Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-02-03 / 5. szám
2 « 2Ó13- február'3. FORRÁS Evangélikus Elet Oratio oecumenica Mindenható Istenünk, üres kézzel állunk meg előtted. Minden, amit markolni akartunk, kihullik a kezünkből. Mindent, amit biztosan magunkénak érzünk, csak egy pillanatig foghatunk. Mégis hálásan és félve tartjuk kezünkben mindazt, amit ránk bíztál és nekünk adtál. Mindent, ami törékeny, ami sérülhet, ami elveszhet, de nekünk olyan fontos. így visszük eléd egyházadat, ahol a bizonytalan világban a biztosat szeretnénk látni, és olyan sokszor képtelenek vagyunk kézben tartani bármit is. Erőnk, fantáziánk és szeretetünk határánál mutass új utat. Egyedül benned bízunk, Urunk. így visszük eléd a teremtett világot, közös jövőnket. Minden, amit uralmunk alatt éreztünk - föld, levegő, víz -, kezünk nyomától szenved. Tégy minket eszközeiddé és kerted munkásaivá. Adj, Urunk, az alkotóknak ihletet, mindenkinek, akinek újat kell formálnia, valódi ötletet, hogy szebb, jobb és igazabb világban élhessünk itt hazánkban és az egész földön. Áldd meg a fejlődést, hogy ne félnünk kelljen az alkotó emberi kezektől, hanem megismerve kiteljesíthessük a ránk bízott világot. Engedd, hogy keze munkájában örömöt találhasson minden ember. Egyedül benned bízunk, Urunk. így visszük eléd céljainkat. Szent kezed mutasson utat számunkra, hogy neked tetsző döntéseket hozzunk életünkben, közösségeinkben, az egész világon. Adj értelmet minden életnek. Ne engedd, hogy bárki is feleslegesnek érezze magát. Legyél mindenkivel a legfiatalabbtól a legidősebbig. Mindenkivel, aki egyedül van, és úgy érzi, ő senkinek sem számít. Tégy minket embereiddé, hogy feléjük fordulva társaik legyünk. Egyedül benned bízunk, Urunk. így visszük eléd legszorosabb kapcsolatainkat: családokat, párokat, barátokat. Kezünket a szeretet eszközévé tedd a fájdalom eszköze helyett. Ne engedd, hogy ember emberre kezet emeljen. Légy minden otthonban, hogy béke legyen. Légy minden gyülekezetben, hogy béke legyen. Légy minden városban és faluban, hogy béke legyen. Légy minden országban és az egész világon, hogy béke legyen. Egyedül benned bízunk, Urunk. Urunk, köszönjük, hogy te a mélyből is felemelsz, az utolsóhoz is odamész, a kirekesztettet is átkarolod. Tégy minket kezeddé, ami átkarol, simogat és békét teremt kegyelmed által. Hallgass meg minket, kérünk! Ámen. SEMPER REFORMANDA „Lelki embernek kell ahhoz lenni, hogy megértsük: az evangéliumban éppen a bölcselkedés és az okoskodás Krisztus és Isten megismerésének legfőbb akadálya, és ezek szítják a viszályt és a meghasonlást. Arra azonban jó szolgálatot tesz az eszesség és a bölcsesség, hogy csupa megszállott szenttel és elvadult keresztyénnel legyen tele a világ, akik a mi Urunkat, Krisztust soha nem fogják megismerni, hacsak nem lesznek ismét balgákká, és együgyűségükben hagyják, hogy Isten igéje vezesse őket.” M Luther Márton: Előszó Szent Pálnak a korinthusiakhoz írt első leveléhez (Szita Szilvia fordítása) HATVANAD VASÁRNAP (SEXAGESIMA) - APCSEL 26,1.22-32 Ömlik a vér Pál apostol Fesztusz helytartó előtt beszél. Szinte szimbolikus a történet résztvevőinek reakciója. Fesztusz, az új helytartó úgy védekezik a mondanivaló ellen, hogy lebolondozza Pált. Mindaddig, amíg ostobaságnak lehet tartani ezt az egészet, addig nem kell párbeszédbe bonyolódnia vele, nem kell komolyan végiggondolnia, távol maradhat a hatásától. Pál a foglya. Elődjétől, Félixtől vette át az ügyet. Érdekesnek találja az apostolt. Agrippa király, aki a helytartó üdvözlésére érkezett a városba, nem tagadja, hogy szíven ütötte az, amit Pál mond. Vagy ha talán szíven nem is ütötte, de hatott rá. A legjellemzőbb Berenikének, a királynőnek a viselkedése. Azt nem tudjuk, hogy a férfiak elszigetelődése vagy az érdektelenség, a szimpla butaság vagy a számító ravaszság a motivációja, de a legbiztosabb utat választja: csendben marad. # # * Nagypéntek környékén játszódik Lázár Ervin egyik novellája. Egy kujtorgó érkezik Rácpácegresre. Ott az volt a szokás, hogy nem kérdezték, kicsoda-micsoda akijött, csak adtak neki helyet az istállóban, enni is kapott, aztán másnap mehetett Isten hírével. A kujtorgó nagyon fáradt lehetett, mert egyből elaludt. Az emberek elfeledkeztek róla. Végezték a munkájukat - fejés, etetés -, nem törődtek vele. Éjszaka nagy döndülésre ébredtek. Lábak dobogása, autómotor zúgása. Az egyik ember, Szotyori István aztán felkel, és rátalál a még mindig alvónak tűnő kujtorgóra. Csakhogy történt vele valami, mert a melléből vastag sugárban ömlik a vér. * * * Mielőtt még nekilátnánk, hogy kategorizáljuk gyülekezetünk tagjait, vagy akár saját magunkat is, koncentrálu nk Pál történetének egy másik fontos faktorára. Ez pedig ősi vágyunk, a hatás. A VASÁRNAP IGÉJE Mindazok, akik megszólalnak Krisztus nevében, mindazok, akik kinyitják a Bibliát - igehirdetők és igehallgatók -, mindnyájan szeretnénk, ha bekövetkezne a csoda, hogy a szavak átformálják életünket, döntéseinket, egész valónkat. Szeretnénk, ha az ige kétélű kardként suhoghatna a kezünkben, ha tudhatnánk, hogy ez a kard a mi fegyverünk lehet. Pál szavai pedig hatnak. Majdnem mindegy, hogy hallgatói ellenállnak, mert a lényeg az, hogy van minek ellenállniuk. * * * A vérző sebesült közelsége miatt az állatok megvadulnak, soha nem hallott nyöszörgést és sírást hallatnak. Az emberek is megrémülnek. Úgy látják, hogy halott, de furcsa mód a vérzés nem akar csillapulni. Megfogják, hogy kivigyék valahová. Közben elősereglik a puszta népe. Látják a vérző embert, aki semmi életjelt nem ad. A vér pedig kezd elárasztani mindent.- Állítsátok, állítsátok el a vért! - kiabálja mindenki, de a vérzés csak nem áll el.- A kútba, a kútba folyik a vér! Vigyétek, vigyétek el innen! Mindenki meg van ijedve. * =íti Pál életében nem első alkalommal találkozunk ezzel a kérdéssel. Ott állt az Areopágoszon, ahol talán nem elég karakteres, hiszen később ő maga változtat igehirdetésének irányán: „Mert nem azért küldött engem Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét” - írja a korinthusiaknak (íKor 1,17). Athénból Korinthusba utazva elkötelezett mondanivalójában: „Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is minta megfeszítettről!’(íKor 2,2) » * * Négyen fogják, úgy viszik. A vérzés azonban nemhogy szűnne, szinte szökőkúttá válik. Beborítja a fákat, a bokrokat, a földeket. Vérfolyam ömlik az országúton a környező falvak felé. Fittyet hányva a természet törvényeinek, fölfelé folyik a dombokra, ellepi a szőlőket, és vastag sugárban ömlik bele a folyóba, amely ettől vérré válik. Aztán arra gondolnak, hogy eltemetik. A gödör is megtelik vérrel hamar. Nagy nehezen sikerül, mindenük csupa vér.- Nyugodj meg most már! Nyugodj békében! - mondja az egyikük.- És mireánk ne haragudj - teszi hozzá a másik. * # * Másfelől igaz az is, hogy azok a szavak, amelyeket Pál elmond, a maguk frissességében, a mondanivaló újdonságában egészen máshogy hathattak, mint manapság, amikor az egyház kétezer éves hordaléka terheli őket. Ugyanazok a mondatok, amelyeket Pál Fesztusz előtt elmond, ma egy szószéken sem hatnak túlságosan. Ennél sokkal több példára, utalásra, szellemes idézetre, illusztrációs történetre és legfőképpen teológiai kitekintésre lenne ma szükség. Ezért némileg irigyeljük az apostol végtelen lehetőségeit, az egyszerű tényfelsorolás hatásosságát. * * # Aztán katonák jönnek lóhalálában. A gyerekarcú tiszt dühösen vág végig vérsárral fröcskölt csizmáján.- Mivel árasztották el maguk a világot? Mi ez?- Vér - szólal meg az emberek egyike.- Mit csináltak maguk? - kérdezi sápadtan a tiszt.- Semmit. A katonák szó nélkül megfordítják lovaikat A rácpácegresi férfiak pedig ott állnak bokáig a vérben. Nehéz a szívük. Úgy érzik, valamit rosszul csináltak. * * * A titok azonban ugyanúgy nincs a kezünkben, mint ahogy Pálnak sem volt. A szavak nem miatta válnak élővé. A mondatok nem miatta hatnak. A történet, amelynek tanújává lett, Isten megjelenése a világban. Ő az, aki kikerülhetetlenül reagálásra készteti az embert. A némaság ugyanúgy válasz, mint a hezitálás vagy az elutasítás. De elsősorban nem az ember szavai a lényegesek, hanem az, hogy van itt valami, ami tényleg hat ebben a világban, ami mindent bevérez, mindent megszentel, sorsot fordít, döntéseket alakít, békét teremt, és embereket békít ki Istennel. Mi pedig ennek a szónak szolgái lehetünk. ■ Koczor Tamás Imádkozzunk! Minden nevedben kimondott szó, minden közeledben végiggondolt mondat, a megértés minden csodája azt hirdeti, hogy itt vagya közelben. Beborítod életünket, megláthatunk hegyeken és völgyeken, az utakon és a városokban. Szólj szánkkal! Egyházzenei élet a Deák téri gyülekezetben ^ A Deák téri templom zeneéletéről elsőként bizonyára mindenkinek a Lutheránia énekkar több mint száz éve zajló szolgálata jut eszébe, valamint a Deák téri orgonazenés áhítatok - ugyancsak népes közönséget vonzó - sorozata, amely több mint negyedszázados múltra tekint vissza. Most tekintsünk be abba a műhelymunkába is, amely ezek és a mindennapok zenei szolgálata mögött áll! A Deák téren minden vasárnap és ünnepnap két délelőtti és egy esti istentiszteletet tartunk. A kilencórai istentiszteleten kap teret havonta egyszer a családi és egy másik vasárnapon a liturgikus forma, utóbbi a 2007-ben megjelent Liturgikus könyvben (LK) található rend szerint. Fontos megjegyezni, hogy a reggel érkezők mindig átélhetik az igeliturgia és az úrvacsora szerves egységét. E két speciális istentisztelet-típus zenei szempontból nem is áll olyan távol egymástól, hiszen mindkettő zenei gerincét koráljaink adják, mindkettőn énekeljük a bevezető zsoltárt - a családin a gyermekek, a liturgikuson a gyülekezet fiataljaiból szervezett liturgikus kórus előéneklésével -, mindkettőn használjuk az énekeskönyv 14. liturgiájából ismerős Kyrie, Gloria, Sanctus és Agnus Dei tételeket (EÉ 71., 77. és 78. o.). Ezzel szeretnénk biztosítani, hogy gyermekek, családok és fiatalok megismerjék és megszeressék istentiszteleti életünk legfontosabb énekeit és formáit. Ezt segíti az is, hogy a nyári családos táborokban a közismert ifjúsági énekek mellett mindig hangsúlyos szerepet kap énekeskönyvünk énekeinek tanítása és egy zsoltár, amely aztán a tanév minden családi istentiszteletén visszatér. Immár második éve a keresztelőket a gyermekek éneke vezeti be, és kicsinyek énekével kezdődik a virágvasárnapi istentisztelet is. A tizenegy órai istentiszteleteken az egyházunkban legelterjedtebb énekverses rendet használjuk. Ebbe a keretbe évente tíz-tizenkét alkalommal egy teljes Bach-kantáta illeszkedik. A Lutheránia karmester-generációkon át tudatosan fordult egyre intenzívebben J. S. Bach művészete felé. Ennek oka - a zenei minőség mellett - az a mélység, ahogyan a lipcsei mester művei prédikáló zeneként kifejezik a lutheri teológiát és egy-egy ünnep üzenetét. Bach mindig az adott vasárnap és ünnep evangéliumi igéjéhez kötve írta kantátáit. így illeszkedett bele korának istentiszteletébe, és ezért énekli a Lutheránia mindig az adott vasárnapra rendelt kantátát. A gyülekezet éneklése eleven. Énekeskönyvünk csaknem minden éneke használatban van, de a lelkészekkel közösen törekszünk arra, hogy az egyes ünnepekhez legszervesebben kapcsolódó énekek kiemelt szerepet kapjanak. Használatban van agraduál- és heti énekek - LK-ban és Gyülekezeti liturgikus könyvben (GyLK) is közölt - rendje. Az énekismeret gazdagítására is törekszünk: az énekeskönyv énekverses rendjei helyett (EÉ 1-13.) a GYLK énekverseit használjuk (618-629.), és CANTATE az ünnepekhez, ünnepkörökhöz kapcsolódóan ebből merítve bővítjük az énekkincset. A korálok meghatározó szerepe az orgonazenét is alapvetően befolyásolja: az istentiszteleteken elhangzó orgonadarabok közel háromnegyede énekeinkre épül. Az esti istentiszteletek egymásutánjában is periodikusság érvényesül. A hónapok első vasárnapjának esti alkalma a fiataloké. Ezen az ifjúsági énekrepertoár kap szerepet. Itt kell megemlíteni a gyülekezet lelkésze által életre hívott Korál-sziget zenekart, amely az ismert korálokat újszerű, populáris zenei köntösbe öltözteti. Minden hónap utolsó vasárnapján orgonazenés áhítatot tartunk. Itt ismertebb darabok mellett rendszeresen szerepelnek ritkaságok is. Az alkalmak évről évre visszatérő közreműködői a gyülekezet orgonistái. A vendégelőadók között pedig ismert művészek mellett rendszeresen bemutatkozási lehetőséget nyújtunk tehetséges pályakezdőknek is. Az évtizedek alatt kialakult az áhítatok hűséges törzsközönsége. Nagy népszerűségnek örvend, hogy évente három-négy alkalommal orgonabemutatót is tartunk. 2010 nyara óta új színnel bővült a Deák téri orgonás élet: júniustól szeptemberig szerdánként ötórai kezdettel rövid orgonameditációt tartunk a Pesti Egyházmegye felsőfokú végzettséggel rendelkező kántorainak közreműködésével. A Deák téri zeneéletből legszélesebb körben bizonyára a Lutheránia oratórium-előadásai ismertek. A mindig zsúfolásig megtelt templom mutatja, hogy tömegek számára elképzelhetetlen a karácsony Bach Karácsonyi oratóriuma, a nagyhét a János- vagy a Máté-passió nélkül vagy épp június első hete Bach-hét nélkül. A Deák téri alkalmak megtartó erejét a magas művészi színvonal mellett épp az adja, hogy istentiszteleti keretben, minden szempontból „a helyükön” szólalhatnak meg ezek a kompozíciók. Az egyházzenének - és általában a gyülekezeti életnek - ez a széles spektruma csak hatékony csapatmunkával tartható fenn. Lelkészek, karnagy, orgonisták - mind jól körülhatárolt területeken, egymással folyamatos kapcsolatot tartva dolgozunk. Mindez azonban nem sokat érne, ha a gyülekezet részéről nem éreznénk azt a támogatást, amely az egyházzenei munka ápolásához elengedhetetlen. Ez a támogatás megjelenik abban, hogy az igényes munkát folyamatosan elvárja a gyülekezet, de abban is, hogy nagyon sokan szólíthatok meg, ha segítségre van szükség. Az énekkari munka - heti két, késő estébe nyúló próbával - fokozott odaszánást igényel. De legyen szó alkalmi zenei közreműködésről vagy a szükséges körülmények biztosításáról, mindig készséget és segítő szándékot tapasztalunk. így sokan élhetjük át az Istent dicsérő zene semmi mással fel nem cserélhető erejét. ■ Dr. Finta Gergely
