Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-10 / 6. szám
evangélikus hetilap ♦ www.evangelikuselet.hu 78. évfolyam, 6. szám ■ 2013. február 10. ■ Ötvened vasárnap Ára: 275 Ft 1 8 9 K 9 — a házasság hete idei arcaival W- 5. oldal „Magyarul először a Magyarországi Luther Szövetség adta ki 2000-ben Lutheranizmus című, bevezető jellegű munkáját Böröcz Enikő fordításában; nagy művét, az Isten udvari bolondját pedig 2006-ban jelentette meg a Luther Kiadó.” Emlékezés Eric W. Gritsch munkásságára W 10. oldal „Aki tehetségesnek születik, az egyben óriási felelősséget is kap az Úristentől, hogy ezt az adományt mások örömére hasznosítsa. Ebből adódóan a tehetség jellem nélkül pusztító fegyver is lehet. Ugyanakkor a tehetség csak sok-sok munka árán válik ígéretből a valóságban is kiemelkedő teljesítménnyé.” Interjú Csermely Péter egyetemi tanárral w 12. oldal Új esperesi székhely 3. oldal Kalandozás Burekfoldön !► 6. oldal Ide a slusszkulcsot! W- 7. oldal Idején a farsangnak ^ 11. oldal Üzemlátogatás 13. oldal Luther market !► 15. oldal Szerelmi álmok A házasság hete apropóján í RENDKÍVÜLI ÖSSZEFOGÁS - KÖSZÖNET A TÁMOGATÓ KÖZÖSSÉGNEK! Több mint 650 ezer felajánlás érkezett adventben az Ökumenikus Segélyszervezethez Élen az átláthatóságban: az eredmények mellett a felhasználási terv is nyilvános ► Önkéntesek, közöttük közismert személyiségek - cégvezetők és a média arcai valamint a segélyszervezet vezetői és munkatársai gyűltek össze január 29-én Budapesten, az Erzsébet téri Design Terminálban tartott sajtótájékoztatón, hogy együtt mondjanak köszönetét mindenkinek, aki csatlakozott a segélyszervezet 2012-ben meghirdetett országos adventi adománygyűjtéséhez. Simon András, a rendezvény házigazdája köszöntőjében kiemelte, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet egy közösség, és folyamatos, több mint két évtizede tartó növekedésének az a titka, hogy partnerei, támogatói, önkéntesei felé nemcsak kéréseket fogalmaz meg, de tud visszacsatolást adni, megköszönni is - élen járva és példát mutatva hazánk adományozási kultúrájában. Közösen tenni az eredményért Kovács Kokó István, a szervezet jószolgálati nagykövete elmondta, hogy a mára szinte mindenki által ismert felhívás állandó emblémája, a tört mézeskalács szív és a hozzá kapcsolódó szeretet. éhség, mottó évente több tízezer ember számára jelent egyet a karácsony egyik legfontosabb üzenetével: a cselekvő szeretettel, a szegények, a hiányt szenvedők támogatásával. S ez az egyre szélesedő összefogás teszi lehetővé, hogy a szervezet akkor is hatékonyan tudja segíteni a nélkülözőket és bajbajutottakat, amikor karácsony fényei már távolinak tűnnek. E gyűjtés során is bebizonyosodott, hogy nemcsak katasztrófák esetén tud összefogni az ország, de akkor is, amikor egy segélyszervezet az egész éves, rászoruló családokat, a legszegényebbeket segítő munkájához kér segítséget. Ez a gyűjtés a „sok kicsi sokra megy” igazság bizonyítéka, és újra megmutatta: ha sokan összefogunk, csodákra vagyunk képesek. Ez az összefogás aktív részvételt kíván mindenkitől: a segélyszervezet közösségének tagjai nem egyszerűen szurkolók, de csapattagok, akik tesznek az eredményekért. Élen az átláthatóságban Lehel László evangélikus lelkész, a segélyszervezet elnök-igazgatója kiemelte: az Ökumenikus Segélyszervezet más területek mellett az átláthatóság terén is úttörő volt. Elsőként vetette alá a szervezet teljes működését a legszigorúbb nemzetközi KPMG- sztenderdek szerinti könyvvizsgálatnak. Az éves auditokat követően a szervezet szöveges beszámolóit és pénzügyi elszámolását a partnereknek átadott és honlapról is letölthető éves jelentésében bárki elolvashatja. Az elmúlt évek legjelentősebb segélyprogramjait követően - így a 2010- es árvíz- és vörösiszap-katasztrófa után is - elsőként adott ki részletes beszámolót a szervezet a források felhasználásáról. Példát szeretne mutatni, amikor partnerei és a legszélesebb nyilvánosság előtt, külön erre a célra szervezett alkalmon számol be a gyűjtés eredményeiről és az adományok konkrét felhasználási tervéről - mondta az igazgató. Rendkívüli összefogás, rendkívüli eredmények Az elnök-igazgató ezután köszönetét mondott a jelenlévőknek, illetve a médián keresztül az összes adományozónak: azoknak a vállalatoknak és magánszemélyeknek, amelyek és akik évek vagy évtizedek óta támogatják a segélyszervezet munkáját, és azoknak is, akik idén először csatlakoztak az összefogáshoz, akár csak egy sms elküldésével vagy egy adománykupon vásárlásával. Mint elmondta, a közel két hónapos adománygyűjtés alatt összesen mintegy 650 ezer felajánlás érkezett, mely 191 millió forint pénzadományt jelent. Lehel László kifejtette, hogy az összegyűlt 191 millió forintot az egész éves munkája során használja föl az Ökumenikus Segélyszervezet, és kiemelte, hogy ennek kilencvenegy százalékát közvetlenül a rászorulók támogatására fordítja, kilenc százaléka pedig a szakszerű és átlátható segítő tevékenységet lehetővé tévő közvetett (szervezési, végrehajtási) költségek fedezésére szolgál. 1^. Folytatás a 4. oldalon ■ B. Pintér Márta A világszerte elismert amerikai párterapeuta, Gary Chapman könyvének címét (Egymásra hangolva) választották a szervezők a házasság hetének ez évi mottójául. Nem véletlenül, hiszen a hét idei arcai - Várnagy Andrea és Farkas Zsolt - nem csupán magánéletükben alkotnak egy párt, hanem zongoraművészekként is... A házasság hetének február 10-17. között megrendezendő alkalmain többször is lesz mód arra, hogy a közönség gyönyörködhessen zongorajátékukban. A Szerelmi álmok négykezes átiratát kifejezetten nekik készítette el Horváth Barnabás zeneszerző, így az egész világon egyedül ők szólaltatják meg ilyen formában Liszt Ferenc remekművét. Párban játszani nem könnyű. Nagy figyelmet, egymásra hangolódást igényel, sőt ennél is többet... Emlékszem egy zeneiskolai vizsgakoncertre, amelyre hittanosom hívott el. Kedves volt, ahogyan a zongora előtt fehér ingében, csokornyakkendőjében feszített a hétévesforma kisfiú. Egy idő után mégsem őt figyeltem, hanem tanárnőjét, akivel egy egyszerű négykezes darabot adott elő. Micsoda alázattal kísérte, vezette a gyermek játékát! Az ügy volt fontos számára: az, hogy a fiú megismerje a zenélés örömét. Az ügy. Közös küldetésünket, az evangélium továbbadásának felelősségét többször is szívünkre helyezi Isten a naptári év első hónapjaiban. Két ökumenikus imahétnek is részesei lehettünk januárban. Miközben az egyházak egységéért könyörögtünk, indiai testvéreink az elesettekre, a kirekesztettekre irányították tekintetünket. Mit kíván tőlünk az Isten? - kérdeztük estéken át, és reménységem, hogy valamennyi közösségünkben megértettük: hitünk halott az irgalmasság cselekedetei nélkül. A leprások világnapján azután láthattuk, milyen szép példája a felekezetek együtt munkálkodásának a hazai szolgálat megerősödése. Az Isten iránti hála jegyében büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy a magyar Lepramisszió teljesen egyedül tudja támogatni egy hatalmas tartomány rászorultjait Kínában. Az ökumenikus programok sora ezzel még nem ér véget. A most vasárnappal kezdődő házasság hete újabb lehetőség arra, hogy kiálljunk Krisztustól tanult értékrendünk mellett. Miközben Isten rendjéről, az elkötelezett párkapcsolatról bizonyságot teszünk a „külső világ” felé, mi magunk is formálódunk. Sokszor nem is kívülállóktól, hanem éppen a keresztény gyülekezetek tagjaitól érkezik visszajelzés arról, hogy ez a - ahogyan egyik lelkészkollégám fogalmazott - „szent kampány” miként vezetett házasságok megújulásához. És ne feledkezzünk meg március í-jéről sem! Ekkor tartjuk azt a világimanapot, amelyet idén Franciaország keresztény asszonyai készítettek elő. Ők is közös ügyünkre emlékeztetnek, amikor Jézus Krisztus utolsó ítéletkor elhangzó szavaira irányítják figyelmünket: „.. .jövevény voltam..., és befogadtatok. . ” (Mt 25,35) Közös ügy együttes képviselete közös lelkületet feltételez. Ehhez pedig az egymásra hangolódásnál is többre van szükség: egymás iránti alázatra! Ha mi nem párban játszunk is, mint a házasság idei hetének „arcot adó” zongoraművész házaspár, de közös csapatban. A világ sóvárogva várja az egyház hiteles bizonyságtételét - az Isten mentő szeretetéről. Nem árt olykor felidéznünk Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből ezt az intést: „alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál” (2,3b). Néha könnyebb egy nyomorúságos sorban élőhöz lehajolni, benne látni meg Krisztust, mint egy más templomba járót elfogadni testvérnek... Meglehet, ünneprontásként hat a fenti mondat, hiszen nemrég éltük át az egyetemes imahét lelkesítő pillanatait, a Krisztusban hívők összetartozásának felemelő óráit. Még egy internetes közösségi oldalon is hírül adta egy testvérünk: „Micsoda pillanatok! Ott volt a Szentlélek. Egy akol, egy pásztor...!” Gyülekezeti és missziói szolgálatban töltött évtizedeim tapasztalatai azonban józanságra intenek. Megtanítottak arra, hogy egy-egy jól sikerült alkalomból még ne vonjak le messzemenő következtetéseket. Nem minden fellángolásból lesz maradandó tűz. Attól, hogy összecseng olykor a hangunk, nem biztos, hogy tartósan is „harmóniára tudunk hangolódni” Ehhez ugyanis a Pál apostol által tanácsolt alázat gyakorlására, mindennapi megélésére volna szükség: arra, hogy a másikra odafigyeljünk, magunknál különbnek tartsuk. Valljuk be, távol állunk még ettől. Közös szolgálatunkat számos félreértés, egymástól elválasztó dogma, botor versengés, féltékenység gátolja. Ezért is szégyenített meg az a baptista asszony, akivel a világimanap előkészítő konferenciájának szünetében beszélgettem. Ennek a testvérnőnek a szívére különösen is három ember szolgálatát helyezte az Úristen. Elmondta, őértük imádkozik naponta. Nevüket nem árulta el, de azt igen, hogy köztük van a mi evangélikus egyházunk egyik püspöke... Borús gondolataimba fényt hozott annak felismerése, hogy az egymásra hangolódás nem csupán rajtunk áll. Amire gyarló emberségünkből képtelenek lennénk, arra elvezethet bennünket Isten Lelke. A szerző evangélikus lelkész, egyházunk női missziói szolgálatának vezetője
