Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-27 / 4. szám
4 41 2013- január 27. KERÉSZTUTAK Evangélikus Élet Körbeimádkozni a földet Beszélgetés B. Pintér Márta evangélikus lelkésszel Keresztényüldözők ► A Portes Ouvertes francia evangélikus szervezet rangsorolása szerint a keresztényeket üldöző államok között az első tíz országból nyolc muzulmán többségű, a listára újonnan felkerült országok között pedig több, a Szaharától délre fekvő afrikai állam is szerepel. Tizenegy éve folyamatosan Észak- Korea áll az élen a keresztényeket leginkább üldöző országok listáján - derül ki a Portes Ouvertes (Tárt Kapuk) nevű francia evangélikus szervezet január 8-án megjelent kiadványából. „50 ezer és 70 ezer közötti azon keresztények száma, akik kényszermunkatáborokban sínylődnek - olvasható a jelentésben, amelyet a La Croix francia katolikus napilap ismertet. - A nagymértékű üldözés Kim Dzsong Un vezetése alatt sem mérséklődött.” A keresztényeket üldöző államok ötvenes listájának első tíz helyén Észak-Koreát Szaúd-Arábia, Afganisztán, Irak, Szomália, a Maldív-szigetek, Mali, Irán, Jemen és Eritrea követi. „Az első tízben nyolc muzulmán többségű ország szerepel” - jegyzi meg a kiadvány. Indiában, Indonéziában, Etiópiában és Maliban romlott a helyzet, illetve négy új, a Szaharától délre fekvő afrikai állam - Tanzánia, Kenya, Uganda és Niger - is megjelent a listán. „Szent Pál mondatának nyomán - »Mindazokat, akik kegyesen akarnak élni Jézus Krisztusban, szintén üldözni fogják« (2Tim 3,12) - egybegyűjtjük a keresztényekkel szembeni ellenségeskedés mindennemű megnyilvánulásait, legyenek azok szavak vagy tettek, a diszkriminációtól kezdve az erőszakos cselekedeteken keresztül a börtönbe zárásig” - mondta Michel Várton, a Portes Ouvertes igazgatója. Az 1976-ban alapított evangélikus szervezet az adatgyűjtést helyi informátorokra támaszkodva végzi. Az élet több területére vonatkozó kérdőívet küld szét a helyi keresztény szervezeteknek és szakértőknek, de eredményeit egyéb kutatóközpontok - például a Pew Forum vagy a Freedom House - adataival is összeveti. M La Croix/Magyar Kurír Keresztítélet Pert nyert a keresztje miatt elbocsátott nő hárman viszont vesztettek ► Megnyerte a strasbourgi emberi jogi bíróságon indított perét Nadia Eweida, akit a British Airways brit légitársaság azért akart elbocsátani, mert keresztet viselt a nyakában - adja hírül a BBC. Három, hasonló ügyben Strasbourghoz forduló sorstársa viszont veszített. A hatvanegy éves kopt keresztény Nadia Eweida ügye 2006 szeptemberében kezdődött, amikor hazaküldték a munkából, mert látható módon viselte nyakában kis ezüstkeresztjét - a cégvezetés kérése ellenére. A British Airways 2007 februárjában módosította az egyenruha-viselésre vonatkozó szabályozást, ekkor a nőt adminisztratív munkakörbe vették vissza, addig azonban nem dolgozott. Nadia Eweida viszont bírósághoz fordult, mivel szerinte a légitársaság megsértette az Emberi jogok európai egyezményének 9. és 14. cikkelyét, amelyek tiltják a vallási megkülönböztetést, valamint elismerik a szólás- és vallásszabadságot. Az asszony hazájában végigjárta a bíróságokat, de mindegyik pert elveszítette, mivel a munkaügyi bíróságtól a legfelsőbb bíróságig mindenhol úgy ítélték meg, hogy nincs joga viselni a keresztet a társaság kérése ellenére, mivel az hitének nem központi része - azaz a keresztényeknek nem kötelező keresztet viselniük. A strasbourgi emberi jogi bíróság viszont most kimondta, hogy a British Airways szabályozása diszkriminatív volt, s az új szabályozás is mutatja, hogy annak nem volt központi jelentősége. David Cameron brit miniszterelnök üdvözölte a döntést. A per tétje az volt, hogy viselhetnek-e az emberek a munkahelyükön vallási jelképeket. Ugyanakkor Nadia mellett még hárman fordultak Strasbourghoz hasonló okokból. Ők viszont elvesztették a pert. Shirley Chaplint ugyancsak arra kérték munkahelyén (Royal Devon and Exeter Foundation NHS Trust), hogy ne viseljen keresztet a nyakában. A kórház biztonsági szabályokra hivatkozott: ha egy beteg megragadja a nyakláncot, az megsértheti viselőjét. Chaplin asszony azonban harminc éve viseli a nyakláncot probléma nélkül. Végül Shirley Chaplint adminisztratív munkakörbe helyezték. A munkaügyi bíróságok az ő érvelését is elutasították, ahogy most az emberi jogi bíróság is. Az asszony egyébként 2012-ben a nyugdíjba vonulást választotta. Lillian Ladele a londoni Islington Borough önkormányzatánál dolgozott, és vallási meggyőződésére hivatkozva elutasította, hogy összeadjon azonos nemű párokat a „civil párkapcsolat” 2004-es állami bevezetése után. Az asszony otthagyta munkahelyét, és olyan munkát keresett magának, ahol nem volt probléma vallásos meggyőződése. A bíróságon ugyanakkor azzal érvelt, hogy szembeállították vallási meggyőződését a munkájával, és homofóbnak nevezték. 2008 januárjában a munkaügyi bíróság a javára döntött. Ugyanazon év decemberében azonban a munkaügyi feljebbviteli bíróság megváltoztatta az ítéletet, és ezt a legfelsőbb bíróság is helybenhagyta. Ladele ezután fordult az Emberi Jogok Európai Bíróságához, amely ellene döntött. Gary McFarlane-t azért bocsátotta el munkahelye, a Relate Avon, mert a munkáltató szerint elutasította, hogy azonos nemű pároknak is nyújtson szexuális terápiát. A férfit 2007 októberében függesztették fel, és 2008 márciusában bocsátották el. A Charity Christian Concern nevű szervezet ugyanakkor azt állítja: a terapeuta csupán annyit mondott feletteseinek, hogy ha ilyen esettel lenne dolga, szeretné megbeszélni velük. McFarlane pert indított, és ő is elvesztette - most pedig az emberi jogi bíróság is a munkáltatójának adott igazat. M Magyar Kurír (szg) ► Az ökumenikus imahét és a nők közelgő világimanapja jó apropó arra, hogy egyházunk női missziójának vezetőjével, az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) lelkészi elnökével, B. Pintér Mártával az ökumenéről beszélgessünk.- A 2013-as egyetemes imahét tematikáját és programfüzetét az indiai keresztények állították össze. Itt Európában, hazánkban gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy kontinensünkön kívül is szerte a világon - az ébredési hullámok eredményeként - virulnak a különböző keresztény közösségek. Véleménye szerint a hívők ugyanazon ökumenikus kérdésekkel szembesülnek az afrikai vagy az ázsiai földrészen, mint mi?- Mivel nem élek közöttük, a kérdésre csak a külföldi konferenciákon tapasztaltak, illetve a különféle missziói újságok cikkei alapján tudok válaszolni. Az a benyomásom, hogy a harmadik világban élők számára nem olyan lényeges szempont a felekezeti hovatartozás. Az eltérő teológiai vagy liturgiái kérdések sem alapvető fontosságúak. Az európai egyházak megosztottságának humoros bírálata az a karikatúra, amelyet egy missziói újságban láttam: a rajzon egy fekete bőrű ember ácsorog tétován. Mögötte egy katolikus és egy protestáns templom, kezében pedig egy-egy szórólap, amely a két gyülekezetbe hívogat. Az emberünk szájából kijövő szövegbuborékban a következő olvasható: „Most melyikbe menjek be, vajon hol lakik a Krisztus?” Európában a történelmi események, az elmúlt évszázadok felekezeti csatározásai megnehezítették a keresztény egyházak békés együttélését. Ezek hatása még ma is érzékelhető. Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt akkori gyülekezetem bibliaórára járó egyik asszonya kétségbeesve keresett fel, hogy nagy baj történik náluk. Hirtelen balesetre vagy más tragédiára gondoltam, de ő folytatta: a fiuk nősülni fog, és katolikus lányt akar elvenni... Tegyük fel őszintén a kérdést: az egyhetes közös imádkozás ellenére nem tudnánk manapság is hasonló esetekről beszámolni?- Ön vízkereszt napján a fasori evangélikus templomban tartott külmissziói istentiszteleten utalt arra, hogy az afrikaiak felszabadultabban, gyermekibb módon élik mega hitüket. Igehirdetésében idézett egy maszáj hitvallást. Helyenként erősen érezhető volt: fekete testvéreink igencsak magukra szabták a szöveget.- Én ezt pozitívnak értékelem. Ők így érzik magukhoz közelebb a hit dolgait, a megváltás üzenetét. Például abból a sorból, amelyik így hangzik: „egy barlangban temették el, de a hiénák nem bántották” kiérezhető az Isten Fia iránti feltétlen tisztelet. Sugározza azt az örömöt, hogy felismerték: személy szerint is övék Krisztus. Értük is meghalt, értük is feltámadott.-Ez a Megváltót személyessé tévő gondolatmenet jelenik meg azokon az afrikai karácsonyi ábrázolásokon is, amelyeken fekete bőrű a kis Jézus?- Valószínűleg. Ezzel kapcsolatban a legkedvesebb élményem egy Karibtengeri ország katolikus templomából származik. Az oltáron három festmény található egymás mellett. Háromféleképpen festették meg a Madonnát a kisdeddel. Az egyiken fekete bőrűek, a másikon rézbőrűek, míg a harmadikon felismerhetők az ázsiai jellemzők: ferde vágású szemek, sárgás bőrszín. Ebben az országban számon tartják a gyökereket - voltak, akiknek őseit rabszolgaként hurcolták be, míg mások felmenőit betelepítették, vagy épp a leigázott indián törzsek egyikéhez tartoztak. Ez az oltárkép üzen a lakosság toleranciájáról, ahogyan egymást tisztelik, elfogadják. De legfőképpen arról tesz bizonyságot, hogy a Megváltó kivétel nélkül mindenkié.- Említett vízkereszti prédikációjában egy kenyai személyes élményét is megosztotta a gyülekezettel...- Annak illusztrálására mondtam el az esetet, hogy érzékeltessem az ott élő keresztények európaiakat megszégyenítő, gyermeki hitét. Szirmai Zoltánnéval, az EKME szervezőtitkárával vettünk részt egy konferencián. Nairobiból utaztunk gyülekezetlátogatásra az óceán partjára. Csak mi ketten, kísérőt nem adtak mellénk. Mivel az El Nino vihar tönkretette a főutat, a menetrend szerinti távolsági busz egy nemzeti park göröngyös útjain vergődött le Mombasáig. Felborult teherautókat, személygépkocsikat kerülgettünk majd fél napon át jobbról-balról. Rémálom volt, féltünk. Amikor elcsigázottan és frusztráltan végre megérkeztünk, nem tudtuk megállni, hogy meg ne kérdezzük vendéglátóinktól: hogyan tehettek ki minket egy ilyen útnak? Nem aggódtak, hogy bajunk esik? Ők mosolyogva csak ennyit mondtak: „Ó, tudtuk, hogy nem lesz semmi bajotok, hiszen imádkoztunk értetek.”- Ez bizony megszégyenítő egy szinte mindenért aggódó, szorongó magyar embernek...- Én ott, Kenyában éltem át a keresztény embernek ezt a szabadságát. Fekete testvéreink minden nyomorúságuk ellenére is nagyon boldogok, nagyon tudnak örülni az életnek, de a bajoktól sem ijednek meg. Mert mindent Isten kezéből vesznek: örömöt is, próbákat is.- Most vasárnap véget ér az egyetemes imahét, azonban az ökumenikus programok sora még nem zárul le. Februárban a házasság hete, március első péntekén pedig a nők világimanapja kínál újabb lehetőséget felekezetközi rendezvényekre.- Jó, hogy a keresztény felekezetekhez tartozók már a naptári év elején rádöbbenhetnek arra, mennyi minden összeköt bennünket. Különösen is örülök annak, S hogy a házasság hete elneve“ zésű mozgalom egyre közis- K mértebb. Fontosnak tartom < ugyanis, hogy mi - különböí ző egyházi közösségek - g együttesen hívjuk fel a közvé- 2 lemény figyelmét a házasság 5 és a család értékeire. O < A női imanap idei tematikáját francia keresztény asszonyok állították össze. Izgalmas kérdést, a bevándorlás, illetőleg az idegenek be- és elfogadásának problémakörét járják körül - természetesen teológiai alapokra helyezve, példákkal is szemléltetve.-Az imanap kapcsán - akárcsak az ökumenikus imahét alkalmával - „csak” egy-két órás együttlétre gyűlnek össze a hívek. Nem túlzás akkor imanapnak, illetve -hétnek nevezni a rendezvényt?- Az igaz, hogy sok országban a dolgozó emberek nem tudják az egész napot közös imádkozással tölteni. De ha belegondolunk, az időeltolódás miatt valójában az ima márciusban huszonnégy órán át, most pedig egy teljes héten keresztül körbeöleli a földet. Reményem szerint ez a folyamatos Istenre figyelés hatással lesz a keresztény világra, és választ ad a kérdésünkre: „Mit kíván tőlünk az Isten?” ■ Boda Zsuzsa Mi hiszünk az egy, hatalmas Istenben, aki szeretetből megteremtette ezt a gyönyörű világot és benne minden jót. Ő teremtette az embert is, és azt akarta, hogy az ember boldog legyen a földön. Isten nagyon szereti a világot, a földkerekség minden népét, minden törzsét. Eddig a sötétségben ismertük csak a mindenható Istent, de most már a világosságban ismerjük. Isten megígérte szavának könyvében, a Bibliában, hogy üdvözíti a világot, a nemzeteket, a törzseket. Hisszük, hogy Isten teljesítette ígéretét azzal, hogy elküldte fiát, Jézus Krisztust, emberi testben, zsidó törzs tagjaként, szegénynek születve egy kis falucskában, aki aztán elhagyta otthonát, mindig úton volt, hogy jót cselekedjen, meggyógyítsa az embereket Isten erejével, tanítsa őket Istenről és az emberről, megmutassa, hogy a vallás lényege a szeretet. Az emberek elutasították őt, megkínozták, kezeit és lábait kereszthez szögezték, megölték. Egy barlangban temették el, de a hiénák nem bántották. Harmadik napon feltámadt a sírból, felment az egekbe. Ő az Úr! Hisszük, hogy minden bűnünk bocsánatot nyer általa. Mindenki, aki őbenne hisz, bánkódik a bűnei miatt, Isten Szentlelke által megkeresztelkedik, a szeretet szabálya szerint él ezután, megosztja kenyerét szeretetben másokkal, hogy így hirdesse az örömhírt, amíg Jézus újra el nem jön. Várunk rá. Feltámadt, él. Ebben hiszünk. Ámen. A Niceai hitvallás adaptációja a kelet-afrikai maszáj törzs által
