Evangélikus Élet, 2013. január-június (78. évfolyam, 1-26. szám)

2013-01-27 / 4. szám

„Fontosnak tartom, hogy minden csoportot a neki megfelelő zenei közegben szólítsak meg. Ehhez azonban néha a rappernek rapperré, a gitárosnak gitárossá kell válnom, hogy némelyeket megnyerjek.” Hittanórák... !► 2. oldal „Történelmileg nekünk adatott a lehetőség, hogy mi, nagyobb egyhá­zak tanuljuk meg átölelni a kisebb közösségeket, hiszen magyar nemzetünk értékes sejtjeiről van szó.” Akik a kicsiket is befogadják !► 5. oldal „Mit szólnak bele! Az én levesemet csurgatja ki, nem a magukét! Nem tudják ezek, mi az, hogy éhség, azért nem becsülik az ételt.” Ingyenkonyha W- 10. oldal Felemelő tolerancia !► 3. oldal Körbeimádkozni a főidet W- 4. oldal Romakérdés? !► 5. oldal Illusztrált irodalom !► 6. oldal Velünk is megtörtént !► 11. oldal Teremtésvédelem kezdetben ► 15. oldal ypmi|2013 8-9. oldal Missziói küldetésünk újragondolása Imahét a Krisztus-hívők egységéért ► „Esztendőnként legalább ez az egy hét arra adatik, hogy a világ keresz­tényei felismerjék, hogy ha felekezetenként más-más módon imád­ják is az Istent, mégsem idegenek egymás számára, sőt összetartoz­nak, testvérek.” Az Egyházak Világtanácsának (EVT) sajtószolgálata ezzel a mondattal harangozta be az idei imahetet, amelynek temati­káját indiai keresztények közreműködésével állította össze az EVT Hit és Egyházszervezet Bizottsága és a Keresztény Egységet Előmozdító Pápai Tanács. Ebben az esztendőben azonban az imahét alkalmai nem csupán a hívők egységére emlékeztetnek, hanem Krisztus népének kö­zös felelősségére is, amikor szerte a világban Mikeás prófétát idézve keresik a választ a kérdésre: Mit kíván tőlünk az Isten? Merengés farsang közepén A magyarországi országos megnyitó istentiszteletre január 20-án a buda­­pest-fasori evangélikus templomban került sor, ahol a mridanga, az Indiá­ban vallásos eseményeken használt dob hangjára vonultak be az istentisz­telet liturgiájában részt vevő papok, a hazai keresztény felekezetek vezetői. A különleges hangszer nem csupán azt szimbolizálta, hogy ebben az esz-Egyedi támogatási kérelmet nyújthatnak be az egyházak kö­zösségi célú programjaik, beru­házásaik támogatására, valamint épített örökségük védelmére - közölte az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolato­kért felelős államtitkárság ja­nuár 16-án a Magyar Távirati Irodával. A központi költségvetési hozzájáru­lásokra vonatkozó felhívás keretében az egyházak kérelmet nyújthatnak be közösségi célú programjaiknak és beruházásaiknak az elősegítésére, egyházi közösségek hitéleti, kulturá­­oktatási, közösségépítő és felzár­tendőben ázsiai testvérek állították össze az ökumenikus hét tematikáját, hanem már az elején felhívta a figyel­met a számukra oly fontos kérdésre: a kirekesztettek, a társadalom pere­mén élők semmibevételére. Indiában különösen is érezhető a személyválo­gatás. Hivatalosan eltörölték ugyan, de zsigerileg tovább él az emberek mentalitásában a kasztrendszer. Nem kóztató tevékenységével szorosan összefüggő helyiségek felújítására vagy kialakítására. Támogatásban részesíthető azok­nak az egyházi ingatlanoknak a felújí­tása, amelyekben a helyi közösség hit­életi tevékenységet gyakorol, valamint kulturális közösségépítő eseményeket rendez. Támogatható a külhoni ma­gyarság megmaradását szolgáló egy­házi közösségek hitéleti, kulturális, oktatási és közösségépítő programjait szolgáló helyiségek felújítása vagy kialakítása is. A támogatás iránt be lehet adni ké­relmet az egyházi hitéleti vagy köz­feladatot ellátó, műemlék ingatlanok védelmére, felújítására, bővítésére, valamint egyéb szükséges egyházi fel­újítási, építési beruházásokra. A tá­volt véletíen a hangszer megválasztá­sa, hiszen a társadalomból kirekesz­tetteket, az érinthetetleneket a tamil nyelvben páriáknak, azaz dobosok­nak nevezik. Aradi György fasori lelkész kö­szöntőjét követően ezért is hívta fel a gyülekezet figyelmét dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumeni­kus Tanácsának (MEÖT) főtitkára arra, hogy az idei imahét középpont­jában keresztényi küldetésünk áll: a közösségeink peremén élőket, az el­nyomottakat emeljük fel, legyünk szószólóik. A dr. Orosz Atanáz görög­katolikus püspök által felolvasott há­laadó imádság sora is ezt támasztot­ta alá: „Köszönjük, hogy mindennap belépsz életünkbe, és szolidaritásra hívsz azokkal, akiknek emberi méltó­ságát politikai, szociális vagy gazda­sági rendszerek törték meg.” mogatás fedezetet nyújt továbbá a magyar nemzeti kulturális örökség részét képező Kárpát-medencei egy­házi műemlékek és a külhoni magyar ajkú egyházi szervezetek nemzet­megtartó szerepének növelését cél­zó egyéb beruházások, felújítások tá­mogatására. A támogatási kérelmeket február 15-ig kell elektronikusan feltölteni. Az egyházi államtitkárság a beadási ha­táridőt követő hatvan napon belül hozza meg döntését. A támogatás igényléséhez hazai igénylők esetében szükséges a felettes egyházi szerv ajánlása. A felhívással kapcsolatos bővebb információk a www.kormany.hu, illetve a www.emet. gov.hu internetes oldalon találhatók. ■ MTI ■ Dr. Lackner Pál Az elmúlt napokban sok általános és középiskolás diák vitte haza büszkén vagy szomorkásán a félévi bizonyít­ványt. Ebből a felnőttek számára is nyilvánvaló lett a tanulók felkészült­sége - már ami a mérhető részt ille­ti. A felsőoktatásban a vizsgaidőszak a finisbe fordul, még van némi esély a javításra, de nem lehet csak a sze­rencse és az oktatói empátia faktora­ira számítani... Az elmúlt napok egyikén én sem tudtam - sokadmagammal - be­menni a munkahelyemre a hó miatt. A budai hegyekben nem járt a busz. Aztán - eső után köpönyegként - hallottam többektől a magyarázatot: „Felkészültünk, de nem erre az idő­járásra meg ennyi hóra...” Hetvened vasárnapját ünnepel­jük - az idei rövid farsangi szakasz­nak több mint a fele már a múlté. Ahol a hó, betegség vagy más körül­mények miatt eddig elmaradt a bál, alig két hét marad a mulatozásra, hi­szen a böjtelő nem hosszú szakasza az egyházi évnek, zenés-táncos estet böjtben nem célszerű és a hagyomá­nyok szerint nem is illendő tartani. Már nincs sok idő a jelmezeken gondolkodni, kivitelezni vagy a tava­lyinál lényegesen jobb műsort össze­állítani. Sokszor foglalkoztat a kérdés: mennyire vagyunk felkészülve arra, amit szeretnénk, amire vágyunk? Ha megvalósul egy cél, értéktöbblet keletkezik-e, vagy csak kimarad a megszokott, akár kedves feladatok egyike? A beteljesedés vagy az átme­neti kiüresedés érzése tölt el minket? Ez is megvan? Képletesen fogalmaz­va: a végállomás azonos-e a céllal, vagy az út, az utazás maga a cél? Ez az emberi életpálya sok-sok lépésé­nél felvetődik, lásd tanulás, munka, családi események, ünnepek... A gyülekezeti létben is vannak nagy célok. Épületek, intézmények, közösségek és csoportok létrehozá­sa és elindítása sikerélmény vagy csak - remélhetően csupán rövid tá­von - az utolsó erőfeszítés utáni, zi­láló kapkodás a levegő után? Az egyház egységéért tartott ima­hét az évszaknak megfelelő meteoro­lógiai adottságok - a külső fagy, a megközelítési nehézségek - ellené­re a legtöbb településen a gyülekeze­tek számára a barátkozás rendszere­sen ismétlődő alkalma. Évente né­hány nap - a nyolcnapos sorozat nem általános gyakorlat -, aztán hosszú ideig minden a régi megszo­kás alapján... Jól nevelten elköszö­nünk: majd jövőre veletek ugyanitt találkozunk, és folytatjuk. Mennyire vagyunk felkészülve ar­ra, hogy amire törekszünk, az való­ban meglesz? Imádkozunk istentisz­teleteinken az egyház teljes egységé­ért az úrvacsorái liturgiában; az egyetemes könyörgésben a végítélet minél hamarabbi eljöveteléért vagy az evangélium terjedéséért minden nép és társadalmi réteg között; a né­pek és nemzetek közötti kiengeszte­­lődésért. Tudnánk-e mit kezdeni azzal a helyzettel, ha hirtelen olyan szemé­lyek jelennének meg gyülekezeti kö-Ma sem erősíti az evangélium erejét a tradíciókhoz való túlzott ragaszkodás, ugyanakkor a hitvallások hátraszorítását célzó elképzelések sem egyértelműen jók, származzanak a világ bármely részéről. zösségeinkben, akikre eddig - egyál­talán nem kimondva, de valahol be­lül és mélyen - talán mint nagyon nem is hiányzókra tekintettünk? Mi lenne, ha a kereszténység egykor megvolt teljes egysége - amely bár nyelvek és vidékek sokszínűségének feszültségét kétségtelenül magán vi­selte - megint valóság lenne? Mek­kora kihívás lenne, ha azok a népcso­portok közti feszültségek, amelyek sok-sok esetben komoly keresztyének etnikai önmeghatározásának alapve­tő pillérei is, egyszerűen megszűnné­nek? Ha a „Kedves testvéreim az Úrban” megszólítás nemcsak a for­mális egyházi protokoll megszokott frázisa lenne, hanem komolyan átélt valóság? A publicisztika és a retorika sza­bályai szerint itt a drámai fordulat he­lye és ideje. Erre hitünk és tanításunk szerint még inkább szükség van. Az egyháztörténet zivataros korszakai után elmondhatjuk: az egyházak nagy részében egyetértés van a ke­­resztség értelmezésében, kisebb cso­portban az úrvacsorát illetően is, ami nem pusztán elméleti konszen­zus, hanem a mindennapok vagy legalábbis az ünnepek gyakorlata. So­kat fejlődtünk, de ez nem elég. A Krisztus-hívők megosztottsága aka­dályozza a világméretű missziót - ez a 19. század felismerése volt. Ma sem erősíti az evangélium erejét a tra­díciókhoz való túlzott ragaszkodás, ugyanakkor a hitvallások hátraszorí­tását célzó elképzelések sem egyér­telműen jók, származzanak a világ bármely részéről. A felkészülés az írás és a hitvallá­sok alapján lehet eredményes, legyen az kiengesztelt sokszínűség, történel­mi feszültségek feloldása. Vissza ezekhez! A szerző egyházunk programkoordi­nátora W Folytatás a 3. oldalon Támogatási kérelmet nyújthatnak be az egyházak beruházásaikra, programjaikra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents