedvesebb szó annál, mint a gyermeké, amelyet atyjához intéz. Ebben segít még az is, ha ezt mondjuk: »ki a mennyekben vagy«. Ezek azok a szavak, amelyekkel megváltjuk szánalmas szükségünket és nyomorúságunkat, és láthatóan arra indítanak minket, hogy könyörögjünk, Istent pedig arra késztetik, hogy megkönyörüljön rajtunk." H Luther Márton: Miatyánk-magyarázat (Bellák Erzsébet fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP - ÉZS 43,1-7 Mert én vagyok az Ür... A „kedvenc” igék gyűjteményébe ezeket a mondatokat is sokan beleteszik. Van, aki keresztelési igeként tartja nyílván, hiszen az, hogy Isten nevünkön szólít, és magáénak tart meg - a keresztelés szentségéhez kapcsolható. Van, aki Isten védő, gondoskodó szeretetének megtapasztalt eseményeit hallja vissza benne. Sokszor vigasztalannak tűnő világunkban érthető, hogy különösen is szívünkhöz nőtt ez a szakasz. Most sincs más dolgunk, mint hogy sokat olvasgassuk, szívünkben, lelkűnkben, gondolatainkban forgassuk ezt a kedves szakaszt. De ne csak úgy általában, hogy tudniillik milyen jólesnek a biztató, meghitt isteni szavak. Ne érjük be kevesebbel, keressük meg, gondoljuk végig, hogy mit jelent ez az ige akkor, ha Krisztusra vonatkoztatjuk, s az evangéliumot kutatjuk benne! Azt, hogy az Ószövetség is hirdeti az Isten szeretetéről szóló evangéliumot, ebben a szakaszban fokozottan is érezzük, de Lutherrel együtt valljuk azt is, hogy az Ószövetség is Krisztust prédikálja; s mi nem csupán vallásos emberek szeretnénk lenni (maradni), hanem naponként újra Krisztus-tanítványokká igyekszünk válni, akiknek hitét a Krisztusban megismert Isten iránti bizalom jelenti. Úgy olvasom, úgy hallgatom e drága szakaszt, hogy belőle a kereszten életét adó, de húsvét hajnalán feltámadott Krisztus szólal meg. Igen, ő, az örök Ige mondja nekünk: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!’'Isten népe kezdettől fogva érezte, megtapasztalta, hogy az Úr közelében, az Isten erőterében szűnik a félelem. Mégis, amikor a legnagyobb ellenséget, a halált legyőző Úr áll meg a tanítványok előtt, és békességet hirdetve mondja: ,Ne félj”, akkor másként csengenek ezek a szavak. Jézus tanított meg a mennyei Atya iránti olyan bizalomra, amely megszünteti a rettegést és a félelmet. Erről beszél János apostol később a levelében, amikor arról a szeretetkapcsolatról tanúskodik, amely kiűzi a félelmet. „Nefélj” - hallom a Feltámadott szavát, s hozzá az indoklás is új értelmet nyer az ő szájából: „megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy" Fontos, mélyen igaz szavak voltak ezek a próféta tolmácsolásában. De amikor Krisztus megszólal, minden egyes kifejezés kiteljesedik. „Megváltottalak..” - visszahangzik bennem, s bárcsak ez lenne az egyik szó, amely - suta reklámok, bugyuta dalszövegek, tréfás vagy mély emberi mondatok helyett - állandóan és visszatérően átjárná gondolatainkat! Munkában vagy pihenés közben, egy helyben ülve vagy útközben, gondterhelt időszakokban és gondtalan pillanatokban „visszaköszönne": megváltottalak. Egy szó, amelyből már itt lehet élni. Sőt csak ebből lehet élni. Ez jelenti ugyanis az igazi krisztusi szabadságot. Nem véletlen jegyzi le az evangélista: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek” (Jn 8,36) Nélküle sok minden gúzsba köti életünket, szűkíti mozgásterünket, korlátozza jövőnket. Vele felszabadulunk a jóra, a normális, emberi életre, a megoldásorientált problémalátásra s még az ellenség szeretetére is. Mert megváltott. Mit jelent ez? Elrendezte alapból rendezetlen életünket. Nem kell félnünk attól, hogy értelmetlenné, üressé válik a létünk. Nem kell félnünk attól, hogy egy életen át az árral szemben úszva a semmibe érkezünk. „Ne félj, mert megváltottalak..!’ S mindez személyre szólóan hangzik, és névre szólóan igaz: neveden szólítottalak. Nem veszünk el az arctalannak tűnő tömegben, nem maradunk csupán a statisztikai hivatal vagy az adóhatóság egy nyilvántartási száma. Nevünk van, Isten által is ismert és használt nevünk, s mi - Jézus egy másik megfogalmazásával élve - annak örülhetünk, hogy nevünk fel van írva a mennyben (Lk 10,20). így név szerint indított útnak a keresztségben. Egy életre és Életre szólított meg minket, amikor elhangzott felettünk a mondat: „Megkeresztellek téged az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.” Azóta övé vagyok, s ha sokszor ösztönösen ki is bújnék ebből a személyes kötelékből, meg vagyok győződve, hogy „sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem eljövendők nem szakíthatnak el a Krisztus szeretetétől” (Róm 8,38- 39). Ettől a névre szóló szeretettől. Ebből következik a harmadik drága kifejezés: enyém vagy. Sokan tartanak igényt ránk... Nem biztos, hogy mi érdekeljük őket, de az érdekeik miatt igényt tartanak ránk politikusok, a gazdaság, a pénzvilág emberei, ilyen-olyan csoportok és közösségek. Kié vagyok? Önmagámé? - nem biztos, hogy jó kezekben vagyok... Embereké, akik így vagy úgy A VASÁRNAP IGÉJE dirigálni akarnak? Nem hiszem, hogy önként hagyom. Ki vagyok? A sorsnak vagy a természet felmérhetetlen erejének kiszolgáltatott, tehetetlen ember? Kié vagyok? Láthatatlan, ember feletti hatalmaké, akik kényük-kedvük szerint játszadozhatnak velem? Ne félj, enyém vagy - hangzik a feltámadt Krisztusban megismert Isten szava. Azután folytatódik a sor, s kiderül, mennyire konkrét és életközeli mindez. A próféta szavai az adott kornak, az akkori geopolitikai helyzetnek megfelelő következtetéseket vonják le. Az akkor (is) legyőzhetetlen természeti veszélyeket sorolják fel. Mindezekben érezhető, hogy itt nem valami olcsó vigasztalásról, idealista merengésről van szó, hanem Isten konkrét helyzetekben megvalósuló ígéreteiről. Rövid és hosszú távon egyaránt megérthette s megértheti ma is Isten népe, hogy Isten kezében jó helyen van az élete. Mindez azért, mert ő az úr. Nem másvalaki, nem másvalami. Vajon tudunk-e a korábban bizonytalankodó, „hitetlen” Tamással együtt így Jézusra felnézni és felkiáltani: „Én Uram, és én Istenem!” (Jn 20,28) E hit ajándékáért kérjük a Szentleiket! ■ Dr. Hafenscher Károly Imádkozzunk! Jöjj, Szentlélek Úristen, ajándékozz meg minket a reális félelmektől megszabadító hittel, hogy Urunknak tudjuk és valljuk Istent, és megváltóttként élhessük életünket, mint boldog gyermekek, akiket néven szólítanak, s akik biztosak abban, kihez tartoznak. Ámen. „Építsetek utat a pusztában az Úrnak!” ► A nyári hetekben rendhagyó módon folytatjuk a Cantate rovatot. Egy olyan egyházzenei művet tekintünk át, amelynek legalább egy tételét, a Halleluját biztosan mindenki ismeri. Bár Georg Friedrich Händel Messiása hangverseny-előadásra készült, a komoly koncepcióval összeválogatott bibliai szövegek erőteljes igehirdetésként hatnak. Az oratórium három részből áll: az első kettő egyforma hosszú, a harmadik rövidebb, lírai epilógus. Ma az első rész első fele kerül elénk. Elemzésünkben Tallián Tibor előadására támaszkodtunk (mely A hét zenemüve sorozatban hangzott el a Bartók rádióban). Händel műve nem drámai oratórium, nem is karácsonyi legenda vagy passió - nem Krisztus életét mondja el. Nincs közvetlen köze a liturgiához. A Messiásban — mivel szövege végig a közösség kommentárja és reflexiója - a kórus szerepe kiemelkedő, ezért szoros kapcsolat fűzi az anglikán egyházban használatos kóruskantátához, az anthemhez. A Messiás hitvallás: olyan passió, amelyből csaknem hiányzik a cselekmény. A szövegek jó része ótestamentumi prófécia és zsoltár; vagyis többnyire nem Krisztusról van szó, hanem az eljövendő Messiásról. Krisztus tette a szenvedés, a próféták Messiásának azonban a végső és biztos győzelem. A szöveg kompilátorának, Charles Jennensnek ez volt a fontos: a diadalmas Megváltó eljövetelét, sőt jelenlétét akarta zengeni. Händel pedig magáévá tette a szövegnek a Messiásról, általánosabban a világról alkotott, sugárzóan optimista vízióját. A művet bevezető Sinfony - a barokk korban gyakran alkalmazott - francia nyitány formában íródott; hangneme ugyanúgy e-moll, mint /. S. Bach Máté-passiójának nyitókórusáé. Első része lassú, akkordikus, pontozott ritmusra épülő zene; a második pedig gyors tempójú, fúgaszerű imitációs anyag. Ez nem csupán zenei kontraszt, hanem dramaturgiai is: már most felidézheti a szenvedéstörténet és a feltámadás ellentétét. A mű uralkodó karakterét az a hatalmas kórussorozat adja meg, amely a szigorú rondóforma következetességével oszlopsorként áll a Messiásban; közöttük minden szinte csak betét, az oszlopok közötti fülkékbe állított szobor. Az első három, adventét idéző tétel a szövegkönyvben leggyakrabban idézett próféta, Ézsaiás szavaira épül. „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! - mondja Istenetek. Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek neki, hogy letelt rabsága, megbűnhődött bűnéért, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden vétkéért. Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjékföl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. - Az Úr maga mondja ezt’.’ (Ézs 40,1-5) Az E-dúr accompagnato és tenorária menetébe a fanfárok, az örvendező, egyszerű akkordikus jubilációk minduntalan beleszólnak, ez okozza Händel stílusának jelleg-, zetes eufóriáját. Az A-dúr, páratlan metrumú kórustétel ugyancsak ezt a lelkiállapotot idézi fel. A következő hármas csoport a jövetel gondolatát viszi tovább (dmollban és g-mollban). A basszus accompagnatójával indul. „így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és aföldet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel - mondja a Seregek Ura!’ (Hág 2,6-7) „Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! - mondja a Seregek Ura.” (Mai 3,1) Az altária - főleg a középrészében - az eljövetel félelmetességét festi le. „De ki bírja majd ki eljövetele napját, és ki állhat meg amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze, és mint a ruhatisztítók lúgja’.’ (Mai 3,2) Az áttetsző kórustétel megmutatja a kiutat. „Ahogyan leül az ötvös, és megtisztítja az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak’.’ (Mai 3,3) Ezután szorosabb zenei egység következik: ezt jelzi a végig kitartó D- dúr hangnem. A bevezető rövid alt recitativóban az evangélium próféci-CANTATE át idéz. „íme, a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immánuelnek neveznek” - ami azt jelenti: Velünk az Isten’.’ (Mt 1,23; Ézs 7,14) Az altária és a kórus részben azonos szövegre épül. „Magas hegyre menjföl, ki örömhírt viszel Sionnak, kiálts erős hangon, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek!” (Ézs 40,9) „Keljfel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége’.’ (Ézs 60,1) A szövegazonosság kínálja, hogy a két tétel zenei anyaga azonos legyen. A hatnyolcados, felütéses alapmotívum és a hegedűk derűs tizenhatodjai a közelgő, beteljesedő örömöt reprezentálják. A műben hat-kilenc tételenként következik egy-egy nagy diadalkórus. Ez a Hándel-oratóriumok leginkább angolos hangvétele. E kórusstílus lenyűgöző s egyben felvillanyozó erejét a hangzás és a harmóniakincs intenzitásától kapja. Van a Messiás nagy kórusainak néhány alapeleme, amelyek mintegy az erő, az ujjongás, a győzelem szimbólumaiként térnek vissza ezekben a tételekben, ismétlődve s mégis megunhatatlanul. Ha valaki e cikket olvasva kedvet kap a mű meghallgatására, és nincs otthon lemeze, a http://www.youtube.com oldalt keresse: mi a Gabrieli Consort & Players és Paul McC- reesh felvételét ajánljuk. Örömteli feltöltődést kívánunk! ■ Dr. Ecsedi Zsuzsa
