Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)
2013-01-27 / 4. szám
Evangélikus Élet 2013. január 27. ► 5 KERESZTUTAK Akik a kicsiket is befogadják Együttműködés a MEÖT és az Aliansz között ► A Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) az idei első vasárnapon tartotta az Aliansz-imahét országos nyitó istentiszteletét a Kispesti Baptista Gyülekezetben. A résztvevők egyháztörténelmi jelentőségűnek értékelték az összejövetelt két szempontból is. Az egyik: a zsidó felekezet képviselője hivatalosan még soha nem vett részt a mozgalom imahetein. A másik: mivel a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) tagegyházainak delegáltjai is jelen voltak az ünnepségen, még soha ennyi egyház, illetve felekezet nem képviseltette magát az Aliansz rendezvényén. „A történelmi hűség" kedvéért említessenek név szerint: a zsidó felekezet részéről a Barankovics István Izraelita Műhely elnöke, Weisz Péter; a MEÖT képviseletében dr. Fischl Vilmos evangélikus lelkész, főtitkár; katolikus részről Kunszabó Zoltán állandó diakónus; a reformátusoktól D. Szabó Dániel, az Aliansz elnöke; az evangélikusoktól Szeverényi János országos missziói lelkész, az Aliansz alelnöke volt jelen. A baptistákat Papp János egyházelnök, a metodistákat Szuhánszky Gábor Aliansz-alelnök, az adventistákat dr. Szigeti Jenő lelkipásztor, egyetemi tanár, a Názáret közösséget Gusztin Imre szuperintendens, a pünkösdieket Pataky Albert egyházelnök, Aliansz-alelnök képviselte. A Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet részéről Mézes László lelkipásztor, a Magyarországi Keresztyén Testvér Gyülekezetektől Vohmann Péter, az Üdvhadseregtől Andrew Morgan magyarországi vezető, a Golgota közösségtől Phil Metzger lelkészi vezető, az Agapé közösségtől Perjesi István vezető pásztor kapott szót az ünnepségen. A házigazda kispesti gyülekezet lelkipásztora, a Magyarországi Baptista Egyház korábbi elnöke, dr. Mészáros Kálmán Aliansz-alelnök megnyitóbeszédében felidézte a mozgalom történetét. Az Evangéliumi Világszövetség 1846-ban alakult meg Londonban. Tagjai elsősorban az evangéliumi hitvalló egyházak és közösségek soraiból kerültek ki, amelyek azonosulni tudtak a reformáció sarkalatos igazságaival: a Szentírás isteni ihletettségével, a Krisztusban történt megváltással, az egyedül hit által való megigazulással. Az Aliansz-imamozgalom elindítói hazánkban a pest-budai Lánchíd építésekor aktívan működő, úgynevezett Skót Misszió tagjai voltak. Az 1880-as évek elején Budapesten, a Hold utcai gyülekezetben a református Szilassy Aladár, a Közigazgatási Bíróság másodelnöke és Szabó Aladár, a Bethánia Egylet megalapítója szorgalmazta, hogy tartsanak imahetet a Kálvin téri templomban. A mozgalmat 1936-ban a Felső erdősori metodista imaházban rendezett alakuló közgyűlésen Magyar Evangéliumi Szövetség néven egyesületté szervezték. Az alapítók között szerepelt - többek között - dr. Ravasz László református, dr. Rajfay Sándor evangélikus püspök és dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor is. Az 1943-ban megalakult MEÖT szorosan együttműködött testvérszervezetével, de az ötvenes években a totalitárius államhatalom az Aliansszal együtt a tanácsot is feloszlatta. A mozgalom 1991 nyarán éledt újjá, amikor társadalmi szervezetként vették nyilvántartásba. Tíz évvel később pedig úgy határoztak az Aliansz közgyűlésén, hogy visszatérnek az 1936-os eredeti alapszabályhoz, illetve megerősítik, hogy a misszió alapjának Krisztus főpapi imáját tekintik: „...hogy mindnyájan egyek legyenek..., hogy elhiggye a világ hogy te küldtél el engem’.’ (Jn 17,21) * * * Az országos Aliansz-imahét ez évi megnyitóján hivatalosan is bejelentették, hogy a MEÖT és az Aliansz nemrégiben együttműködési megállapodást írt alá. Vajon mi indokol egy ilyen lépést? A fent említett ige? Talán az, hogy valamelyik - vagy mindkét - szervezet úgy érzi: fogy a lelki-szellemi muníció, és szükség van az összekapaszkodásra? Esetleg ennek ellenkezője motiválta a döntést: az, hogy mindkét szervezet elég erős szellemileg ahhoz, hogy ne féltse a saját értékeit, hanem megossza a másikkal? A válaszra D. Szabó Dánielt (alsó képünkön), az Aliansz elnökét kértem.- Mindig voltak személyi átfedések is a két szervezet között, hiszen jómagam egy időben a református zsinat alelnökeként is támogattam az Aliansz törekvéseit. Már csak azért is, mert koncepciónk szerint nem intézmények vagy egyháztestek adminisztratív összekapcsolását határoztuk el, hanem a személyes kapcsolatokban való építkezést tekintettük és tekintjük fontosnak. Az elnök elmondta továbbá: a baráti beszélgetések - például D. Szebik Imre nyugalmazott evangélikus püspökkel - abban erősítették meg, hogy a MEÖT és az Aliansz, bár másmás nagyságrendet képvisel, és más jellegű szervezet, törekvéseiben azonos: „...hogy egyek legyenek..!’ A partneri együttműködésről pedig azt emelte ki, hogy mindenki - minden közösség - megőrizte identitását, de a társadalmi felelősségvállalás miatt így kellett dönteni. Hiszen a magyar nép hatvanöt éven keresztül nem találkozhatott az iskolapadban )ézus evangéliumával. Ráadásul az 1990-es fordulat óta eltelt huszonhárom év alatt sajnálatos módon sokan visszaéltek a szabadság adta lehetőségekkel. A sok új, Krisztusnak odaszánt életű kisegyház el kellett, hogy szenvedje a felelőtlen, visszaélésektől sem mentes, egészen a törvénysértésekig elmenő közösségek, a „bizniszegyházak” jelenlétét. Sajnos egy régi kormányzati intézkedés jó talajt teremtett ennek.- Ezt látva nem dönthettünk másként, mint hogy mi, nagyobb egyházak segítséget nyújtunk a régebben munkálkodó evangéliumi közösségeknek, a társadalmi, szociális segítő munkát végző kisebb testvéreinknek. Legalább negyven közösségről van szó, amelyekért - talán úgy is fogalmazhatok - kezességet vállalunk - mondta D. Szabó Dániel. - A közös fellépésről már tájékoztattuk a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot is. Az együttműködés közben imaközösségek jöttek létre, lelkileg-szellemileg még inkább összekovácsolódtunk. Történelmileg nekünk adatott a lehetőség, hogy mi, nagyobb egyházak tanuljuk meg átölelni a kisebb közösségeket, hiszen magyar nemzetünk értékes sejtjeiről van szó. Várunk, vágyunk a nemzeti egységre. Nekünk kell elsőként példát mutatni népünk szellemi megerősödésének szolgálatában! - állapította meg az Aliansz elnöke. ■ Nagy Imre Az Aliansz-imahét országos megnyitó istentisztelete vízkeresztkor Romakérdés? Előadás és beszélgetés a társadalmi problémák etnicizálásáról ► Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület (EPMSZE) és a Magyar Pax Romana Zsinati Klubja közös rendezvényére gyűltek össze az érdeklődők január 21-én a budapesti Deák téri evangélikus gyülekezet nagytermében. A meghívott előadók, Topolánszky Ákos református lelkész, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagja és dr. Krémer Balázs szociológus, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának docense fejtette ki álláspontját az est témájában: Etnikai vagy/és társadalmi kérdés a romaügy? A romák felzárkóztatására az Európai Bizottság 2011 áprilisában fogadta el a romaintegrációs keretstratégiát. A tagállamok kötelezettségévé lett, hogy megalkossák saját, nemzeti romaintegrációs stratégiájukat. Magyarország még uniós elnöksége idején, elsőként tett eleget ennek a kötelezettségének. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az unió tanácsadó, konzultatív szerveként a romaintegráció tárgyában az elmúlt két évben két feltáró jelentést állított össze. A dokumentumok raportőre Topolánszky Ákos volt, míg Krémer Balázs szakértőként működött közre az elkészítésükben. A jelentésekbe foglalt elvek, megállapítások többször is előkerültek az előadásban. A református lelkipásztor a felelősség kérdéséről szólva rámutatott: az egyén, a társadalom, az egyházak és a hatalom hozzáállása koncentrálhatja, mélyítheti a konfliktust, de segítheti is a romák helyzetének rendezését. Sajnos általános tapasztalat, hogy etnikai színezetet kapnak a társadalmi problémák. A nyomor, a jogfosztottság, a kirekesztés és a mélyszegénység újratermelődő helyzeteinek elfogadása lelkiismereti kérdés is, jó lelkiismerettel nem lehet beletörődni ezekbe. Az előadó kitért arra is, hogy milyen elvek mentén érdemes a roma szakpolitikát létrehozni, s hogy abban a teológia, a szociológia és a poltitika nem válhat el egymástól. A többségi társadalom, a hatalom pozitív hozzáállása, illetve az érdekképviseletek megfelelő szintű bevonása elengedhetetlen a tervezéshez. A keretstratégiával kapcsolatban Topolánszky Ákos elmondta: felmérés készült arról, hogyan látják a romaszervezetek a stratégiában megfogalmazott célokat, és mennyire érezték magukat bevonva elkészítésének folyamatába. A magyarországi romaszervezetek válaszaiból kiderült, ők érezték a legkevésbé úgy, hogy bekapcsolódhattak a munkába. Krémer Balázs a roma népesség lélekszámára vonatkozó kutatáson keresztül mutatott rá a romapolitika szélesebb aspektusaira. A legutolsó feldolgozott népszámlálási adatok szerint 140 ezer magyar polgár vallotta magát romának. Ugyanakkor Kemény István szociológus 2003-as kutatásai alapján 700-800 ezer főre tehető a roma lakosság lélekszáma. A jelentős különbség nem mérési hiba. Az állhat a hátterében, hogy a magyarok identitáshoz való viszonyulása sajátos, nem szeretik a többes gyökereket, a többes identitásválasztást. Ráadásul romának lenni stigmát jelent. Adott tehát a kérdés: ebben a helyzetben lehet-e a negatív megkülönböztetést eredményező jegyekkel büszkén azonosulni? A saját identitás kialakítása mindenkinek a szabadságjoga. Ez öndefiníciót jelent. Ha azonban mások számára definiálunk identitást, azzal a saját identitásmeghatározásukat felül is lehet írni. A többségi hatalom pedig ezt teszi - mondta a szociológus - a külső jegyek alapján (rassz), a kulturális másság okán vagy éppen a társadalmi pozíció alapján. Nem a rasszjegyek és nem is a származás jelenti azonban a problémát - hangzott el -, hanem a koncentrált nyomor, amely a társadalomban rasszjeggyel képződik le. Ám sajnos az uniónak nincs nyomorpolitikája, kidolgozott stratégiája a mélyszegénység ellen, a mélyszegénységben élők felemelésére. Az alkalom végén a résztvevők - Kőszegi Ábelnek, az EPMSZE alelnökének moderálásával - kérdéseket tehettek fel, beszélgethettek az előadókkal. ■ Bállá Mária Megerősített szolgálat az Ökumenikus Segélyszervezetnél A tartós hidegben a téli, folyamatos telt házas működés mellett is egyre többen keresik fel segítségért az Ökumenikus Segélyszervezet intézményeit. A munkatársak nemcsak a szervezet épületeiben fogadnak nagyobb számban rászorulókat, hanem megerősített utcai megkereső szolgálattal is segítik a fedél nélkül élőket. Az Ökumenikus Segélyszervezet debreceni intézményében húsz éve segítik folyamatosan a bajbajutottakat, a téli krízisidőszakban pedig megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fedél nélkül élőkre, ellátásukra. Az utcai megkereső szolgálat takarókkal, ruhákkal, élelemmel és gyógyszerekkel segíti azokat, akik nem keresik föl a hajléktalanok nappali melegedőjét. Az intézményben pedig gyakran előfordul, hogy az átlagosnál másfél-kétszer több rászoruló keres fűtött átmeneti menedéket, vagy áll be a sorba élelemért. Figeczki Tamás, a segélyszervezet debreceni intézményeinek vezetője elmondta: a munkatársak felkészültek a hidegre, több évtizedes tapasztalattal, megfelelő szakemberstábbal próbálja a szervezet helyi kirendeltsége enyhíteni a tartós hideg miatti nehézségeket. Az Ökumenikus Segélyszervezet gyulai intézménye a nap huszonnégy órájában nyitva van, segítséget nyújt a hideg elől menedéket keresőknek. Az önkormányzat szociális osztályával, a családsegítő, illetve tanyagondnoki szolgálattal együttműködve igyekeznek minél több rászorulón segíteni. A megerősített és folyamatos utcai szolgálat mellett a népkonyhán napi száz adag meleg ételt osztanak ki, amelyre másfél-kétszeres igény mutatkozik. ■ Gáncs Kristóf kommunikációs igazgató
